Szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi

2367565 23675652367565 2367565
Vágólapra másolva!
2012.04.01. 10:04
Címkék
Andrea Stramaccioni velem együtt átlagostól eltérő napra ébredt. Mindkettőnk pulzusa az egészségügyileg veszélyeztetett tartomány felé halad...

Andrea Stramaccioni velem együtt átlagostól eltérő napra ébredt. Mindkettőnk pulzusa az egészségügyileg veszélyeztetett tartomány felé halad, ahogy közeledik a délután három óra, de amíg az Inter szemtelenül fiatal edzőjének életében valami csodálatos új dolog veszi kezdetét a meccskezdés időpontjában, addig a blog egyik őskövületének az utolsó mérkőzés előtti beharangozóját és egyben búcsúbejegyzését jelenti a vasárnap.Andrea Stramaccioni velem együtt átlagostól eltérő napra ébredt. Mindkettőnk pulzusa az egészségügyileg veszélyeztetett tartomány felé halad, ahogy közeledik a délután három óra, de amíg az Inter szemtelenül fiatal edzőjének életében valami csodálatos új dolog veszi kezdetét a meccskezdés időpontjában, addig a blog egyik őskövületének az utolsó mérkőzés előtti beharangozóját és egyben búcsúbejegyzését jelenti a vasárnap.

Hogy miért döntöttem így? Több összetevője van. Az egyik a csapat minősíthetetlen idei szereplése. Ahogy gyűlnek az évgyűrűim és a karikák a szemeim alatt, úgy leszek egyre bölcsebb, tapasztaltabb és rájövök: nem a futball a legfontosabb dolog a világon. Most komolyan, azon idegeskedjek, hogy Chivu mi a francért nem tud egy értelmes beadást produkálni, vagy az ilyen Zarate-félesenkiháziak miért becstelenítik meg a fekete-kék mezt, miközben elszalad mellettem az élet? Áldozzam fel a szabadidőmet ezekért, holott itt élek Európa egyik leglüktetőbb városában, ahol naponta olyan ingerek érnek, melyekről tinédzserként nem is álmodhattam? Tényleg?

Elegem van. Különben is, a triplázás, a milánói utazások, a stadiontúra, a Figo-autogramm óta úgy érzem, elértem mindent, amit Inter-drukkerként lehet, nagy valószínűséggel életem hátralévő részében megismételhetetlen szezonként tekinthetek a 2009/10-esre. Akkor meg minek szenvedjek?

A másik dolog a blog. Görnyedjek egy fárasztó munkanap után a laptop előtt és izzadjak ki magamból vicces, egyedi, informatív posztokat INGYEN? Pláne, hogy az órákon át pötyögött, szerkesztett irományok harmadik kommentje témától és átigazolási szezontól függetlenül a mercatóval foglalkozik? Emberek, TAVASZ van, a szezon közepe-dereka, ki a picsát érdekel, hogy melyik dél-amerikai szupertiniért ajánlott az Inter 19 milliót, mikor AUGUSZTUSBAN zár a piac?

Eleinte még jó érzéssel és büszkeséggel töltött el, hogy a Nemzeti Sport címlapjára kikerülnek az írásaim, a munkám elismeréseként értékeltem. Igen ám, de 3000 kattintásért nem adnak sajtos füstlit a CBA-ban.

Harmadik ok ez a Benito gyerek (csak azért írom nagybetűvel a nevét, mert tisztességre neveltek a szüleim), aki a tévében adja az ártatlan olaszfoci-szakértő imidzset, aztán a saját blogjában (mert ő a főnök, nem kérdés) mosdatlan szájjal, gusztustalan hangnemben szidja a csapatomat. Tudom, én írtam, hogy nem szabad komolyan venni, de a bizonyos határt átlépte, innentől kezdve nem vagyok hajlandó neki "dolgozni."

Köszönöm, hogy elolvastátok a 157, Nerazzurri blogon megjelent bejegyzésemet, talán tudtam adni valamit a nem túl nagy létszámú magyarországi Inter-tábornak. Remélem, néha eszetekbe jutok és nosztalgiából visszaolvassátok a posztjaimat.




Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik