(Szarka)lábjegyzet: Ki a hibás? - 1. rész: a vezetőség

Ki a hibás? Itt már kb. mindenki. Olyan összefonódások, ok-okozati összefüggések, 22-es csapdák vannak a Newcastle körül, ami miatt évek óta pengeélen táncol a csapat. Néha, nagyon ritkán jól kijön a lépés, mint a 2011/2012-es szezonban, amikor 5. helyen végeztünk. Általában viszont vergődés, a táblázat alján elfoglalt helyek, és a kiesés elleni harc jut osztályrészül. Tulajdonképpen az is csoda, hogy a Mike Ashley érában eddig csak egyszer estünk ki.

A Sky Sports képe alapján Steve McClaren bezsebelt egy rekordot, de erre aztán nem lehet büszke. Ebben a posztban tulajdonképpen a szurkoló elkeseredettsége tör a felszínre, mert igazából én már tényleg nem tudom mit lehetne/kellene tenni, hogy normalizálódjon a helyzet. Az biztos, hogy valamit kellene, mert szabadesésben zuhanunk a másodosztály felé. 1. rész: a vezetőség felelőssége

Mike Ashley

Ha pedig a vezetőség, akkor Mike Ashley: A tulajdonos személye azóta téma, hogy 2007-ben színre lépett. A dúsgazdag üzletember az első években túl sok mindenbe beleszólt. Azt már az elején leszögezte, hogy a Newcastle managere ezentúl valójában vezetőedző lesz, mert közel sem lesz annyi hatalom a kezében, mint más csapatok esetében.

Voltak tanácsadói, barátai, (pl. Dennis Wise) ki tudja még ki, akik pusmogtak a fülébe, Mike pedig döntött, nem mindig szakmai alapokon.

Először is mindössze pár hónap után kirúgta Sam Allardyce-t, akit még az ő érkezése előtt neveztek ki a kispadra. Persze Big Sam adott rá okot, gyengén szerepelt a csapat vele, ráadásul olyan idiótaságai voltak, mint az "egy nagy, egy kicsi" elv a csatársorban, ami alapján legtöbbször Michael Owen és Oba Martins közül csak egyvalaki lehetett ott a pályán. Ekkor Ashley még hatalmasat húzott. Visszahozta Kevin Keegan-t, és bár közel sem játszott úgy a csapat, mint Kev első ottléte idején, az egész város bizakodó volt. Az átigazolási időszak azonban borzalmasan sikerült. Keegan olyan játékosokat akart, mint Arda Turan, Arshavin, McGeady ehelyett megkapta Xisco-t, meg Nacho Gonzalez-t. Előbb Wise és Keegan, majd Ashley és Keegan ugrottak össze. A váltás elkerülhetetlen volt, és jött Joe Kinnear. Azon kívül, hogy szórakoztató volt minden sajtótájékoztató, nem sok mindent tudtunk meg abból, hogy a Wimbledonnal egykor vitézkedő Kinnear milyen szakember, mert pár hónap után kiderült, hogy nincs jó egészségi állapotban. Már a 90-es években kapott egy infarktust, és a ketyegője megint rendetlenkedni kezdett. Ashley hozta Alan Shearert, amivel a világ összes Newcastle szurkolóját boldoggá tette.

A Shearer, Dowie, Hughton trió kevés volt

A gond csak az volt, hogy a kiesést így sem lehetett elkerülni. Ettől függetlenül maradhatott volna Shearer a csapatnál, állítólag a szerződése is megvolt, de az utolsó pillanatban Ashley meggondolta magát, és az addigi másodedző, Chris Hughton kapta a megbízást. Chris színtelen, szagtalan figura volt, de kitalálta a 4-4-1-1-es felállást, ahol Nolan hamis kilencesként, ontotta a gólokat, ahogyan előtte Carroll, Ameobi és Lövenkrands is. A játékosok elvitték a bulit, és a visszatérés után a Premier Leagueben sem kellett szégyenkezni. Mégis jött Alan Pardew. Itt már az embernek megfordult a fejében, hogy Ashley betegesen vonzódik a brit edzőkhöz, akik között valljuk meg, nem sok igazán jó van. Pardew változatosan hozta le az első fél évét. Igazából terepszemlét tartott. A verekedő, balhézó Andy Carroll-t az évszázad üzletében (legalább is nekünk) sikerült eladni, de az öltözőben így is akkora brit klikk volt, ami veszélyeztette Pardew tekintélyét. Nem volt nehéz meggyőznie Ashley-t pár változtatásról. A tulajdonos örült, mert olcsón jöttek játékosok, akiket "Carroll-módra" akart eladni, az edző pedig letörte az erős öltözői brigádokat. Elküldték/eladták Bartont, és Nolant. Egyértelművé tették, hogy Harper csak második számú kapus, valamint Alan Smith és Guthrie is peremember lett. Ezzel kb. minden hangadót helyretettek.

A játék viszont ment, ezért nem volt ok panaszkodni. A Tioté-Cabaye tengely jó volt középen, a Ben Arfa-Ba-Cissé támadósor pedig egyenesen remekelt 2012 tavaszán. Ötödik hely, EL indulás. Egy dolgot felejtettek el. Ezek a játékosok nem újra és újra megélni akarták a sikereket, hanem gyorsan karriert építeni belőlük, egyfajta lépcsőfokként "egy nagyobb klubhoz vezető" úton. Ezzel persze nincs gond. Vannak ilyen játékosok, ahogyan olyan tehetségek is, akiket úgysem lehet megtartani. A gond azzal van, ha egy kezdőben nagyobb arányban vannak az ilyenek, mint azok, akik meghalnak a mezért, szurkolókért, a klubért, az edzőért és egymásért.

Balra Alan Pardew hitvallása arról, hogy milyen fontos a brit játékosok szerepeltetése, jobbra pedig az igazolásai...

Nouveau Chateau... Akár a Ligue 1-ben is indulhattak volna...

Az EL szereplés mellett mindenki nagyon elégedett volt, viszont hamar kiderült, hogy rövid a kispad. Annyira, hogy a bennmaradásért kell küzdeni az elbukott EL negyeddöntő után. Szó sem volt arról, hogy itt a folyamatos fejlődés jegyében ezután mindig a nemzetközi kupaindulás lesz a cél. Pardewnak persze már mindegy volt, megkapta a 8 éves szerződését, azaz 2020-ig aláírt. Ezután pedig elkezdte tönkretenni az addig egészen jó manageri mutatóját. Ashley befogta a száját, és így bármit megtehetett. Két olyan nyár is volt egymás után, amikor mindössze egy-egy embert (Anita, Remy) igazolt a csapat, majd télen próbált kapkodva valamit összehozni.

Pardew lába alatt szinte minden évében forró volt a talaj. Tüntettek ellene, honlapot hoztak létre "kirúgnipardewt.com" címmel. Ő viszont kitartott, nem mondott fel. Esze ágában sem volt. Valószínűleg úgy volt vele, hogy megvárja amíg kirúgják és végkielégítést kap. Közbejött viszont a 2014/2015-ös szezon felénél a Palace megkeresése, akik még ki is vásárolták AP-t a meglévő szerződéséből.

El lehetett volna indulni felfelé, erre mit csinált Ashley??? Meghagyta egész tavaszra John Carvert, akit mindenki szeretett a keretből, és ezzel minden szakmai tudását le is írtam. Majdnem kiesés lett a vége.

McClaren a Palace elleni meccsen. Van baj...

Ekkor látszólag nagy változás állt be. A szezon utolsó meccse előtt Mike Ashley 7 év után először nyilatkozott a TV-nek. Elmondta, hogy nem akarja eladni a klubot, sőt valamit nyerni akar vele. Legyen az egy kupa, vagy egy BL induló hely, de eredményt akar.

Ennek szellemében "kivonult" a csapat életéből, és létrehozott egy négy fős igazgatótanácsot. Ennek tagjai lettek Lee Charnley igazgató, Graham Carr, a játékosmegfigyelők főnöke, Bobby Moncour, az 1969-es VVK győztes csapat kapitánya, valamint az új vezetőedző (szigorúan nem manager!!!) Steve McClaren.

A fanyalgók alá adta a lovat az előszezon, viszont a bajnokság kezdete úgy ahogy rendben volt. 2:2 a Soton ellen, egy buta kiállítás miatt elúszó meccs Swanseaben, majd egy 0:0 az Old Traffordon. Az Arsenal ezután emberelőnyben is csak egyetlen góllal tudott legyőzni minket, és összességében elmondható volt, hogy bár nem jönnek az eredmények, sokkal jobban összeszedettebben játszik a csapat, mint tavasszal. Utána viszont beütött a krach.

Az Ágyúsok elleni meccs óta lejátszott 11 találkozóból összesen a Chelsea (2:2) és a Norwich (6:2) elleni meccseken játszott jól a Newcastle. A többi mérkőzésen ha szereztünk is pár pontot, (bár ez nem volt jellemző) az inkább a szerencsének volt köszönhető.

Shearer véleménye. Big Al minden héten egyre jobban el van keseredve. Ahogy mi is...

Közben pedig Steve McClaren bizakodó, elkeseredett, vagy éppen dühös. Ordít, berendeli a játékosokat extra edzésre, minimálisan variálja a csapatot. A sok sérült miatt persze nehéz dolga van neki is, a kérdés, hogy lehetetlen-e? Nem adja fel, hisz magában és a csapatában, állítólag minden héten keményen dolgoznak a fiúk. Hétvégén meg... Ahogy Alan Shearer is mondta a Palace elleni zakó után: "Sok Hétfőtől-Péntekig játékosunk van, akik nem produkálnak semmit hétvégén."

McClaren egy alsó közép kategóriás edző. Sok minden az ő hibája, mert nincs elképzelés a játékban, nincs bátorság, nincs bajtársiasság, nincs akarat. Oké, hogy ezt mind-mind a játékosoktól kellene látni, de valakinek motiválnia kellene őket.

Amióta világ a világ, mindig könnyebb volt (és lesz is) egy embert elzavarni, mint egy csapatot.

McClaren nem mond le, és egyelőre nem is rúgják ki.

Tényleg az ő távozásával minden megoldódna?

Szerintem nem. Az még nem elég. Az ő eltakarítása mellett még minimum 2-3 embert el kellene tüntetni a csapatból. Hogy szerintem kik ők? Meg kik az edző-menők? Arról a következő részben.

Hajrá Newcastle!

Mark29