Szeretnék egy derbyt

Már hónapok óta azzal szembesültem, hogy nem maradt számunkra semmi a szezonban. Persze az Európa Ligáért folytatott heroikus küzdelmen és a végeláthatatlan mazzarizáson kívül. Nem mintha lenézendő volna az EL, egy újabb kirándulás a Neftcsi Bakuhoz, minden Interista álma, talán még abban is lehet reménykedni, hogy szembe jön egy, magyar földrajzilag közeli célállomás, ahová lehet menni meccset nézni. De valljuk meg ez még mindig kevés, hogy igazi lázba kerüljön az ember. A monotonitás azonban egy hétvége erejéig most véget ér.

A Milan elleni meccs akkor is a két legfontosabb párharc között van egy szezonban, ha a két klub a holt térben mozog. Ami részben igaz csak, mert ugye a nem túl kedves kuzinok is Európáért hajtanak, a szeretnék a vb után minél előbb kezdeni az alapozást. Érthető, van mit kijavítaniuk.

Ez ránk is igaz. Mikor hónapokkal ezelőtt napvilágott látott, hogy PSY az EL-hez köti Mazzarri állását már ingattam a fejem. Látszat kihívás, még ennek a csapatnak is. Akkor már inkább nézzük meg, hogy mit csinál a rangadókon, azokkal szemben, akikkel jövőre a BL helyekért óhajtunk versengeni. Az jelezheti igazából a fejlődést, vagy a stagnálást, a mutatott játékon kívül. Ami mellesleg még az én nem túl vérmes várakozásaimat is alulmúlja. Nyáron is jeleztem, hogy a stabilitáson kívül nem sokat várok Mazzarritól (szórakoztatást főleg nem), de ezt is csak időszakonként sikerült produkálni. Persze egész jól fog mutatni év végén az 5. hely, csak a tendenciát is látni kell hozzá. Olyan riválisok csúsztak le a tabella ezen térségéből, mint a gyenge őszt futó Lazio, az Udinese vagy a derbi ellenfelünk, a Milan. Az, hogy Parma, Torino, Atalanta, Hellas Verona típusú csapatokkal forogtunk hónapokig az említett csapatok edzőin túl, Mazzarri munkájáról is árulkodik.

De ma minden egy kicsit szebbé varázsolható. Ma bizonyíthatja Mazzarri, hogy elegendőek vagyunk rá, hogy a Seedorf alatt össze nem álló rossonerit legyőzzük. Nem ez a meccs dönti el, hogy előrébb tartunk-e náluk, mert ez így van, noha ennek az az oka, hogy ők zuhantak méreteset. Léptünk előre, de csak éppen annyit, hogy ne váljon ez a szezon is szégyenné. Ez egy kulcsfontosságú meccs, bár lehet, hogy nem mindenki szemléli úgy, ahogyan én. Mazzarri oldaláról. Az asztalra még keveset pakolt, és túl sok lehetősége idén már nem lesz.

Különösen azért, mert ez a búcsú derbije lesz. Zanettinek az utolsó. Sőt Samuelnek és Militónak is. Ez már önmagában elég indok kéne legyen a győzelemre. Legendákat búcsúztatunk, köztük a klub történetének szempontjából is az egyik legnagyobbat. Ők számomra viszonyítási pontok, lehangol, hogy nélkülük kell majd elképzelni az Intert. A kapitány szerintem még mindig nem a korának, hanem inkább Mazzarri három védős rendszerének az "áldozata". Bár nem sajnálom, ő sem sajnáltatná saját magát. Inkább ünnepelni szeretném, még egyszer, az utolsó derbijén.

Szeretném még látni, ahogy a madonnina specialista Samuel fejel egy búcsúgólt, mielőtt a Fiorentinához távozna. Majdnem 10 év után nem meglepő, hogy, ha a Milan elleni meccs jön, akkor a Fal az elsők között ugrik be. Az ilyenek miatt. Ha ő gólt lő, akkor biztosan nyerünk, már csak azért is találjon be. Milito esetében engem már az is örömmel tölt majd el, ha pályára léphet. Jó lenne, ha meglőhetné a 7. derby gólját, amivel utolérné Altobellit, Bonisegnát és Altafinit, nem reménykedem benne, túl szép volna. Szólok is Abatének - akárhol is legyen -, fogja csak el a gyomorideg, mikor Milito melegíteni megy.

A jövőért és a múltért is fontos ez a kortól mindig független meccs. Szeretném látni, hogy Mazzarri a jó úton halad, hogy az olyan srácok, mint Kovacic és Icardi egyszer felnőhetnek (a szó minden értelmében) az öreg klasszisaink szintjére. Hogy ez a csapat képes kitenni a szívét és olyan játékot produkálni a derbin, ami a jövőt jelenti. Szeretnék örülni nekik. Szeretnék örülni annak, hogy látom a Capitanót kifutni a pályára. Örülni Samuelnek, Militónak, amíg kék-feketében játszanak. Szeretném, ha ezt még megnyernék. Egy ilyen derbit szeretnék.