Az Én Európa Ligám 2. rész: a csoportkör

A selejtezők után, a csoportellenfelek ismeretében egyre inkább várták a szurkolók az Európa Liga csoportkörének első fordulóját. Én legalább is mindenképpen. Az elmúlt évek során mennyit hallgattam a kollégáimtól és ismerőseimtől csapattal kapcsolatos piszkálódásokat, főleg a másodosztályban töltött szezon alatt. Tavaly nyáron aztán a "na mi van szegény Newcastle-vel?" kérdéseket felváltották a "Te, milyen jól nyomja mostanában a Newcastle!" és az ehhez hasonló elismerő megjegyzések. Bevallom jó érzés volt, és már nagyon vártam, hogy a nemzetközi porondon is megmutathassa magát a Premier League előző idényének meglepetés csapata. "na mi van szegény Newcastle-vel?" kérdéseket felváltották a "Te, milyen jól nyomja mostanában a Newcastle!" és az ehhez hasonló elismerő megjegyzések. Bevallom jó érzés volt, és már nagyon vártam, hogy a nemzetközi porondon is megmutathassa magát a Premier League előző idényének meglepetés csapata.

Az Európa Ligát persze a nagy csapatok (illetve a jelenleg sikeres, TOP csapatok) rajongói nem tartják túl sokra, de egyrészt a Szarkák egy jó szezon után azért nem tartoznak automatikusan az elithez, másrészt hat nemzetközi kupaindulás nélküli év után azt gondolná az ember, hogy a Newcastle-ben EL-láz tört ki tavaly ősszel. Nos nem így történt, legalábbis a nézőszám alapján semmiképpen. A tendencia emelkedett, ahogy jöttek a meccsek, de így is csak a kupa szereplés végére közelítették meg egy-egy hazai bajnoki helyszíni nézettségét.

Az első mérkőzésre szeptember 20-án, a Marítimo otthonában került sor, 4 ezer néző előtt. A találkozó kimondottan alacsony színvonalú volt, Alan Pardew az Atromitos elleni első selejtező mérkőzéshez hasonlóan elég tartalékos 11-et küldött pályára.

Shola Ameobi több alkalommal is eldönthette volna a találkozót, például kétszer is a kapufát találta el.

Pardew ekkor valószínűleg már tudta, hogy a fiatalok kevesek lesznek a későbbiekben, de - valószínűleg a majdani téli igazolások reményében - úgy gondolta ez a vezetőségben is tudatosítani kell. Végeredmény: 0-0

A második fordulóra október 4-én került sor. Hosszú évek után újra nemzetközi kupameccset rendeztek a St. James Park-ban. A Bordeaux elleni hazai találkozóra alig 31 ezer néző volt kíváncsi. Ez valamivel jobb látogatottság, mint egy Ligakupa meccs esetében, de az F.A. kupától és a bajnokiktól bőven elmarad.

A franciáknak nem sok minden jött össze aznap este. Shola Ameobi már a 16. percben betalált Obertan beadásából, majd a 40. percben Henrique rossz felszabadítása öngólt eredményezett. A szünet után pedig a 49. percben érkezett Papiss Cissé és a képen látható góllal végleg eldöntötte a mérkőzést. A Newcastle most sem játszott igazán jól, de az erősebb kezdővel magabiztosan nyerték a mérkőzést. Végeredmény: 3-0

A harmadik körben október 25-én a belga Club Brugges látogatott Newcastle-be. A Bordeaux elleni sima győzelem után azt gondoltam volna, hogy telt ház várja az újabb hazai mérkőzést, ehhez képest valamivel több, mint 33 ezer fizető nézőt regisztráltak.

Lehet, hogy a bajnokságban elért rossz eredmények miatt volt majdnem 20 ezer üres szék, de valószínűbb, hogy inkább arról volt szó, hogy továbbra is érdektelenség jellemezte a EL menetelést. Pedig a szervezők mindent megpróbáltak, általános trend volt, hogy a hazai meccsek előtti napokban a klub hivatalos honlapján mindig vezető hír volt jegyek kiárusítása, a bajnoki összecsapásokhoz képest gyakran féláron lehetett bejutni.

A Bordeaux elleni találkozóhoz hasonlóan itt sem játszott jól a csapat, mégis közvetlenül a második félidő elején, a 48. percben Sammy Ameobi hozta ki a labdát egy kontra során, és az indításával Gabriel Obertan a kapuig gyalogolt. Ha pedig már ott volt, akkor - ahogy a képen is látható - be is lőtte a későbbi győztes gólt. Végeredmény: 1-0

A két hét múlva, november 8-án esedékes Brugges visszavágóra már egy csoportgyőztesként emlegetett Newcastle érkezett Belgiumba. Kicsit talán a játékosok is elhitték, hogy ez a helyzet, és szépen el is aludtak a mérkőzés elején.

A belgák öt perc alatt két gólt rámoltak Tim Krul kapujába. Trickovski a 14. Jorgensen pedig a 19. percben volt eredményes.

A házigazdák sokkoló köszöntéséből a félidő végére sikerült felocsúdni, viszont nem is akárhogyan! Előbb a 41. percben Anita ragasztott bomba gólt az ellenfél kapujába, majd a 43. percben az Ameobi testvérek összjátéka után Shola Ameobi egyenlített közelről. Az idegeket borzoló kezdés után tehát megállapíthattuk, hogy van tartás a fiúkban, szépen felálltak 0:2 után, viszont fordítani nem sikerült. Végeredmény: 2-2

A következő játéknapon, november 22-én került sor a kötelező győzelemként számon tartott Marítimo elleni hazai találkozóra. A mérkőzés megnyerésével mindenképpen biztosítva lett volna a továbbjutás, de az eredmények alakulhattak úgy is, hogy már egy döntetlennel sikerüljön továbblépni a csoportból.

Tekintve, hogy a bajnokságban továbbra is rosszul állt a szénánk, valamint azzal mindenki egyet értett, hogy a négyes leggyengébb csapata a portugál együttes, elvárható lett volna, hogy sokan kilátogatnak a mérkőzésre. Nos kevesebb mint félház, 21 ezer néző volt kíváncsi a találkozóra, ami egyébként nem is volt túl látványos. Sylvian Marveaux már a 23. percben megszerezte a vezetést, és innentől kezdve kimondottan unalmas percek következtek. A Newcastle őrizte az eredményt, nem sok energiát fordítottak arra, hogy egy újabb góllal lezárják a találkozót. Természetesen ennek meg lett a böjtje, amikor a 79. percben a brazil óriás Fidelis egyenlíteni tudott. A cserecsatár később majdnem a győzelmet is kicsikarta, de szerencsére a nagy leégést sikerült elkerülni. A kicsit nem. Végeredmény: 1-1

A portugál kiscsapat elleni döntetlen végül elég volt a továbbjutáshoz, mert az ötödik forduló másik mérkőzésén a Bordeaux legyőzte a Brugges csapatát, így már biztosan kiestek a belgák, míg a franciák és a Newcastle a csoport első helyéért játszottak.

December 6-án a Newcastle a legnagyobb Mikulás ajándékot Diabaté-nak adta. Előbb a 29. percben Perch hagyta, hogy simán fejeljen róla egy gólt a középpályás, majd a 73. percben egy az egyben hagyták a kapussal és ő megint nem hibázott. Bordeaux tehát ugyanolyan simán nyert, mint ahogyan a második fordulóban kikapott. Igaz, hogy ők "csak" kettővel, de ugyanúgy teljesen megérdemelten. Végeredmény: 0-2

Az EL csoportkör szakasza itt lezárult, és visszagondolva nekem kicsit az elmúlt bajnokság bizonyos meccseit juttatta eszembe. A játék távolról sem volt tökéletes, mégis az utolsó meccs kivételével mindig sikerült pontot, pontokat szerezni, valahogy kiszenvedni az eredményt. Pardew-nak pedig sikerült megértetnie a vezetőséggel, hogy ebben a keretben ennél nincs több. A csoportban továbbjutó helyet elérni hat meccs alatt az egy dolog, de az egyenes kieséses rendszerben ez kevés lesz. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a bajnoki szereplés sem a vártnak megfelelően alakult, ezért az EL meccsek kezdőinek összeállításakor figyelembe kellett venni az aktuális bajnoki körülményeket.

A holnapi befejező részben jön az egyenes kieséses szakasz felelevenítése, azaz az utolsó hat mérkőzés, ami alatt szép lassan kezdtem elhinni, hogy akár a kupagyőzelem is realitássá válhat. Végül aztán nem így lett.

Mark29