A hónap momentumai - május

Véget ért a szezon, még egy kötelességnek eleget kell tennünk: ki kell osztani az utolsó havi díjakat. A május egyébként tökéletesen leképezte azt, amit az idény folyamán láthattunk és érezhettünk, vagyis a hullámvasút mód ismét maximális fordulatszámon pörgött. És végül persze örömre nem sok okunk volt...

1.: A hónap legjobb védője/kapusa - Walter Zenga-díj

Rendhagyó módon talál gazdára az elismerés, ugyanis gyengébbnél gyengébb teljesítmények közül válogathattunk. Igazából talán ezt ki sem kéne így osztani, de hogy ne szakítsuk meg a hagyományt, megjelöltük Danilo D'Ambrosiot. Indoklás: ő volt az egyetlen, akinek nem volt egy olyan meccse sem, amire a "terített betli" kifejezést használjuk - a többieknek általában nem csak egy akadt sajnos. Mindezekből következik, hogy ez most csak egy kényszerdíj, igazi "érték" nélkül.

2.: A hónap legjobb középpályása - Sandro Mazzola-díj

Váratlan triplázónk lett tavasz végére, Hernanes gólokkal és gólpasszokkal kezdte rohamosan törleszteni azt a sokat emlegetett vételárat - pontosabban igazából csak folytatta, amit az utóbbi időben elkezdett. Ha fizikálisan valahogy fel lehetne turbózni a nyári alapozáson, a következő szezonban még ennél is nagyobb erősség lehetne.

3.: A hónap legjobb támadója - Nyers István-díj

Mauro Icardi egy huszáros hajrával odaért a gólkirályi címre, de a gólpasszai jelzik, hogy nem csak önmagával foglalkozott az évad zárásához közeledve. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sokkal nagyobb előnnyel is nyerhetett volna Toni előtt, még májusban is jó pár nagy helyzetet elpuskázott, pedig ha azok bemennek, akkor... De nem mentek.

4.: A hónap csalódása - Ricardo Quaresma-díj

Talán fejben már más csapatnál járt, talán csak a szar szereplésből lett elege, ami tény az tény: Samir Handanovic katasztrofális hónapot zárt. Potyák a Juventus és a Genoa ellen, a szezonzárón pedig kis túlzással csak az nem lett gól, ami nem ment a kapujára. Korrekt teljesítménye ellenére valahogy eddig sem volt a szurkolók kedvence, így természetesen nem segítette a helyzetét, hogy az európai szerepléstől az ő baromságai miatt búcsúztunk el végleg.

5.: A hónap legkellemesebb meglepetése - Giuseppe Bergomi-díj

Valószínűleg mindenki választ kapott arra a kérdésre, hol is az ő igazi posztja pontosan... A középpálya közepén folyamatosan a csapat legjobbjai között volt (nem csak szerintem, például a Gazzetta is ilyen véleményen volt), meccsről meccsre tért vissza a "régi" Mateo Kovacic, olyasvalaki, aki kezd belenőni abba a bizonyos 10-es mezbe. Anyári Mercato nagy kérdése, hogy lesz -e folytatás szeptembertől...

6.: A hónap legszebb gólja - Álvaro Recoba-díj

Bár jó eséllyel szabálytalan volt, nem választhattunk mást, Hernanes volt csapatát szomorította ezzel a szabadrúgással. Jobbal, ballal, neki mindegy, tudjuk és természetesnek vesszük, de valahol mégiscsak elképesztő és majdhogynem egyedülálló ez a futballvilágban. Hogy azt ne mondjam, futballtörténelemben.

7.: A hónap legnevetségesebb momentuma - Vratislav Gresko-díj

Szimbolikus: a csapat töretlenül nyomul előre a vezető találatért, helyzeteket, lehetőségeket dolgoz ki, ám beüt a szokásos krach... Handanovic megkapta 2014/2015 interes potyáját, és visszataszította a mélybe az onnan épp kikecmeregni próbáló csapatát. Egy igazából nyerni nem akaró Juventus győztes találata volt ez.

8.: A hónap legszebb védése - Júlio César-díj

Néhány sorral feljebb füllentettem, Handa az Empoli ellen fogott egy elég fontos ziccert, 2:2-es állásnál Mchedlidzét akadályozta meg a vezetés megszerzésében. Ki tudja, ha ott és akkor... Ja, nem. (4:10-4:38)

9.: A hónap legszebb csele/egyéni megmozdulása - Ronaldo-díj

Bizony, Icardi ilyet is tud, és ez nem az első ilyen volt az évben. Egyik legékesebb jele az argentin játékban való előrelépésének a gólpasszok megszaporodása, persze állandó csatártárs híján legfőképp Palacio a címzett, a Genoa ellen is őt boldogította ezzel a leheletfinom külsőzéssel. (0:58-1:20)

10.: A hónap legostobább döntése - Gian Piero Gasperini-díj

Nagatomoról már szinte elkönyveltük, hogy többet nem látjuk Inter-mezben, erre kiderült, hogy ez a lehető legnaivabb feltételezés volt. A japó olyannyira visszaverekedte magát a csapatba, hogy egyenesen Santont is megelőzte a hierarchiában... Hidegzuhanyként hatott mindenki számára, amikor a Juve ellen totálisan érthetetlen módon vele állt át a csapat háromvédős rendszerre, egyszersmind szinte meg is szűnt ezzel a lépéssel az addig látott dominancia. Feldolgozhatatlan, megmagyarázhatatlan.

11.: A hónap legszimpatikusabb döntése - José Mourinho-díj

Mancionak is kellett úgy 10-15 meccs, mire végleg rájött, hogy Kovacic képességeit a csatárok mögött nem lehet úgy kiaknázni, mint egy (netán két) sorral hátrébb. A horvát a cserepadról ismét a kezdőbe küzdötte magát (akárcsak Mazzarri alatt), és immáron azon a poszton bizonyíthat, ami számára a legideálisabb. Ami örömtelibb, hogy ezt hétről hétre meg is teszi.