Az Én Európa Ligám 3. rész: a rájátszás

A csoportkör viszonylag sima teljesítése után következett az egyenes kieséses szakasz. A Newcastle ekkorra már ezer sebből vérzett, a sérültek egyre többen voltak, és a bajnokságban sem javult sokat a csapat helyzete. Sajnos a sorsolás a legjobb 32 és a legjobb 16 között sem volt valami kedvező, előbb Ukrajnába, majd Oroszországba kellett utazni a Pardew-legénységnek.

Ugyan télen végre tisztességesen erősített a csapat, de az öt érkezéből ketten - Mathieu Debuchy (Lille), Yoan Gouffran (Bordeaux) - nem játszhattak a sorozatban, tekintve, hogy korábbi klubjuk már nevezte őket a nyáron. Ennek ellenére a felduzzasztott kerettel már nyugodtabban vártam a sorsolást.

A legjobb 32

A fenti képről kiderül, hogy a leghosszabb kirándulás Madeira szigetére volt, mégis gondolom oda szívesebben utazott a csapat, mint Harkhiv-ba a Metaliszt ellenni találkozóra. Főleg úgy, hogy február 14-én, az első meccsen, - még mindig szerény, 30 ezres közönség előtt - gól nélküli döntetlent értünk el. Sajnálatos módon Papiss Cissé két szabályos gólja közül egyet sem adtak meg, így aztán győzelmi kényszerrel kellett a "vadkeletre" utazni. Végeredmény: 0-0

A második mérkőzésen, február 21-én azonos képességű csapatok küzdelmére emlékszem, de szerencsére volt a második félidőben egy jó 20 perce a Newcastle-nek, amikor el tudta dönteni a mérkőzést. A 64. percben egy nagy védelmi hiba után Sissoko lecsapott a labdára, és a hazaiak kapusa csak elütni tudta. A megítélt 11-est Shola Ameobi kíméletlenül bevarrta. Ezután már két gólt kellett volna szerezni a brazilokkal teletűzdelt ukránoknak, de egy sem sikerült, így búcsúztak a sorozattól. Annyit sajnos sikerült elérniük, hogy leütközték Tim Krul-t, aki ennek következtében hetekre kidőlt a sorból. Végeredmény: 0-1

A legjobb 16

Kicsit De ja vu érzésem volt, amikor megtudtam, hogy a legjobb 16 között az Anzsi Mahacskala lesz az ellenfél. még egy keleti csapat, sárga mezben, tele dél-amerikai légiósokkal. A különbség az volt, hogy a Samuel Eto'o-t is a soraiban tudó oroszok jóval nehezebb ellenfélnek ígérkeztek. Szerencsére az Anzsi-nak az UEFA nem engedélyezte, hogy saját, dagesztáni stadionjában nemzetközi kupameccseket játszanak, ezért "csak" Moszkvába kellett utazni az odavágóra. Persze az sem a szomszédban van, mégis több ezer kilométer repülőutat spóroltak meg ezzel a Newcastle-nek. A március 7-én rendezett első mérkőzés nem volt nagy szám, mindkét csapat elég enerváltan játszott. Visszatért decemberi sérülése után Hatem Ben Arfa, de alig 70 percet játszott, és mint kiderült újra megsérült. Végeredmény: 0-0

A március 14-én tartott visszavágón volt először tisztességesnek mondható mennyiségű néző a St. James' Park-ban. 45 ezren látogattak ki a meccsre, ami már megfelel egy átlagos, vagy átlag alatti fontosságú bajnoki nézőszámának. (Az általam 2009-ben a helyszínen megtekintett Newcastle - Derby County, hétfő esti, másodosztályú mérkőzésen voltunk 44 ezren) Az első meccshez képest mindkét csapat sokkal jobban játszott, bárki tovább juthatott volna a rendes játékidőben. 90 perc után azonban még mindig 0:0 volt az állás, és a 4 perc ráadás alatt én lélekben már a 2 X 15 percre készültem. A slusszpoén viszont még hátra volt. Még a négy percen innen érkezett egy beadás, amit már a négy percen túl fejelt Papiss Cissé a kapuba. A St. James Park' tombolt, a Newcastle játékosok extázisban voltak, az Anzsi focistái pedig azt sem tudták fiúk-e vagy lányok. Végeredmény: 1-0

A legjobb 8

A legjobb nyolc között ugyan már nem volt könnyű ellenfél, mégis sikerült az egyik legnehezebbet, azaz a Benfica-t megkapni. A portugálok akkor éppen 10 meccses győzelmi, és 29 meccses veretlenségi sorozatnál jártak, és sajnos a visszavágóra ezek a számok 12-re és 31-re módosultak. Ebből természetesen nem az odavágót követő hétvégi bajnoki győzelmet bánhatjuk, hanem az április 4-én rendezett lisszaboni mérkőzést. Papiss Cissé révén már a 12. percben vezetett a Newcastle, majd a kapufa mentette meg a házigazdákat a második góltól. Ezután egy Krul védés után elaludt a védelem, és a kipattanóra érkező Moreno egyenlített. A élidőig nem változott az eredmény, a második 45 percben azonban jelentősen. A 65. percben Santon hazaadására lecsapott Lima, elhúzta Krul mellett és az üres kapuba lőtt. A 71. percben aztán még rosszabbra fordult a helyzet. Steven Taylor kezezéséért 11-est kaptak a hazaiak, és Cardozó - a bíró visszasípolása miatt - kétszer magabiztosan lőtt a kapuba. A Benfica jobban játszott a meccsen, talán jobbak is voltak két góllal, mégis bosszantó, hogy ilyen elkerülhető gólokat kaptunk. Végeredmény: 3-1

Április 11-én, a visszavágón mindenkire szükség volt a siker érdekében. Végre megtelt a St. James' Park, 52 ezer néző próbálta kiszurkolni a továbbjutást. A legjobb 8 között már szó sem volt tartalékolásról, és mivel a hétvégén sikerült legyőzni a Fulham-et, kicsit fel lehetett lélegezni a bajnoki küzdelmek kapcsán is. A Newcastle ment előre, de az első félidőben egy Cissé les-gólon kívül semmit nem tudtak felmutatni. A Benfica ezzel szemben legalább két ziccert rontott. Előbb Krul-nak kellett védenie egy sarkazást, majd Haidara mentett a gólvonalról. A második félidőben aztán beállt Hatem Ben Arfa, és ezzel sokkal ötletesebb és veszélyesebb lett a támadó játék. Cissé megint lesről talált be, de mivel véleménye szerint a labdát nem Ameobi, hanem a Benfica védő csúsztatta elé, őrjöngeni kezdett. Nem volt igaza, sárgát kapott. Alan Pardew elmondta a meccs előtt, hogy nem szabad lerohanni a portugálokat, és szerinte ha a 60-70. perc környékén még 0:0 lesz, akkor jó az esély a továbbjutásra, mert a csapat az utolsó pillanatokban sok gólt szerez. Majdnem igaza lett. A 71. percben Ben Arfa cselezgetett, majd elveszítette a labdát. A védőket azonban megzavarta, hogy visszatámadt, és addig ügyetlenkedtek, amíg Ameobi elcsípte a labdát az alapvonal előtt. A beadására Papiss Cissé érkezett és a kapuba fejelt. Ekkor mindenki elhitte, hogy sikerülhet a bravúr, és 2:0-al meg lehet a továbbjutás. A Goal 4. részében (ha lenne ilyen) biztos így is lett volna. Jön Santiago Munez és megszerzi a mindent eldöntő gólt. Az sors azonban sajnos nem így akarta, és a mindent eldöntő gólt Salvio szerezte a 92. percben, egy Benfica kontra végén. Erre már nem volt, nem is lehetett válasz. Végeredmény: 1-1

Ezzel véget ért a Newcastle számára az Európa Liga. A csoportküzdelmek alatt, sőt tulajdonképpen az Anzsi elleni meccsig nem hittem, hogy lehet keresnivalónk a legjobbak között. Aztán egyrészt láttam, hogy a csoportkörben jól teljesítő oroszok nem találnak fogást a fiúkon, másrészt olyan góllal sikerült továbbmenni, amit akár jelnek is felfoghattam volna, ha hinnék az ilyesmiben. A Benfica elleni második meccs második félidejében pedig komolyan elhittem, hogy meglesz a továbbjutás, és akkor az olyan lelki pluszt jelentett volna, ami a döntőig is képes vinni a csapatot.

Nem sikerült, és ezért elég nagy kettősség van bennem. Egyrészt örülök, hogy hosszú évek után láttam nemzetközi kupameccsen a kedvenc csapatomat, másrészt viszont nem sikerült nagy bravúrt elérni, és így utólag a bajnokság szempontjából talán jobb lett volna már a Methaliszt vagy az Anzsi ellen kiesni.

A következő hetekben egyértelműen a biztos bennmaradás elérése lesz a cél, a egyetlen dolog ami a szurkolókat foglalkoztatja majd, de később biztos szívesen, szívesebben gondolunk majd erre az európai kiruccanásra.

Mark29