Joe Montana – quarterback
Alighanem minden NFL-rajongó számára ismerős az érzés: a szeretett csapat hátrányban van, az órán pörögnek le a másodpercek, de még egy utolsó támadásra a pályára érkezik a támadóegység. Minden szem az irányítóra tapad, akinek meg kell fordítania a mérkőzést. Valószínűleg kevesen ellenkeznének, ha egy bizonyos Joe Montana vezethetné a csapat utolsó drive-ját. Az 1956. június 11-én, a pennsylvaniai New Eagle-ben született quarterbacknek ugyanis az volt a specialitása, hogy az utolsó negyedben hátrányból győzelemre vezesse együttesét. Harmincegy alkalommal mutatott be feltámadást a meccsek utolsó negyedében, többek között az 1982-es NFC-főcsoportdöntőben és a XXIII. Super Bowlon. Az előbbi mérkőzés végén kiosztott touchdownt a szakírók mind a mai napig csak „The Catch" (Az elkapás) néven emlegetik, míg az utóbbi találkozó győztes hatpontosát egy 92 yardos támadássorozat végén postázta. Montana az egyetemi évei alatt a Notre Dame csapatában játszott, és az 1979-es NFL-drafton a San Francisco 49ers választotta ki a harmadik körben. Tizennégy szezont húzott le Friscóban a 49ers drukkereinek nagy örömére, ez idő alatt négyszer vezette Super Bowlba alakulatát – és mind a négy alkalommal győzelmet ünnepelhetett a nagydöntő végén. Karrierje utolsó éveit a Kansas City Chiefsnél töltötte, és a franchise története során először főcsoportfináléba vezette a csapatot. Comeback Joe pályafutása során 40 551 yardot és 273 touchdownt passzolt 139 interception mellett, és háromszor választották meg a Super Bowl legértékesebb játékosának.
Jerry Rice – wide receiver
Míg az irányítók kapcsán gyakran fellángol a vita, hogy Joe Montana, John Elway, Johnny Unitas vagy éppen Dan Marino tekintendő-e a valaha volt legnagyobbnak, az amerikaifutball szerelmeseinek nagy része egyetért abban, hogy a szélső elkapók között Jerry Rice számít minden idők legjobbjának. Igaz, egy olyan sportágban, ahol minden a statisztikák körül forog, nehéz is lenne ezzel az állítással vitatkozni: elég egy pillantást vetni Rice életművére. A San Francisco 49ers, az Oakland Raiders és a Seattle Seahawks korábbi klasszisa ugyanis az NFL összes jelentős, wide receiverekre vonatkozó rekordját tartja: többek között a legtöbb touchdown-elkapás (197), a legtöbb elkapás (1549) és a legtöbb elkapott yard (22 895) is az ő neve mellett szerepel a liga történetében. Rice háromszoros Super Bowl-győztes, és tizenhárom alkalommal szerepelt az NFL All Star-gáláján, a Pro Bowlon. Pályafutása végén, 2006 augusztusában Rice ismét aláírt a 49ershez, hogy annál a csapatnál vonulhasson vissza, ahol NFL-karrierje kezdődött. Egy napra szóló, 1 985 806.49 dolláros szerződést kötött, de ennek csak szimbolikus jelentősége volt: az 1985 Rice draftolásának évszámát, a 80-as a mezszámát, a '06 a visszavonulásának évét, a 49 pedig a klubot jelképezte, és Rice természetesen nem kapott pénzt. Érdekesség, hogy unokaöccse, Darius Rice a 2009–2010-es szezonban a Szolnoki Olaj játékosaként hazánkban kosárlabdázott.
Jim Brown – running back
James Nathaniel „Jim" Brown mindössze kilenc szezont húzott le az NFL-ben, mégis mind a mai napig ő az etalon, ha a futójátékról van szó. Brown a Cleveland Browns csapatában szerepelt 1957 és 1965 között, bár ennek aligha a névrokonság az oka, sokkal inkább az, hogy az ohióiak csaptak le a tehetséges játékosra a draft első körében. A ligában eltöltött kilenc szezonja során 12 312 yardot és 106 touchdownt futott úgy, hogy az ő idejében előbb mindössze 12, aztán 14 mérkőzésből állt az alapszakasz. Pályafutása 118 NFL-mérkőzésén 104.3 yardot átlagolt, futásonként pedig 5.2 yardot vitte előre a tojáslabdát. Csupán egy játékos van a liga történetében, aki az övéhez fogható mutatókkal büszkélkedik: Barry Sanders – de még Sanders édesapja is úgy nyilatkozott, hogy nem fia, hanem Brown minden idők legjobbja. A mai napig ő a liga történetének nyolcadik legtöbb yardot összeszorgoskodó futója, a Cleveland házi örökrangsorában pedig az élen áll. Korai (és a szurkolókat sokkoló) visszavonulását követően filmszínészként is sikereket ért el, szerepelt többek között A piszkos tizenkettő című klasszikusban, de a Knight Rider című népszerű sorozat egyik epizódjában is felbukkant. 2002-ben a The Sporting News című sportmagazin Brownt választotta meg minden idők legjobb amerikaifutballistájának.
Kellen Winslow – tight end
Bár a Tampa Bay Buccaneers tight endje, a fiatalabb Kellen Winslow kétségkívül tehetséges játékos, ezúttal nem róla, hanem az édesapjáról van szó, aki a San Diego Chargers játékosaként forradalmasította a tight end pozíciót. A TE-ek eredetileg blokkoló játékosok voltak, akik alkalomadtán rövidebb route-okat is megfutottak, azonban Winslow (amellett, hogy fizikai adottságai képessé tették a védők blokkolására) gyors volt, és remek kezekkel rendelkezett. Ahogy korábbi edzője, Don Coryell mondta róla: „Ha arra kérném Kellent, hogy blokkoljon ahelyett, hogy labdákat kap el, akkor nem lennék túl jó edző..." Winslow 1980-ban és 1981-ben is vezette a ligát az elkapások számát tekintve – ő volt az első tight end, aki egymást követő két szezonban volt képes erre a bravúrra. Sérülései miatt mindössze kilenc szezont töltött az NFL-ben, de az 1981-es idény rájátszásában, a Miami Dolphins ellen mutatott játékával örökre beírta magát a sportág történelemkönyvébe. A mérkőzésen – amelyet minden idők egyik legjobb meccsének tartanak – Winslow playoffrekordnak számító 13 passzt húzott le a levegőből, amivel 166 yardot és egy touchdownt hozott a San Diegónak, sőt másodpercekkel a negyedik negyed vége előtt blokkolt egy mezőnygólkísérletet, hosszabbításra mentve a mérkőzést. A ráadás a Chargers sikerét hozta, és a találkozón többször begörcsölő, valamint más sérülésekkel is küzdő Winslow-t társai támogatták le a pályáról.
Johnny Unitas – quarterback
Az NFL fennállásának 50. évfordulóján Johnny Unitast választották meg a liga történetének legjobb játékosává – ennél jobban semmi sem jelzi, hogy mekkora klasszis volt a Baltimore Colts és a San Diego Chargers korábbi irányítója. Nagyszerűen olvasta a védelmet, pontosan tudta, mikor érdemes hosszú, mikor rövidebb passzokkal próbálkozni, és emellett számtalan alkalommal a végjátékban vezette győzelemre csapatát. Az 1958-as nagydöntőben (melyet azóta a szaksajtó egyszerűen „The Greatest Game Ever Played", azaz Minden idők legjobb meccse néven emleget, és amely az NFL történetének első, hosszabbításban eldőlő találkozója volt) 23–17-es győzelemre vezette a Baltimore Coltsot a New York Giants ellen. A litván származású Unitas 2002-es halálát követően napjaink egyik legjobb irányítója, Peyton Manning engedélyt kért a ligától, hogy a nagy előd emlékére fekete cipőben léphessen pályára (a fekete stoplis lábbeli Unitas védjegyének számított). Az NFL megtagadta az engedélyt, és 25 ezer dolláros büntetést helyezett kilátásba, így az Indianapolis Colts irányítója elállt tervétől. A Baltimore Ravens QB-ja, Chris Redman (aki ugyanarra az egyetemre járt, mint Unitas) bevállalósabb volt: ő engedély nélkül viselte a fekete cipőket, és végül csak ötezer dolláros büntetést kapott.
|
Emmitt Smith – running back
Noha Emmitt Smith sikeres egyetemi futballkarriert tudhatott magáénak, az 1990-es draft előtt jó néhány NFL-csapat vezetői úgy érezték, az 1969. május 15-én született running back túl alacsony és túl lassú a profi ligához. A Dallas Cowboysnál azonban bíztak a játékosban, aki ezt szenzációs teljesítménnyel hálálta meg. Smith 2002-ig szolgálta a texasi klubot (majd egy rövid arizonai kitérő után onnan is vonult vissza), amely ez idő alatt három Super Bowlt nyert. Smith emellett szinte a liga összes, futójátékosokra vonatkozó rekordját megdöntötte: a mai napig ő a csúcstartó a legtöbb futott yardot (18 355), a legtöbb futott touchdownt (164) és a száz futott yardon felüli meccsek számát (78) tekintve. Tizenöt szezont felölelő pályafutása során mindössze 14 mérkőzést volt kénytelen kihagyni, ami egészen elképesztő teljesítmény egy futójátékostól. Dave McGinnis, az Arizona Cardinals korábbi vezetőedzője szerint a mindenáron győzni akarás tette Smitht a liga legeredményesebb futójává: „Emmitt egy harcos. A küzdőszellemét sohasem lehet megtörni, képtelen elfogadni a vereséget. Nem azt mondom, hogy nem tehetséges – de ez a győzni akarás az, ami miatt ő a legjobb." Smith pályafutásával kapcsolatban meg szokás jegyezni, hogy a Cowboys, amellyel három nagybajnoki címet nyert, minden idők egyik legjobb támadógépezetével dicsekedhetett (Smith, az irányító Troy Aikman és az elkapó Michael Irvin hármasát csak a „Trió" néven emlegették), és egy ilyen csapatban jóval könnyebb jó teljesítményt nyújtani, mint egy középszerű együttesben. Érdekesség, hogy Smith a visszavonulása után, 2006-ban megnyerte a Dancing With The Stars című vetélkedőt (a magyar Megatánc amerikai megfelelőjét), és a mai napig mindössze ő és Jerry Rice volt képes arra, hogy nem rúgójátékosként legalább 1000 pontot szerezzen pályafutása során.
Lawrence Taylor – linebacker
„Senkit sem láttam életemben, aki Lawrence Taylornál nagyobb hatással lett volna a védekezésre. Taylor mindent megváltoztatott: a pass-rusht, a linebackerek játékát és azt, ahogyan a támadók blokkolják a linebackereket" – nyilatkozta minden idők egyik legjobb védőjátékosáról John Madden, az Oakland Raiders korábbi legendás, Super Bowl-győztes vezetőedzője. Az LT becenevű Taylort az 1981-es draft második helyén választotta ki a New York Football Giants, és ő NFL-karrierje mind a tizenhárom szezonját az Óriásoknál töltötte. Ő volt a vezéralakja a Giants legendás védősorának, a „The Big Blue Wrecking Crew" becenevű alakulatnak, amelyet a ligatörténet egyik legjobb defense-ének tartanak, és amely vezetésével a franchise két Super Bowl-győzelmet ért el. Taylort a pályán szinte lehetetlen volt megállítani, nagy volt, gyors és erőszakos – de zabolázhatatatlansága (az NFL-ben egyébként nem egyedülálló módon) a pályán kívül is megmutatkozott. A ligában eltöltött első két évében kokaint használt, később többször eltiltották, mert megbukott különböző ellenőrzéseken, majd visszavonulása után többször is börtönbe került illegális drogbirtoklás miatt. 1998 és 2009 között Taylor tiszta, drogmentes életet élt, de azóta ismét balhéival került a címlapra: tavaly segítségnyújtás nélkül hagyta ott egy közúti baleset helyszínét, idén pedig azzal vádolták meg, hogy megerőszakolt egy 16 éves prostituáltat.
Dick Butkus – linebacker
A Unitashoz hasonlóan litván származású Dick Butkust 1965-ben az AFL-ben szereplő Denver Broncos és az NFL-es Chicago Bears is draftolta. Az Illinois Egyetemről érkező linebacker a Medvéket választotta, és egész profi pályafutása során szülővárosa csapatát szolgálta. Igaz, karrierje nem tartott túl sokáig, gyakori térdsérülései miatt mindössze kilenc szezont töltött a ligában, de ez idő alatt kora legrettegettebb védőjátékosává vált. A Bearsnél már újoncként is az ő neve mellett szerepelt a legtöbb tackle, a legtöbb interception, a legtöbb kikényszerített és visszaszerzett fumble, és általában a későbbi években is ő vezette ezeket a rangsorokat. Butkus nevéhez rengeteg labdaszerzés fűződött, nagyszerűen tépte ki ellenfelei kezéből a labdát, brutális szerelései pedig gondoskodtak arról az akcióról és látványról, amelyre az NFL iránt egyre élénkebben érdeklődő televíziócsatornáknak szükségük volt. Visszavonulása után a szórakoztatóiparban is sikereket ért el, több népszerű sorozatban is felbukkant, és szerepelt a Minden héten háború című filmben is.Deion Sanders – cornerback
Deion Sanders története nem mindennapi: az egyetemi éveit a Florida State-en töltő tehetséget 1989-ben draftolta az NFL-ben szereplő Atlanta Falcons és a profi baseball-liga (MLB) egyik legismertebb csapata, a New York Yankees. Sanders mindkét klubhoz aláírt, és egyik ligában sem vallott szégyent, igaz, a futballpályán nyújtott emlékezetesebb teljesítményt. Ő az egyetlen ember a világon, aki ugyanazon a napon NFL- és MLB-mérkőzésen is szerepelt, és rajta kívül más nem mondhatja el magáról, hogy mindkét liga nagydöntőjében pályára lépett (igaz, a World Seriest nem nyerte meg, de kétszeres Super Bowl-bajnoknak vallhatja magát). Kevés nála sokoldalúbb sportembert hordott a hátán a Föld, ugyanis nem csak két sportágban, de különböző posztokon is szerepelt: az NFL-ben leggyakrabban cornerbackként játszott, de receiverként, kick returnerként és punt returnerként sem jött zavarba. Ám még így is úgy tűnt, hogy a sport nem köti le minden energiáját, hiszen a médiában is sokszor tűnt fel, és 1994-ben saját raplemezt adott ki Prime Time címmel. Jelenleg az NFL Network kommentátoraként dolgozik.
|