Vajon DeSean Jackson Philadelphiája beváltja a hozzá fűzött reményeket? (Fotó: Action Images)

NFC részről kezdjük a keleti csoporttal, ott pedig elsőként vegyük az Eagles csapatát. A Sasok nagyon bekeményítettek a tavaszi holtszezon folyamán, olyan játékosokkal erősítették amúgy is elég veretes keretüket, mint Vince Young, Ronnie Brown, Steve Smith (a korábbi Giants-játékos), a bajnoktól Cullen Jenkins, vagy a liga egyik legjobb CB-je, Nnamdi Asomugha. Kicsit a tavalyi Miami Heathez tudom hasonlítani a keretet, sokan már előre odaadják minimum a konferenciadöntőt a Phillynek, szerintem azért még koraiak ezek a jóslatok, 6-8 forduló után derülhet ki, mennyire áll össze a zöld-fehér alakulat. A csoportgyőzelemért a legnagyobb ellenfelük a Giants lehet, akik egyes posztokon remekül állnak (elkapó, futó, védőfal), máshol viszont rájuk férne az erősítés (secondary, támadófal, tight end). Érdekes arc a csapatban Mark Herzlich, aki rákbetegség után került idén draftolatlan szabadügynökként a linebacker sor közepébe, élettörténete miatt neki minden bizonnyal a semleges drukkerek is szorítanak. A Giants után érzem játékerőben a Dallast, még ha egy leheletnyivel is. Tavaly a szezon egyik durván alulteljesítő csapata volt a Cowboys, idén a vártnál halkabb holtszezont produkáltak Romóék, akik a New York-iakkal vívhatnak majd öldöklő küzdelmet. Ha összeáll ez a Dallas, akkor akár a liga egyik nagy pozitív meglepetését okozhatják, bár akár úgy is fogalmazhatunk, hogy a méltó helyére kerülne ez a patinás csapat. A Redskinsszel egészül ki ez a négyes, ahol a védelmet draftról Kerrigan, szabadügynök piacról Atogwe erősítheti, Haynesworth távozott, a támadóknál pedig nagy kérdés lehet az irányító poszt, Rex Grossman és John Beck közül egyik sem egy életbiztosítás a sikeres évhez.

A bajnok csoportjára (NFC North) térve vannak olyan dolgok, amelyek nem hiszem, hogy megváltoznak, és vannak olyanok, amelyek igen. A Green Bay tavaly bajnok lett, és idén sem akarja alább adni. A keretük lényegében úgy erősödött, hogy nem igazoltak igazán nagy sztárt, hiszen tavaly a Super Bowlt a ligaszinten is kiemelkedő tehetségű Jermichael Finley (TE) nélkül sikerült hozniuk, és Ryan Grant futó játékát is nélkülözniük kellett egész évben, mindkét játékos sérülés miatt volt harcképtelen. Óriási meglepetés lenne, ha ez a Packers nem tudna rájátszásba jutni, ebben talán csak egy tavalyinál is durvább sérüléshullám tudná megakadályozni őket (pláne ha a csodálatosan játszó irányítót, Rodgerset érné baj). Egy éve a Chicago Bears volt az ellenfelük a konferenciadöntőben, a Medvék a csoportot is megnyerték, így talán kicsit fura lehet, hogy őket tippelem az NFC-ből a „tavaly playoffos, idén már nem” helyezésre. A Chicago egy olyan csapat, amely egy meccsen belül is képes hol pazarul, hol pedig csapnivalóan szerepelni. A szereplésük kulcsa a támadófal lesz, ha idén sem sikerül összerántani azt az egységet (mint tavaly az alapszakasz második felére nagyjából), akkor szomorú év vár a Bearsre. A Minnesota Vikings és a Lions található még ebben a kvartettben, a Vikingek tavaly látványosan omlottak össze, és a Dallas mellett a másik nagy csalódást jelentették. Favre végleg elköszönt a focitól (bár nála sose lehet tudni), McNabb jött helyére, egy-két évig lehet ő megoldás, de már a jövő Viking irányítója is megvan, Christan Ponder személyében. Az egész NFL legnagyobb pozitív meglepetése pedig a Lions lehet. A korábbi pofozógép Detroit már tavaly is megcsípte a csoport 3. helyét, mérlege pedig sokkal jobb is lehetett volna, hiszen az év elején sorra bukták el néhány pont különbséggel, balszerencsével a meccseket. Ha az elsőszámű irányító Stafford sokáig egészséges marad, a liga egyik legjobb elkapójaként elismert Calvin Johnson a tavalyi produkcióját hozza, a védekezésben pedig a tavalyi év újonc védője, Ndamukong Suh (DT) és az idén draftolt Nick Fairley (DT) kvalitásaihoz megfelelően darálja le az ellenfél QB-it, akkor egy nem várt nagyon jó év is kisülhet „Motor City-ben”.

Az NFC nyugati divíziójában tavaly az a példátlan dolog is megesett, hogy negatív mérleggel nyert csoportot egy csapat, a Seattle Seahawks pedig aztán a Saintset is legyűrte a wild card meccsen. Idén a tengeri sólymok legnagyobb problémája az lehet, hogy Hasselbeck távozását nem sikerült megoldani. Az érkező Tarvaris Jackson pedig, mint franchise irányító? Hááát, ez elég meredek lehet, könnyen nagy bukás is előfordulhat, bár a csoport relatív gyengesége kissé védi őket a nagy zuhanástól. Ebben a csoportban csupa olyan csapat található, akik újraépítik a csapatukat, azt viszont már elég sok ideje. Ilyen a San Francisco 49ers és a St. Louis Rams is. Utóbbi csapattól várható a jobb eredmény, a tavalyi 1/1 Sam Bradford (QB) második évében akár üde színfoltja is lehet a bajnokságnak. Friscóban edzőcsere történt, meglátjuk mire jut Jim Harbaugh, a Ravens mesterének, Johnnak az öccse. Átmeneti évet várok, igen szolid mérleggel. A csoport a néhány éve igen látványos játékkal döntős Arizonával egészül ki, ahol szintén zajlik az újjáépítés. Kurt Warner sajnos nem játszhatott örökké, ez tavaly látszott is a csapaton. Tavasszal a Philly cseréjét, Kevin Kolbot szerezték meg irányítónak, (jó drágán), szerintem Kolb túlértékelt, és egy nagy bukta is benne van a transzferben, de a lehetőség adott, hogy rám (és a kritikusokra) cáfoljon. Egy szupertehetséges CB, Patrick Peterson a drafton érkezett a Cardshoz, rá külön is felhívnám az NCAA-t tavaly nem követők figyelmét. A gyengébb csoport miatt a tavaly top 5-ben draftoló csapatok közül az Arizonától várom a legjobb mérleget, de félő, ez sem lesz elég a rájátszáshoz.

Az NFC South pedig öldöklő küzdelmet fog hozni, akárki meglássa. Az Atlanta Falcons és a New Orleans Saints tavaly is vállt vállnak feszítve küzdött, végül a Sólymok értek a csoport tetejére, játékerő szempontjából ez idén sem lenne meglepő. Julio Jonesra hívom fel külön a figyelmet, mint potenciális pozitív meglepetés, tavaly még az Alabama egyetemen (a filmben Forrest Gump is itt futott a labdával) vitézkedő játékos pár év múlva a liga sztárja lehet. A Saints vezetősége jó munkát végezve egyben tartotta a csapatot, egy wild card helyre idén is bármikor jók lehetnek, ha a csoportot nem sikerülne behúzni. A Lionshoz hasonló lehet a Tampa Bay Buccaneers gárdája, mint esetleges nagy pozitív meglepetés. Josh Freeman irányítótól nem várt senki ilyen jó játékot tavaly, és főleg azt, hogy ennyi meccset tud majd a Buccanneers a hajrában a maga javára fordítani. Kérdés, hogy idén is marad-e ez a szerencsés(?) sorozat. Az idei 1/1-et választó Carolina Panthers zárja ezt a négyest. Hogy kire érdemes itt figyelni? Mindenképpen Cam Newtonra. Newton (QB) élete is kalandosan alakult. A Florida egyetemen kezdte, ahol egy laptop eltulajdonítása miatt eltanácsolták, alacsonyabb egyetemi ligában (junior college) játszott és bajnok lett, majd az NCAA legfelsőbb osztályába, az Auburnhöz került. Itt szigorú amatőrizmus van, ezért is borzolta a kedélyeket, mikor kiderült, Newton apja pénzt kapott azért, hogy fia az Auburnre járjon. Cam persze úgy nyilatkozott, fogalma sem volt a dologról. Aztán tavaly ő lett az NCAA legjobbja, a csapata pedig bajnok, Newton pedig 1/1, holott játékstílusa a legmagasabb szinten kérdéseket vet fel. Newton ugyanis sokszor fizikai adottságaira építve tudta uralni a meccseket, az NFL-be viszont az NCAA-ből is csak a legkiválóbbak kerülnek, ergo itt már nem lesz nagyobb, gyorsabb és erősebb, mint a védők. Emellett pedig mentális kérdések is felvetődhetnek. Newton azonnal kezdő lesz, szerintem nem kellett volna egyből mély vízbe dobni, pláne egy ilyen csapatnál, amin lenne még csiszolni, de hát majd meglátjuk.

Az AFC-ben a keleti csoportban nem hinném, hogy óriási meglepetések történnének. A Patriots és a New York Jets már tavaly is kiemelkedő erősségűnek számított, nem csupán csoport, hanem ligaszinten is. A New England ráadásul idén tavasszal Chad Ochocinco és Albert Haynesworth révén a szabadügynökpiacról tudott újabb nagynevű játékosokat Foxboroughba csábítani, az eddig is ott szolgáló sztárok (Tom Brady, Wes Welker) mellé. Emellett Bill Belichick vezetőedző évek óta arról híres, hogy olyan korábban nem ismert játékosokat húz elő nem létező cilinderéből, akiket utána évekig csodálhat a nagyérdemű. Ősszel is várom a Pats háza tájáról ilyen tehetséges játékosok berobbanását (emlékezzünk, anno Brady is nevesincs 6. körös játékos volt, aztán bumm, tessék, 3 aranygyűrű, és hol a vége?). A Jetsnél nincs ilyen sztár QB, mint Brady, viszont az erős, szervezett védelem, és a Tomlinson fémjelezte futójáték mellé elegendő az olyan „game manager” irányító is, mint Mark Sanchez, aki ráadásul még sokat is fejlődött a kezdeti bizonytalanságai után. A két, végső győzelemre is esélyes sztárcsapat mellett a Buffalo Bills és a Miami Dolphins található, hatalmas meglepetés lenne, ha rájátszásba tudnának jutni, tehát nem ettől a négyestől kell számítani az erőviszonyok radikális átrendeződésére. A Buffalo megszerzett a drafton egy ígéretes védekező falembert Marcell Dareus személyében, azonban így is túl sok a lyuk ebben a csapatban, hogy érdemben beleszólhassanak a csoportgyőzelembe, Miamiban pedig az irányítókérdés okozhat gondot, szerintem legalábbis súlyos probléma, ha valahol akár csak felmerül Daunte Culpepper visszahozatala. Culpepper kétségkívül remek irányító volt, és nagyszerű páros alkottak Randy Mossszal a Vikingsben, de fájdalom, ez kb 10 hosszú éve volt már.

Nagy meglepetéseket tavalyhoz képest nem várok tehát az AFC Eastben, nem úgy, mint az AFC nyugati divíziójában. Itt tavaly a Kansas City Chiefs kiválóan kezdett, majd a fiatal csapat lendülete kitartott egészen december végéig, és a riválisokat (elsősorban a San Diegóra gondolok) megelőzve egészen playoffig jutott a korábban a texasi egyetemen pallérozódott Jamaal Charles RB által fémjelzett piros-fehér alakulat. Tavaly ezzel ők jelentették a liga egyik fő pozitív meglepetését, nos, idén úgy vélem, nem sikerül nekik csoportot nyerni, és ezzel ők lesznek az AFC-ből azok, akik a tavaly rájátszásban szereplők közül kicsúsznak a playoff mezőnyéből. Helyüket, mint már említettem, a San Diego Chargers veheti át, akikben érzek annyi erőt, hogy megnyerjék az AFC Nyugatot, ehhez Philip Rivers QB-nek és elkapóinak a megszokott jónál is magasabb szinten kell teljesíteniük. A másik két gárda ebben a négyesfogatban az Oakland Raiders és a Broncos, a denveri musztángok jelenleg a csapatépítés fázisában vannak, tőlük botorság lenne nagy eredményt várni, mint csapat. Játékosszinten azonban két emberre felhívnám a figyelmet, az egyik Von Miller, aki a drafton összességében a második választás jogán került Coloradóba, és linebacker poszton megvan benne a potenciál, hogy a legnagyobbak közé kerüljön. A másik pedig Tim Tebow (QB), akihez fogható egyéniség nagyon kevés van a sport világában, érdemes utánaolvasni az ő életének. Elöljáróban annyit, hogy bár az egyetemi futball történetének egyik legnagyobb alakjáról volt szó, tavalyi draftolásakor sokan kételkedtek abban, hogy mennyire lesz képes helytállni a profik között, ehhez képest Tebow a szezon végén már kezdőként futott ki a pályára a Denver színeiben. Idén az évet Kyle Orton cseréjeként kezdi, de nem lepődnék meg, ha előbbi gyenge szereplése esetén hamar a center mögött találná magát, és itt is bizonyítani tudna. A kvartett negyedik csapatáról is essék szó, ez pedig az Oakland, akiktől javulást várok, de annyit még nem, ami a csoportgyőzelemre lenne elég. Velük kapcsolatban a legfrissebb hír, hogy az úgynevezett „supplemental drafton” megszerezték az egyetemi botrányhős Terrelle Pryort. Az év legnagyobb meglepetése lenne, ha ő beválna az NFL-ben.

Jöjjön egy újabb olyan csoport, ahol egyértelműnek látszik a képlet. Az AFC Northban is két kiemelkedő csapatról beszélhetünk. A Pittsburgh Steelers tavaly Super Bowlig jutott, idén tavasszal nem is nagyon változtattak a (majdnem) győztes csapaton. Gyanítom, idén is a Troy Polamalu és James Harrison vezette védelem lesz az, ami a hatszoros SB-győztest az élmezőnyben tartja. Sokszor láthattuk, hogy az említett Polamalu sérülése esetén nagyon visszaesett az Acélvárosiak teljesítménye, idén Mike Tomlin vezetőedző bizonyára azt kívánja, hogy ilyen ne történjen meg. A Steelers legnagyobb ellenfele a Baltimore Ravens lehet, akik ugyanabból a receptből főznek, mint a Pittsburgh, nevezetesen az erős védekező egység az, amely mindig meccsben tartja a csapatot, legyen bárki az ellenfél, és onnan a(z anno másodosztályú egyetemi csapatból érkező) Joe Flacco QB vezette támadósornak már „csak” meg kell nyernie az összecsapást. Flacco kedvét beárnyékolhatja az a tény, hogy olyan elkapók távoztak, mint a rutinos Mason, Donte Stallworth, vagy T.J. Housmandzadeh, a habot a tortán pedig Todd Heap (kiválóan elkapó TE) búcsúja jelentette. Újfent felhívnám a figyelmet egy játékosra, Sergio Kindle linebacker tavaly fejsérülés miatt nem lehetett a csapat érdemi tagja, idén mindenki abban reménykedik, hogy az NCAA-ben a Texas Longhorns színeiben vitézkedő játékos kvalitásainak megfelelő produkcióval kápráztatja el a Hollók szurkolóit (akik között olyan nevek is megtalálhatóak, mint Michael Phelps úszó, vagy Stacy Keibler színésznő). A két erős csapattal a Cincinnati Bengals és a Cleveland Browns próbál majd lépést tartani. A Bengalstól távozott a kiváló játékos és showman, Chad Ochocinco, érkezett a helyére azonban A.J. Green a Georgia Egyetemről, aki tagja volt az idei draft elkapó mezőnyéből magasan kiemelkedő párosnak (a másik egyén az atlantai Julio Jones), és nagy dolgokat várhatunk tőle, már ha a második körben draftolt irányító, a Bogdán Ádám labdarúgóhoz hasonló fizimiskával rendelkező Andy Dalton beválik. A Cleveland Browns lassan építkezett idén, a legnagyobb változás a védelemben lesz, ahová Dick Jauron érkezett, mint védekező edző, vele pedig 4–3-as felállásra áll vissza a Browns. Támadófronton az idei Madden NFL-játék borítóján is feltűnő, korábban fullbackként szereplő Peyton „Traktor” Hillis lehet a húzónév, mellé érkezett a bajnok Packerstől Brandon Jackson, a drafton pedig Owen Marecic, akivel kapcsolatban érdekes adalék, hogy az NCAA-ben „60 perces” játékosnak számított, hiszen kezdő volt mind a védelemben (LB), mind a támadóknál (FB).

Utolsó négyesfogatunkban pedig jöjjön az AFC déli divíziója. Itt szinte évek óta ugyanaz megy, az Indianapolis Colts valahogy mindig megnyeri a csoportot, sérüljön le akárhány ember, Peyton Manning zsenialitása bármilyen nevenics elkapóból TD királyt varázsol. Az Indyt nem szeretők gyanúm szerint évről évre szurkálják Peyton voodoo babáját, és bíznak a Colts kudarcában, ez valamikor törvényszerűen be fog következni, de hogy pontosan mikor is történik meg a kipukkadás? Megjósolhatatlan. Azért is nehéz kérdés, mert a riválisok sem erősödtek jelentősen. A zene városában, Tennessee-ben Chris Johnson zseniális futójátékában bíznak évek óta, van is miért, hiszen egy korábban egyetlen szezon alatt 2006 yardot futó játékosról beszélünk. Új irányító is van a Titánoknál, Jake Lockerrel kapcsolatban sok a kérdőjel, én nem hinném, hogy ő első évében markánsan tudna javítani csapatán, és ha idő előtt bedobják a mélyvízbe, akkor az akár a karrierjét is hazavághatja idejekorán (sok példát láthattunk erre is). Quarterbacket vitt első körben a drafton a Jacksonville Jaguars is, Blaine Gabbert az előszezonban sok lehetőséget kapott, finoman szólva is változó eredményekkel. Vele is megtörténhet az, mint Lockerrel. Mindkét játékos előtt van azért tapasztalt irányító (Titansnál Hasselbeck, Jaguarsnál McCown), szóval nem feltétlenül kell azonnal nagy terheket rakni a fiatalok vállára. Ezt a két játékost is érdemes figyelni majd a szezonban, hogy a két tejfölösszájú QB közül melyik lesz az, aki hamarabb belerázódik az NFL pokoli tempójába. Utolsó csapatként elemezzük a Houston Texansot, akiknél a védelemben tavaly a jónevű játékosok elég rossz szezont hoztak össze, idén meglátjuk, mire jutnak. Draftról jött a tehetséges passz siettető J.J. Watt, maradt a rutinos Demeco Ryans, illetve a védelem vezére az a Brian Cushing, akitől anno elvették a „legjobb újonc védő” díját, mikor kiderült, hogy némi szteroiddal segítette elő izmai gyarapodását, majd mikor az incidens után újra szavaztak a díjról, Cushing még nagyobb szavazatkülönbséggel nyert. Hiába, ez Amerika.

Az az Amerika, amely a lehetőségek országa, tartja a mondás. Idén az NFL szezon is a lehetőségeké lesz a csapatok számára, újra tiszta lappal indulhat mindenki, és megmutathatja, mire képes. Az idő elteltével pedig meglátjuk, hogy mennyire válnak valóra a cikkünkben említett jóslatok: valóban a megnevezettek közül kerülnek majd ki a pozitív/negatív meglepetések, vagy pedig teljesen a semmiből robbantanak egyes csapatok, vagy akár játékosok. Az viszont holtbiztos, aki nézi a meccseket, nem fog lemaradni semmiről. Lesz izgalom idén is bőven, arra mérget vehetünk.