Pár nappal a Fulham elleni vereség után kicsit már leülepedtek az élmények, így talán nyugodtabban lehet véleményt mondani erről a botrányos 90 percről. Sajnos szebbek nem lettek az idővel az emlékek. Az angol sajtó által röhejesen védett Howard Webb ténykedése igazából csak hab volt a tortán. A "legjobb angol bíró" (ezért tart ott a bíráskodás a szigetországban, ahol...) egy De Jong elleni szabálytalanságot engedett nagyvonalúan tovább, amiből Fulham kontra, majd a győztes gól kerekedett. Ezt nagyvonalúságát még azzal tetézte, hogy a hosszabbításban nem adott meg egy teljesen jogos 11-est, amikor is a szöglethez előrehúzódó Tim Krul löbbölésébe beleütött Johnny Heitinga. Webb maximum 5 méterre állt az esettől és fütyült is, de hármat, véget vetve ezzel a mérkőzésnek.Howard Webb ténykedése igazából csak hab volt a tortán. A "legjobb angol bíró" (ezért tart ott a bíráskodás a szigetországban, ahol...) egy De Jong elleni szabálytalanságot engedett nagyvonalúan tovább, amiből Fulham kontra, majd a győztes gól kerekedett. Ezt nagyvonalúságát még azzal tetézte, hogy a hosszabbításban nem adott meg egy teljesen jogos 11-est, amikor is a szöglethez előrehúzódó Tim Krul löbbölésébe beleütött Johnny Heitinga. Webb maximum 5 méterre állt az esettől és fütyült is, de hármat, véget vetve ezzel a mérkőzésnek.
Ez a vereség tehát ha nem is fájó, de nagyon bosszantó volt. Egy kieső jelölt ellen nem így kellene játszani. Szerencsénkre (?) itt a lehetőség a javításra, ugyanis szombaton jön a Crystal Palace elleni hazai bajnoki. Tony Pulis gárdája szintén a Championship elől menekül, tehát a recept ugyanez lesz, azzal a különbséggel, hogy most a St. James Park-ban kellene valami sokkal meggyőzőbbet mutatni az ideiglenesen John Carver vezette csapatunknak. Szinte mindenkinek lenne mit törleszteni a szurkolók felé, néhány játékosnak pedig különösen csipkednie kellene magát.
Az egyikük a fenti képen látható Hatem Ben Arfa. A francia szélső szeszélyesebb, mint az időjárás. Mind tudjuk, hogy olyan zseni, aki meccseket képes eldönteni akár egy-egy villanásával. Ugyanakkor a tehetsége a meccseinek körülbelül a felén vagy csak alig pislákol, vagy teljesen rejtve marad. Most elvileg felépül a sérüléséből a szombati összecsapásra, és feltehetően meg is kapja a lehetőséget. Bizonyítania is kell, ugyanis jövő nyáron lejár a szerződése ezért az idei és/vagy a jövő januári átigazolási időszak lesz az utolsó, amikor még pénzzé lehet tenni a nehezen kezelhető zsenit. És hogy miért fordul meg a fejekben az eladás gondolata? Nos a statisztika makacs dolog. Persze sok mindent bele lehet magyarázni a szezon eddigi meccseinek száraz adataiba, de azzal nem lehet vitatkozni, hogy az idei fontos győzelmek nagy részén Ben Arfa nem, vagy csak az utolsó percekben lépett pályára. Volt persze meccs, amit ő döntött el, de a jelenlegi szezon igazán nagy sikereihez (mint a Chelsea, a Spurs vagy Manchester United legyőzése) kb. semmi köze nem volt.
A nagy kérdés pedig, hogy minek nekünk egy zseni, aki szezononként villan ugyan 3-4 alkalommal, de nagyrészt nincs a pályán? Vagy mert sérült, vagy mert nem fér be a csapatba. Bizony, mert lehet akármilyen jó, ha sorozatban jönnek az eredmények nélküle, akkor miért kellene őt játszatni? Kell-e ilyen játékos, miközben 15 millió font feletti összeget lehetne kapni érte?
Mielőtt felháborodnátok megjegyzem, hogy egy jó Ben Arfa minden pénzt megér, és természetesen meg kell tartani, tejben-vajban füröszteni, stb. Az a Ben Arfa, aki két évvel ezelőtt 5. helyig vezette a Newcastle-t. Na de a tavalyi? És főleg az idei? Ugye, hogy nem is olyan egyszerű a döntés...
És akkor essen pár szó a másik jómadárról is. Papiss Demba Cissé kb. egyedül tartotta a lelket másfél szezonon keresztül a Freiburg-ban, majd mint egy üstökös berobbant a Newcastle életében.
Mindenféle rekordokat döntögetve, 2012 tavaszán olyan formában volt, ha akkor lőtt gólt, amikor akart. Meg akkor is, amikor nem. Tavaly aztán már jelentős visszaesést mutatott a bajnoki találatok számát illetően, de azért az EL-ben szépen termelte a gólokat.
Idén viszont... Kezdte azzal, hogy vallási meggyőződésből nem akart játszani a Wonga feliratú mezben. Mikor aztán kiderült, hogy kaszinózás közben valahogy nem annyira zavarja, hogy a hite azt is tiltja, jobb belátásra tért. Viszont a gólok nem jönnek. Már-már Shola Ameobi-s magasságokban jár az egy-egy ligakupa és bajnoki góljával. A Fulham ellen volt egy szenzációs reflex lövése, amikor belekapott a De Jong által eltört lövésbe, de sajnos a kapus védeni tudott. Utána viszont a második félidőben egy az egyben vezethette kapura a labdát, de ezt a helyzetet is elpuskázta. Sajnos ebben a bajnokságban nem ez volt az első de nem is a második ilyen 100 %-os ziccer, amit elrontott. A szerződése 2017 nyaráig szól ugyan, de ha a hátralévő kilenc meccsen nem mutat valamit akkor nyáron ő is könnyen távozhat a klubtól.
Egy biztos, a Palace ellen bátran kell focizni. Sokkal bátrabban, mint a Fulham ellen. Persze-persze Webb így meg úgy, de arra is gondolni kell, hogy ez ellen a rossz Fulham ellen egy kicsit tökösebb játékkal nem jutottunk volna el odáig, hogy a bíróval kelljen foglalkozni.
Íme az én csapatom szombatra:
Dummett-re ráférne a pihenés. Rendben, hogy az önmagát valahol elveszítő Santon-t eddig jól helyettesítette, de a Fulham ellen nagyon úgy tűnt, hogy rá is ráférne a pihenés. Elöl pedig nem szórakoznék! Bizonyítson Ben Arfa és kezdjen a fiatal Adam Armstrong. Ennek a felállásnak a valószínűsége persze minimális, tekintve, hogy John Carver elmondta, Cissé a Palace és az Everton elleni bajnokikon (azaz Remy visszatéréséig) kezdeni fog.
Ezek után egy sokkal inkább várható kezdő:
Nincs győztes csapat, amin elvileg nem szabad változtatni, tehát nyugodtan mehetne ez a kezdő 11 is harcba. Aztán persze lehet, hogy továbbra is Anita kezd középen, Sissoko a jobb szélen, Ben Arfa pedig a padon.
Egy biztos, hazai pályán a Palace ellen sokkal többet kell mutatni, mint múlt szombaton.
Hajrá Newcastle!
Mark29