Szarka Style - Átigazolási politika

Ugye nem mondok újat azzal, hogy Mike Ashley megreformálta a Newcastle csapatát. Nem csak abban, hogy anyagilag biztos alapokra helyezte a klubot, de abban is, hogy nem ragaszkodik a legnagyobb játékosokhoz sem (everybody has a price). Ez nem azt jelenti, hogy meg kell kenni mindenkit, mint Olaszországban, hanem arra utal, hogy a legjobb játékosait is nyugodt szívvel eladja, ha érkezik értük egy megfelelő ajánlat. Persze itt most az a bizonyos ár sem csillagászati összegeket jelent, mint amit szoktak kérni a világsztárokért az éppen őket foglalkoztató klubok. Mike tudja, hogy hol van a Newcastle Utd. a foci térképén és ehhez mérten gondolkozik.Ugye nem mondok újat azzal, hogy Mike Ashley megreformálta a Newcastle csapatát. Nem csak abban, hogy anyagilag biztos alapokra helyezte a klubot, de abban is, hogy nem ragaszkodik a legnagyobb játékosokhoz sem (everybody has a price). Ez nem azt jelenti, hogy meg kell kenni mindenkit, mint Olaszországban, hanem arra utal, hogy a legjobb játékosait is nyugodt szívvel eladja, ha érkezik értük egy megfelelő ajánlat. Persze itt most az a bizonyos ár sem csillagászati összegeket jelent, mint amit szoktak kérni a világsztárokért az éppen őket foglalkoztató klubok. Mike tudja, hogy hol van a Newcastle Utd. a foci térképén és ehhez mérten gondolkozik.

A másik nagy ötlete Ashleynek, hogy nem fog 26 évnél öregebb játékost igazolni. Ebben is nyilván a fenti átigazolási politika tükröződik vissza, hiszen ha egy 26 évnél öregebb játékos játszik nálunk két jó évet, akkor utána már a játékos értéke jelentősen csökkenhet, hiszen 30 felé közeledve egy játékosért valljuk be már nem akarnak akkora összeget adni, mint pár évvel azelőtt.

A világ egyik legjobb játékosmegfigyelő gárdáját hozta össze, és őket olyan másodvonalas bajnokságokba küldte, ahol a játékosok ára és fizetése jelentősen elmarad a Premier League-ben megszokotthoz képest, így angol első vonalhoz képest átlagos áron tud átlagon felüli játékosokat megszerezni. Gondoljunk csak arra, hogy francia kiscsapatokból, középcsapatokból, valamint holland középcsapatokból hoztuk el a jelenlegi keret legmeghatározóbb játékosait.

Beláthatjuk, hogy az eddigiekben felsorolt átigazolási politikai húzás, mind-mind arra lett kitalálva, hogyan lehessen minél olcsóbban minél jobb csapatot összerakni, de annak a nagyon fontos dolognak a szem előtt tartásával, hogy az még gazdaságilag is kezelhető legyen.

Most viszont leírom, hogy miért nem fogunk nyáron túl sok jó játékost igazolni, miért ne várjuk annyira a nyári átigazolási szezont:

Ugye nem mondok újat, ha azt mondom, hogy a nyári átigazolási szezonban mutatott aktivitásunk jelentősen elmaradt a összes többi csapatéhoz képest. Persze most ne arra gondoljunk, hogy ilyenkor az ügynökeink és a menedzser otthon ül a karosszékben és tejes teát szürcsölgetve figyeli, hogyan erősödik meg az ellenfelek kerete. Inkább úgy képzeljük el, hogy mennek, keresnek játékosokat, de az átigazolási árnál és a fizetések megítélésénél egy bizonyos szintnél nem akarnak magasabbra menni. Mivel ilyenkor minden csapatnak van átigazolási kerete, amit el 'kell' költeni, így bizonyos játékosok árát a csapatok az egymás fölé ígérgetéssel nem reális szintekre tudja feltornászni. Hát ebben az árfelhajó hatást generáló viselkedésben nem hajlandó részt venni a Newcastle. Amíg mindenki habzó szájjal jobbnál jobb játékosok megszerzésén töri a fejét, addig a Szarkák megpróbálják azon játékosokat megkeresni, akik iránt éppen csökken az érdeklődés, hogy ezeket a játékosokat olcsóbban meg tudjuk szerezni, illetve hogy olyan csapatokkal ne kelljen versenybe szállni, akiknek jelentősebb esélye van címek megszerzésére.

Tehát ne várjuk azt, hogy nyáron óriási igazolásokat fogunk véghez vinni, hiszen akkor minden játékosnak ugrásszerűen megnő az ára.

Kérdezhetitek, hogy rendben van, de akkor hogyan sikerülhet megerősíteni a csapatunk keretét. Azt hiszem, hogy minden valamira való Newcastle szurkoló nagyon jól tudja, hogy a közelmúlt legnagyobb átigazolásait a januári átigazolási szezonban értük el. Azt hiszem, hogy a fenti tények elolvasása után már mindenki tudja, hogy miért is csinálja ezt Ashely. Mivel az idény elején elköltötték a csapatok a legtöbb pénzüket, így sokkal valószínűbb, hogy nem kell versenybe szállni bizonyos nagyobb csapatokkal a játékosok megszerzéséért folytatott harcban.

A másik ok, hogy januárban azokat a játékosokat fogják eladni a csapatok, akiknek mondjuk idény végén lejárna a szerződése, így a csapatok mindent meg fognak tenni, hogy utolsó esélyként még szerezzenek pénzt a játékosért. Ugye tudjuk, hogy ilyenkor jelentősen olcsóbban adják már a játékosokat. Gondoljunk csak Debuchy, vagy Sissoko érkezésére.

De nem csak a szerződésük végét járó játékosokat tudjuk ilyenkor megszerezni a piaci árukhoz képest alacsonyabban, hanem azon klubokat is meg tudjuk találni megfelelő ajánlattal, akik a szezon közepéig már rájöttek, hogy nem fogják tudni elérni azt a kitűzött célt, amit a szezon elején szerettek volna elérni. Így csalódottságukat azzal próbálják enyhíteni, hogy jelentős igazolási díjért eladják a legmeghatározóbb játékosaikat, hogy a nagy nyári bevásárló börzén újra meg tudják erősíteni a csapatukat, és újra nagyobb célokért tudjanak majd küzdeni. Most azt gondolja a kedves olvasó, hogy ez hülyeség, hiszen miért adná el januárban a kiscsapat a játékosát, amikor csak nyáron fog igazolni? Azoknak elmondanám, hogy a kiscsapatoknak sokkal nehezebb játékosokat vásárolni, már csak abból kifolyólag is, hogy a jó játékosokat nyilván megveszik a nagyobb csapatok. Így a kiscsapatok kénytelenek elkezdeni a nyári átigazolási szezont februárban. Ennyi idő kell, amíg megtalálják azon játékosokat, akikre még nem lettek figyelmesek a nagycsapatok ügynökei, hiszen ők még a januári átigazolásokon gondolkoznak, azok statisztikáit készítik, és eszük ágában sincs a szezon végéig eszeveszett megfigyelésekbe kezdeni. Ez az időszak a kiscsapatoknak ad óriási lehetőséget, hiszen ilyenkor meg tud környékezni olyan játékosokat, akik nem keltek el januárban, így csalódottak és egy kisebb csapat ajánlatának is örülnek. Ha már februárban, márciusban előrehaladott tárgyalásokat folytatnak, akkor virtuálisan már ott lehet a szerződés végén a játékos aláírása. Ha nem hiszitek, hogy ez így van, akkor beszéljenek a nevek, hiszen így sikerült megszereznünk Demba Bát, Papiss Demba Cissét valamint Mapou Yanga-Mbiwát is. Mind a három játékos jelentős szerepet töltött be a csapatában, nem járt le a szerződése és mégis eladták (elcserélték) őket.

Mike Ashley és csapata, tehát ezért tud eredményesebben igazolni januárban. Nem azért, mert nem akar, hanem azért, mert reális áron szeretné megerősíteni a csapatát.

Azt viszont senki nem állíthatja, hogy nem mi igazoltunk a legjobban januárban, hiszen ebben az időszakban adtuk el 35 millió fontért az azóta szinte gólképtelen Andy Carroll-t, ekkor igazoltuk le Demba Bát, aki a góllövőlista elején mindig is megtalálható volt. Ilyenkor igazoltuk Papiss Demba Cissét, aki 14 meccsen 13 gólt rúgott a szezon második felében, és nagyon úgy néz ki, hogy Moussa Sissoko személyében újra mi leszünk a legjobb téli átigazolási díj győztesei, hiszen már most négy lejátszott bajnoki meccset van 3 lőtt gólja és kettő gólpassza.

Most mindenki szidhatja Mike-ot, vagy mindenki istenítheti, hogy milyen jó dolgokat talált ki. Mindenki döntse el magában, hogy számára a fent olvasottak követendő és megtartandó felfogás, vagy teljesen idegen számára.

Egy biztos, hogy ezzel szinte megreformálta az angol focit, és nem csak a Newcastle-t.

Ruzsinho Da Costa