Gyűjtögető életmód

Kedden derbi, csütörtökön Xherdan. Egy pont, egy játékos. Sűrűn jönnek az események a klub életében, s a sűrű végre nem a hazai pályán beszopott gólokra vagy a rokkant játékosok számára vonatkozik. Sőt, pozitív tendenciát vélek felfedezni, olyannyira, hogy alig telt el több, mint egy hét a januárból ki is merem jelenteni, hogy évek óta a legjobb mercatót tudja le a klub, ezt már csak úgy lehet elcseszni, hogy... na, azért ötleteket ne adjunk, még megfogadják.Kedden derbi, csütörtökön Xherdan. Egy pont, egy játékos. Sűrűn jönnek az események a klub életében, s a sűrű végre nem a hazai pályán beszopott gólokra vagy a rokkant játékosok számára vonatkozik. Sőt, pozitív tendenciát vélek felfedezni, olyannyira, hogy alig telt el több, mint egy hét a januárból ki is merem jelenteni, hogy évek óta a legjobb mercatót tudja le a klub, ezt már csak úgy lehet elcseszni, hogy... na, azért ötleteket ne adjunk, még megfogadják.

Először is, nem rég vizitáltunk a vénasszonynál. Annak rendje és módja szerint feldugtuk a neki a korhadt, görbe seprűjét és jól megforgattuk benne - szigorúan csak annyira, hogy ne élvezze -, sajnos arra arra már nem maradt idő, hogy el is poroljuk a seggét, de azért károg a boszorkány. Meg is érdemli, a keservit neki.

Elégedettek is lehetünk, mert tudniillik, akik nem maradtak le szerencsés módon az első félidőről (vagy nem ittak eleget ahhoz, hogy elfelejtsék), azok tudják, hogy nem sokon múlt, hogy úgy elpáholjon a satrafa, hogy a saját taknyunkon csúszunk haza Milánóig. De mázlinkra, annyi gyilkos ösztön szorult a játékosaikba, mint egy gyógyszerekkel szedált gumikacsába, így megúsztuk a megúszhatót. És van egy valódi kapusunk, bár az mindig volt mióta az eszemet tudom. Ennek ellenére egy ideális világban ez a védelem előbb állna össze a Fővárosi Nagycirkuszban, mint kék-fekete mezben, még Johnny, a bohóc nélkül is. A négyvédős rendszer megmutatja, hogy mennyire zseniális képességű védekező játékosokat sikerült összegyűjteni a keretbe, a három/öt védősben még mennyiségi alapon, úgy, ahogy állták a sarat a srácok. Lassan ott tartunk, hogy már mindegyik bekk selejtes árúnak tűnik, élükön Capitano Ranocchiával, aki hiába nagyon aktív és eredményes 80 percen keresztül, ha a maradék 10 percben több helyzetet teremt, mint az ellenfél irányítója egész meccsen.

A második félidőben, mikor eléggé bealudt a meccs, ki tudtuk használni a pillanatot és a javunkra billentettük a mérleg nyelvét. Külön öröm volt látni, mert Mazzarrival igencsak problémás volt elképzelni ezeket a mentális felállásokat. Ebben Mancio mindig is jó volt, legalább a jelenbe hoztuk a nosztalgiát. Ami elégedetlenségre adhat okot, hogy nem nyertük meg a meccset, pedig meg volt rá a sansz. Egyfelől Icardi egy gyökér (ezzel túl nagy újdonságot nem mondtam). Olyan öntelt, hogy otthon a tükörrel melegít Wanda előtt, még szerencse, hogy a termékeny bakfis, Maxinak is lepulyázott időben. Kvázi drukkoltam, hogy Osvaldo tenyerelje tarkón a kis takonypócot, az utóbbi évekből csak egyetlen degeneráltat tudok, aki a Juventus ellen, a hajrában, képes lett volna így elönzőzni egy ziccert... Zárate. Bár ő sikeresen lecselezte volna magát a szögletzászlóig. (Ha az olvasóban felmerül a szépemlékű Giampaolo Pazzini neve, akkor elmondom, hogy ő az életben nem tudna 40 métert futni a labdával. Mivel nem futballista.) De Guarín a zseniális gólpasszán kívül még egy hasznos dolgot csinált, megfosztotta a történelmet egy újabb, legendás Dyer-Bowyer jelenettől. Bár lehet, hogy azóta Osvaldo a felismerhetetlenségig tönkreverte Icardi fejét. De a születendő kölök nem fog apa nélkül felnőni. Wanda megoldja. Vagy így, vagy úgy. Mi történt még? A kissé hebehurgya Kovacic rendhagyó módon szabadságoltatta magát, így megnézhetjük Hernanest tízesben, és bemutatkozott új szerzeményünk, Podolski. Nem mondanám, hogy sebtiben csatába dobta magát a vérre szomjazó germán harcos, inkább olyan polákos ráérősséggel és az ünnepek adta, extra vágósúllyal kocorászott a pályán. Más kérdés, hogy azzal, amit tud, simán ki fog lógni a csapatból (nem úgy, mint Nagatomo), ha az edzésekre is rászoktatjuk, akkor pláne. Mindent félretéve, ez az egy pont hasznos lehet a jövőre nézve, többet nem kívánok.

Csütörtökre az is hivatalos lett, hogy a Bayern München végleg kikölcsönözte nekünk a koszovói albán csakeltalálomvégre svájci Xherdan Shaqirit. Szimplán a tényeket nézve: óriási húzás. Szélsőből hiány volt, annyira, hogy utoljára, az első Mourinho szezonban, 2008-09-ben állt rendelkezésre ennyi szélső a keretben, akkor a legendás Quaresma-Mancini (ez nem az, egy másik) szárnyakkal akasztottunk tengelyt a calcio történelmével, amit akkor még tőből téptek ki az ellenfelek, elodázva egy új kor eljövetelét a Serie A-ban. Azóta már ide is beköszöntött ez a fura faja a futballistáknak, így Mancini (ez most az, nem a másik), aki anno egymás hátára pakolta a középső középpályásokat a pályán (ezt a jó szokását a keddi, Kuzma-Medel-Kovaic-Guarín-Hernanes kezdővel is megidézte), most átáll a szélsős játékra, egy új kor hajnalát megidézve az alkonyon. Vagymiafene.

Shakira igazi tükör szélső, egy Arjen Robben light, gyors, remek egy az egyben és tüzel, mint egy ivarérett kanca. Láttuk Münchenben is jól játszani, a helvét válogatottban meg igazán élt, ott nem nagyon volt hozzá hasonló (vagy nála komolyabb) kaliberű játékos a pályán. Sajnos ez a veszély Milánóban sem fenyegeti, de nézzük ennek a jó oldalát, szabadon játszhat, magára veheti a terhet és megmutathatja, hogy miért kapta a hype-ot az elmúlt években. Kirakatembernek való, azért is jött hozzánk, hogy bebizonyítsa, több egy ígéretnél. Ezt abszolút tudom respektálni, ahelyett, hogy elvegetálna valahol a padon heti egy bentley-ért cserébe, inkább játszana. Végtére is ezért futballista.

Jól megemberesedett ez a Shakira

Ha a szubjektív oldalát nézem mindig volt valami irritáló a gyerekben, valószínűleg az a túlzott magabiztosság, ami nagyképűségbe, de leginkább öncélúságba csapott át a játékában (és azért a játékintelligenciája is masszív korlátokba ütközik). Nem kell félteni, igazi hegyvidéki albán gyerek, az élő fát is ágakra bontja, ha keresztbe állt neki. Nem a hidegvérével és könnyed természetével fog hódítani a calcióban sem. Már előre látom, ahogy egy ad hoc boxmeccs keretében, a pályán püfölik egymást Osvaldóval. Vagy máglyát raknak Icardinak a kezdőkörben miután nem passzolta le. Mindenesetre nem mondhatni, hogy gyűjtjük a szokványosnál szokványosabb figurákat, de ami mindenképpen pozitívum, hogy gyűjtjük a futballistákat és a pontokat is. Így még lehet értelme ennek a szezonnak.