Newcastle – Bordeaux 3:0 – Super Shola és Tunyacsáp lecsapott

Tegnap igencsak kellemes esténk volt nekünk, Newcastle szurkolóknak. Kedvenc csapatunk több mint 5 év után szerepelt ismét hazai pályán európai kupasorozatban, és nem is akárhogy. Láthattuk azt a játékot, amit sokan hiányoltak a szezon kezdete óta, ugyanis Bordeaux-nak a kezdő sípszóig volt reális esélye a győzelemre.Newcastle szurkolóknak. Kedvenc csapatunk több mint 5 év után szerepelt ismét hazai pályán európai kupasorozatban, és nem is akárhogy. Láthattuk azt a játékot, amit sokan hiányoltak a szezon kezdete óta, ugyanis Bordeaux-nak a kezdő sípszóig volt reális esélye a győzelemre.

A második félidőben Alan Pardew azt is megengedhette magának, hogy a Manchester United elleni hétvégi meccsre pihentesse a középpálya két pengéjét, Tioté-t és Cabaye-t. Igaz, hogy ezután az utolsó 20 percben a komoly támadások elmaradtak, de a védekezés ugyanúgy rendben volt, és így a Bordeaux semmivel sem került közelebb a szépítéshez.

Az Európa Liga D csoportjában ezzel az élre állt a Newcastle United.

Az előzetesen megadott 4-3-3-as felálláshoz képest valójában 4-4-1-1-ben kezdett a csapat, azt alábbiak szerint:

Elliott – Simpson, Williamson, Perch, Ferguson – Anita, Cabaye, Tioté, Obertan – Ameobi (C) – Cissé

A kispadon ült Harper, Santon, Bigirimana, Gosling, Ben Arfa, Sammy Ameobi és Demba Ba

Az már tehát az első percekben kiderült, hogy három támadó közül Obertan bal szélsőt játszik, Ameobi pedig visszavont centert, és klasszikus értelemben csak Cissé bujkált a védők között. Ettől függetlenül a Szarkák rögtön támadólag léptek fel, az Anita, Tioté, Cabaye hármas már a középpályán megszűrte a Bordeaux támadásait. A korábbi EL meccsekhez hasonlóan a volt Bordeaux játékos Gabriel Obertan nagyon aktív volt. A közkedvelt rajzfilmfigurára Tintás Tunyacsápra emlékeztető francia a 16. percben honfitársa, Yohan Cabaye pontos átadásával lódult meg a baloldalon, lehagyta a védőjét, majd középre passzolt. Ott pedig érkezett Shola Ameobi, aki a hálóba pofozta a labdát. 1-0

Tunya és Obertan: Ha ez nem ő, akkor is minimum vérrokonok!

A bekapott gólt követően a Bordeaux próbálkozott ugyan, de Elliott-nak összesen talán egy távoli bombát kellett kiütnie, az egyébként sem túl sok és többnyire középre tártó labdákat magabiztosan fogta. Aztán a 40. percben ismét felhördült a meglepően kevés, mindössze 30.987 néző nagy része. Ameobi okos kiugratása után a sérüléséből visszatérő Danny Simpson erősen meglőtt, és így veszélyes, (igaz szokás szerint nem pontos) beadására a kétségbeesetten menteni igyekező Henrique reagált a leggyorsabban, és megelőzve Carasso kapust, a hálóba lőtt. Öngól 2-0

Henrique gólörömét átvállalták a szurkolók

A félidőben kényszerű cserét hajtott végre Pardew. Elliott enyhe ágyéksérülést szenvedett, ezért a második 45 percre a veterán Steve Harper állt a kapuba. Az „öregnek” résen kellett lennie, szinte azonnal szükség volt a kifutására és a tisztázására egy bordeaux-i kiugratásnál.

A 49. percben aztán végleg eldőlt minden. Shane Ferguson, az egész meccsen jól teljesítő fiatal észak-ír védő remekül kanyarintott a franciák védelmi vonala mögé, ahol felbukkant Papiss Cissé, és elvetődve lőtt ballal a bal alsó sarokba. 3-0

nyakatekert lövés, és védhetetlen gól: a szenegáli Newcastle játékosok védjegye

A dolog szépséghibája, hogy a szenegáli támadó LESEN volt. Tekintve, hogy a spanyol bíró és stábja középre mutatott, a 3 pont sorsa már nem volt kérdéses. A Bordeaux játékosok csak ténferegtek a gyepen, a Newcastle pedig már-már a „ollézás-közeli” hangulatban járatta a labdát. Valószínűleg a kényszerűen elhasznált csere miatt, de Pardew még 10 percet várt a következő változtatással. A 61. percben jött Cabaye helyett a fiatal Gäel Bigirimana, majd újabb 10 perc elteltével Tioté helyett Dan Gosling. Közben az ellenfélnél pályára lépett a Sunderland-ben is megforduló David Bellion, akit a régi idők emlékére hangos füttyszóval köszöntöttek. Az utolsó 20 perc viszonylag eseménytelen játékkal telt. Bigirimana és Gosling a védekező feladatukat kifogástalanul elvégezték, de a támadások építését nem tudták (vagy nem akarták) felvállalni. Obertan elfáradt (a baloldalon már megindulás helyett inkább bevárta Ferguson-t egy kis passzolgatásra), Ameobi pedig a saját térfelén várta a labdákat, amiket aztán próbált Cissé-vel megjátszani. A lenini „Ami nem megy, azt ne erőltessük” alapszabályt betartva az utolsó percekben már tényleg mindenki a hármas sípszót várta.

Az én értékelésem:

Elliott – Harper: az egy-egy félidőt végző kapusok között az egyetlen különbség a koruk. Mindketten magabiztosak voltak, hiba nélkül védtek

Simpson: a visszatérése után nagyon akart, de sajnos kutyából nem lesz szalonna. A „gólpassza” ellenére előre csapnivalóan játssza meg a labdát. rövid passzra, kényszerítőre alkalmas, de indítani, beadni soha nem fog megtanulni. Szélső hátvédnek Santon, R. Taylor, Perch és Anita is jobbak nála. Tavernier talán nem. Még nem.

Williamson: – neki ez a terepe. A PL véleményem szerint sok, de itt jól tudott érvényesülni.

Perch: a Jolly Joker hozta a kötelezőt, egyetlen hibája egy teljesen feleslegesen begyűjtött sárga lap.

Ferguson: nem kell feltétlenül szélső hátvéd, hiszen itt ez a srác. Santon jobbra, ő balra és jó pár évig nincs gond. Küzd, hajt ahogy kell, ráadásul a beadásai is rendben vannak. Idén már három gólpassznál jár.

Obertan: az ex-Bordeaux szélső nagyon kitett magáért. Nem buta gyerek, tudja, hogy Jonas és Ben Arfa mellett csak ilyenkor bizonyíthat. Meg is tette. Ugyan gólt nem szerzett, de majdnem minden támadásban benne volt, jól játszott.

Cabaye – Tioté: na igen, ha ők a pályán vannak, egészen más minden. Mindketten sérülésen vannak túl (Tioté úgy nézett ki, itt is megsérül), ehhez képest teljesen uralták a középpályát. Tioté összeszedte a szokásos sárgát, eladott pár labdát, de nem kritikus helyzetben. Azokat egytől egyig megoldotta. Cabaye szöktette Obertant az első gól előtt, volt pár rossz lövési kísérlete. Nem volt látványos a játéka, csak szinte hibátlan.

Bigirimana – Gosling: a fiatal cserék, akik jók, de még nem tudják azt a szintet hozni, mint akik helyére jöttek. A különbség köztük, hogy amíg Bigirimana-ban látok fantáziát, Gosling-ról egyre inkább az a véleményem, hogy Guthrie-hoz hasonlóan soha nem lesz maghatározó játékos.

Ameobi: a csapatkapitány belőtte a 73 gólját a Newcastle színeiben. Európai kupameccsek tekintetében ez volt a 44. meccsén a 13. találata, amivel a második legeredményesebb Szarka. Nyilván Shearer 30 kupa-góljától (48 meccsen) messze van, de Shola-val mindig számolni kell.

Cissé: lassan visszatér a tavaszi formája, az ellenfelek kezdhetnek aggódni…

Összességében egyértelmű, sima Newcastle győzelmet láthattunk, és meggyőződésem, hogy Ben Arfa és Ba pihentetésével a megsemmisítő csapástól kímélte meg a Bordeaux-t Alan Pardew. A taktika ezek után nyilvánvaló. Hazai pályán erődemonstráció és három pont a „majdnem A csapatta”l (ezek ellen a csoportellenfelek ellen nem nehéz), idegenben pedig a fiatalok is jók lehetnek egy döntetlenre. (Ráadásul a nagy nevek pihenhetnek, nem kell utazgatniuk sem, nem hogy pályára lépniük) A terv megvalósítható, de ha sikerül, akkor az egyenes kieséses szakaszban már minden meccsen szükség lesz a TOP játékosokra.

Szép este volt, 3 hét múlva az FC Bruges vendégjátéka után remélhetőleg hasonlóan elégedetten lehet értékelni.

Mark29