NFL-draftelemzés: akiknél néha csak a fejünket fogtuk

A teljes 2011-es draftlistát ide kattintva érheti el!

32. Seattle Seahawks
1/25 James Carpenter, OT, Alabama
3/11 John Moffitt, OG, Wisconsin
4/2 KJ Wright, OLB, Mississippi State
4/10 Kris Durham, WR, Georgia
5/23 Richard Sherman, CB, Stanford
5/25 Mark LeGree, FS, Appalachian State
6/8 Byron Maxwell, CB, Clemson
7/2 Lazarius Levingston, DE, LSU
7/39 Malcolm Smith, OLB, USC

Egyértelműen Carpenter kiválasztása okozta a legnagyobb döbbenetet az első kör 32 játékosa közül. A draft napjáig szinte sehol sem lehetett róla olvasni, hogy őt első körbe várná bárki is, ehhez képest a 25. helyen lelt gazdára, megelőzve például Gabe Carimit vagy Derek Sherrodot is. 2010-ben ugyancsak az OT posztra húzott első körben Carroll edző, akkor Okungot vak oldalra, most pedig Carpentert jobbra. Nick Saban, az Alabama mestere sem tudott reagálni a meglepettségtől, amikor látta, hogy Carpenter hamarabb lel gazdára, mint a Heisman-díjas futó, Mark Ingram. A poszttal nincsen gond, mert tavaly borzalmas munkát végzett a Seahawks fala, nem véletlen jött a 3. körben Moffitt is ennek kezelésére. Ő speciel sokkal inkább megéri a 3/11-et, mint Carpenter az 1/25-öt. Mindketten azonnal a kezdőbe kerülhetnek, Moffitt a tudása, Carpenter meg a bizalom alapján. Talán Seattle-ben fordult meg a legtöbb ember a fal rotációjában tavaly.

Wright kiválasztása még nagyobb talány, hiszen továbbra is a keret tagja az egykori 1/4-es, Aaron Curry, az ikonnak számító Tatupu, és beugróként többször is bizonyító Hawthorne is. Kris Durham volt Georgiában AJ Green társa, magas, nyúlánk srác, akire lehet építeni a célterülethez közel, de semmi extrát nem mutatott eddig, ami alapján 4. kört érne. Egy Brian Finneran-szintű karrier prognosztizálható neki.

Ezután jött 3 defensive back, akik közül Maxwell összesen nyolcszor volt kezdő a Clemsonban, ő inkább a speciális egység erőssége lehet. Sherman és LeGree is jókezű játékosok, utóbbinak volt 10 interceptionös szezonja is a 2. vonalban, azonnali javulást viszont nem fognak hozni. Levingston az a fajta DE, akit Carroll szeret, nagydarab és be tud középre is húzódni, Smith pedig tavalyig saját tanítványa volt a USC-nél.

Értékelés: D


31. St. Louis Rams
1/14 Robert Quinn, DE, North Carolina
2/15 Lance Kendricks, TE, Wisconsin
3/14 Austin Pettis, WR, Boise State
4/15 Greg Salas, WR, Hawai’i
5/27 Jermale Hines, SS, Ohio State
7/13 Mikhail Baker, CB, Baylor
7/25 Jabara Williams, OLB, Stephen F. Austin
7/26 Jonathan Nelson, FS, Oklahoma

Egyéves eltiltása után jövőre újra futballozhat Robert Quinn, le is csaptak rá már az első kör közepén Spagnuolóék. Nagyszerű mestere lesz, ha valahol, akkor itt lesz lehetősége rá, hogy a liga legjobbjai közé érjen idővel.

A legtöbb Rams drukkernek véget is értek a pozitív élmények Quinn megszerzésével. Az új támadó koordinátor, Josh McDaniels nem volt elégedett a jelenlegi elkapó osztaggal, és három fővel is dúsította azt a drafton. Többek között ott volt a keretben a másodéves Danario Alexander, Mardy Gilyard duó, de Brandon Gibson, Donnie Avery és Danny Amendola is fiatalnak számít. Ezek után Mark Clayton és Laurent Robinson újraigazolása elég valószínűtlen.

Pettis és Salas egyaránt possession receiver, sebességük kicsi, de kezük biztos, Bradfordnak mindketten jó szolgálatot tesznek majd. Kendricks is főként elkapó tight end, ő majd a szintén másodéves Mike Hoomanawanuival lesz váltásban a pályán.

Alapvetően jó az ötlet, hogy minél több fegyvert adjanak Bradford kezébe, de kérdéses, hogy létszükséglet-e ezt 3-4. körös játékosokkal megtenni, miközben a védelem nem volt a helyzet magaslatán tavaly. Utolsó négy választási lehetőségüket már mind védőkre használták fel, belőlük azonban aligha lesz húzónév.

Értékelés: D

30. Jacksonville Jaguars
1/10 Blaine Gabbert, QB, Missouri
3/12 Will Rackley, OG, Lehigh
4/17 Cecil Shorts, WR, Mount Union
4/24 Chris Prosinski, SS, Wyoming
5/15, Rod Issac, CB, Middle Tennessee State

Gene Smith nem hazudtolta meg önmagát, és idén is a kis iskolákból szemezgetett. A draft elején még másképpen volt, 2. körös draftjoguk beáldozását sem sajnálta rá, hogy hat helyet felmozogva a listán elvigye a Minnesota előtt Blaine Gabbertöt. Várható volt, hogy új franchise irányító érkezik ebben az évben a csapathoz, bár David Garrardnak volt rosszabb éve a tavalyinál. Korábban kiválasztott kollégáival ellentétben, Gabbert sokkal inkább mondható zsebirányítónak, de azt a néhány megiramodást, amit Garrardtól láthatunk, ő is meg tudja oldani. Benne van talán a leginkább meg az, ami egy klasszis NFL quarterbackké váláshoz kell, ha pedig beváltja a hozzá fűzött reményeket, senkit sem fog érdekelni a kidobott 2. kör.

Rackley az elmúlt négy év összes meccsét végigjátszotta a másodosztályú Lehigh-ban, meccsrutinja tehát van bőven, még ha nem is a legmagasabb szinten szerezte. Cecil Shorts nála is érdekesebb eset, mert az NCAA 4. vonalában játszott eddig, kizárólag olyan ellenfelekkel szemben, akiknek csak kedvtelés a futball, profi karrierről senki sem álmodhat. A Mount Union a Div3 zászlóshajója, a Colts elkapója, Pierre Garcon is onnan érkezett a ligába. Valószínűleg a jaguárok is akarnak maguknak egy saját Garcont, ha már a nagy riválisnak jutott egy.

A secondary gyengesége bármelyik Jaguars meccsen szembetűnő volt, így teljesen logikus a maradék két draftjogot egy safetyre és egy cornerbackre elhasználni. A probléma az, hogy Prosinski és Issac sem mondható túl kelendő játékosnak, valószínűleg a 7. körben is rájuk lehetett volna csapni. Del Riónak túlságosan megtetszettek, és mivel nincs kollektív szerződés, így szabadügynökként nem lehet játékosokat igazolni a draft után, muszáj volt őket behúzni. Hatalmas szenzáció lenne ha ez a két srác azonnali segítséget tudna nyújtani a védelemnek.

Sokat áldoztak be Gabbertért, a DE és a LB gondokra nem is maradt idő, igaz ha Prosinksi-szintű játékosokkal képzelik el a jövőt, akkor nincs gond, mert az utcai szabadügynökök közt is találnak jelölteket.

Értékelés: D+

29. San Diego Chargers
1/18 Corey Liuget, DE, Illinois
2/18 Marcus Gilchrist, CB, Clemson
2/29 Jonas Mouton, ILB, Michigan
3/18 Vincent Brown, WR, San Diego State
3/25 Shareece Wright, CB, USC
6/18 Jordan Todman, RB, Connecticut
6/36 Steve Schilling, OG, Michigan
7/31 Andrew Gachkar, OLB, Missouri

Érdekes felfogásban állt hozzá a Chargers a drafthoz. Tavaly a speciális egység gyengélkedése miatt maradt le a rájátszásról, ezért már a draft korai szakaszában olyan játékosokat kezdett begyűjteni, akiknek a feladatköre ennek a kijavítása lesz.

Corey Liuget érkezése még érthető volt, Jacques Cesaire lejáró szerződése miatt hamar aktív része lehet a DE rotációnak, sőt azonnali kezdőként is nézhetünk rá. A második kör az, amire nehéz jelzőket találni. Marcus Gilchrist a Clemsonban CB poszton szerepelt, akár safetyként is kipróbálható, de fő erénye a visszahordás. Eléggé meglepő volt, hogy az 50. választási jogot neki szentelték, de az még inkább, hogy Jonas Mouton lett a 2/29. A Michigan az ország tán leggyengébb védelmével bír, amelyben Mouton bár szórta a szereléseket, nem volt nehéz dolga, mert rengeteg 1st downt engedélyeztek, és volt rá ideje bőven. Neki is a speciális egységben lesz alkalma villogni, az nem valószínű, hogy a kezdőbe kerülésért fog harcolni. Tavaly két ILB is bekerült a keretbe (Kion Wilson és Donald Butler), szóval nem egy játékost kellene átugrania Moutonnak a rangsorban, hogy bekerüljön Stephen Cooper mellé a védelem közepére. Őt egyébként a Cromartiért cserébe érkező draftjoggal választotta a Chargers.

Harmadik körben aztán valamennyire normalizálódott a helyzet, Vincent Brown nem illik magasságilag az itteni óriási elkapók közé, de remek keze van, és ez a legfontosabb. Helyi egyetemről jön, ő lehet a következő közönségkedvenc. Wrightnak egyelőre egy nickelback szerepkör jöhet össze, ha egészséges tud maradni (legutóbbi négy évéből ez egyszer sikerült), illetve mehet gunnernek a special teambe ő is.

Sproles fél lábbal már távozott, az ő helyét Jordan Todman veszi át, ne számítsunk nagy visszaesésre. Ugyan Todman is sokat használt futó, de itt Mathews mögött csak limitált szerepet kap, arra pedig ideális. Schilling helyzete érdekes, mert ő alapvetően guard, a Chargers fő gondja a falban viszont az RT hely, amire nem feltétlen ő a megoldás. Lehet, hogy a második körben ezt kellett volna orvosolni, és Schilling helyett egy special teamert, akkor a draft osztályzatok biztosan szebbek lettek volna, függetlenül Gachktartól.

Értékelés: D+

28. San Francisco 49ers
1/7 Aldon Smith, OLB, Missouri
2/4 Colin Kaepernick, QB, Nevada
3/16 Chris Culliver, CB, South Carolina
4/18 Kendall Hunter, RB, Oklahoma State
5/32 Daniel Kilgore, OG, Appalachian State
6/17 Ronald Johnson, WR, USC
6/25 Colin Jones, FS, TCU
7/8 Bruce Miller, OLB, Central Florida
7/32 Michael Person, OG, Montana State
7/47 Curtis Holcomb, CB, Florida A&M

Jim Harbaugh főedző kinevezése új érát indított el Friscóban, amihez általában új irányító is dukál. A Stanford egykori mestere azonban ezt a problémát nem az első körben kívánta orvosolni. Aldon Smith feladata a pass rush elősegítése lesz, aminek hála a gyengébb secondary is jobban érvényesülhet majd. A 7. körös Bruce Miller is ezen céllal érkezett, de amíg ő a felépítése miatt maximum hasznos cserejátékossá érhet az NFL-ben, Smithtől azt várják, hogy posztja legjobbjai közé emelkedjen. A potenciál meg van benne, de az utóbbi években elég sok melléfogást láttunk ezen a poszton, a draft korai szakaszában. A legfrissebb nyilatkozatok szerint Millert megpróbálják átképezni fullbackké, érdekes vállalkozás.

Alex Smith szerződése lejárt, de az eléggé meglepő lenne, ha Colin Kaepernick lenne a 49ers kezdő irányítója az első játékhéten. Az eddig a nevadai „pistol offense-ben” szereplő játékosnak bőven van mit tanulnia a profi stílusról, szerencséjére Harbaugh maga is irányító volt, és a bizalom is meg van felé, ergo jó helyzetbe került, egyetlen buktató az lehet a karrierjében, ha túl korán kell beugrani, és szállítani az eredményeket. Egyetemi szinten megállíthatatlan volt Kaepernick, mobilitását remekül tudta kamatoztatni, de ez az NFL-ben nem jellemző. Ő nem egy Newton, sebessége sokkal nagyobb fegyvere volt, mint állóképessége, ezért is húzták több mint 30 hellyel később. NFL irányítóvá konvertálása merész ötlet, de van remény a sikerre.

Mindenképpen szükség volt némi vérfrissítésre a secondaryben is, mert bár korban azért nem olyan vészes a helyzet, valami miatt mégis visszaesett Nate Clements teljesítménye tavaly. Ha nem igazolják újra Goldsont, Culliver akár FS posztra is kerülhet, igaz ide húzták Colin Jonest is. Utóbbi eléggé meglepő, hogy kiválasztásra került, miközben a TCU másik safetyje, az országos válogatottba is bekerülő Tejay Johnson nem…

A támadósorban Frank Gore ritkán látható súlyos sérülést szenvedett a csípőjében, egy futónál pedig jobb biztosra menni, és hozni egy fiatalt vészmegoldásként. Kendall Huntert sem kímélték a sérülések, és fizikálisan sem alkalmas arra, hogy a teljes meccset a pályán töltse, de amikor fent lesz, akkor garantáltan nem fog csalódást okozni. Anthony Dixon személyében van egy kipróbált másodévesük, akárcsak a támadófalban, amelytől így javuló tendenciát várnak, szóval több lábon áll a futójátéka most a 49-eseknek. Ronald Johnson felé lehet némi előítélet, mert az elmúlt években a USC egyetem ontotta magából az elkapókat, de a profik között szinte mindenki megbukott közülük, hiába volt évente több próbálkozó is.

A maradék három játékos az NCAA másodosztálya után igyekszik minél hamarabb ráérezni a két szint átlépésére, és küzdhetnek a keretben maradásért.

Értékelés: C-

27. Dallas Cowboys
1/9 Tyron Smith, OT, USC
2/8 Bruce Carter, ILB, North Carolina
3/7 DeMarco Murray, RB, Oklahoma
4/13 David Arkin, OG, Missouri State
5/12 Josh Thomas, CB, Buffalo
6/11 Dwayne Harris, WR, East Carolina
7/17 Shaun Chapas, FB, Georgia
7/49 Bill Nagy, C, Wisconsin

Szüksége volt a Cowboysnak egy OT-re, mivel Doug Free maradását nem lehet biztosra venni, Marc Colombo mögött pedig Tony Romo és Jon Kitna is összetörte magát tavaly. Tyron Smith jobb oldalra jól illeszkedik majd, a vak oldalra áttenni már nehezebb vállalkozás lesz, de idő van rá, még csak 20 éves.

Az első körös papírforma után aztán bőven volt magyaráznivalója Jerry Jones tulajdonosnak. Bruce Carter remek játékos, és nem túlzás a 40. helyen kiválasztani, viszont azt nem tudni, hogy miért pont egy belső linebackerre volt szükség. Keith Brooking 35 éves, hamarosan visszavonul, de párja, Bradie James még csak 30, és tavaly érkezett a második körben az eddig alig használt Sean Lee a Penn State-ről. Abszolút luxushúzásnak látszik most Carter, maximum azzal magyarázható, ha James esetleges kivágásával akarnak spórolni a jövő évre.

Kifelé áll a rúdja Marion Barbernek is, de a háromfutós rotációt úgy fest, meg akarja hagyni Jason Garrett, ezért csapott le az Oklahomával nagy sikereket elérő Murrayre. Ő sem tartozik az elpusztíthatatlan kategóriába, de talán ebben a hármas labdaelosztásban őt is kevesebb ütés éri, és akkor nem csak futva, de elkapva is erőssége lehet a csapatnak. Erre a feladatra is találtak volna embert a későbbi körökben speciel, de úgy tűnik Texasban nem értékelik vészesre a secondary tavaly borzalmas produktumát, és még egy csere guardot is hamarabb választottak, mielőtt rátértek volna erre a csapatrészre.

Nem mintha Josh Thomas lenne Terrence Newman utódja (vagy ha igen, az nem sok jót ígér). Safety egyáltalán nem is érkezett, feltételezhetjük, hogy a ’Boys majd valamelyik szabadügynökre szándékozik tehát lecsapni.

Dwayne Harris a jó meglátások közé tartozik, elit visszahordónak számít, szóval már azért is megéri, hogy nem Dez Bryantnek kell összetörnie magát, és akkor az elkapóként hozott yardokat meg sem említettük. Chapas harcban lehet a fullback posztért Chris Gronkowskival, aki szintén ludas benne, hogy Romo idénye hamar véget ért. Az ő megszerzésében is van ráció, más kérdés, hogy általános vélekedés szerint voltak nála jobb elérhető fullbackek még a 7. kör közepén is.

Bill Nagy maximum a magyaros hangzású neve miatt lehet érdekes, valójában kis hazánkhoz már a nagyszüleinek sincs semmi köze, Bill pedig év végére a Wisconsin kezdőcsapatából is kiszorult.

Nagyon hiányzik ebből a névsorból legalább egy DE, mert az aktív rotáció 3 tagja is távozóban van, egyedül Igor Olshansky helye biztos.

Értékelés: C-

26. Oakland Raiders
2/16 Stefen Wisniewski, C, Penn State
3/17 DeMarcus Van Dyke, CB, Miami (Fl)
3/28 Joseph Barksdale, OT (LSU)
4/16 Chimdi Chekwa, CB, Ohio State
4/28 Taiwan Jones, RB, Eastern Washington
5/17 Denarius Moore, WR, Tennessee
6/16 Richard Gordon, TE, Miami (Fl)
7/38 David Ausberry, WR, USC

Papírforma húzással indult a második körben a Raiders draft. A 13 évig guardként, jelenleg OL edzőként dolgozó Steve Wisniewski unokaöccse költözhet át a nyugati partra, és foglalhatja el a helyét a támadófal közepén. Az egység lyukasságáról sokat elmond, hogy a harmadik körben is kellett ide szerezni egy embert, Barksdale ugyancsak jó esélyekkel indul a csapatba kerülésért, Khalif Barneshoz hasonló teljesítményt valószínűleg ő is tud majd hozni.

Nem hazudtolta meg magát a Raiders, és a felmérők leggyorsabb játékosára már a harmadik körben lecsaptak. Van Dyke-nál feltétlenül hasznosabb lesz a 4. körös Chekwa, persze mihez képest, hiszen mégiscsak Nnamdi Asomugha utódját keresik Oaklandben, ő pedig a liga tán legjobb cornere. Létszámban most már nem lesz gond, ez biztos.

Taiwan Jones a másodosztályú bajnok, Eastern Washington egyetlen draftoltja idén, ő is kiemelkedő sebességgel bír, mondani sem kell. A megszerzése után kicsit csökkent az esély Michael Bush megtartására, pedig az kulcskérdés, hogy ne csak azonos stílusú futók adják a választékot. McFadden és Bush remek párost alkottak, Jones-szal ez már közel sem biztos, hogy így lenne.

Elkapóból is kettő érkezett, pedig a tavaly megszokott négyes (Murphy, Schilens, DHB, Ford) továbbra is keret tag, igaz Schilens sérülékenysége továbbra is faktor, Heyward-Bey pedig még mindig csak gyors. Moore számíthat az újoncok közül több játékidőre, ő az egyik all-star meccsen sokat emelt ázsióján, Ausberry viszont egy alulteljesítő játékos, akit gimnáziumban még elit játékosnak jegyeztek.
Gordon kiválasztása a poszt miatt érhető (Zach Miller szerződése lejárt), de, hogy miért pont őt kellett Oaklandbe csábítani, az nehezen magyarázható. Átlagnál gyengébb karrierje volt Miamiben, kiegészítő játékos, a profik közt tán még az sem lesz.

Értékelés: C-

25. Philadelphia Eagles
1/23 Danny Watkins, OG, Baylor
2/22 Jaiquawn Jarrett, SS, Temple
3/26 Curtis Marsh, CB, Utah State
4/19 Casey Matthews, OLB, Oregon
4/23 Alex Henery, K, Nebraska
5/18 Dion Lewis, RB, Pittsburgh
5/30 Julian Vandervelde, OG, Iowa
6/26 Jason Kelce, C, Cincinnati
6/28 Brian Rolle, OLB, Ohio State
7/34 Greg Lloyd Jr, MLB, Connecticut
7/37 Stanley Havili, FB, USC

Három belső falemberre is rárepült Andy Reid, rámutatva, hogy nem csak a kezdőben, de a cseresorban sem túl bő a választék. Elsőkörös választottjuk is ide érkezett, Danny Watkins, aki a draft legidősebb játékosa, novemberben már 27 éves lesz. Mivel Max Jean-Gilles, Nick Cole és Reggie Wells szerződése is kifutott, bérelt helye lesz a kezdőben, Todd Herremans társaságában. Vandervelde a falember nevelde Iowából érkezik, egyelőre csereszerepkörbe, Kelcével együtt. Utóbbira azért van szükség, mert Jamaal Jackson sérülékenysége már több mint nyugtalanító.

A secondaryt a második-harmadik körben rendezték le, Quintin Mikellnek sincs szerződése, a helyi egyetemről érkező Jarrett így vészmegoldásnak már most jó, ha marad Mikell, akkor pár évig csiszolódhat mögötte. Curtis Marsh két évig futóként munkálkodott, így még nem érte a teljesítőképessége csúcsát, azonban a kezdőcsapatba még nem lenne ildomos bedobni, főleg, hogy Samuel párjának lenni sok tennivalóval jár.

A három draftolt linebacker is beszédes, igaz inkább kiegészítő emberként tekintenek rájuk. Igaz ez Casey Matthewsra is, aki jóval elmarad bátyjától, Claytől fizikálisan és hasznosságban is. Lloyd draftolása eléggé meglepő, neve sokat nyomhatott a latba, hiszen ugyanaz, mint többszörös pro bowler apjáé.

Alex Henery a leghamarabb gazdára talált rúgójátékos, aki puntolni is tud, nemcsak kapura lőni. Mivel sem Rocca, sem az ikonnak számító Akers nem rendelkezik szerződéssel, még belőle is lehet mindkettő, rosszul nem tudnak vele járni.

A futójáték javulását nem csak Watkinstól, hanem a LeSean McCoyhoz hasonlóan Pittsburghből érkező Dion Lewistól is várják. Lewis újoncként egy híján 1800 yardot futott tizenkét meccsen, egy év múlva ettől jóval elmaradt, de még mindig hatalmas potenciál lakozik benne. Hogy ez kijöjjön, ott lehet előtte Stanley Havili, a USC passzokkal is nyugodtan kereshető egykori fullbackje, aki már a harmadik a FB a keretben, Owen Schmitt és Leonard Weaver mögött.

Értékelés: C