Két meccs, két győzelem, két utolsó pillanatos győztes találat. De mikor fogy el a kompót?Két meccs, két győzelem, két utolsó pillanatos győztes találat. De mikor fogy el a kompót?
A thriller után a Serie-A abszolút újoncához, az első fordulóban öt gombócot nyelő Carpihoz látogattak legényeink. Mancini a nyitómeccsen mutatott, sziporkázóan kreatívnak aligha nevezhető támadójátékból levonta a megfelelő következtetést, és a kezdőbe pakolta Guarínt, hadd tanulják meg a carpi stadion verebei is, hogy mi fán terem az első osztályú futball. Ezt, plusz a sérüt Icardit leszámítva a csapat változatlan maradt, sajnos többnyire a játék is.
A csapat meddő szenvedését nézve nehéz volt rájönni, hogy vajon Mancininek asztmás rohama támad-e a kreatív középpályások láttán, ezért csókolgatja Kovacic már a Real mezét és ezért mellőzi-e Hernanes-t. Azóta már persze tudjuk, hogy csak amiatt aggódott, nehogy sérült portékát kapjanak a drága púposok, mi meg nézhettük, ahogy Brozocic lefejezett csirke módjára rohangál a számára nyilvánvalóan alkalmatlan irányító szerepkörben.
A gesztenyét ezúttal is Jovetic kaparta ki, aki előbb Guarín hosszú labdáját gyötörte be, majd a hajrában értékesítette a kolumbiai által kiharcolt büntetőt.
A Carpi egyenlítő találata után sokunkban felsejlett, hogy Mancininek volt valami nem túl hízelgő beceneve úgy tíz évvel ezelőtt. A verőemberekből álló középpálya, az egygólos vezetés birtokában teljesen eltompuló csapat látványa kísértetiesen hasonló képet mutat Mancio első időszakának első éveihez. Nem valószínű, hogy ez így tarható lesz: Icardi nélkül elöl teljesen súlytalanok vagyunk, Palacio láthatatlan, Jovetic-nek meg a két gólon kívül alig volt jó megmozdulása.
Hernanes nélkül, a mercato utolsó napján esetleges érkezőkkel, valamint Perisiccsel kiegészülve jelentősen javulnia kell az előre játéknak, mert így hamar elfogyhat a szerencsénk, és nézhetjük Mr. X Santon - Nagatomo cseréit.