A draft előtti, nagy hangsúlyt kapó felmérőről, annak versenyszámairól, azok lebonyolításáról ide kattintva olvashat bővebben!
A draft előtti, nagy hangsúlyt kapó felmérőről, annak versenyszámairól, azok lebonyolításáról ide kattintva olvashat bővebben!
Calvin Johnson 2007-es megjelenése óta nem volt olyan sokra tartott elkapó az NFL draftján, mint idén Green. Már középiskolás korában is az ország legjobb játékosai közé sorolták, hála kiemelkedő atletikus képességeinek, sebességének és labdaérzékének. Minden meg van benne ahhoz, hogy a következő Randy Moss vagy Larry Fitzgerald legyen az NFL-ben. Erősségei alapjait már kisgyermek korában elkezdte fejleszteni, hiszen alsó tagozatos korában zsonglőrködéssel, illetve egykerekű biciklizéssel töltötte az idejét, testkontrollja és finom keze tehát nem a véletlen műve.
Érdekesség, hogy kiemelkedő kvalitásai ellenére egyik szezonjában sem tudta átlépni a bűvös 1000 elkapott yardot. Újoncként még a jelenleg Clevelandben profiskodó Mohammed Massaquoi mögött volt 2. számú elkapó, másodévesként az utolsó 3 meccset sérülés miatt ki kellett hagynia, a legutóbbi évben pedig az első 4 meccsről eltiltották, amiért eladta az Independence Bowlon viselt mezét. Teljes neve Adrien Jeremiah Green, és a 2011-es draft legkevésbé kockázatos leendő választottja a támadók közül.
A leginkább Champ Baileyhez hasonlítható védő a prototípus CB megtestesítője, aki visszahordásban is elit. Utóbbi kategóriában valószínűleg sokat nem fogjuk látni, ugyanis a profi klubok ritkán állítják be legértékesebb játékosaikat a speciális egységbe is. Peterson a leggyorsabb játékosok egyike, méretei alapján a safety posztra is megfelelő lenne. Akárcsak az egyetemre, a profik közé is úgy kerül, hogy azonnal, első meccstől fogva bevethető, mint kezdőjátékos. Nem szokás az első öt játékos esetében cornerbacket választani, de Peterson annyira magas szintet képvisel, mint tavaly Eric Berry, aki szintén egy kevésbé magasra taksált poszton játszva (safety) lett 5. választott. Peterson ennél akár hamarabb is gazdára lelhet.
A 2010-es bajnoki döntőn touchdownt szerző, és a meccs legjobb védőjének választott Dareus azért számít különösen értékes játékosnak, mert az Alabama 3-4-es védelméből érkezik, amihez hasonlót az élvonal 120 csapatából mindössze 14-en alkalmaznak (és ezek közül a katonai akadémiák draft szempontból irrelevánsak). Az NFL-ben egyre jobban terjedőben van a 3-4, és ha valakinek 3 év rutinja van benne még az egyetemről, az nagyban segíti a beilleszkedést.
Természetesen a futás elleni munkájának a 4-3-as sémában is nagy hasznát venné bármelyik csapat, így az ottani DT poszt sem zárható ki, ha a jövőjéről gondolkodunk. A passz ellen is hatásos fegyver, hiszen 2009-ben a legtöbb sacket jegyezte a sokra tartott SEC konferenciában, 6.5-tel. Harmadévesként érkezik a draftra, de már tavaly is tárgyalt ügynökökkel erről, ezért kétmeccses eltiltással kezdte legutóbbi évét.
Eredeti nevén, Quintorris Jonest nem áldotta meg a sors elit irányítóval, így pedig egy elkapónak nehéz boldogulni. Neki sikerült, utolsó évében 1133 yard és 8 touchdown került a neve mellé, holott az Alabama nem éppen a virtuóz passzjátékáról volt híres. Az egyik legvonzóbb tényező ez lehet Jonesban, hogy ha JP Wilson vagy Greg McElroy irányításával ki tudott tűnni, akkor mire lehet képes egy elit passzolóval a társaként?
A pályán Terrell Owenshez hasonlítható, de szabadszájúságban tőle messze elmaradó elkapó 2008-ban, AJ Green elől szerezte meg az „év újonca" címet az SEC-ben, és természetesen ő is tevékeny részese volt a Bama tavalyi bajnoki címének. Jones az a típusú játékos, aki az első perctől kezdve húzóembere lesz a csapatának, és képességei alapján az évtized legjobb elkapói között fogunk beszélni róla 10 év múlva.
Az idei bajnoki döntő legjobb védője az ismeretlenségből robbant be ősszel, és ma már az egyik legnagyobb esélyese a draft 1/1-es helyének. Fairley az egyetem helyett kétéves képzésre iratkozott be, és a Copiah-Lincoln csapatában focizott ez idő alatt. Első évében nem lépett pályára, másodikban is csak hétszer, de ennyi idő alatt is felkeltette az Auburn Tigers figyelmét. Új pozíciós edzője az egyetemi Hírességek Csarnokának tagja, Tracy Rocker lett, aki 1988-ban elnyerte az egyik legnagyobb díjat az NCAA-ben, a Lombardi Awardot, amit a legjobb falembernek vagy linebackernek ítélnek oda minden szezon után. A tavalyi szezonban nem sokat mutatott Fairley, mindössze kétszer verekedte be magát a kezdőcsapatba, ezért is volt váratlan a későbbi remeklése.
2010-re feltartóztathatatlanná vált, akárhány embert állították rá, valahogy mindig odaférkőzött a labdás ember közelébe, és csírájában fojtotta el az akciókat. Az Oregon elleni döntőn öt szerelése volt, ezek közül három a labda eredeti elindításai vonala mögött, valamint egy sack és egy labdaszerzés került fel az adatlapjára. Jutalma a Lombardi Award lett, mesterének pedig egy állásajánlat a Tennessee Titansnél, amit már el is fogadott.
Nem fér hozzá kétség, hogy Fairley a legjobb védő volt a legutóbbi szezonban, de komoly kockázati tényező vele szemben, hogy csak 1 kiemelkedő éve volt. Ezen kívül számos sportszerűtlen, durva megmozdulás fűződik a nevéhez, amelyek közül nem is vették mindet észre a játékvezetők. Ha ehhez hozzávesszük, hogy gyermekkori pajtása az NFL egyik legnagyobb 1/1-es buktáját bemutató JaMarcus Russell, akkor érthető, hogy miért nincs beton biztos 1. választott helye.
A fentiekkel ellentétben Miller elvégezte az egyetemet, és tervei szerint hasznosítja is a mezőgazdaságban szerzett tudását: a futballkarrierje befejeztével egy csirkefarmot akar üzemeltetni. Ezelőtt viszont szeretne néhány irányítót a földre küldeni, ahogy azt 2009-ben is tette. Az ország legtöbb sackjét (17) szerző játékosa volt és negatív yardos szerelésben is aktív volt (21), egyértelmű helye volt az országos válogatottban, mint defensive end. Ezzel a felépítéssel viszont nehéz volt őt profi DE-ként elképzelni, így remekül jött a sémaváltás, ami Millert a 3-4-es külső linebacker posztra helyezte át.
A Fűzővel kifelé! így látja a tíz legjobbat combine eredményeket nem figyelembe véve |
Év elején begyűjtött egy bokasérülést, így nem is tudott teljes intenzitással játszani, de egy meccset sem hagyott ki. Év végére hatékonysága is visszatért, 10.5 sack és 17.5 negatív yardos szerelés egyaránt komoly teljesítmény, haza is vihette a legjobb linebackernek járó Butkus trófeát. Mivel az elit passz siettetőkre mindig nagy igény van (főleg ha több sémát ismernek), így Von Miller top10-es helye is elég valószínűnek tűnik.
Az NFL-ben 12 évet lehúzó, és ezeknek a felében Pro Bowlba választott Steve Jordan fia már kisgyermekként hozzászokhatott a profi futball miliőjéhez, és lett apja miatt Vikings-drukker. Kiemelkedő munkamorállal rendelkezik, mindennap javulni szeretne, és ezt a hozzáállást imádják a profi klubok megfigyelői és szakemberei is. Értéke a Senior Bowl után ugrott meg, hiszen a legjobb végzős játékosokat tömörítő all-star gálán az összes falember ellen dominálni tudott.
Eddig 4-3-as sémában volt defensive end, de 3 emberes falban is tudna azt játszani, sőt 4-3-ban akár középre is mozgatható, mert a szemben lévő guardok ereje általában kisebb az övénél. Tavaly a draft legnagyobb meglepetése volt, hogy csapattársa, Tyson Alualu lett a Jaguars választottja az 1/10-es helyen. Most Jordantől egyáltalán nem lenne váratlan egy hasonló hely, hiszen ő is egy sokoldalú és szorgos védő, akárcsak egykori csapattársa.
A 2009-es Heisman-trófea győztese, vagyis a liga legértékesebb játékosának választott futó is futballistacsalád sarja. Idősebb Mark Ingramet is első körben választották ki az 1987-es drafton, négy év múlva pedig Super Bowl-győztesnek is mondhatta magát a New York Giants tagjaként. Jelenleg 7+2 éves börtönbüntetését tölti pénzmosás, illetve szélhámosság miatt, ezért fia karrierjéből eddig szinte semmit sem láthatott. A fiatalabbik Ingram újoncként az azóta papnak álló Glen Coffee cseréje volt, másodévesként viszont megdöntötte az Alabama futott yard csúcsát (1658 yard), veretlenül nyerte csapatával a bajnoki címet, és az eddig legszorosabb Heisman-szavazás végén is hozzá került a trófea.
Az elmúlt nyáron kisebb térdműtéten esett át, így két találkozót kihagyott, és a szezon végeztével nem is kockáztatott meg további sérüléseket, hanem bejelentkezett a draftra. Ahhoz képest, hogy az igazán elit játékosok közt kevés futót találunk, nagyon mély a merítési lehetőség a középső, de még a hátsó körökben is, így nehéz megjósolni, hogy hányadik helyen szavaznak majd bizalmat Ingramnek a drafton. A top10 mellett a 30. hely körüli kiválasztás is elképzelhető forgatókönyv, mert kevés az olyan csapat, amelynek a RB poszt az első számú problémája.
Az igazi robbantás az elmúlt szezonban jött el 16 sack képében, aminél senki sem csinált többet az országban. Jutalma a legjobb védőnek járó Bronko Nagursky trófea lett, amit az elmúlt években Glenn Dorsey, Brian Orakpo vagy Ndamukong Suh nyert el. Bár méretei más posztra is predesztinálnák, Bowers egyértelműen pass rusher, akinek leginkább az eddigi 4-3-as DE hely feküdne a profik között is. Egyes teóriák szerint akár az 1/1-es választott is lehet ő, annyi biztos, hogy a top10-ben van a helye.
Jó kezű védő, akire a neve miatt nem sokat passzoltak utolsó évében. Hasonló cipőben járhat majd, mint Devin McCourty, akire újonc mivolta miatt sokat passzoltak az NFL-ben 2010-ben, ebből pedig számos labdaszerzés jött össze. Amukamara leendő kezdő helye pedig jóval biztosabb lábakon áll, tehát lesz lehetőség a tesztelésére.
Az elmúlt szezon és az NCAA fegyelmi bizottság kérlelhetetlenségének egyik nagy vesztese Robert Quinn, aki egyetlen meccsen sem lépett pályára 2010-ben, mégis a legjobb elérhető játékosok között emlegetik a nevét. Ez annak köszönhető, hogy másodévesen 52 szerelést és 11 sacket mutatott be a North Carolina bitang erős védelmében, amelyből kivétel nélkül mindegyik kezdőjátékos leendő profi. Quinn azonban jó pár társával egyetemben elkövette azt a hibát, hogy ékszereket és utazási utalványokat fogadott el a játéka hozományaként, ez pedig szigorúan tilos a liga szabályrendszere alapján. Ráadásul félre is vezette a nyomozókat, így esélytelen volt, hogy mérsékeljék az eltiltást.
Legnagyobb problémája így a meccshiány lett, de az edzéseket látogathatta természetesen, így a kondíciója szinte tökéletes. Ha verekedés, drogügyletek vagy sérülés miatt hagyott volna ki egy szezont, akkor sokkal több kockázatot rejtene magában mint így, hiszen ha újra formába lendül, akkor olyan teljesítményre képes, ami például Bowersnél is jobb volt.
Az elképesztően hosszú karokkal megáldott védő mindössze két szezont töltött el az egyetemi stadionokban, de ennyi is elég volt hozzá, hogy szép reményekkel álljon tovább. Újoncként kevesen mondhatják el magukról, hogy 11.5 sacket tudnak felmutatni, meg is kapta a Big 12 legjobb elsőéves védője titulust.
Második évében három meccset ki kellett hagynia, mert egy kisebb csont eltört a lábában, de a konferencia álomcsapatában ezzel együtt is bekerült a neve. Két év alatt 29 negatív yardos szerelést mutatott be, és még nagyon távol van a csúcsformától. Mivel hatalmas potenciállal bíró futballista, így borítékolhatóan hamar gazdára talál, de idő kell neki, hogy kész játékossá érjen.
Nyilvánvaló, hogy eleinte az RT poszton fogják kipróbálni, de idővel átkerülhet a vak oldalra is, ha a fejlődése nem áll meg. Az biztos, hogy jót tett neki a holtszezonban felszedett 25 font, így már nyugodtabban nevezhető első körös tehetségnek. Ellentétes vélemények vannak a jövőjével kapcsolatban. Előfordulhat, hogy csak egy edzésmenő, aki jobb sportoló, mint focista, de ki lehet belőle nevelni a következő D'Brickashaw Fergusont is akár, ehhez viszont az ő esetében is idő kell.
Általában az óriási erejét kamatoztatva veri meg őrzőit, ezért is lehet rá 3-4-es DE-ként is tekinteni. Nem egy nagyszabású pass rusher, a futás ellen jóval hasznosabb. Az is mellette szól, hogy bedobható a mély vízbe. Ennek másik oldala, hogy kisebb a fejlődési potenciál. Meghívták a Senior Bowlra is, de lemondta, ergo vagy biztos a magas drafthelyében vagy valami sérülést takargat, majd a combine-on kiderül.
Poszt: Offensive Tackle (támadó falember)
Egyetem: Mississippi State
Magasság: 6'5" láb (195 cm)
Testsúly: 305 font (138 kg)
Előrejelzés: top25
Combine eredmények
40 yard dash: 5.20
3 cone drill: 7.43
20 yard shuttle: 4.63
60 yard shuttle: –
Helyből távolugrás: 8'1" láb (246 cm)
Súlypontemelkedés: 28 inch (71.1 cm)
Fekvenyomás (102 kg): 23
Másodévesként került az LT posztra, és ragadt is meg. Az SEC legjobb futójátékát mondhatta magáénak a csapata statisztikailag, ami ebben a mezőnyben hatalmas fegyvertény. Érett, vezéralak a pályán, kiváló tanuló az iskolapadban, mentális vagy viselkedésbeli problémái sem lesznek. Nem fog hangos karriert befutni a profik között, de hosszú távon megoldhatja egy klub OT gondjait, szóval hasznos befektetés.
Az atletikusságot mérő feladatokban dominálja a mezőnyt, de tovább kell hizlalni, és a felszedett súlyt további izommá alakítani, és akkor hatalmas sztárrá válhat. Elsősorban passzjátékra építő csapatoknál kerülhet szóba a neve, egyértelműen a vak oldalra.
Gyorsan berobbant, a hódok legjobb védő falembere lett, sőt az egész Pac-10 konferenciában nem volt jobb nála a szavazatok alapján. Jelentkezhetett volna a 2010-es börzére, de maradt utolsó évére is Corvallisban. Felkerült a youtube-ra róla egy felvétel, ahol egymás után 44-szer kinyomta fekve a 225 fontot, és mivel az NFL combine rekord 51, így nagy figyelmet szenteltek neki az elmúlt idényben. A Senior Bowl első edzésén meghúzódott egy szalag a jobb térdében, így gyorsan véget ért számára az esemény. A felmérőn emiatt csak fekvenyomásban tudott produkálni, igaz ott közel állt az új rekordhoz is, 49-vel azonban végül egy hajszállal elmaradt.
A további három évben Fiesta Bowl, Rose Bowl majd Sugar Bowl szereplés volt az OSU szezonjának vége, utóbbi kettőt meg is nyerték, így csapat szinten ritka eredményes karriert zárt Columbusban Heyward. Posztja 4-3-as DE volt, aki méretéből adódóan be tud húzódni középre is. A profik között a 3-4-es End poszt remekül feküdhet neki.
Kerrigan kilóg a mezőnyből, ugyanis ő sokkal jobb focista, mint amilyen atletikus adottságokkal bír. Emiatt a felmérőkön sem lesz tőle elájulva senki, de a pályán nyújtott munkája már eddig is kellően beszédes volt. A Purdue csapata évről-évre küldi a ligába az elit pass rushereket, az utóbbi években Anthony Spencer, Ray Edwards, Shaun Phillips, Cliff Avril vagy Rob Ninkovich is bevált a profik között, ez pedig remek pedigrét biztosít Kerrigan számára is. Ilyen névsor után pláne szép teljesítmény az iskola történetének 2. legtöbb sack-jét, valamint a Big Ten konferencia legtöbb kiharcolt fumble-jét (14) magáénak tudni. Utolsó évében a legtöbb sack is az övé volt, így az év védőjének választották a BigTenben.
Kiváló tanuló, nem kell attól sem tartani, hogy bajba keveredik az utcán, megnyugtató választás a drukkerek számára. A 4-3-as DE mellett 3-4-ben OLB-ként is kipróbálható, felépítéséhez talán jobban is idomulna utóbbi poszt. Valószínűleg nem ő lesz az eljövendő évek legnagyobb sztárjátékosa, de standard pont lehet hosszú évekig bármelyik védelemben.
Justin James Watt sem egy szokványos történettel jutott el az NFL draft (várhatóan) első körébe. Wisconsinban született és nevelkedett, egy helyi gimnáziumban játszott TE és DE posztokon, támadásban és védelemben egyaránt. Legnagyobb sikerét mégis diszkoszvetésben érte el, amiben állami bajnoknak mondhatta magát. Futballösztöndíjat egyedül a Central Michigan kínált neki, így nem volt választási lehetősége a jövőjét illetően. Egy évig játszott Dan Lefevour társaként a támadósorban, de nagyon honvágya volt, így kiiratkozott, és hazaköltözött. Ösztöndíj nélkül került a Wisconsin Badgershez, ahol lement az első pár edzésre, és kiérdemelte, hogy a csapat tagja lehessen – immár védőként. 2009-ben került a kezdőcsapatba, 2010-ben pedig berobbant az elitbe.
Született, nyers erejének hála 21 negatív yardos szerelés mellett 7 sack is fűződött a nevéhez, két év alatt 4 labdaszerzéssel. Miután a Borzokkal megnyerték a BigTent és kikaptak a Rose Bowlon, Watt bejelentkezett a draftra, holott egy évet még maradhatott volna. Őt is el lehet képzelni 3-4-es DE-nek, sokkal inkább, mint az eddigi 4-3-as DE poszton. Nagyon mélyről küzdötte fel magát az elit játékosok sorába, ez a mentalitás pedig még aranyat érhet a jövőben is. Watt sem sztáralkat, de a zongoracipelők közül a legjobb.
Az irányítók mindig korábban kelnek el a drafton a valós értéküknél, így az sem elképzelhetetlen, hogy Newton a top3-5 választás körül már ki fog menni a pódiumra, függetlenül attól, hogy mennyire kockázatos választásnak számít. Newtont eredetileg Tim Tebow utódjának szánták volna Floridában, de az hamar kiderült, hogy személyiségben szöges ellentéte napjaink egyik legnagyobb futballikonjának. Első ügye egy lopott laptop megvétele volt, ahol a hírek szerint mikor bekopogtatott hozzá a nyomozógárda, kidobta a gépet az ablakon. Később puskázás miatt akarták eltiltani, ezt megelőzendő, otthagyta az iskolát és a texasi Blinn College-ba tette át székhelyét. Remek teljesítményével bajnoki címhez segítette új csapatát az NJCAA bajnokságban. Ez nagyot dobott az ázsióján, be is jelentkezett érte az Auburn Tigers (akárcsak Fairley esetében), így Newton visszatért a SEC-konferenciába, hogy mindenkinek megmutassa, aki leírta őt, hogy tévedett.
Így is történt, hiszen Gus Malzahn rendszerébe tökéletesen illeszkedett a szuperatléta és futásban legalább olyan hatékony volt, mint a passzjátékban. Az Auburn veretlenül ment végig a mezőnyön, megnyerte a bajnoki címet, Cam pedig a legjobb játékost illető Heisman-trófeát is elrakhatta a vitrinbe. Összesen 53 touchdown került be a statisztikai lapjára valamilyen módon, még elkapott TD is volt közte és emellé csak 8 interceptiont dobott egész évben. Beárnyékolta azonban a képet egy sokáig levegőben lógó eltiltási ügy, ugyanis kitudódott, hogy az Auburn pénzt ajánlott fel azért, hogy Newton hozzájuk szerződjön. Végül azzal tusolták el az ügyet, hogy a pénzt nem Cam, hanem az apja, a Dallas Cowboysban is megforduló Cecil Newton rakta zsebre, a fia tudta és beleegyezése nélkül.
Newton ellen nem csak a személyiségbeli kérdőjelek szólnak, hanem a profi futballtól fényévekre lévő rendszer is, amiben eddig szerepelt. Auburnben minden arról szólt, hogy kiaknázzák a benne lévő kiemelkedő atletikus tulajdonságokat, ehhez pedig még hasonló stratégia sincs az NFL-ben, szóval Newtonból passzoló irányítót csinálni nem lesz egyszerű és rövid feladat. Előnyére válhat, hogy Tim Tebow hasonló játékosmúlttal már első évében szép dolgokat mutatott, de Newton és Tebow szorgalmát nem érdemes párhuzamba állítani. Cam Newton tehát a maga műfajában a legjobb, de ezt nem az NFL-re alakították ki.
Gabbertre is áll az draftérték szempontjából, ami Newtonra. Mivel irányító, így az indokoltnál hamarabb fog gazdára találni. Gabbert az alapszakaszban eléggé, ahogy mondják „under-the-radar" vagyis a nagy figyelmet elkerülve játszott, és csak az Iowa elleni Insight Bowl meccs után kapta fel a média. Érdekes, hogy ott is inkább az első félidőben játszott nagyot, 434 yardja nem akármi, de 2 touchdown mellett 2 interceptont dobott, ami már kevésbé félelmetes.
Mivel Andrew Luck, az egyértelműen legtöbbre tartott játékos nem akarta harmadévesen elhagyni a Stanfordot, így valamelyest az ő pótlására kezdték el bekiabálni Gabbertöt az első körbe. Egyáltalán nem volt kiemelkedő éve - az előzőben 400 yarddal és 5 TD-vel dobott többet – de az NFL-ben tapasztalható QB-ínség most neki kedvez. Felépítése hibátlan, mozogni is tud a zsebben, technikája, mechanikája már gimnazista korában is feltűnt a szakembereknek. Ennyi most elég volt a sikerességhez, és, hogy valaki majd meglássa benne a franchise új arcát. Newton mindenképpen rizikósabb választás, mint ő, mivel Gabbert sokkal többet passzolt nála, de pro-style felállást a Mizzou se alkalmazott túl gyakran.
A 2010-es Outland-trófea győztese, ami az NCAA legjobb falemberének jár. Mélyen vallásos, zsidó származású, aki rengeteg jótékonysági rendezvényen is részt vesz, amit az egyház szervez. Már újoncként bedobták a mély vízbe Wisconsinban. A 2007-es draft 1/3-as választottja, Joe Thomas távozása után neki kellett védeni az irányító vak oldalát. Jól tette a dolgát, négy évig meg is maradt irányába a bizalom.
Mivel a UW elég elit támadófallal bír, így túlértékeltnek tarthatják az egyes tagjait a falnak, de Carimi a Senior Bowlon bizonyította, hogy egyedül is boldogul. A profik közt inkább a jobb oldalra érdemes betenni, mivel a futásblokkolás a fő erőssége. Hatalmas ereje van, nagy területet képes bejátszani és magassága ellenére guardként is megállja a helyét végszükség esetén.
A középiskola után Castonzo egyetem helyett egy évet a Fork Union katonai akadémián töltött, mielőtt felvételt nyert a Boston College-re. A katonás szigor miatt tömege sem volt még megfelelő, mindössze 250 font volt újoncként, mikor Matt Ryant kellett megvédenie. A BC Eagles híres arról, hogy remek támadófal játékosokat nevel ki, többek közt Tom Nalen, Damien Woody, Marc Colombo, Chris Snee vagy Jeremy Trueblood is innen került az NFL-be.
Képzettségben tehát nem lehet panasz rá, a játék minden elemében igyekeztek felépíteni a karrierjét. Az ország legjobb tanulói közé tartozott, biokémia szakos és a rák ellenszerét szeretné megtalálni. Az első kör végén jó befektetés lehet egy OT hiányos csapatnak.
Ayers rengeteg csapat noteszébe bekerülhet, mert nagyon kevés elit linebacker van az elérhető játékosok között, neki viszont mindkét fő védőséma testhezálló. Ha kell, akkor 3-4-es rushing OLB-t is eljátszik, de a 4-3-as, komplexebb feladatokkal bíró SLB poszton is lehet benne bízni.