Listaőrület: 10 facepalm csere

Nincs Bajnokok Ligája (mármint teccikérteni, amúgy van, Persie persze), nincs Olasz Kupa, nincs hétközi forduló, hétvégi Serie A-mérkőzések maradnak el, nincs miről írni. Legalábbis ezzel nyugtatjuk magunkat, hogy miért nem vagyunk képesek néhány sort ideböfögni, hogy minimum kommentfogóként szolgáljanak a tűzoltó sorok. A napokban beleszaladtam egy relatíve régi összeállításba az Inter történetének 10 legfurább, legbénább, legfaszább olyan átigazolásáról, amely során játékoscserék (is) történtek. Klikkelj, emlékezz és hökkenj!Nincs Bajnokok Ligája (mármint teccikérteni, amúgy van, Persie persze), nincs Olasz Kupa, nincs hétközi forduló, hétvégi Serie A-mérkőzések maradnak el, nincs miről írni. Legalábbis ezzel nyugtatjuk magunkat, hogy miért nem vagyunk képesek néhány sort ideböfögni, hogy minimum kommentfogóként szolgáljanak a tűzoltó sorok. A napokban beleszaladtam egy relatíve régi összeállításba az Inter történetének 10 legfurább, legbénább, legfaszább olyan átigazolásáról, amely során játékoscserék (is) történtek. Klikkelj, emlékezz és hökkenj!

10. Christian Vieri (Lazio->Inter, 33 millió euro Diego Simeone, 1999)

A transzfer bejelentésének napján csalódottságában öngyilkosságot követett el egy fiatal Lazio-szurkoló. A monstrum hat év alatt szerzett száznál több góljával bőven ledolgozta az árát, ellenben komoly trófeához nem tudta segíteni az Intert. Simeone viszont első római idényében scudettót ünnepelhetett. Szopóráta: 1/10

9. Adriano (Flamengo->Inter, 3.5 millió Vampeta, 2001)

Ismeretlen taknyosként érkezett a 19 évesen még Schlossgoldot se nagyon fogyasztó brazil talentum. A Veneziának lőtt győztes gólja után ide-oda rakosgatták hol kölcsönbe (Firenze), hol közös tulajdonba (Parma), hogy aztán 2004. januárjában végleg kék-feketébe öltözzön. Két-három évig a világ top csatárai között jegyezhettük, később édesapja halála után hurrikán erejű hátszéllel indult el a szakadék felé. A cserébe hazazavart "vámpír" és "ördög" szavakból művésznevet kreáló középpályás személyében a riói melegmagazinok címlapsztárját tisztelhetjük. Szopóráta: 0/10

8. Gianluca Pagliuca (Inter->Sampdoria, 4.1 millió Walter Zenga és Riccardo Ferri, 1994)

Érzelmileg nehéz lehetett feldolgozni a két saját nevelésű Nerazzurri-ikon és itáliai mundiál-sztár távozását egyszerre, de 14 évesen még nem nagyon fogtam fel. Pagliuca öt éven át reteszelte be a kapunyílást, a szurkolók egyik kedvence és méltó Zenga-utód lett. Szopóráta: 3/10

7. Zlatan Ibrahimovic (Inter->Barcelona, 43 millió Samuel Eto'o, 2009)

A három szezonban három bajnoki címet szállító bosnyák jómadár BL-t akart nyerni, ám helyette annak az Eto'o-nak jött össze, akit beáldozott Horgasért a Barcelona. Mind gazdaságilag, mind futballszakmailag atomra megérte a csere - az Internek. Szopóráta: 0/10

6. Diego Milito és Thiago Motta (Genoa->Inter, 16 millió Robert Acquafresca és Francesco Bolzoni, illetve több primavera-játékos, 2009)

Maffiózó deal no. 1. Kerei Gusztáv legyen a talpán, aki kiigazodik eme sötét ügylet kulisszái mögött. A két M-betűs genovai fiú (főleg az argentin) a 2010-es treble főszereplőjeként örökkön-örökké beírta magát a klub aranylapjaira, viszont a két megnevezett ellenérték egyelőre közepes Serie A-játékosnak, vagy még annak sem mondhatja magát. Szopóráta: 0/10

5. Ricardo Quaresma (Porto->Inter, 18.6 millió Pelé, 2008)

Az olasz sajtóval együtt a magyarországi szurkolók nagy része előre megjósolta, hogy a külsőzés főcigánya ordas nagy bukta lesz. Mourinho tervei szerint 4-3-3-ban Amantino Mancinivel kellett volna védőket hülyítve Zlatant lasztikkal tömnie, enyhén fogalmazva befuccsolt az ötlet. Fél éves londoni kölcsönjátékot követően visszatért újabb esélyt kapva, de minek. Jelenleg a Karabükspor hátvédeit próbálja bebőrözni. Ki az a Pelé? Szopóráta: -/-

4. Ivan Zamorano (Real Madrid->Inter, 1 millió Roberto Carlos, 1996)

Harminc körül járt a chilei fejelőkirály Milánóba igazolásakor és hiába számított közönségkedvencnek lelkes, odaadó hozzállása miatt, madridi góltermését nem tudta importálni. Roberto Carlos kapcsán, mint tudjuk, a kilencvenes évek legnagyobb hibáját elkövetve az edző-játékos háborúban Morattiék Hodgson várának falait védték, "jutalmul" kapott a Real egy korszakos zsenit. Szopóráta: 9/10

3. Francesco Coco (Milan->Inter, Clarence Seedorfért cserébe, 2002)

Szintén ismert és megalázó történet. Az aktuális edző (Hector Cúper) balhátvédet kívánt, a nyelvnyújtogatós puncimágnes képében meg is kapta, nagyszerű, csakhogy a bulvárlapok kedvence piros-feketében mutatott reményteljes produkciója helyett kék-feketében minősíthetetlenül futballozott, egyedül Greskónak köszönheti, hogy nem övé a balhátvéd posztja a hulladékválogatottban. Eközben Kredenc többek között két Bajnokok Ligája trófeához segítette a kuzinokat. Szopóráta: 10/10

2. Andrea Pirlo (Inter->Milan, 2.8 millió Andrés Guglielminpietro, 2001)

Tudomásom szerint ez az üzlet nem így zajlott, hanem a búsképű lovagért szép summát fizetett a Milan (18 millió), a kimondhatatlan nevű vasalt hajú pojáca pedig Christian Brocchiért cserébe váltott színeket, de hiszek ennek a forrásnak. Különösebb elemzést nem igényel az eset, mindenki tisztában van András milanos sikereivel és a szellőléptű fosadék interes teljesítményével. Szopóráta: 10/10

1. Fabian Carini (Juventus->Inter, Fabio Cannavaróért cserébe, 2004)

Maffiózó deal no. 2., vagy inkább non plus ultra. Kannás néhány sérüléstől eltekintve ha nem is világklasszis, de elég komoly szinten tolta két Inter-éve alatt, az ártatlan arcú kis uruguayi legény (az új Buffon, muhaha) mindössze alig párszor állhatott a zebrák gólvonala előtt. A történet megint csak nem újdonság: Carini négy, azaz négy mérkőzésen húzott kesztyűt, Cannavaro scudettókat, világbajnokságot, aranylabdát nyert. Hogy hogyan sikerült a torinói keresztapának beteljesítenieminden idők legnevetségesebb egy az egyben cseréjét, nem tudjuk, sőt, napjainkban is ökölbe szorított kézzel hüledezünk a sztorin. Szopóráta: 10/10