Grazie Roma!

Örömünnep járja át Rómát, (ha valaki arra gondolt, hogy "nem csak az egyik felét?" az rossz blogon van) hiszen az elmúlt évek legnagyobb focieseményét (a környékben)mi, az AS Roma nyertük meg, ezzel a városi riválissal szemben kiharcolva a BL indulást a következő szezonra is, na meg persze közben a falu közepén tartottuk azt a bizonyos templomot.az elmúlt évek legnagyobb focieseményét (a környékben)mi, az AS Roma nyertük meg, ezzel a városi riválissal szemben kiharcolva a BL indulást a következő szezonra is, na meg persze közben a falu közepén tartottuk azt a bizonyos templomot.

Végre megvan! Roma a BL-ben, jövőre is!

Azért ne rohanjunk ennyire előre, volt még egy meccs is, amiről ennek a posztnak szólnia kell, szóval kezdjük ott, hogy már biztos dobogósként léphettünk pályára, mivel a Napoli kikapott Torinóban. Ennek tudatában léphetett pályára, egy természetesen fantasztikus hangulatú stadionban, kedvenc csapatunk, és lehet, hogy ez a nyugalom is hozzájárult a sikerhez. Az első félidőben nagyon visszaállt a Roma. A Lazio-nak 6, nekünk csak 1 feljegyzett lehetőségünk volt, inkább csak a védők mögé ívelgettünk a két gyors játékosnak, Iturbe-nek, és Florenzi-nek, míg a Torosidis-Manolas-Mbiwa-Cholevas védelem óriásit dolgozott De Sanctis előtt, bár a masszív, Keita-De Rossi-Nainggolan középpálya is nagyban hozzájárult az első félidő kivédekezéséhez (azért annyira nem volt egykapuzás)

Egy Derby-hez méltó indulatok

Rizzoli volt a játékvezető, akit szeretnék megdicsérni, hogy aztán szidjam. Először is, számomra nagyon szimpatikusan vezette a meccset, következetesen osztotta a sárgákat, ráadásul úgy, hogy minél kevésbé szabaduljanak el az indulatok. Így kell vezetni egy ilyen meccset, szerintem még oktatni is lehetne, ahogy kezelte az egészet. Kivéve egy jelenetet. Lulic, egy sárga lap birtokában, jónak látta Totti-t mellbe térdelni, mikor éppen megindult volna. Ez nekem már magában kimeríti a veszélyes játék, és a helyzet megakadályozás fogalmakat (már magában elgondolkoznék egy piroson, bár az kétségkívül erős lenne), ennek ellenére Nicola nem merte "eldönteni" a meccset, inkább szerencsétlen Torosidis-nek adott egy sárgát, akinek így ki kell hagynia a Palermo elleni gálameccset. Ha valaki nem emlékezne, akkor mondom, hogy az előző sárgáját egy teljesen egyértelmű 11-es helyett kapta műesésért. Szerencsés fickó...

Nyugi, már én is ezt a részt várom.

A második félidőben kezdett igazán látszani Rudi taktikája, bár nekem meccs közbe nem jutott eszembe, hogy feltűnjön. Azzal vertük meg a Lazio-t, amitől féltek, a kupadöntő okozta fáradtságukkal. Garcia magához képest szokatlanul korán (61') cserélt, de ebből látszott, hogy most tényleg kitalált valamit, nem csak nagyjából megy a dolog, itt precízen meg van tervezve minden egyes perc. Jött tehát Ibarbo, Totti helyett. Ez magában még nem sokat változtatott, de gyorsan jött még Pjanic is. Na de milyen Pjanic! Ha minden meccsen (vagy legalább a többségükön) képes lenne így játszani, nem 30-40 milliókról beszélnének vele kapcsolatban, 80 alatt egy hírt se látnánk. Egyből felpörgött a csapat, egy szöglet után a kolumbiai kihagyta az aktuális ziccerét. Pjanic szöglete után Mbiwa-ról került Ibarbo elé a labda (a nevek érdekesek!), aki nagyjából 10 méterről mellérúgta. Itt viszont szerencsére nem volt vége. Torosidis passzából indult az egész, ami után Pjanic egy gyönyörű sarkazással teremtette meg a helyzetet Nainggolan-nak, aki egészen a tizenhatos előteréig mehetett a labdával, kipasszolta Ibarbo-nak, majdnem elvitte elvitte előle Pjanic, de szerencsére hagyta, így Victor jóvátehette az előbbi hibáját, nagyon szépen rakta Iturbe elé, aki szerencsére nem hibázott. 1-0!

Remélem jövőre már az a sztár lesz, aki szeretnénk, hogy legyen. Ez mindenesetre jó lesz kiindulási pontnak.

Erre már Pioli is reagált. Cserélt kettőt, aminek meg is lett az eredménye. Mindössze 8 perc kellett a válaszhoz. Egy beívelésnél hasznosnak bizonyult a kétcenteres játék, Klose Djordjevic fejére tette a labdát, aki így gólt szerzett. 1-1. El kell ismerni szép volt, de azért szerintem Mbiwa lemaradt úgy az egészről. Pedig tud fejelni, az biztos...

Ezek után beállt Doumbia, és most jövök rá, hogy szerintem labdába sem ért. Mindegy, most őt is szereti mindenki, erről gondoskodtak mások. Egy szabadrúgást nagyszerűen (hogy máshogy, hát nyertünk) rúgott be Pjanic, ebbe beletette a fejét az az Mbiwa (aki speciel nem volt lesen, 3-an viszont igen, de el lehet dönteni, hogy Bonucci góljának függvényében, mennyire sajnáljuk a Lazio-t ezért), aki 2011 októbere óta nem szerzett gólt, és a labda gyönyörűen szállt. Először azt hittem, hogy mellé megy, minden lelassult egy kicsit, aztán rezgett a háló... és felfogtam, hogy gól. Tökéletesen a kapufa mellé érkezett a fejes, így hiába volt lassú, Marchetti nem bírta védeni, 1-2!

Nem bírok betelni ezekkel az ünnepléses képekkel.

Ezek után már csak ki kellett védekezni a maradék időt (ez eddig is a szezonátlagon felül ment ezen a meccsen), plusz az 5 perces hosszabbítást, és el is jött a vége, vagy ahogy ezentúl Rómában mondják: GAME OVER. Megcsinálta a csapat, megvan a második hely, mi itt érezzük jól magunkat, ez a mi otthonunk, de a lényeg ugye a BL indulás.

Persze Totti frappáns üzenete a Lazio-nak szól. Valószínűleg Napoli szurkolók a Roma-nak még soha annyira nem szurkoltak mint az egyenlítés után, és most meghálálhatják a dolgot azzal, hogy vasárnap megverik a Nápolyba utazó riválisunkat, ezzel kiharcolva maguknak a 3. helyet. (Persze csak azért, mert nekik magasabb az UEFA koefficiens együtthatójuk, így jobban járnak az olaszok, ha ők kerülnek be, miért másért? ;) Az biztos, hogy legalább annyira fogok nekik szorítani, mint ők ma nekünk, ezzel talán a két csapat szurkolóit is ki lehetne békíteni valamennyire.

Most pedig: Képparádé

Az internet csodái

"Mindig dumálsz, most mit fogsz kitalálni?" - Ennyi már sok is lesz Lazio-ról, hátra nem nézünk, földön fekvőbe nem rúgunk, és hasonlók.

Most lehet örülni, a Palermo elleni meccs teljesen tét nélküli lesz, jöhetnek fiatalok, de amit mindenképpen szeretnék látni, az egy igazi Balzaretti búcsúmeccs. Még nem hivatalos persze a visszavonulása, de lejár a szerződése, és semmi szó nincs hosszabbításról, szóval remélem méltó búcsúztatást kap. Ráadásul az a csapat ellen, ahol talán igazi sztár lett.

Ők azok akik egész szezonban hajtottak, de ebbe nem akarok belemenni, mert ez nem a szezonértékelő. Még...

Most viszont azzal búcsúzok, hogy bejutottunk a Bajnokok Ligájába, megvertük a Lazio-t, tehát van ok az ünneplésre. nézzünk is még pár ilyen képet.

Európa! Jövünk!