Rettenetes dolgok, de a Szarkák elloptak egy fényes pontot

Kezdjük a mérkőzés elejétől, amikor is a Baines, Mirallas, Fellaini hármas úgy passzolgatott a jobb oldali védelmünkkel szemben, mintha edzésen letett bóják ellen gyakorolgatták volna a kényszerítőzést. Az Everton nagyon jól meglátta, hogy a Perch és Williamson kettős egy igen könnyen zavarba hozható kettős, ezt az első félidőben elég jól ki is használták, és az a tény, hogy nem 3-0-ával fordultunk azt csakis a szerencsének köszönhetjük, hiszen több alkalommal centikkel kerülte el a labda a kapunkat.Kezdjük a mérkőzés elejétől, amikor is a Baines, Mirallas, Fellaini hármas úgy passzolgatott a jobb oldali védelmünkkel szemben, mintha edzésen letett bóják ellen gyakorolgatták volna a kényszerítőzést. Az Everton nagyon jól meglátta, hogy a Perch és Williamson kettős egy igen könnyen zavarba hozható kettős, ezt az első félidőben elég jól ki is használták, és az a tény, hogy nem 3-0-ával fordultunk azt csakis a szerencsének köszönhetjük, hiszen több alkalommal centikkel kerülte el a labda a kapunkat.

Ami annál a ténynél is rosszabb dolog, hogy az Everton játékosok úgy jártak át a védelmünkön, mint forró kés a vajon, csak az volt a rosszabb, hogy megint csak az ívelgetésre szorítkozott a támadásépítésünk. Egy helyzetünk volt az első játékrészben, amikor a hazai védők egy 6 éves gyereknek is többször elmagyarázott hibát vétettek, azaz egy középre érkező magas labdát középre a kapu elé fejelték vissza, ami ezután Cissé elé került, aki szorosan a kapufamellé lőtt. Tehát megint csak akkor volt helyzetünk, amikor az ellenfél védői hibáztak, sajnos ez nem a támadójátékunk érdemeit domborítja.

Középpályánk egyáltalán nem volt, sem a védekezés, sem a támadás szempontjából. Anita annyira halvány teljesítményt nyújtott, hogy néha átlátszó volt a pályán. Egyetlen egy jó előre passzot nem láttam tőle, és egyetlen egy szerelést nem vitt véghez. Marveaux is elveszett a mezőnyben, hiszen ritkábban találkozott a labdával, mint az első sorban ülő nézők akármelyike. Gutierrez védekező középpályásként szerepelt, ami megint csak egy óriási nagy baromság volt Pardew mester részéről.

A második félidőben igen kedvező változások zajlottak le, mind a felállást, mind a mutatott játékot nézve. Perch bekerült a középpályára, Anita pedig kiment a védelem jobb szélére. Innentől kezdve a védelmünk is stabilabb lett, valamint a középpályán is több alkalommal sikerült labdát szerezni. Az egyik ilyen labdaszerzés Cabaye részéről, és egy lapos előre történő passz a frissen beállt Demba Ba felé, azonnal gólt eredményezett. Remélem ebből is rájön, hogy milyen fontos lenne a lapos labdákat erőltetni, hiszen a második játékrészben jóval kevesebb előre ívelt labdával próbálkoztak a Szarkák, és ez azonnal sokkal több veszélyes támadást eredményezett vendég oldalon. Sajnos a második félidőben a legjobb ember annak ellenére, hogy Demba Ba kettőt vágott, mégis a partjelző volt, aki két gólt nem adott meg a hazaiaknak.

Összességében az első félidőben mindenki rettenetesen teljesített, a másodikban, pedig a jók között lehetett említeni Cabaye-t, Perch-öt, Demba Bát valamint Shola Ameobit is, aki ugyancsak új lendületet adott a mérkőzés végére, valamint egy óriási gólpasszal is hozzájárult a csapat teljesítményhez.

Nagyon nagy szükségünk lenne a sérültek felépülésére, valamint arra, hogy Pardew mester kitaláljon már végre valami jó taktikát, amivel szép és eredményes játékot tudunk játszani. Az első félidőt nézve annyira ideges voltam, hogy legszívesebben elkapcsoltam volna és néztem volna a Kékfényt a királyi tévén, de mivel írnom kellett róla és mivel sportfogadást szelvényemen is szerepelt ez a mérkőzés, így végig szenvedtem. Nem bántam meg, mert a második játékrész fekete-fehér szemmel sokkal jobbra sikerült, igaz lehetett volna egy óriási pofon a második is, amennyiben bevetésre került volna a gólvonal technika.

Megérdemli az Everton, hogy gratuláljunk nekik, és magunkban szépen elkönyvelhetjük, hogy több lépéssel előttünk jár az Everton.

Ruzsinho Da Costa