A hónap momentumai - március

Mivel a csapat jelenlegi teljesítménye miatt amúgy sem túl rózsás a hangulatunk, kissé nehezünkre is esik a pozitív tartományba eső díjak kiosztogatása, de "ami jár az jár". A márciust egyébként 0 darab győzelemmel sikerült abszolválni a nagy "muszájpontokatgyűjteni" közepette, talán erre már bátran rá lehet sütni, hogy no comment kategória. És a show folytatódik...Mivel a csapat jelenlegi teljesítménye miatt amúgy sem túl rózsás a hangulatunk, kissé nehezünkre is esik a pozitív tartományba eső díjak kiosztogatása, de "ami jár az jár". A márciust egyébként 0 darab győzelemmel sikerült abszolválni a nagy "muszájpontokatgyűjteni" közepette, talán erre már bátran rá lehet sütni, hogy no comment kategória. És a show folytatódik...

1.: A hónap legjobb védője/kapusa - Walter Zenga-díj

A tény miatt, hogy nem múlt el meccs kapott gól nélkül, valamint a védelem egészét szemlélve a díj egyértelműen csak "vakok közt félszemű a király" alapon vándorol Andrea Ranocchiához. Feltámadása sokak számára némiképp váratlan volt, egyszer csak elkezdett tisztességesen, orbitális hibák nélkül teljesíteni Béka kapitány, ez pedig márciusban elég lett ahhoz, hogy kiemelkedjen hátulról - nem csak a magassága miatt. A szerződéshosszabbításhoz úgy tűnik, azért ennél sokkal több kell...

2.: A hónap legjobb középpályása - Sandro Mazzola-díj

Nos, ha bajban voltunk az előző rovattal, mit mondjunk erre? Volt nekünk egy agyonjátszatott, formán kívülivé váló Guarín-Medel kettősünk, egy totálisan szürkévé váló Brozovicsunk, egy kuzmás Kuzmánk, Kovacicról pedig inkább ne is írjunk semmit. Ja, meg persze pályára lett dobva néha az utóbbi évek egyik legdrágább igazolása, egy brazil válogatott emberke, aki bármilyen csekély játékidőt is kapott, nem játszotta a bazári majmot, nem volt sértődött, csak tette a dolgát: gólpasszt jegyzett, mindegyik társánál hasznosabban futballozott, ez Mancionál jelenleg mégsem ér meg egy kezdő státuszt. Valahogy azt érzem, Hernanes interes karrierje a végéhez közeledik.

3.: A hónap legjobb támadója - Nyers István-díj

Itt már sokkal egyértelműbb volt a helyzet, annál is inkább, mert a hosszú idő után újra jó formába lendülő Rodrigo Palacio az egyetlen igazán korrektül teljesítő futballista volt kora tavasszal, abszolút nem rajta múlt ez a gyalázatos (le)szereplés. Szélsőként, második csatárként és centerként is megállta a helyét, különöset nem csinált, "csupán" a saját erényeit csillogtatta, és elvégezte a feladatát.

4.: A hónap csalódása - Ricardo Quaresma-díj

Juan Jesusnak már bőven érett ez a citromdíj, valljuk be. Ranocchiával totálisan ellentétes ívet írt le a formagörbéjük, néha olyan idiótaságokat csinált, hogy nem hittünk a szemünknek. A novemberig látott Jézuska eltűnt, helyette jelenleg egy fejben romokban lévő brazil lődörög - nagyon várjuk, hogy kilábaljon ebből a hónapok óta tartó szakadékból. Podolskit e helyütt már megemlíteni sem érdemes, a konkrét versenytől az mentette meg, hogy Löw szeme láttára sikerült egy normális félidőt produkálnia.

5.: A hónap legkellemesebb meglepetése - Giuseppe Bergomi-díj

Az első három elismerés győztesei mellett nem igazán volt ebbe a kategóriába tartozó játékos, így közülük került ki ez a díjazott is. Palaciot sokan, sokféleképp leírtuk, minden hitünket elvesztettük vele kapcsolatban, ő viszont összeszorított a fogát, ugyanúgy gürizett tovább, ahogy mindig is tette, és meg is lett az eredménye. Fájdalom, hogy most meg a csapat romlott el mellőle/mögüle.

6.: A hónap legszebb gólja - Álvaro Recoba-díj

A Wolfsburg elleni kettős vereség folyamán sok örömünk ugyan nem akadt, de az egyik ilyen lélekmelengető jelenet a visszavágón szerzett tiki-taka Palacio-találat. Rohadt egy érzés, hogy még szépségtapaszként sem szolgálhatott, pedig... Mindegy, már történelem. (1:34-2:20)

7.: A hónap legnevetségesebb momentuma - Vratislav Gresko-díj

Egyszerű a dolgunk, sorozatosan erre a párharcra tudunk visszatérni - ebből is látszik még mindig mekkora keserűség munkálkodik bennünk, realitás ide vagy oda. Cserekapusunk megkapta a bizonyítási lehetőséget Európában, ennek megfelelően sikeresen kipotyázta a csapatot onnan.

8.: A hónap legszebb védése - Júlio César-díj

Nápolyban nagyon meleg volt az első félidő, és csak Handanovicnak köszönhetjük, hogy nem több gólos hazai előnnyel vonultak pihenőre a csapatok. Az egyik imát már rögtön az elején elmormolhattuk, Higuaín lövését nagy bravúrral, keresztbe nyúlva tolta léc fölé a szlovén. (0:00-0:11)

9.: A hónap legszebb csele/egyéni megmozdulása - Ronaldo-díj

Azt eddig is tudtuk, hogy Icardinak vannak tökei (sokféle szempontból), azonban a nápolyi büntető elvégzése után még így is sokunknak elkerekedett a szeme. Akkor talán még azt is hihettük naivan, hogy az egy fontos pillanat lehet a tavasz későbbi szakaszára nézve... Nos, ha így is volt, tévedtünk.

10.: A hónap legostobább döntése - Gian Piero Gasperini-díj

Sajnálatos, de ezt a rovatot minden hónapban tele lehet írni, most épp a Wolfsburgban lejátszott EL-odavágó történései miatt nyílnak a bicskák a zsebekben. Annyiszor taglaltuk már, mindenki tudja: Carrizo háromból három kapott gólban benne volt, tehát mocskos szar döntés volt a kezdetése, ráadásul a magyarázat is érdekes, hiszen a Dnyipro ellen még Handanovic védett az első perctől... A meccselés is megér egy misét, a Hernanes-Vidics cserével végleg romba döntött mindent mesterünk, és a minimális reménykedést is elvette tőlünk Európával kapcsolatban. A hab a tortán pedig Medel és Guarín minden körülmények között való játszatása, amivel sikerült teljesen kinyírni a középpályát és a játékot.

11.: A hónap legszimpatikusabb döntése - José Mourinho-díj

Sem edzői, sem vezetői szinten nem volt olyan gondolati szikra, amit pozitív jelzővel tudnánk illetni, így a portugálról elnevezett díjnak most nem lesz gazdája. Maximum mi, szurkolók kaphatnánk valamiféle elismerést, amiért minden körülmények között, a legnagyobb fostengerben is kitartunk a csapat mellett, persze lehet mondani, hogy ezzel csak a "kötelezőt hozzuk". Mert a klubszeretet erről szól.