(Szarka)lábjegyzet: Ki a hibás? - 2. rész: A játékosok

Amikor elhatároztam, hogy megírom ezt a "sorozatot" elvileg háromrészesre terveztem. Ashley, a managerek és a játékosok. Viszont rájöttem, hogy az első kettő az tulajdonképpen nem választható külön, mert 2007 óta a manager nem rendelkezik szinte semmilyen döntési joggal. Véleménnyel még talán, de azt is jobb, ha megtartja magának. Az átigazolásoknál lead egy listát, aztán vagy megvesz róla valakit a klub, vagy nem. A megkérdezése nélkül eladnak bárkit, aztán oldja meg a pótlását, ahol tudja. Így aztán két nagy halmaz maradt, amiből most jöhet a második.

Micsoda harmónia...

A játékosok. Ők vannak ott a pályán, nekik kell eredményt produkálni. Viszont a vezetőség igazolta le őket, állapította meg a juttatásaikat, és vázolta fel a jövőbeli terveket. Az edzői stáb pedig dönt arról, hogy milyen munkát végezzenek hét közben, ahogyan szintén ők motiválják őket a hétvégi meccsekre. A stáb felelős azért, hogy a klubnál vannak, viszont ők felelősek azért, hogy mit alkotnak a pályán.

Ahogyan az előző posztban is szóba került, ilyen-olyan okokból az elmúlt 5 évben sok meghatározó embertől vált meg a Newcastle. A sallang mellett a lenti képen azokat láthatjátok, akiknek a távozása komoly veszteséget jelentett.

Andy Carroll 2011 januárjában, a téli átigazolási időszak utolsó napján távozott. 35 millió fontért vette meg a Liverpool. A klub szerint ők még reggel is visszautasítottak egy komoly ajánlatot, de a játékos kérte, hogy elmehessen. Illetve heti 85 ezerért (amennyit a Pool kínált) maradt volna. Ezzel csak az volt a gond, hogy a vezetőség pont ősszel kötött vele új szerződést, ahol a reserve fizuját (kb. 5-10 ezer font/hét) emelték meg kb. a triplájára. Nyilván még sem annyira sok pénz, viszont ha minden játékos azonnal fizuemelést kér, amikor új ajánlatot kap... Andy ezzel szemben azt mondta, hogy szó nem volt a fizetésről, ő mindenképpen maradni akart, de a vezetőség jelezte, hogy ebben az esetben a tartalékok közé száműzik. Egyik fél sem a szavahihetőségéről híres. Mi történt azóta Andy-vel? Sérülések, egy felemás kölcsönjáték után pedig eladták a West Ham-nek, több mint 10 millió fontért, ami még mindig irreálisan sok pénz.

2011 nyarán José Enrique is távozott. A spanyol balbekk visszavonuló Joan Capdevilla helyére akart bekerülni a válogatottba, valamint európai kupában akart játszani. Nem jött össze egyik sem. A következő évadban a Liverpool nem került kupainduló helyre (a Newcastle igen), a válogatottban pedig feltűnt Jordi Alba. Akármilyen hihetetlen, de Enrique azóta is Liverpoolban van. Idén még nem lépett pályára, tavaly és tavalyelőtt pedig egyaránt 9 mérkőzést játszott.

Ugyanezen a nyáron távozott a csapatkapitány Kevin Nolan is. Vele állítólag az volt a gond, hogy 30 évesen 4 éves szerződést és kb. heti 50 ezres fizut akart (az addigi kb. 40 ezres helyett), de a klub csak 2 éves időtartamban gondolkodott. Csapatkapitány ide vagy oda, fura lett volna a plusz 4 év, annak fényében, hogy abban az időben már általános igazolási elv volt, hogy 28 év feletti játékost nem igazol a klub. Nolan egyébként talán még maradt volna így is, de annyira félrecsúsztak a dolgok, hogy távozott. Az elmúlt 4 évet a West Hamnél töltötte, ahol még hátra lett volna egy éve, de nyáron felbontották a szerződését. (valószínűleg Bilic intézte el, hogy Allardyce bizalmi embere kikerüljön a keretből) Nolan kapcsán egyébként felmerült, hogy visszatérhetne akár jétékos-edzőként, hogy egy kis küzdőszellem költözzön a St. James' Parkba, de ezt inkább csak a szurkolók terjesztik, mint sem hogy lenne valóságalapja.

Enrique és Nolan távozása pedig annyira megviselte Joey Barton-t, hogy a közösségi médiában nekiment a klubvezetésnek. Kritizálta az átigazolási politikát, mert szerinte egy José Enrique-t nem lehet helyettesíteni egy taknyos olasz kölyökkel (Davide Santon), ahogyan Nolan sem pótolható Cabaye-al. A kirohanás vége az lett, hogy felbontották a szerződését, és szabadon igazolhatóvá vált. A QPR igazolta le, akik miután kiestek, kölcsönadták az Olympique Marseille-nek egy évre. Végül idén nyáron hagyta el London, miután másodszor is kiesett a QPR-rel és a Burnley-hez igazolt.

Utánuk jött egy gárda, akik ugyanolyan lelkesek voltak, viszont még jobban szerepeltek. Csakhogy a háttérben nem a csapat történelmének fényezése, hanem a karrierépítés állt, amiben a pénzsóvár vezetőség is partner volt.

Az ötödik helyen végződő 2011/2012-es szezon után az első távozó Demba Ba volt, aki mindenáron BL-ban akart játszani. Mikor ősszel belátta, hogy a bajnokságban vergődés várható, és az EL győzelem sem realitás, azonnal előjött a szerződésében szereplő kivásárlási záradékkal, aminek értelmében 7 millió fontért el kell engednie a Newcastle-nek, ráadásul az összeg nagy része a játékoshoz kerül. A kiskapu azért került a papírba, mert Ba súlyos sérülést követően érkezett a csapatoz. A térde egy időzített bombának tűnt, így aztán az aláírás pénze, meg a fizetése sem volt túl magas. Nos a szenegáli a Chelsea-hez ment, és bár a londoniak megnyerték az EL-t, Ba-nak nem jutott érem, tekintve, hogy játszott a sorozatban a Newcastle színeiben is. Az álma azért teljesült, játszott a BL-ben, de azóta már a Besiktas érintésével a kínai bajnokságban villog.

Ba után Yohan Cabaye következett. Az edző és a tulajdonos kedvence, aki helyettes csapatkapitány volt (később pedig állandó lett volna) szintén a BL-re gerjedt. 2013 nyarán például megtagadta a játékot, és kérte, hogy engedjék el az Arsenalhoz. A vezetőség ragaszkodott hozzá, szinte könyörögtek neki, mire sikerült elérni, hogy maradjon. Persze csak azzal a kikötéssel, hogy januárban elengedjék, amennyiben BL induló csapat keresi. Gondolom innentől kezdve az ügynökei ezerrel dolgoztak, és 2014 első hónapjában kopogtatott is a PSG. Cabaye azonnal ment, hogy aztán vagy rosszul játsszon, vagy a kispadot melegítse. Idény nyáron visszatért Angliába a Crystal Palacehoz, méghozzá azzal a nem titkolt szándékkal, hogy folyamatosan pályán legyen és a jövő évi EB keretnél szóba kerüljön a neve.

Nem került fel a "tablóra" Matthieu Debuchy, aki Cabaye jóbarátja, sőt az ő közbenjárásával érkezett Newcastle-be. A lelkes, néha már túl durva jobbhátvéd másfél évig volt a csapat tagja, mielőtt az Arsenalhoz szerződött. Nem titkolta, hogy a Newcastle csak egy lépcsőfok volt a karrierjében.

Az utolsó két játékos Hatem Ben Arfa és Davide Santon. Mindkettejük kurta-furcsa körülmények között távozott a klubtól. Mindkettőnek valami komoly nézeteltérése lehetett a vezetőséggel. Ben Arfa 2014 tavaszán egy Tottenham elleni, hazai pályán 4:0-ra elveszített bajnokin volt flegmább a kelleténél, és onnantól kezdve Pardew el is felejtette. Kölcsönadták a Hull City-nek, ahol Steve Bruce odáig volt, meg vissza, hogy meg tudták szerezni, majd pár hét múlva visszazavarta Newcastle-be. Idén a Nice színeiben szárnyal, még a válogatottba is visszakerült. Tény, hogy nagyon tud játszani, de sokszor látványosan nem akar. Santon esete annyiban más, hogy ő rengeteget volt sérült. Viszont amikor egy éve körülbelül egészséges lett akkor sem játszott, és Pardew távozása után sem kellett. Az Interben azóta alapember.

Az első brigád, a lelkes idióták. Gyilkos kombináció. A fenti képen látható játékosok az a kategória, akik hajtanak, küzdenek a csapatért, de egész egyszerűen folyton elrontanak valamit. Dummett nem tud helyezkedni, Williamsont a drabális mérete ellenére simán lenyomják, Anita pedig támadásban töketlen, védekezésben pedig minden meccsen benne van egy sorsdöntő hiba. Talán még Cissé lóg ki egy kicsit a sorból (a Palace ellen szép gólt fejelt), de az első fél évéhez képest katasztrofális a teljesítménye. Tavaly egész jó lett volna, de akkor meg kiderült, hogy mekkora tapló, hiszen teljesen jogosan kapott 3 7 mérkőzéses eltiltást egy könyöklésért, majd egy köpködésért. Rájuk viszont semmiképpen nem lehet mondani, hogy ne küzdenének.

Jöjjenek az igazi főkolomposok! Elsőként ott van a kapitány, Fabricio Coloccini. McClaren elbeszélgetett a keret senior játékosaival az érkezésekor, és egyhangúan javasolták, hogy az argentin maradjon a CSK. A gond csak az, hogy a vezetői kvalitásából a pályán semmi nem látszik. Minden jó meccsét követ három rossz. Ahogyan minden meccsen jönnek a kommentek vele kapcsolatban: Lassú, ügyetlen, pontatlan. Lefutják, leütközik, kicselezik. A bekapott góloknál pedig csak a lehajtott bozontos fej. Nincs tűz a játékában, de még a tekintetében sem. Ostoba kiállítása is minden évben van, idén a Sunderland ellen lépett oda feleslegesen.

A másik fekete bárány Moussa Sissoko. A francia izomember a szerződése utolsó fél évében járt, amikor 2013 januárjában megegyezett a Newcastle-vel, hogy nyáron ingyen a csapathoz igazol. Mármint úgy ingyen, hogy a Toulouse nem kapott volna érte semmit, ő természetesen az aláíráspénzt bezsebelte volna. A francia klub elnöke ezen annyira berágott, hogy kilátásba helyezte a teljes tavaszi száműzetést, aminek hatására a Newcastle fizetett egy jelképes, 2 millió font körüli összeget és Moussa azonnal költözhetett Angliába. Bombaüzlet volt, ez egyértelmű. A gond egy év múlva, Cabaye távozásával kezdődött, amikor is Sissokonak kellett volna átvenni a vezér szerepkört a középpályán. Ezt úgy nehéz, ha valaki csak a nagy csapatok ellen pörög föl, sokszor csak sétálgat a pályán, gyakran gurul el a gyógyszere (több alakalommal állították ki jogosan, pár percen belül két sárgával), és meg sem próbálja ösztönözni a játékostársait. Sissoko megérett az eladásra, meg arra is, hogy egy meccset a padon kezdjen. 2019-ig szól a szerződése, de nyáron már a Liverpool-Arsenal-Chelsea tengely mellett a Milan érdeklődéséről is szó volt. Moussa meg állítólag azt mondta, hogy szívesen marad (naná, az EB előtt jó neki a bérelt hely a kezdőben), sőt már most hosszabbít is, ha megkapja a heti 100 ezer fontot. Remélem nem fogja megkapni.

A listán ott van még az a Cheick Tioté aki a Twente-nél már dolgozott Steve McClarennel, és a sorozatos sérülései után meg is kapta a lehetőséget. Anno Bartonnal és Nolannel, majd később Cabaye-val is remek párost alkotott, de az utóbbi szezonban és idén már nincs köszönet abban, ha játszik. Már nem gyors, és kiszámíthatatlan, sőt pont az ellenkezője. Tavaly Arsenal mezben villogott egy haverjával, és eleve szerintem nem akar ő már a csapatban játszani. El kellene adni őt is.

Végül ott van Daryl Janmaat. A kiesés évétől számítva, azaz Stephen Carr óta sok a gond a védelem jobb oldalán. Ryan Taylor sérülései legendásak. Danny Simpson közepes védő volt, aki sokat mentett a gólvonalról, viszont évente maximum egy használható beadása volt. Debuchy már bátrabban (és jobban) ment előre, viszont életveszélyes szerelései voltak, sokszor védekezett túlzottan kétségbeesetten. Most meg itt van nekünk Daryl Janmaat. A holland jó beadásokat küld középre, amivel sok gólpasszt ad, ráadásul a kapura is veszélyes, viszont védekezésben borzalmasan vakon van. Olyan kriminálisan helyezkedik, hogy annál rosszabb már csak az, ahogyan a párharcokat vívja. Kb. bárki elfejeli előle a labdát, akár ott van, és felugrik, akár 3 méterről nézi az emberét. Ráadásul értelmetlen kiállításokban ő is jeleskedik. Nála az lehetne a megoldás, ha jobbszélsőként játszana, és vennénk egy rendes jobbhátvédet.

A szurkolók könnyebben viselik a kudarcot, ha látják, hogy akarnak a játékosok.

Az mindenesetre biztos, hogy ezek a játékosok mostanában csak a pofákat vágják. Nem látszik rajtuk, hogy küzdenének a csapatért, egymásért, a szurkolókért. Kiábrándító, amit művelnek.

Nekem jelen pillanatban ennyi jutott eszembe. Most hirtelen felindulásból ez lenne a kezdőm a Liverpool elleni, vasárnapi meccsre:

Felül az én 11-em, alul a Newcastle Chronicle olvasóinak összes eddigi szavazata alapján a legnépszerűbb kezdő. Persze sok van még a hétvégéig, ki tudja ki sérül meg pár hónapra.

Mindenesetre lehet agyalni a klubnál, hogy mi lehet a megoldás. McClaren kirúgása lassan szükségszerű, viszont önmagában nem elég. Az biztos, hogy a hírek szerint Ashley által felajánlott, téli 50 milliót már egy másik edzőnek kellene elkölteni. Hozzá tehetne még 15 (Sissoko) 3 (Tioté) 2 (Coloccini) 2 (Gouffran) 2 (Riviére) 2 (Marveaux) milliót, és abból már vehetne legalább 7 minőségi játékost.

Nem jó a helyzet. Remekül edző játékosaink vannak, akik szeretik egymást, meg az edzőt. Megy a fogadkozás, aztán a szégyenkezés, aztán megint a fogadkozás, hogy aztán megint bocsánatot kelljen kérni. Amit meg az utolsó két meccsen nyújtottak az egyenesen 0. Nagy kerek NULLA.

Pedig olyan szépen indultunk neki az elmúlt két szezonnak, aztán mégis sikerült ennyire el....ni.

Hajrá Newcastle!

Mark29