A nemzetközi meccseinket mindig is különleges érdeklődéssel követtem, úgy éltem meg, mint egy váratlan ajándékot. Fontos volt az eredmény, de már maga az esemény is lázba hozott, csapatok amelyekkel nem szoktunk mindig találkozni, idegen országok, ismeretlen tájain, meg tudtuk, hogy mennyit is érünk Európában. Nem mintha nem szeretném a calciót, csak az ezredik Inter-Lecce (tényleg mi a picsát szenved a Lecce a Lega Próban?) már nem váltott ki akkora izgalmakat, mint egy Inter-Skonto Riga. Németekkel játszani meg extra motivációt jelent, Csabi minap mélyére is túrt múltszázadbéli emlékeinek egy nagyszerű postban, míg a csapat újra a barbárok földjére utazott.A nemzetközi meccseinket mindig is különleges érdeklődéssel követtem, úgy éltem meg, mint egy váratlan ajándékot. Fontos volt az eredmény, de már maga az esemény is lázba hozott, csapatok amelyekkel nem szoktunk mindig találkozni, idegen országok, ismeretlen tájain, meg tudtuk, hogy mennyit is érünk Európában. Nem mintha nem szeretném a calciót, csak az ezredik Inter-Lecce (tényleg mi a picsát szenved a Lecce a Lega Próban?) már nem váltott ki akkora izgalmakat, mint egy Inter-Skonto Riga. Németekkel játszani meg extra motivációt jelent, Csabi minap mélyére is túrt múltszázadbéli emlékeinek egy nagyszerű postban, míg a csapat újra a barbárok földjére utazott.
Azért van ezzel a mai találkozóval egy kis probléma, mert míg Berlinbe, Rostockba, de még Hannoverbe is szívesen megy az ember fia, addig Wolfsburg valójában nem is létezik. Hogy tudnál egy olyan helyet tisztelni, ami azért jött létre, hogy Kraft durch Freudés autókat tervezzenek a Volkswagen dolgozói a náciknak? 1938, júliusában, az Internazionale akkor már 30 éves, négyszeres bajnokcsapat, Giuseppe Meazza meg rég túl van a 300 bajnokin és a 200 gólon. A múltból nem lehet megélni, de jobb érzés valódi futballcsapatokkal játszani, mint márkanevekkel. Ez a márka mára ott tart, hogy övé az Audi, a Bentley, a Bugatti, a Porsche vagy a Skoda, nem beszélve például az olasz Lamborghiniről. Ma még önfeledten írom a soraimat, de holnap már én is az övék leszek. Vivát kapitalizmus.
Ma vizitálunk ennél a cégnél - amely mellesleg 2008-09-ben zárta az egyetlen igazán nyereséges a legsikeresebb szezonját -, úgy, hogy ők az esélyesek. Felix Magath távozása után, a potenciálisan amúgy is jobb teljesítményre képes firmát Dieter Hecking ásta ki a gödörből. Nem mintha Hecking nagy varázsló lenne, de német és európai szinten is minőségi kerete van, a teljesítményük ezt tükrözi. Abszolút kiszámítható, vonalas germán edző, gyakorlatilag sohasem nyert semmit, pedig 50 éves és több, mint 10 éve dolgozik a szakmában. Aki mondjuk csak a Bayern München elleni 4-0 alkalmával látta őket, azt is hiheti, hogy valami forradalmi dolog zajlik wolfiéknál, masszív defenzív munkával, pedig nem ez a helyzet. A Volkswagen pont abban jó, hogy sokat rúgjon, de kapja is gombócokat.
Paul Scholes eltitkolt belgiumi kalandja
Aggasztó lehet, hogy a támadások minden formáját magas szinten űzik, a kontráktól kezdve a pontrúgásokig. A mi védekezésünket vizsgálva ez rossz hír, az még rosszabb, ha visszanézzük a Napoli ellen meccset, ahol a csapatunk többször ugratta ki Higuaínt, mint Hamsík és Inler együtt. A vörhenyes flamanddal nehezebb versenyre kelni, mint a tót punkkal, de ha megpróbáljuk, akkor rövid idő alatt komoly népszerűségre szert tevő Bas Dost élni fog vele. Igaz, hogy a holland semmilyen szempontból sem mérhető futballistaként Higuaínhoz, tehetségtelen, darabos és még esze sincs sok, de neki nem kell hat helyzet a gólhoz egy meccsen (köszönjük Gonzalo). De Bruyne, Arnold és Schürrle részvételével kínos pillanatokat is átélhetünk, nem beszélve arról, hogy mindezt egy világ szinten is top3-as balbekk, Ricardo Rodriguez és a Lahm középpályásítása óta legjobb német jobb hátvédnek számító Sebastian Jung fogja támogatni (őt nemrég mi is le akartuk igazolni). Ha én lennék a fritzek helyében még hazai pályán el akarnám dönteni a dolgot, mert Mancininek láthatóan nincsenek eszközei egy ilyen támadópotenciál megállítására, a pressing ellen meg pláne összeomlik a roskadozó védelem.
Mi lehet az esélyünk?
Semmiképen sem az, hogy olaszkodunk és elutazunk volkswagenékhez egy null-nullért. Az még otthon sem megy, a sokkal lassabb és kisebb támadó erejű csapatok ellen, amikor Mancini védekezni akar és eredményt tartani, általában belesül. Ha ez most is megtörténik, akkor futhat az eredmény után, aminek nagy valószínűséggel egy-két gyilkos kontra lesz a vége, ez nem a Napoli, ez nem Benítez. A lőtt gólért kell pályára lépni, a VFL ellen bizony lehetséges helyzeteket kialakítani, s ebben mi sem vagyunk gyengék. Újabb felmerülő probléma, hogy a Wolfsburg inkább a felfutó szélső védők mögötti területeken sebezhető, nálunk viszont a széljáték nem igazán létezik. Belülre jó eséllyel double pivotot tesznek fel (Luiz Gustavo-Guilavogui), a belső védőik (Naldo-Knoche) masszívak, a mi szédelgőinkhez képest kőbe vésett duó. Abban lehet kapaszkodni, hogy a Shaqiri-Guarín-Hernanes hármas egyéni kvalitásai elegendő területet kapnak, mert ebben papíron előnyben vagyunk, a belga látványos formája ide vagy oda, nálunk több a potenciális kreativitás, mint a németeknél. Csak ezt gyakorlatba kéne helyezni, nem beszarni, kedves Roberto. Hogy közben Medel támogatása védekezésben mennyire valósul meg, rendkívül fontos kérdés, na meg, az, hogy mit ér a Santon-D'Ambrosio szélső védő párosunk. A Napoli ellen nem sokat, s most hasonlóan nehéz ellenfeleket kapnak.
Zümpátis?
Valójában abban reménykedem, hogy nem égünk le és bebizonyítjuk, hogy, ha más nem is, a jövőre nézve van potenciál ebben a brigádban. Ahhoz csoda kéne, hogy az EL-t megnyerjük, még akkor is, ha ez az utolsó téttel bíró sorozatunk. Már Volkswagenék ellen sem mi vagyunk az esélyesek és náluk még van erősebb csapat a mezőnyben. Mellettünk szól a német csapatok elleni összesített mérlegünk, a sok meccses párharcokból a nagyok ellen, csak a portugálokkal szemben van jobb győzelmi arányunk, de azért ők nem németek (a spanyolok ellen égünk, az angolokkal szemben kicsi hiányzik az x-hez). Ez körülbelül annyit ér, mint, hogy idősebb a klubunk, mint az ellenfél faluja, semmit, de valami öröm nekünk is kell. Legalább európai kupameccset játszunk, ha nyerünk, még nosztalgia poszt is lesz belőle. Igaz, ha agyonvernek, akkor is, de akkor a bíróra fogjuk. Ha a bíró miatt nyerünk az meg jár nekünk, mégiscsak egy autógyár az ellenfél.