A Chelsea 2:0-ás legyőzése óta tulajdonképpen remek hangulat van a csapat háza táján. A Mike Ashley felé irányuló támadások a valamivel alább hagytak, jelenleg inkább arról ír a brti sajtó, hogy a Glasgow Rangers-ben tavaly tulajdonrészt vásároló multimilliomos/milliárdos üzletember esetleg teljese egészében megvenné a szebb napokat is látott skót rekord bajnokot, amihez viszont el kellene adnia a Newcastle-t. Ha ez tényleg megtörténik, annak szerintem csak és kizárólag üzleti háttere lesz, nem hinném, hogy a sajtó és a szurkolók elégedetlensége bármiféle nyomást gyakorolna rá.
A szombati nap hősei: Loic Rémy és Yoann Gouffran
Alan Pardew egyébként a Chelsea legyőzése után azt mondta, hogy ezt a győzelmet Mike Ashley-nek és az összes Newcastle szurkolónak ajánlja, mert akár hiszik, akár nem, Mike is egy a csapat szurkolói közül. Kötelező nyelvcsapások a főnök felé, vagy ez az igazság? Gyanítom, hogy inkább az első.
Egy biztos, a szombati diadal nagy fegyvertény volt. Az Arseanal-t simán legyőző, egy nappal többet pihenő Chelsea-nél sokkal frissebb volt a City ellen hosszabbításban kieső Newcastle, főleg a védelemben csalódtam kellemesen. Azok után, hogy szerdán az utolsó fél órában Debuchy, Yanga-M'biwa és Williamson trió alig bírt lépni, most nyoma sem volt rajtuk fáradságnak, és (természetesen a középpálya segítségével) viszonylag simán szűrték meg a londoniak támadásait. Gouffran is végig robotolt, egész egyszerűen elnyűhetetlennek tűnik. Rémy meg...
Íme a gólja pár képben:
A szezon végéig kölcsönben Newcastle-ben lévő francia támadó egyébként továbbra sem megy bele találgatásokba a jövőjét illetően. A szurkolók egyértelműen azt szeretnék, ha már januárban végleg megvennénk a QPR-től, és elvileg ettől sem a Newcastle vezetősége, sem pedig Harry Redknapp sem zárkózik el.
A magánvéleményem nekem ezzel kapcsolatban az, hogy Rémy két okból nem nyilatkozik. Egyrészt ha Newcastle-ben akar maradni, akkor ha folytatja a gól termelést, tavasszal jobb szerződést köthet, mint télen. Másrészt meg a teljesítményével sikerül felhívnia egy magasabb fizetést kínáló csapat figyelmét, akkor nyáron simán lelép.
Az biztos, hogy tetszik neki a jelenlegi helyzet, érzi a szurkolók szeretetét, hogy Newcastle-ben elfelejtették (vagy inkább megbocsátották) neki a tavaly januári húzását, amikor az utolsó pillanatban a QPR-t választotta. Persze okos gyerek ő (egalább is az ügynökei biztosan), mert több alkalommal is dicsérte már a közönséget, most szombaton éppen arról beszélt, hogy hiába hallott már a St. James' Park atmoszférájáról, át kell élni ahhoz, hogy megértse az ember...
Az biztos, hogy érdemes lenne minél előbb hosszú távra szerződtetni, mert Gouffran nem klasszikus center, Ameobi inkább az utat töri a többieknek, Cissé pedig mintha elfelejtett volna focizni.
A másik, napokban elterjedt hír, hogy Yohan Cabaye kapcsán januárban újabb kérővel kell számolni. Az Özil megszerzésével egy időben az érdeklődését elveszítő Arsenal, a középpályán megerősítésre szoruló Manchester United és a "bárkit, bármennyiért megveszünk" PSG - Monaco duó mellett ugyanis képbe került az AS Roma.
Mit keresne a PL-be könnyen beilleszkedő, és az angol focit szerető Cabaye a Serie A-ban? Egyszerű a válasz. A Farkasoknál dolgozik (méghozzá kiváló munkát végez) az a Rudi Garcia, akivel annak idején a Lille-el bajnokok lettek.
Kérdés, hogy az a Cabaye, akit Wenger a Newcastle kezdőből simán elcsábított volna az Arsenal kispadjára, mennyire kap az alkalmon, hogy régi edzőjével dolgozzon újra. Meg aztán az sem mellékes, hogy a Roma kifizeti a kivásárlási árat, ami végül is a nyári transzfert is megakadályozta.
Az biztos, hogy januárban mindkét játékos miatt fájhat majd a fejünk, viszont addig még sok kemény csata van hátra. Elsőnek mindjárt itt a Tottenham elleni idegenbeli meccs. Jó lenne, ha tovább tartana a Chelsea elleni győzelem miatti jó hangulat.
Hajrá Newcastle!
Mark29