Az első összeomlás

Megvan az első kiütés jellegű veresége a csapatnak, már ami a végeredményt illeti. (Mert tegyük hozzá, pont a hidegzuhany-szerű kapott gólt és a kiállítás előtt produkáltuk a meccs legjobb szakaszát, az Udinese egy percig nem játszott le minket.) Természetesen a negatív hangok felerősödtek, a pánikra és hangzatos negatív demagógiára hajlamosak ezer fokon égtek a meccs után. Összedőlt a világ, azonnali radikális generál kell, lehetőleg már januárban le kell cserélni az egész a keretet, Stramát, és a vezetőségnek saját maga helyére is pótlást kell találnia pár napon belül, mert ez így nem mehet tovább. A valóságban azonban kicsit más a helyzet.

A mérkőzés nagy vonalakban illeszkedett a talán még mindig tartó Juve-gödör meccseihez, álmos, ráérős mezőnyjáték részünkről, igazi átütőerő nélkül. Majd jött Cassano szokásos egyik gól-labdája, amit Palacio úgy döntött, hogy a minimális kontakt miatt nem kell megpróbálni értékesíteni. Nehéz megmondani, hogy elérte-e volna, ha nem akar elesni, mindenesetre, ha Klose kapott tizit azért, hogy elpöckölte a labdát és ütközött a kapussal, akkor talán mi is kaphattunk volna hasonlót. De Palacio nem így döntött, némi kontakt volt, de annyi távolról sem amiért elkellett volna esni. Az első csattanós csicska lángos Palaciónak.

A bíró alapvetően szigorú sárgákat osztogatott nekünk, Pereirát előbb egy elkésett belépőért figyelmeztette jogosan, majd 20 másodperc múlva adott neki egyet, akkor éppen pont a semmiért. Juan is olyanért kapott sárgát első ízben, amiért, ha minden esetben lapot ad a spori, lenne 9 piros minden meccsen. Palacio ziccerére Di Natale felelt septiben egy sistergős kapufával. Nem lett volna semmi gond, ha Palacio nem úgy ugrik fel a 2 tagú sorfalban, hogy kifele fordítja a törzsét. A félidő végül enyhe udinei fölénnyel és masszív unalommal ért végett.

A félidőben mindenki elfogyasztotta a szétcukrozott forralt borát, és úgy látott neki a mérkőzésnek, ahogy kell. Megint Cassano csinálta meg a tutit, szélen megvert több embert is, majd Palacióhoz passzolt, aki nem volt tiszta lövőhelyzetben és ez esetben remek döntést - később kiderült, hogy mégsem - hozván, továbbtette az üresen érkező Jonathannak, akinek sikerült kapu mellé passzolnia a labdát. Ez a kis performansz egyébiránt az ötös környékén történt. Szakmai szempontból természetesen értékelhetetlen volt a kis brazil helyzet megoldása, de emberi oldalát tekintve valahol érthető a dolog. A kis cigó óriásit bukott nálunk, hetek óta csapatot keresnek neki, önbizalma a padlón, minden bizonnyal 200-ra ugrott a vérnyomása és halálosan lesápadt, mikor elé került a labda ziccer helyzetben. Hasonlóan döbbenetes képsorok voltak ezek, mint Livaja 35 centiről kihagyott ziccere. Egyébiránt Jonathannál maradva, annyit meg kell említenünk, hogy a kis összjátékokban, csiki-csukikban, finom megoldásokban jelentősen jobb, mint a túloldalt Pereira, aki a saját árán legalább akkor luft igazolás volt, mint a kopasz brazil. Lelkes, küzd, hajt, hozzáállása példás, de egy suta játékos. Nekünk ráadásul gyors, és technikás wingbackekre lenne szükségünk, na hát ő nem az. A két játékos keverékéből tudnánk egy számunkra érdemben használható embert összehozni.

A második félidő elején teljesen rendben volt a játék, szivárogtak a helyzetek, majd Guarín hozta komoly helyzetbe Palaciót, aki megint elrontotta a lehetőséget. Természetesen a focinak megvannak a kis saját törvényszerűségei, amik most is bejöttek, egy kósza előreívelés Di Natale felé, kocogva veszi fel az embere, Di Natale elpöcköli a hosszúra, ott a hideg zuhany, nesze nektek lúzer banda. Majd, nem sokra rá Juan megkapta a másik habkönnyű sárgáját. (Bárcsak Behrami is ilyen súlyozással kapta volna ellenünk a sárgákat pár hete, valószínűleg a 17. perctől emberelőnyben játszunk.) Nagyjából mindenki tudta, hogy ennyi volt, a csapat össze is esett emberhátrányban, a második bekapott gólt után már csak szédelgés volt. A harmadik gól már csak hab volt a tortán, igazi jelentőséggel nem bírt.

A vereség okai: Egyrészről nehéz úgy meccseket nyerni, hogy az éppen a befejezésekért felelős játékosa az embernek, halálosan fos formában van. Palación ment el egyébiránt már a Genoa meccs is, ez a meccs szintén. Emlékszünk ősz elején milyen parádésan értékesítette a helyzeteit, ennek pont a fordítottja történik, parádésan ront el mindent. Ő volt az ügyeletes mindentelrontok Milito. Továbbá kijött az, hogy rendre döcis meccseket játszunk, ha kijön a lépés nyerünk, ha nem, nem. Megvoltak a lehetőségeink megszerezni a vezetést, nem tudtunk élni vele, majd kaptunk egyet hátul, a kiállítás pedig megpecsételte a sorsunkat. Az Udinese pedig, ha sokat is gyengült, annyira azért van jó csapat, hogy egy ilyen alkalmat ki tudjon használni. A Juventus nyert idén egyedül a Friuliban úgy, hogy Marrotta ismerte el meccs után, hogy jogtalanul játszottak kb. egész meccsen emberelőnyben, egy ajándék tizivel megspékelve. Ezt nem a Juve-fikázás miatt írjuk, hanem, hogy lássuk, hogyan hozta össze egyetlen vereségét az Udinese otthon.

Mindenkinek szíve joga úgy állni a jelenlegi helyzethez, ahogy akar. Strama nyilatkozatában ott van a lényeg: Dolgozunk tovább. Ki kell kecmeregni ebből a gödörből, amikor minden kifelé jön, és megpróbálni pár hasznos igazolással megerősíteni a keretet. A szezon előtti cél kitűzés, a BL-hely továbbra is abszolút reális.