A hónap momentumai - Augusztus

Újév szezon, új remények. Folytatódik dallasi hosszúságúra tervezett sorozatunk, a mindenki által várva várt havi összefoglalónk (höhö, legalább egy érdeklődő volt). De mielőtt belevágnánk az új élmények közepébe, emlékezzünk meg, remélhetőleg utoljára, a tavalyi szezonról. Mindenkinek jó összehasonlítási alap lehet az idény közben, ha minden hónapban belegondol, hol voltunk egy évvel ezelőtt? Rögtön rájössz, hogy mindig van rosszabb, így a korábbi nyomoron mosolyogva csalhatunk üde mosolyt a feszengő arcokra is Legalább megbecsülhetjük, amink van. Szóval tavaly a legtöbb hónap játékosa címet Diego Milito nyerte meg, így logikai alapon ő lett a Nerazzurri-blog év játékosa díj birtokosa is. Viszont a nyereményért, az e-mail elküldésétől számított 12 percig nem jelentkezett, így azt megtartottam magamnak, végtére is én vásároltam. Az őrjöngő üdvrivalgás után, inkább csapjunk át a mába. Újév szezon, új remények. Folytatódik dallasi hosszúságúra tervezett sorozatunk, a mindenki által várva várt havi összefoglalónk (höhö, legalább egy érdeklődő volt). De mielőtt belevágnánk az új élmények közepébe, emlékezzünk meg, remélhetőleg utoljára, a tavalyi szezonról. Mindenkinek jó összehasonlítási alap lehet az idény közben, ha minden hónapban belegondol, hol voltunk egy évvel ezelőtt? Rögtön rájössz, hogy mindig van rosszabb, így a korábbi nyomoron mosolyogva csalhatunk üde mosolyt a feszengő arcokra is Legalább megbecsülhetjük, amink van. Szóval tavaly a legtöbb hónap játékosa címet Diego Milito nyerte meg, így logikai alapon ő lett a Nerazzurri-blog év játékosa díj birtokosa is. Viszont a nyereményért, az e-mail elküldésétől számított 12 percig nem jelentkezett, így azt megtartottam magamnak, végtére is én vásároltam. Az őrjöngő üdvrivalgás után, inkább csapjunk át a mába.

1. Legjobb védő/kapus – Giacinto Facchetti & Walter Zenga díj

Az ígéret. Mindennapjainkat gyakran megfertőző dolog. Észre sem vesszük, hány meg, hány ígéretet teszünk felelőtlenül. Pedig ami számunkra, csak egy beletörődő bólintás, egy könnyen kicsúszott igen, az más számára a reményt jelentheti. Egy ígéret láncokat jelenthet annak, aki adja, és feloldozást annak, aki kapja, vagy fordítva. Ettől kétélű dolog. Nem tudom ki ígérte Andrea Ranocchia klasszis védővé válását az olasz futballnak, de láthatóan túl korán rakott rá, túl nagy terhet. A másodvonalból nem tudott belenőni a világsztárok közé, meg kellett várni míg kihullanak előle az emberek. De most az ígéret tett egy lépést a hosszú úton.

2. Legjobb középpályás – Sandro Mazzola díj

A kötelesség. Mindenkinek vannak kötelezettségei, néha olyanok, amelyeket szívesen teljesítünk, de általában a mások által ránk ruházott, kényelmetlen teherként kihordandó negatívum. A legfontosabb, hogy büszkén tudjuk-e vállalni és teljesíteni őket. Az utolsó regnáló világklasszisunknak, Wesley Sneijdernek úgy néz ki ez megy. Pedig sokszor gondoltunk rá úgy, hogy inkább levetné az Internél rárótt kötelezettségét, de most hosszas hányattatása után, inkább büszkén akarja teljesíteni azt. Mi ezt a hollandust szeretjük, erre van szükségünk.

3. Legjobb támadó – Nyers István díj

A lehetőség. Emberek millió várnak, akár egész életükben a lehetőségre. Úgy tekintenek rá, mint egy megváltásra, mint egy pillanatra, amitől új, jobb, boldogabb életet kaphatnak. Aztán ugyanezek az emberek, amikor szembetalálkoznak a lehetőséggel, egyszerűen elsétálnak mellette. Mi több, akkor sem vennék észre, ha kezet ráznának vele, egy hangos bemutatkozás közben. Mert nem akarják meghallani. A félelem, a megszokotthoz való ragaszkodás, a kishitűség, mindegy mi okozza, a lényeg, hogy hagyják távolodni. Rodrigo Palacio profi futballista karrierjének utolsó sanszát ragadta meg, ha nem is könnyen, de még éppen utolérte a távolodót. Most már csak élnie kell vele. Ez a nehezebb.

4. Legnagyobb csalódás – Quaresma díj

Az elmúlás. Roppant közeli érzés a csalódáshoz. Egy csalódáskor nem azt kapjuk, amit vártunk, amit reméltünk. Ha valami véget ér, valami változik, elmúlik azt általában csalódásként éljük meg. Ez a szomorúság azonban sokkal inkább önmagunk sajnálata, a mi saját kis világunk változott úgy, ahogy nem akartuk. Walter Samuel csalódást okozott, bőven elmúlt már az a kor, amikor ő a világ egyik legjobb védője volt. De ellent mondok most a bekezdésnek, mert számomra nem volt csalódás, nem magamat, hanem Samuelt sajnálom, meg azokat, akik abban bíztak, hogy régi stabilitásával áll majd idén is a Fal. Azaz időszak már elmúlt.

5. Legkellemesebb meglepetés – Giuseppe Bergomi díj

A meglepetés ereje a váratlanságában bújik meg. Ranocchiát mi vártuk másfél éve, mint a következő klasszis védőnket, aki átveszi a stafétát az deresedő homlokú bálványainktól. De Andrea csak nem akarta átvenni, pedig azt közben már el is ejtették, ott várt, a földön, elhagyva, másfél év alatt befedte eső, hó és avar is. Reményeink nem haltak el, valakinek egyszer fel kell vennie és folyatnia kell a hagyományt. De csak nagyon kevesek gondolták, hogy az ássa ki újra, akinek anno át kellett volna vennie. Ha át még nem is vette, legalább megérintette.

6. Legszebb gól – Christian Vieri díj

Sneijder csetlett-botlott, a néző már azt sem tudta, hogy a labdában vagy a saját lábában fog-e elesni, annyira esetleges mozdulatokkal próbált cselezni. Kellemes véletlen. Vagy. Sneijder higgadtan fektetett el, kapust és védőt, miközben már az egész szurkolótábor a körmét rágta, hogy képes elpackázni egy ekkora lehetőséget. De a hidegvér győzött. Mindegy, az idei Sneijder eddig nem igazán okozott csalódást, a Hajduk ellen sem.

7. Legnevetségesebb momentum – Vratislav Gresko díj

Vid Belec bebiztosította a harmadik számú kapus pozícióját a Vaslui elleni EL visszavágón. Hogy elég eufemisztikus legyek. (2:09-től)

8. Legszebb védés – Gianluca Pagliuca díj

A ritka hónapok egyike, amikor három kapus is lehetőséget kapott arra, hogy elvigye a kategória díját, miközben négy is a keret tagja volt (ciao Júlio!). Ez Castellazzinak sikerült, a Pescara elleni tornász talajgyakorlatával. (00:51)

9. Legszebb csel/egyéni megmozdulás – Ronaldo díj

Mindenki kap egy szeletet a tortából, most inkább az erő dominál a kategóriánál. Fredy Guarín a Vaslui elleni egyenlítésével került be az összeállításunkba, ahol egy akción belül megmutatta miben jó. Erejét kihasználva kíméletlenül labdát szerez, előre tör, a csel is belefér, a labda most meg nem a rajongóknak megy szuvenírbe.

10. Legostobább döntés – Mircea Lucescu díj

Sok minden fájt nekünk a hónapban, emlékezzetek mindegyikre: Júlio César, Maicon, ha távolabbra tekintünk Lúciot is felemlegethetjük. Viszont, amit tényleg ökörség volt kihagyni, az Nigel De Jong leigazolása, akit egy az egyben ajánlottak fel Maiconért cserébe. Ritkán lehet ilyen szintű játékost megszerezni, ilyen körülmények között, ráadásul a fizetése sem verdesi az eget odaát.

11. Legszimpatikusabb döntés – José Mourinho díj

Nem tudtunk dönteni. Érzelmi oldalon Júlio César búcsúztatása az, ami talán örökre bevéste magát az agyunkba. Nagyon furcsa lesz nélküle, és most tényleg sajnáljuk magunkat, hogy nem láthatjuk többet kék-feketében. A futball szempontjából a Cassano-Pazzini cserét nem tudjuk eléggé dicsérni, egy klasszis teljesítményre képes, kreatív támadó mellé 7 millió, egy számunkra feleslegessé váló emberért. Pazar húzás.