A hónap momentumai - április

Nyeretlen márciust veretlen április követett, persze ki-ki értékelje belátása szerint a Parma elleni szégyent. Az mindenesetre tény (és voltaképp már leírni is felesleges, annyira természetszerű), hogy a hullámzás folytatódott, de ilyenkor azért könnyebb szívvel dobáljuk a díjakat mindenfelé.

1.: A hónap legjobb védője/kapusa - Walter Zenga-díj

Testközelből élhettük át az egyre inkább magára találó Nemanja Vidics egyik (ha nem a) legjobb interes teljesítményét, amit egy folyamat eredményeként is betudhattunk. Végre valahára folyamatosan a kedvenc posztján (bal oldali belső védő) tud futballozni, itt pedig azért lehet látni néha, miért is tartották számon a legjobbak között nem is oly rég. Persze ezért a a respektért és a fizuért még bőven kell bizonyítania, kérdés, mennyi ideje lesz még rá.

2.: A hónap legjobb középpályása - Sandro Mazzola-díj

Egymás után második alkalommal ítélhettük oda ezt az eleddig igen keveset mutató, jelenlegi Inter-léptékkel mérve méregdrágán igazoltHernanesnek. Mancinitől sokunk megelégedésére sorozatos játéklehetőséget kapott a csatárok mögött, és élt is vele: a Romának lőtt gólja mellett is akadt bőven jó megmozdulása, villantott ezt-azt a 'régiből'. Még mindig nem fullos (talán már sosem lesz), de erre a brazilra már lehet számítani a kezdőben is - persze nem heti két meccsen, mert fizikálisan valamiért a béka segge alatt van.

3.: A hónap legjobb támadója - Nyers István-díj

Vissza 14/15-ös szezonban megszokott kerékvágásba: az elismerés Mauri Icardit illeti. 3 gól és 1 gólpassz a mérlege a mögöttünk hagyott időszakban, igazából ezt nem is érdemes tovább taglalni. Igen, vannak hibái, mostanában több ziccert ront, és valóban nem egy Cavaniba oltott Kuyt mentalitását tekintve, de még így is bőven lépked előre a játék legtöbb aspektusában. Emellett azt is elmondhatjuk róla, hogy egész idényben tisztességesen teljesít, ezzel pedig egy igen szűk kompániába tartozik a csapaton belül.

4.: A hónap csalódása - Ricardo Quaresma-díj

Biztató kezdés után erős visszaesés - röviden így jellemezhetjük Marcelo Brozovic eddigi interes karrierjét. Bár nagy mezőnymunkát végez, pontatlansága sokszor kiakasztó, a lövései pedig olykor talán alulmúlják a tavaly-tavalyelőtti Kovacictól látott tragikomikumokat, ráadásként minden meccsen benne van nála egy felesleges/idióta sárga lap. Ettől függetlenül valami azt súgja, hogy az igazi Brozot a következő évadtól fogjuk látni, és ez a pár hét(hónap?) csupán minimális kisiklás tőle.

5.: A hónap legkellemesebb meglepetése - Giuseppe Bergomi-díj

Eddig a FIFA 15-ből, netán az FM-ből ismerhettük Assane Gnoukouri nevét, most már a valóságból is. Már a Verona elleni pár percben is üde színfoltot jelentett, és a várakozásokkal ellentétben nem lett rögtön elfelejtve, sőt! Persze ehhez a körülmények szerencsés összjátéka (eltiltások) is kellett, mindenesetre tény: a 18 (khm...) éves focista két kézzel ragadta meg az esélyt, és egytől egyig jó meccseket tudott le, egyszersmind újabb versenyhelyzetet teremtett a középpályán. A hogyan tovább persze nála is nagy kérdés, de az a korát meghazudtoló, zavarba ejtő magabiztosság egészen jó alapnak tűnik a jövőre nézve.

6.: A hónap legszebb gólja - Álvaro Recoba-díj

Egy törvényszerűség bejött Lukas Podolskinál, ugyanis ilyen mértékű balfaszkodás után csak két út volt a góltalanság megtörésére: beszenvedett, mákos vagy pedig szépségdíjas találat. Szerencsénkre utóbbit "választotta", az udinei csatát egy (elvileg) rá jellemző bal lábas bombával döntötte el - bár ott és akkor azt hittük, azzal törte meg végleg a kettős emberhátrányban játszó hazaiak ellenállását. Utóbbival nagyot tévedtünk, ez a pillanat viszont megmarad emlékezetünkben, feltehetőleg olyan címmel, mint "Poldi egyetlen Inter-mezben szerzett gólja".

7.: A hónap legnevetségesebb momentuma - Vratislav Gresko-díj

Sebastiano Peruzzo szájába vette a sípot és lenyelte azt belefújt háromszor, ezzel pedig hivatalossá vált, hogy az Inter a 2014/2015-ös Serie A tökutolsó, mindenféle külső és belső bajtól sújtott csapatát kettőből egy alkalommal sem tudta legyőzni. Szavakkal nem lehet kifejezni, milyen égő ez, simán mondhatjuk, hogy egy ilyen brigád nem is érdemel európai kupaindulást, de a szívünk persze mást diktál ebben a kérdéskörben. Ez volt egyébként az az arcpirító, szánalmas 90 perc, ami miatt olyan nehéz veretlenként elkönyvelni áprilist, merthogy ez a klasszikus mondás szerint egy vereséggel felérő döntetlen volt. És akkor még nem írtam semmit az ekkor bemutatott köpedelem játékról... (videó a mazochistáknak, emlékeimmel ellentétben volt pár helyzet, de nekem csak a kín maradt meg)

8.: A hónap legszebb védése - Júlio César-díj

Handanovic az Handanovic. Lehet, sokaknak zsigerből nem szimpatikus, benne van, hogy néha hibázik kisebbet, de az, amit büntetők terén lerak az asztalra, világviszonylatban is egyedülálló, az egész futballtörténelemre visszatekintve. Legújabb áldozata az 1000 évesen is igen gólképes Luca Toni volt, és az sem elhanyagolható tény, hogy ezzel a hárítással biztosította be a győzelmet az akkor épp éledező veronaiak ellen - nem véletlen csapattársai reakciója.

9.: A hónap legszebb csele/egyéni megmozdulása - Ronaldo-díj

Beférhetett volna, amikor Icardi sarokkal, bőrözve hozta helyzetbe Palaciot, csak sehol nincs fent ám mi végül a szerzők szívének oly kedves Hernanes-gólt választottuk. Pici csel, majd emberünk a nem létező rosszabbik lábával egyből zúdítja a labdát a hosszúba. Régóta várunk tőle ilyesmikre, és ezek a felvillanások még mindig mutatják azt, micsoda kincs lehetne ő optimális esetben.

10.: A hónap legostobább döntése - Gian Piero Gasperini-díj

Az első hetekben-hónapokban csak simán furcsálltuk, hogy a (látszólag) kirobbanó erőben lévő Shaqiri nem kezd automatikusan minden meccsen. A ködösítő Mancio-nyilatkozatok után már kezdett gyanús lenni, hogy itt valami nincs rendben, és tessék, most itt tartunk: az utóbbi évek egyik legfontosabbnak tartott igazolásábólstabil 10 perces csere lett. Ki érti ezt? Mi történhetett? A választ alighanem csak az érintettek tudják, de epekedve várjuk mi is a kevésbé hülyítő szavakat, mondatokat ezzel kapcsolatban. Ahogy sálkirályunk megtalálta az alapcsapatát, úgy szorult ki egyszercsak Santon is, pedig a támadásban mostanság fogalmatlan D'Ambrosio helyett valószínűleg szívesebben látná őt a többség.

11.: A hónap legszimpatikusabb döntése - José Mourinho-díj

Kisebb dögvész pusztított a középpályán, így a mester kényszerhelyzetbe került, és szerencsére ezt sikerült egy olyan választással megoldania, ami a szurkolók számára is maximálisan pozitív. Még egyszer:Assane Demoya Gnoukouri nevét nem árt megjegyezni. Mivel posztja nem feltétlen a csillogásról szól, berobbanása nem volt olyan hangos, de a focihoz értő emberkék biztos csettintettek párszor megmozdulásai láttán - ahogy az fentebb már taglalva lett. Ez az egész új helyzet egyébként egyúttal azt is jelentheti, hogy Kuzmanovicsot sem kell már túl sokszor megcsodálnunk kék-feketében.
Nem utolsó dolog az sem eredményesség szempontjából még, hogy a trequartista pozíciójában nem szenvedést látunk meccsről meccsre, hanem Hernyót, akihez a keretben legjobban illik ez a szerepkör.