Hideg fejjel - Amit a legnehezebb egy szurkolónak

A Newcastle United idei éve számomra minden várakozást felülmúl, még ha ez a vélemény a meccsek közben nem is mindig fogalmazódik meg bennem. Mert a szurkoló furcsa "állatfaj". A szubjektivitás az alap, azonban hogy ezt milyen fokon űzzük, az egy más kérdés.

A mostani bejegyzés alapgondolatamár valamikoroktóber-november tájékán, még e blog születése előtt megfogalmazódott bennem, és az azóta eltelt idő csak megerősített. Akkoréppen túl voltunk egy hosszú veretlenségi sorozaton éseleve egy olyan szezonkezdésen, amiben max. a Toon Army, azaz a helyi geordie Newcastle ultrák reménykedtek. (Igaz nekik ez "munkaköri kötelességük")

Azóta sokminden történt. Reményteli kupakezdés után fájó kiesés mindkét sorozatból, kisebb-nagyobb london-i zakók, döntetlenné elszórakozott és éppenhogy kicsikart győzelmek,vagy példáulegy remek Manchester United verés.

Tegnap a Norwich ellen egy izzadtságszagú, necces 1-0-ássiker született, pedig elvárható lett volna a csapattól, hogy az újonc ellen hazai pályán majd gálát rendeznek. Nem így történt, ahogyan ebben a szezonban már nem először, egygólos sovány siker született. (pl. a Wigan, a QPR, a Fulham ellen otthon, vagy mondjuk a Wolves ellen idegenben)

Néztem a meccset, és engem is idegesített, hogy mennyire átadták a területet, hogy hogyanjött előre a Norwich, és csak az ő ötlettelenségüknek, na meg Tim Krul-nak köszönhető, hogy zsebben a 3 pont. Természetesen a hazai rajongói oldalon (http://nufc.co.hu/) a chat szobában jöttek a jogos, de szerintem mégis erős kritikák, ahogy ebben az egyébkéntjó kis közösségben lenniszokott. Akkor döntöttem el, hogy leírom a véleményemet erről az egész szituációról.

A szurkoló, drukker, szimpatizáns érdekes lelkivilággal rendelkezik. Mindig tud alkalmazkodni az aktuális célokhoz, és még pozitív változások esetében is - elfeljtve az akár 1-2 évvel korábbi állapotokat - egy rosszul sikerült meccs után elégedetlenkedik, kesereg, szidalmaz, kétségbeesik.

Ezen változtatni nem lehet, és nem is kell, mert így van rendjén.Viszont úgygondolom az ilyen tegnapihoz hasonló, gyomoridegben gazdag délután után egy kis múltidézés talánárnyalja a képet.

Acsapat ugyanis jelenleg, 9 fordulóval a bajnokság vége előtt47 ponttal áll a 6. helyen, reális esélyekkel az európaikupainduláshoz. Fiatal, 1-2 éve angliában még teljesen ismeretlen játékosokkal mennek előre a taposómalomban.

A tegnapi meccs alatt felvetődött, hogy a két csapat kerete alapján simán le kellene játszani a Norwich-ot. Ez megint egy olyan demagógia, amire az élet nem is olyan régen cáfolt rá...

Ugorjunk vissza az időben a 2008/2009-es szezonig és mazsolázzunk a csapat tagjai között: Owen, Martins, Geremi, Butt, Duff, Beye, Carr, Barton, Enrique, Smith, Viduka, Jonas, Colo. A szezon elején ment Milner, a félidőben Given és N'Zogbia és jött Lövenkrands, Nolan, R. Taylor.

Ez a keret tényleg csak a 18. helyre volt jó? Ennyi BL-t megjáró válogatott játékossal? A válasz pedig az, hogy igen.

Kiesés lett a vége.

Akkoriban tavasszal azért szorítottuk végig nem kevés gyomorideggel a meccseket, hogy meglegyen egy X, és hogy azokból meccsenkénti 1-2 helyzetekből sikerüljön gólt lőni. A St. James's Park-ban csúnya vereségek követték egymást aHull, a Blackburn, a Fulham és még sokan mások vették be a korábban erődnek számító északi bástyát.

A következő évben szerencsére már a szezon első felében kiderült, hogy nem lesz "Leeds szindróma" és a Newcastle legázolja a Championsgip mezőnyét. Egy a szurkolók számára kimondottan nyugodt idény következett, magabiztos feljutással.

Tavaly aztán már erősödtek a kritikák egy-egy meccs után, de újoncként szerintem nem végzett rossz helyen a csapat főleg, hogy kis szerencsével 2-3 hellyel is előrébb lehettünk volna a záráskor. Azonban akkor - még - a szerencse (vagy valami más) nem állt mellénk.

Idén beindult egy olyan gépezet, ami ilyen ütemú fejlődés mellett pár éven belül visszajuttathatja a Newcastle-t abba magasságba, ahol utoljára Sir Bobby Robson idejében volt a csapat.

A Pardew-éra vívmányapont egy olyan körülmény, ami mentes a látványosságtól, és a szenzációtól. Persze tavaly volt 3-1-es Pool verés, bravúr 4-4 az Arsenal, 2-2 a Chelsea ellen. Idénnagy győzelem a Manchester United ellen, sima 3 pont a Stoke City legendás stadionjában.Mindez azonban semmit nem érne az olyan győzelmek nélkül, mint a tegnapi.

Pardew irányítása alatt ugyanis kezdi megtanulni a csapat, hogy hogyan kell behúznirossz játékkal a meccseket.Márpedig a Wigan, QPR, Norwich, Wolves, Bolton elleni győzelmek amellett hogy nagyon fontosak voltak, pont azon meccsek kategóriájába esnekamelyeket korábban elbukott, vagy maximum X-re hozott a csapat.

Kicsit hosszúra sikerült a bejegyzés, de lényegében annyit szerettem volna megírni, hogy miután elszállt a meccsek hevében keletkező vörös köd, mindenki gondolja át mi volt a helyzet, mik voltak a célokaz elmúlt években és ezzel szemben mi vanmost.

Mert szerintem kimondottan jó dolog manapság Newcastle United szurkolónak lenni!

Mark29