Csak a kiszámíthatatlanság állandó

A meccsek után mindig el szoktam gondolkozni azon, vajon mi volt Mancini szándéka? Nem a hétvége óta élvezzük a sálas edzőgéniusz performanszait, lassan 300 meccsen ült az Inter padján mégsem tudok rajta kiigazodni. Vannak olyan trénerek, akik tele vannak meglepetésekkel, folyton valami szokatlan húzással sokkolnák az ellenfelet, aminek az a vége, hogy saját csapatukat legalább annyiszor lepik meg, mint a riválist. Mindig arra jutok, hogy Mancini saját maga sem tudja mit akart, vagy az általa elképzelt út abszolút nincs összhangban a vágyott végcéllal. A meccsek után mindig el szoktam gondolkozni azon, vajon mi volt Mancini szándéka? Nem a hétvége óta élvezzük a sálas edzőgéniusz performanszait, lassan 300 meccsen ült az Inter padján mégsem tudok rajta kiigazodni. Vannak olyan trénerek, akik tele vannak meglepetésekkel, folyton valami szokatlan húzással sokkolnák az ellenfelet, aminek az a vége, hogy saját csapatukat legalább annyiszor lepik meg, mint a riválist. Mindig arra jutok, hogy Mancini saját maga sem tudja mit akart, vagy az általa elképzelt út abszolút nincs összhangban a vágyott végcéllal.

Mire gondolt a költő?

Mikor megérkeztünk a meccsnéző barakkba, csabinter, Mancio újabb meglepetésével sokkolt, a Lazio elleni kezdő tizeneggyel. Előre jelezte, hogy ez talán nem hangzik annyira jól és - bár nem vitatom el a jóstehetségét -, ezzel az érzéssel valószínűleg nem volt egyedül az Inter szurkolók körében. Ez már megint, mi a jó édes k bánat akar lenni?

Aszondja Mancio: duplaszűrő Melóval (spoiler: fontos kulcsfigura lesz) és Medellel, az óriási meccsterhelést kapó Montoya jobb bekkben. Kontrára berendezett szélek, a két rövidtávfutóval, Jovetic meg seconda puntaként megkapta maga elé Icardit. Na, mondom, nem akarja letolni a pályáról a Laziót, másodszándékból akar támadni. Utóbbi annyira bejött, hogy kellett egy 60 perces sokk (plusz szünet), hogy a 'gameplan A-t' végre ledarálja az iratmegsemmisítővel és fellapozza a kockás füzet eldugott jegyzeteiből a mit kell csinálni, ha az ellenfél nem értette mit akartam kezdetű oldalt. De ne szaladjunk ennyire előre.

Szóval felrakta ezt a totálisan összjátékképtelen, sarabolásra és agyatlan rohanásra alkalmas kezdőt, így a meccs a kapott gól előtt és után is ugyanúgy nézett ki, nem tudtuk kihozni a labdát. A Lazio érdemeit ne vitassuk el, a szar formájuk ellenére Piolit nem most hámozták le a falvédőről, pontosan tudta, hogy az Intert a labdakihozatalainál (is) meg lehet fogni, ezért a Melo-Medel duóval kiegészülő hátsó hatost gyakorlatilag elszigetelte minden támadó egységtől, innentől az ad hoc jelleggel felrugdosott labdákon kívül más nem akadt, sikerült is helyzet nélkül lehozni a meccset a váltásig. Innentől az egyetlen kreatív emberünk, Jovetic - akinek a formája pont úgy hullámzik, amilyen logikával veszi ki és teszi be Mancini őt a csapatba -, középpályás támogatás nélkül maradt, aztán várhattuk a csodát, ami nem jött. A meccs elején a rómaiak egy okos (a mi szempontunkból rohadt naiv - ez állítólag egy jól védekező csapat) szöglet variáció után lőttek egy gólt, ez alátámasztotta a Lazio nem túl offenzív taktikáját és sutba dobta Mancini kontrafociját. Nem kifogás, de szerintem a Lazio nem volt olyan állapotban, hogy akciógóllal nyerjen a Meazzában, hiába voltak sokkal átgondoltabbak a labdaszerzések után a direkt befejezésre törekvő támadásaik, a hatékonyságuk nem volt az igazi.

Azért jegyeztem meg, mert azonkívül, hogy Pioli megette Mancinit, a sálasnak olyan embertelen erőfeszítéseket nem kellett volna tennie, hogy ne égjen be hazai pályán. Nem tudom szóltak-e neki, de a szünetben lehet cserélni. Például egy felesleges szűrőt, mondjuk azt, amelyik a karácsony szellemében tüzelővé aprítaná az ellenfelet. Helyette jöhetne egy labda megjátszására, megtartására alkalmas középpályás (tudom, nincs sok). De, ha ennyire félek az ellen rohamaitól, akkor az egyik funkciótlan szélső helyett is jöhet egy stabilabb, három fős középpálya miatt. De Mancio ébresztője most is a 60. perc körül csörgött, akkor egy kettős cserével meglépte a hármas középpályát egy szervezővel (Brozo), plusz Ljajic lényegében átvette Jovetic helyét, nehogy együtt játszanak.

Eleve miért nem kezdő a jó formát futó Ljajic? Miért nem alap, hogy ő és Jovetic, akik között ilyen összjáték szerű momentumok szoktak kialakulni együtt kezdenek? Nem bírja el az a csapat, amelyik nem a támadók kiemelkedő védőmunkájával szerzi a pontjait? Az óriási formát futó Brozovic miért padozik, vagy ebből a háromból egyszerre miért nem kezdhet legalább kettő? Az öltözőből kiszivárgott infók alapján a játékosok sem hülyék, tisztában vannak azzal, hogy kik köztük a legjobbak, kiken múlik a csapat eredményessége. Mancini ésszerűtlenül rotál, és, ha a nagy számok törvényei alapján be is jön pár húzása, legalább annyira hátráltatja is a csapatot.

A kulcsfigura Felipe Melo lett, akire a meccs után szintén dühös voltam, de az előélet ismerve az idiótasága bekalkulálható volt, a meccset nézve meg törvényszerű. A brazil hentes sosem tudta koordinálni az indulatait, az egész meccset ámokfutóként játszotta végig, háromszor-négyszer érthetetlenül repült bele az ellenfélbe. A meccset leegyszerűsítve miatta buktuk el, de mégis könnyű és rossz válasz az ő nyakába varrni a vereséget. Először is, ebben a félidényben ő volt a legjobb labdaszerző középpályás az Interben, ebben a felfogásban a verőlegény stílusa stabilitást adott a csapatnak, olyat, ami évek óta hiánycikk volt. Egyetlen, brutálisan szar meccs alapján hiba lenne ráhúzni mindent. Másrészt, Mancini játékosa volt a Galatában, elvileg ismernie kéne - ha már az előélete alapján nem jutott el eddig -, rossz mentalitásban, látványosan dühből játszott, pluszt meg nem tett hozzá, le kellett volna időben cserélni. Nem csak azért, mert potenciális meccs vesztő pont volt, hanem, mert a helyére beálló normálisabb emberrel csak fejlődhettünk volna. Melo ilyen, nem fog változni, de az edző ezzel legyen tisztában és merjen belenyúlni, ha kell. Ez a tizenegyes és piros legalább annyira Mancini hibája, mint a brazilé. Az wtf kezdő után ez volt a második pont, ahol elbukta a csatát.

Eltelt fél év és nem kis szerencsével vezetjük a tabellát. Igazából nem is a bajnoki cím miatt kéne végre kézenfekvő döntésekkel valami stabilitást adni a csapatnak, hanem, mert ebben a ligában a BL helyünk sincs kőbe vésve, az eddigi variálgatás folytatásával bármikor elveszíthetjük a dobogót is. A fő probléma, hogy Mancini maga sem tudja mi a megoldás, vagy, ha azt hiszi, ez, akkor rossz úton jár. A kiszámíthatatlansága nem tölt be érdemi funkciót, nem visz előre, csak ugyanazokat a kérdéseket teszi fel más formában. Ezekre nem lehet mindig új válaszokat kitalálni, mert a saját csapata sem fogja tudni, mire támaszkodhat. Esélyes, hogy ő sem tudja mire kéne.