A hónap momentumai - Tavasz

Csoportosítunk. A májusi eső aranyat ér, hát nekünk most bronzot sem, nem, hogy aranyat, de mivel ezt előre sejtettük, ezért összevontuk a két hónapot. Nehogy, már három meccsre osszuk nagy presztízsű díjainkat, pláne, hogy abból kettő vereség. Lényegében ez Stramaccioni munkásságának időtartamára datálódik, a szokottnál jobb kedélyű így, a hónap értékelőnk. Már a levelező listánkon keresztül is láttam a kollégák mosolyra húzódó száját, hogy a legostobább döntés kapcsán nem kell egyből befirkantani, hogy "bármi, amit Ranieri csinált". Egy katasztrofális szezon végén visszük le most a hangsúlyt, de a pontot még nem rakjuk ki. Nem hagyunk senkit magára, lesz halom értékelőnk és még egyéb díjakat is osztunk, így az aki kattintás fóbiába szenved, sem kell, hogy elvándoroljon az oldalról. Nézzük a tavasz kétharmadát.Csoportosítunk. A májusi eső aranyat ér, hát nekünk most bronzot sem, nem, hogy aranyat, de mivel ezt előre sejtettük, ezért összevontuk a két hónapot. Nehogy, már három meccsre osszuk nagy presztízsű díjainkat, pláne, hogy abból kettő vereség. Lényegében ez Stramaccioni munkásságának időtartamára datálódik, a szokottnál jobb kedélyű így, a hónap értékelőnk. Már a levelező listánkon keresztül is láttam a kollégák mosolyra húzódó száját, hogy a legostobább döntés kapcsán nem kell egyből befirkantani, hogy "bármi, amit Ranieri csinált". Egy katasztrofális szezon végén visszük le most a hangsúlyt, de a pontot még nem rakjuk ki. Nem hagyunk senkit magára, lesz halom értékelőnk és még egyéb díjakat is osztunk, így az aki kattintás fóbiába szenved, sem kell, hogy elvándoroljon az oldalról. Nézzük a tavasz kétharmadát.

1. Legjobb védő/kapus – Giacinto Facchetti & Walter Zenga díj

Csak egy legény van talpon a vidéken, de az nem Miklós vagy György, még csak nem is Géza (az összes Toldit kizárhatjuk), hanem Gyula. A mi Gyuszink, akit gyakrabban hívunk Júlio Césarnak, de azért jól ismeritek. Nem tiszteljük meg eléggé ezt az embert, mert hiába baromi jó kapus Luca Castellazzi, azért érezhető, ha ott van César, kattan a zár, és nincs út befele. Az egész idényben a védelmünk legstabilabb tagja, egyedül Lúciot tudnám vele egy lapon emlegetni, de a Jezsuita Terminátor adta fel nekünk az utolsó kenetet Parmaban (hiába, hívő a lelkem) emiatt Júlio befut elé.

2. Legjobb középpályás - Sandro Mazzola díj

Mikor tér már vissza az egyetlen, jó korban lévő (mezőnybeli) világklasszisunk? Kérdeztük egész évben. Aztán visszatért, játszott balszélsőt, majd újra megsérült, aztán újra és újra, és már kezdtük azt gondolni, hogy Yolanthe nővérként vállalt állást a közeli kórházbanvégül is, ha "színésznő" is lehet. De kiderült, hogy nem csak ez a baj, hanem, hogy mind Gasperini, mind Ranieri annyira rugalmasak voltak, hogy nem tudtak helyet találni a keret legokosabb és -kreatívabb tagjának. Jött Strama és alatta elkezdett újra muzsikálni, baloldali támadó középpályásként, nem beszélve arról a kreatív segítségről, amit végre nem Pazzini jelentett. Wesley Sneijder újra játszott, és noha tud ő még jobb is lenni, mi már ennek is örültünk. Morattiék meg tehetnek egy szívességet, ha szándékosan elüldözik a csapatból.

3. Legjobb támadó - Nyers István díj

Ki is ő valójában? Nehéz megválaszolni, egy kérdést, amelyre évekig a legnagyobb futballszakértők sem tudták a választ. Mert ki lehet az az ember, akit 30 éves koráig nem vesz komolyan a világ futballja, majd egyszer csak a por födteárnyékból, berobban és leszakít minden elismerést. Ki is az az ember, akit kukázós szenvedései után, még saját szurkoló is leírnak és egyszezonosnak bélyegeznek? Lesz még róla szó itt, így az idény végeztével, ígérjük. Mert, ha valaki mellett nem lehet elmenni szó nélkül, az ő. Diego Milito.

4. Legnagyobb csalódás - Quaresma díj

Az ember, aki jött, látott és tovább állt. Ennyivel össze is foglalható Interes munkássága Diego Forlánnak. Az emberünknek képességei alapján úgy kéne tündökölnie mindenütt, ahogy a dél-afrikai vb-n tette. Ehelyett egy öreg, kiégett, motiválatlan mondvacsinált sztárnak tűnt csak kék-feketében. Sajnálom, mert ezzel Forlán elmondhatja magáról, hogy a legmagasabb szinten, azaz minden nagy csapatban megbukott. Eljátszotta az utolsó esélyét, mert, hogyminden valószínűség szerint nyártól az Atlético Mineiroban folytatja, vagy valahol máshol. Nem is bánjuk.

5. Legkellemesebb meglepetés - Giuseppe Bergomi díj

Amit ezen a pár meccsen láttunk Fredy Guaríntól - kiemelve az Udinese, a Milan és a Lazio meccseket -, na pont, azért állítottuk váltig januárban, hogy remek igazolást hajtottunk végre. Nem volt szerencsés, leigazolása után rögtön sneijderezett egyet, hónapokig a sérült listát gyarapította. De később kiderült, hogy Medellín utcáira nem Pablo Escobar volt igazán veszélyes, hanem az a Guarín, aki bárhonnan bombáz, hatásosan. Ezt a pozitív tulajdonságát is élvezhetjük nyártól az ezernyi közül, merthogy hivatalosan is megvásároltuk. Fredy, are you ready?

6. Legszebb gól - Christian Vieri díj

Bombázók a seregnek. A népszerű komédiát, most már nem csak aszarkazmuskirályával Bill Murray-vel, az örökké elkalandozó John Candyvel és az okoskodó Harold Ramis-szal, hanem a derbi gólok nagymesterének, Douglas Maiconnak az előadásában is láthatjátok. Hallottuk ám, hogy az ellenfelek szurkolói már úgy fenyegetik a gyerkőceiket, hogy vigyázz, mert Maicon lába lövésre lendül. Ehhez nincs mit hozzáfűzni.

7. Legnevetségesebb momentum - Vratislav Gresko díj

Fáj a szívem, hogy az idény utolsó röhögjünk együtt egy játékosunkon díjat pont Lúcionak (Parma) kell adnunk, tudva, hogy a brazil ügynöke bejelentette, ügyfele távozik Milánóból. Még csak nem is rajta ment el végleg, noha az utolsó mozzanat volt a szezonban, ami már nem fért bele. Hasonló bakikkal tele van a padlás, köszönjük, nincs több hely (0:23-nál).

8. Legszebb védés - Gianluca Pagliuca díj

Természetesen a mi Gyuszink és csak azért, nem egy akció utáni védés, mert azokból már nem is tudunk válogatni (a munka könnyebb végét fogjuk meg). A Fiorentina ellen fogott ismét tizenegyest, amivel pontot csíptünk (tényleg, ezt még nem ünnepeltük meg külön). Ezzel Handanovic mögött César tizenegyes védési rátája a legjobb, bár valóban rengetegszer próbálkozhatott. Többször, mint ahányat Ibrahimovic lőtt, azaz minimum van benne egy fektetett nyolcas (0:30-nál).

9. Legszebb csel/egyéni megmozdulás - Ronaldo díj

Ha már visszatért Wesley, akkor lőtt is egy olyan gólt, amire mosolyogva emlékezhetünk. Az Udinese ellen mutatta meg miért bírjuk, ha hajlandó játszani. Okosan és finoman a hosszúba pörget. Legalább mi jól elnáspángoltuk a törpe zebrákat, ha már a BL selejtezős kitérővel akarnak az EL-be jutni... (vigyázz, videó közben rád akarnak sózni egy szőnyeget).

10. Legostobább döntés - Mircea Lucescu díj

Az első (két) hónapunk, amikor nem éreztük, hogy igazán ostoba döntés született volna. Jellemzően mi sem jutottunk dűlőre, mindenki mást hozott fel. Persze a mercatos pletykák már nyomják fel a vérnyomásunkat (nem is Morattiékról volna szó), de ezek szerencsére még nem történtek meg. Nem is tudtunk végül egy elviselhetetlen ostobaságot kihozni, csak az olyan apróságok bántottak, hogy miért játszik még mindig Pazzini (de tényleg, miért?), hogy nehogy idetolja a képét Lavezzi és a hogy engedhetjük el Lúciot? Cserébe a mercato alatt mindig lesz egy hét hülyéje, félek előre beígérhetem.

11. Legszimpatikusabb döntés - José Mourinho díj

Strama egy olyan Grál-lovag, hogy a szezonban statisztai szerepet vállaló és most visszavonuló Córdobát is elbúcsúztatta a Milan derbin. Nem elég, hogy megkaptuk az egyetlen vigaszunkat, megverte a kuzinokat, de még a Café Córdobát is láttuk utoljára. Ahogy Csavardi Samu mondta, akad még jó ebben a világban, Frodó úr... Köszönjük.

Szavazásra fel nerazzurri, Césaron, Sneijderen és Militon kívül nem biztosítunk más kattintási lehetőséget. Illetve fogunk még, csak várjátok ki.