Hiányérzet

Egy meccs, amikor a hazai csapat nem szolgált rá a döntetlenre, míg a vendég a győzelemre. Panaszra azonban semmi ok, tovább a megkezdett úton!Egy meccs, amikor a hazai csapat nem szolgált rá a döntetlenre, míg a vendég a győzelemre. Panaszra azonban semmi ok, tovább a megkezdett úton!

Mazzarri az idényben először változtatott, de ezúttal jó okkal. Egyrészt csütörtökön rangadót játszott a brigád, így Palacio,Campagnaro és Taider pihenőt kapott, másrészt Jonathan teljesítménye– még ha nem is éri el a tavalyi kabaréját- egy kissé visszaesett, így Pereira került a csapatba. Nagatomo ezáltal visszakerült a jobboldalra, oda, ahol eddig többnyire csak kínlódott.

Jól kezdte a találkozót az Inter, nyomás alatt tartotta a „hazaiakat”, ami pont az ellenkezője volt annak, mint amire számítottam. Azt vártam, hogy Cagliari megnyomja az elejét, ehelyett beálltak a saját térfelükre. Feltűnő volt, hogy a Freddy mennyire akart bizonyítani, nagyon aktívan kezdett, később azonban a csapathoz hasonlóan kissé visszaesett.

Az első félidőben, bár Nagatomo és Guarín is veszélyezett, egyetlenegy komoly helyzete volt a csapatnak, a japán beadását Belfodi fejelte a kapusba, majd a kipattanót ügyetlenkedte el ugyanő. Hiába a mezőnyfölény, igazi lendület hiányzott a támadásokból, ebből a szempontból egyedül Nagatomo jelentette a kivételt.

Alvarez ezúttal gyengébb napot fogott, fáradtan mozgott, Mazzarri le is kapta a félidőben, Icardi állt be helyette. Rickyre ráfér egy kis pihenő, hiszen meccsről meccse hatalmas melót végez.

A második játékrész ugyanott folytatódott ahol az első abbamaradt: dögunalmas foci. Komoly esély továbbra sem akadt a gólszerzésre, így várható volt, hogy a Mester hamarosan beküldi a Szomorú Szamurájt. Mindenki kedvenc Kozsója a 64.percben beállt és egyből megváltozott a meccs képe, rögtön egy remek beadással jelentkezett- a hasznosan játszó Perreira bólintott mellé.

Palacio beállása után bő 10 perccel meg is született a vezető gól. A tincs remek labdát tett Nagatomo elé, a japán tökéletesen csavarta a labdát Icardi fejére, akinek már nem volt nehéz dolga, az üres kapuba kellett bólintania. 1-0 ide!

Az öröm nem tartott sokáig, nyolc perccel később a szerencse elpártolt a csapattól, Nainggolan jó 20 méteres, megpattanó lövése utat talált a kapuba, Samirnak esélye sem volt a hárításra. 1-1

Az utolsó percekre Mazzarri kissé meglepő módon, ha csak minimálisan is, de kockáztatott, behozta Militót Ranocchia helyére, így átállván 4-3-3-ra. Kis híján be is vált ez a húzás, hisz volt még egy lehetőség a gólszerzésre, ám előbb Cambiasso luftot rúgott, ezután Milánó egyetlen és igazi hercege próbálkozott, de nem volt esélye a védők tömkelegével szemben.

Végül maradt a pontosztozkodás, ami egy kissé csalódás, főleg annak tükrében, hogy Cagliari nem igazán mutatott semmit, nem beszélve a peches egyenlítő gólról. Persze a mieink sem sziporkáztak, ennek tükrében meg kell becsülni ezt az egy pontot is.

Pontosztás:

Handanovic: Semmi dolga nem volt, a gólról nem tehetett. (6)

Rolando: Ahhoz képest, hogy lassan 1,5 éve nincs játékban, hiba nélkül játszott. Csak remélni tudom, hogy bármikor tudja majd hozni ezt a szintet, ha a kezdő védőhármas közül valaki kidőlne. Nem mellékesen, fault nélkül hozta le a meccset. Sallangmentes. (7)

Ranocchia: Különösen nagy hibát nem vétett, feladat sem akadt sok, ami viszont feltűnő volt, hogy a levegőben verhető volt. Légi párharcait mindösszesen 67%.-ban nyerte meg, ami egy középső védőnél édeskevés. (6)

Juan Jesus: Békával ellentétben, egyetlen egyszer sem tudták a levegőben megverni. 6 sikeres szerelés, 6 labdaszerzés, 4 felszabadítás. Ez ismét kiváló volt Jézus! (8)

Nagatomo: Jonathan padra állításával újra a jobboldalon kapott szerepet, de ezúttal nem mondott csődöt. Sőt! Remekül játszott, gólt rúgatott Icardival és ezúttal hátul sem lehetett rá panasz (bár Mazzarri érában, e tekintetben még nem volt vele gond). Mégha a kínálat eléggé Tesco gazdaságos is, kijelenthető, hogy jelenleg magasan ő a legjobb szélsőnk.(8)

Kovacic: Amikor nála van, a labda tudod, hogy a legjobb helyre került a bogyó. Alvarez gyengébb napja miatt neki kellett szerveznie a játékot, és nem okozott csalódást. 82-szer kapta meg a labdát, ami a csapatból a legmagasabbnak bizonyult ezen a napon (Nagatomo a második 80-al), és ami még fontosabb, ezeket 95%-os passzpontossággal játszotta meg. Nem játszott kiemelkedően, de máris érezni rajta, hogy különleges játékos válhat belőle. (7)

Cambiasso: Ezúttal nem tudott annyit hozzátenni a játékhoz, mint csütörtökön, persze tőle már nem is várhatjuk el azt, hogy évi 40 meccsen nyújtson kimagasló játékot. A 71%-os passzpontosság kevés ezen a szinten, de érthető, hogy kissé fásultan mozgott. Az ő szerepe még így is felbecsülhetetlen a pályán, tisztán látható, hogy ő Mazzarri jobb keze a játékosok közül. (6)

Guarín: Nagyon akart bizonyítani a szerdai hiszti után. A meccset nagy lendülettel kezdte, de később teljesen elszürkült. Nem volt ez rossz, alakul, de ennél még mindig SOKKAL, DE SOKKAL többre képes. (6)

Pereira: A harmadik ex-portói a kezdőben és Rolando mellett ő is kellemes meglepetést jelentett. Bár így is elszórt pár labdát teljesen feleslegesen, de ahhoz képest, hogy milyen régen volt kezdő tétmeccsen, abszolút helytállt. Viszont egyre rondább, ami az ő esetében eléggé bravúros. (6,5)

Alvarez: Ez nem az ő napja volt, talán érdemesebb lett volna őt is csereként beküldeni a hajrára. Felbecsülhetetlen értékű mezőnymunkát végez meccsről meccsre, nem csoda, hogy rajta is kijött, hogy csütörtökön még rangadója volt a csapatnak. (5)

Belfodil: Megvolt a lehetősége a gólszerzésre, de nem élt vele. Látszik rajta, hogy tehetséges, nem is mozgott rosszul, de nincs játékban. Nyílván emiatt is, de elég idegesítő volt, hogy 60 perc után máris elfáradt, holott nem is futott sokat. Türelem, türelem, türelem. (5,5)

Cserék

Palacio: Akkor derül ki az, hogy mekkora értéke is valójában a csapatnak, amikor nincs a pályán. Beállt, és egyből lendületet hozott a támadásainkba, majd nem sokkal később remek passzt adott Nagatomonak a gól előtt. Az esernyő csele pedig zseniális volt, ha utána jól eltalálja… (7)

Icardi: A vén trottyok ellen beállt, és három labdaérintésére jutott egy gól. Tegnap is mindössze 12-szer jutott el hozzá a bogyó, de erre jutott egy gól. Nem rossz hatékonysági mutató. Azt hiszem, szeretni fogjuk. (6,5)

Milito: Perceket kapott (-)

Walter Mazzarri: Nem tudom hibáztatni azért, mert pihentetett pár játékost, főleg annak tükrében, hogy a beugrók nem vallottak szégyent. Érzésem szerint abban hibázott, hogy Alvarez kezdett, csereként talán hasznosabb lehetett volna. Összességében még így is jár a pacsi. (6,5)

Szombatra pedig mindenkit szeretettel várok egy úri vacsorára. A menü: farkas pörkölt Mazzarri módra. Faljuk fel őket!