A Harci Sas ragadta el a Kristálylabdát

A két csapat hasonló játékstílusa, a sok futással operáló támadójáték már a mérkőzés elején kidomborodott. Az első negyedben a passzjátékok kockáztatása labdaeladási hullámba fulladt: először az Oregon-quarterback Darron Thomas átadását csípte el Demond Washington, az Auburn cornerbackje. Rögvest a következő drive második játékában a Heisman-győztes Tigris-irányító, Cam Newton próbálkozott indítással, őt Cliff Harris Kacsa-védő fülelte le. Az újfent támadásba lendülő oregoni támadógépezet azonban most is korán örült, Thomas hiába váltogatta okosan két kiváló futóját, LaMichael Jamest és Kenjon Barnert, passzkísérlete Zach Etheridge Auburn-safety ölében halt el. A kiválóan felkészített védelmek láttán korán elkönyvelhettük, ezen az estén nem a csapatoktól megszokott pontzuhatagot fogja élvezni a nagyérdemű. Egy puntba (mezőnyrúgásba) fulladt auburni akció után, az Oregon támadásvezetése közben ért véget az első játékrész, pontok nélkül a tabellán.

A második negyedben aztán megtört a jég. A Kacsák támadói 26 yardra kerültek a Tigrisek végzónájától, köszönhetően a felgyorsított játéknak, amellyel például büntetést érő rossz cserébe hajszolták ellenfelüket. Ebből a távolságból Rob Beard nem hibázott, mezőnygóljával hárompontos előnyre tettek szert az oregoni főváros, Eugene büszkeségei. Az ellentámadás aztán meghozta az alabamai város, Auburn csapatának első pontjait is. Newton elkapóit remekül váltogatva vezette előre a támadóegységet. A Terrell Zacherynek és Darvin Adamsnek küldött sikeres átadások közben az elsőrangú futógépezet, az elsőéves Michael Dyer és Onterio McCalebb gyártotta a yardokat. A koronát a drive-ra a tavaly még első számú irányítóként játszatott, az idei szezonra elkapónak átképzett Kodi Burns sikeres 35 yardos TD-ja tette fel. A 7–3-as Auburn-előny a következő drive-ban fordult a visszájára.

Darron Thomas rögtön az első játékban 81 yardos passzal találta meg első számú célpontját, Jeff Maehlt. Az Oregon egész szezonban tündöklő wide receiverét csak 12 yardra a végzóna előtt tudták a földre vinni, és innen egy LaMichael James-nek küldött újabb passz a Kacsák üdvösségét jelentette. A touchdown utáni jutalomrúgást trükkös játékká változtatta a Ducks, Rob Beard rúgó futva vitte be a labdát az endone-ba, két pontot és lélektani előnyt kovácsolva a Kacsák javára. A 11–7-es Oregon-előny után az Auburn megindította leghosszabb támadássorozatát. A 7 percig tartó drive végén eljutottak 1 yardra a végzónától, de Cam Newton passza Eric Smithnek sikertelen volt. Az Oregon-védelem diadalát hozó végjáték utáni fordulás azonban megmutatta az auburni védők erejét is: a mindössze 18 másodpercig tartó Oregon-drive LaMichael James végzónába döngölésével és Mike Blanc védőfrontember két pontot érő safetyjével zárult. A 11–9-re alakult állás után újra a Tigrisek támadhattak: Michael Dyer sorozatos first downokat érő futásainak végén Emory Blake 30 yardos TD-elkapása és a jutalomrúgás már a 16–11-es vezetést jelentette számukra Az Oregon punttal záruló támadáskísérlete után, fél perccel a félidő vége előtt nyílt még lehetőség pontszerzésre, de Cam Newton utolsó Hail Mary passza (ellentétben az SEC-döntővel) most sikertelennek bizonyult.

A harmadik negyedet az Auburn kezdhette támadással: Cam Newton és Michael Dyer futásai alapozták meg azt a csodálatos, 39 yardos passzt, amellyel Philip Lutzenkirchen, a Tigers tight endet, fullbacket és H-backet is játszó játékosát találták meg. Bár az akció nem fejeződött be hatpontossal, egy 28 yardos Wes Byrum-mezőnygól 19–11-re nyitotta az ollót a két csapat között. És ekkor jött el Nick Fairley ideje.

Az Auburn őserővel és gyilkos ösztönnel bíró, gyors, de gyakran tisztátalanul játszó defensive tackle-je rögvest 15 yardos büntetéssel mutatkozott be ütésért, de négy játékkal később fumble-t érően sackelte Darron Thomast. A földre került labdát ugyan az Oregon-támadók szerencsésen visszaszerezték, de látható volt, hogy a Fairley vezette védőfal lassan felőrli, hibákba és büntetésekbe hajszolja az oregoni támadófalat. Puntcsata kezdődött, majd a Kacsák vezethettek újra támadást, és el is jutottak a Tigrisek egyyardos vonaláig, de Fairley a mérkőzés legnagyobb játékát bemutatva negyedik kísérletre sem engedte a végzónába a labdát. Ez a goal line stand azt is jelentette, hogy az Auburn nyolcpontos vezetése mellé azt a lélektani és stratégiai előnyt is megszerezte, hogy egy megfelelően hosszú drive-val, sok futással és az óra megfelelő menedzselésével az utolsó negyed jelentős részét labdabirtoklással töltheti.

A harmadik negyed végén és az utolsó negyed elején ez így is történt, mezőnyrúgásokon kívül nem sokra futotta csapatoknak. Alig öt perc választotta el az Auburnt a győzelemtől és az örökkévalóságtól, amikor az Oregon védelem linebackere, Casey Matthews visszahozta az esélyt csapatának: sikerrel ütötte ki a labdát Cam Newton kezéből, a földön guruló bőrt pedig Matthews csapattársa, Cliff Harris szedte össze az Auburn negyvenesén. A két és fél perces Kacsa-támadás végén LaMichael James TD-t szerzett, és utána a kétpontos akciót is értékesítette Jeff Maehl. 19–19-re egyenlített a Ducks, de a Tigersnek maradt még egy legutolsó támadásra ideje. Emory Blake sikeres elkapása után Michael Dyer az Oregon tizenheteséig futott a labdával. A Ducks védelme fejben már a mezőnygólkísérletre készülhetett, mert a következő playnél simán átengedték Dyert, és az újabb középső futást már csak fél yardra a végzónától tudták megállítani. A végjáték taktikus volt: az Auburn lefuttatta az órát két másodpercig, és Wes Byrum 19 yardról megeresztett rúgása az Oregon-kapu villái közé az Auburn Egyetem Tigriseinek 22–19-győzelmét és nemzeti bajnoki címét jelentette.

Gene Chizik vezetőedző a meccs végén az őrjöngő szurkolóknak csak azt kiabálta, „53 év, emberek! Ez a tiétek! Harci Sas!”, utalva a csapat 1957-es első és eddig utolsó bajnoki címére. A Harci Sas az Auburn másik kabalája Auby, a Tigris mellett. Minden hazai mérkőzés és most a nagydöntő előtt is körberöptették a pályán, ezzel is erősítve a harci szellemet. És a War Eagle a szezon végére a győztesnek járó Kristálylabdát is „megkaparintotta”.

„Bármi lehetséges – nyilatkozta az örömtől kábultan Cam Newton, a nemzeti bajnokcsapat vezére – Öt vagy hat hónappal ezelőtt egy lyukas centben sem fogadott volna senki sem az Auburn bajnoki címére. És most itt állunk.”

Ahogyan mi is, egy csodálatos egyetemi futballszezon végén. Remélhetőleg mindenki, aki figyelemmel kísérte a tudósításokat és a mérkőzéseket az ESPN America műsorán, remekül szórakozott. Így a drafthoz közeledve hasznos volt figyelni a jövő potenciális NFL-sztárjait és azokat a játékosokat is, akik nem viszik majd sokra a legfelső szinten, de egy-egy megmozdulásukkal, játékukkal örökre beírták magukat az egyetemi futball aranykönyvébe.