Három hete azt írtuk, sok minden eldőlhet a két csapat összecsapásán egy esetleges Saints siker után. Az eredményt ismerjük, illetve az azóta eltelt hetek alapján már tudjuk, az csak egy felvezető volt a jelenlegi találkozóra. Pillanatnyilag a Szentek állnak jobban, 5 győzelem szerepel a nevük mellett, igaz, eggyel több mérkőzésük is volt, mint a négy győzelemmel számláló Tampának. Ráadásul a két csapat gondjait tetézi a másik mellett az, hogy a Falcons is fej fej mellett halad velük már.

A mérkőzés legnagyobb kulcsa vélhetően most is az lesz, hogy a Bucs védelme meg tudja-e fékezni Breest. Pár hete részben sikerült megfogni a New Orleans sztárját, részben pedig nem. Értjük ez alatt azt, hogy Brees folyamatosan tudta hozni a yardokat főleg Graham és Colston elkapásainak köszönhetően, de mindössze egyszer tudott hat pontot érő passzt dobni, illetve háromszor Bucs-játékos kapta el a labdáját. Futás ellen azon a találkozón hatékony volt a Ronde Barber által vezetett védelem, kérdés, a visszatérő Chris Ivory milyen mértékben tudja meglepni Tanard Jacksonékat, illetve Mark Ingram mennyire fog hiányozni a Szenteknek. Érdekes lesz figyelni Barber helyezkedését is, az idén szokásává vált a jobb TE-ek ellen középen védekezni, míg helyére EJ Bigger megy. A múlt héten a Rams védelme megmutatta, hogyan kell elbizonytalanítani Breest, kérdés, mennyire tudja ezt a Bucs megismételni, illetve a Saints ezt mennyire hagyja.

A másik oldalt vizsgálva véleményünk szerint Josh Freeman játéka lesz a legfontosabb. Az irányító a hét során ugyan sérültlistára került, köszönhetően a Saints éles szemének, ennek ellenére szinte százszázalékos. Legutóbbi egymás elleni meccsükön nem játszott nagyon jól, de inkább ez kritika a New Orleans-iek felé, hogy hagyták 300 passzolt yard felé jutni. Az azonban az ő dicsérete, hogy a labdát akkor nem adta el, ez most is fontos lesz. Pár hete Blount nem tudott játszani, hiányában Graham nagyon jól futott, most Blount már várhatólag visszatér, de Graham közben sérültlistára került. Jó hír a Saints-rajongóknak, hogy náluk Vilma egyre jobb egészségügyi állapotba kerül, jelenléte is sokat dobhat az egységen.

Összességében sokkal jobb csapat a Saints, még akkor is, ha múlt héten az év eddigi legnagyobb meglepetés vereségét hozta össze. Ami a Bucs mellett szólhat, hogy ők ez idő alatt pihentek, illetve a tudat: ha nyernek, akkor a halálcsoporton belül sem tudnak 3–3-nál rosszabb mérleget összehozni innentől, illetve újra a Saints elé kerülnek.

Ellentétes előjelekkel készülnek a csapatok közös történetük 10. összecsapására. A Chargersnek nem sok ideje volt pihenni a hétfő esti vereség után, a címvédő viszont a szabadnapján is erősödött, hiszen két fiatal játékosuk, Sam Shields (CB) és Frank Zombo (OLB) is felépült sérüléséből. A formát illetően is számottevő a különbség a két gárda között, a Packers még makulátlan mérleggel bír, miközben a San Diego hármas versenyfutásban van a csoportja első helyéért, nekik tehát sokkal égetőbb szükségük van a győzelemre. Philip Rivers a legtöbb interceptiont dobta idén, pedig a yardok termelésével nincs gondja. Szerencséjére a Green Bay védelme a passzokkal verhető, főleg most, hogy már Antonio Gates is játékra kész. A kaliforniaiak ebben is különböznek, Eric Weddle vezetésével mindössze 185 passzolt yardot engedélyeznek meccsenként átlagosan, most viszont a legkomolyabb megmérettetésre számíthatnak a szezon során. Aaron Rodgers ugyanis a legpontosabb irányító 2011-ben 71.5 százalékos mutatójával, a legtöbb touchdownt passzolta (20), és a legjobb ratingje is neki van (125.7), ráadásul ha tartja ezt a szintet, akkor az NFL szezoncsúcsait is meg fogja dönteni. Extra motiváció lesz számára, hogy profi karrierje során most először lép pályára szülő államában, jóval több ismerős arc lesz tehát ott a nézőtéren, mint a megszokott.

Nem mondhatjuk, hogy a két csapat jól ismerné egymást, eltérő konferenciáik miatt 2007-ben találkoztak utoljára, akkor 31–24-re nyertek otthon Favre-ék, egymás után 5. Chargers elleni meccsüket behúzva. A hiányzók közül Chad Clifton térde nem jött rendbe, így továbbra is Marshall Newhouse lesz a Packers egyik OT-je, a másik oldalon viszont több a problémás eset. Shaun Phillips nélkül kell megoldani az ellenfél QB siettetését, pótlására legutóbb Daryl Gamble, a draftolatlan újonc vállalkozott. Érezve a gondokat, a héten Norv Turner le is igazolta a Panthers egykori 2. körös pass rusherét, Everette Brownt, de hogy be is veti-e azonnal, még nem tudni. Kris Dielman a támadó, Luis Castillo a védőfalból fog hiányozni, de ehhez is már hozzá lehetett szokni az idény során.

Nehéz meccseken vannak túl a résztvevő csapatok, a Patriots a Steelers ellen csúnyán kapott ki, míg a Giants a Miami ellen csak az utolsó percekben tudta kivívni a könnyednek ígérkező győzelmet; mindketten javítani szeretnének.

A New England kiváló offense legutóbbi két fellépésén nem alkotott maradandót: a Dallas és a Pittsburgh is megállította Bradyéket, valamit változtatni kell. A futójáték eltűnése a fő probléma, korábban Green-Ellisék is nagy fegyvernek bizonyultak, az utóbbi időben viszont csak a passzra hagyatkoznak a Hazafiak, ez kevés lesz az Óriások ellen. Kevin Faulk visszatérése segíthet, de elsősorban a támadófal javítására van szükség. A Giants múlt héten Reggie Bush ellen meglepően gyengélkedett, ez biztató lehet, igaz, akkor a passzjáték kevéske volt a Dolphins részéről, most viszont rengeteg célpontot kell lefogniuk: Gronkowski, Hernandez, Branch és a kisebb sérüléssel bajlódó Welker mind kiváló szezont futnak eddig, ez ellen a csoport ellen vékonyka lehet a vendégek secondaryje.

A New York támadóinál az az első számú kérdés, hogy miként lehet pótolni a sérült Ahmad Bradshaw-t és Hakeem Nickst. Az elkapók között talán találni utánpótlást, pláne ha ránézünk a Pats cornerbackjeire – Eli Manningnek nem okozhat nagy gondot üres célpontot találni az összecsapás nagyobbik részében. Bradshaw utódja nyilvánvalóan Brandon Jacobs lesz, kérdés, hogy a korábbi első számú futó mennyire fogja bírni a régi terheket. A Pats védelmének ki kell használnia a kulcsemberek hiányát, legalább annyit hozzá kell tenniük a meccshez, mint múlt héten a Steelers ellen, amikor a vörös zónában nagyon hatékonyak voltak, de jobb lenne, ha több puntot tudnának kierőszakolni.

A találkozó mindkét csapatnak egyaránt fontos a playoff felé vezető úton, ráadásul az ilyen rangadók során komoly önbizalomszerzésre is van lehetőség. A Pats számára két vereség zsinórban komoly presztízsveszteséget is okozna, amit nem engedhetnek meg az egyre élesedő versenyben a csoportgyőzelemért. A passzjátékot és a jó támadásokat kedvelőknek kötelező megtekinteni a találkozót.

Sok újat nem lehet elmondani gyakorlott olvasóinknak az NFL jelenkorának legnagyobb rivalizálásáról, vasárnap éjjel a Steelers a Ravenst fogadja és kikerül a tizennyolcas karika. A liga hagyományosan két legjobb védelme összecsap, hogy bebizonyítsa, hogy több vért tud kiverni az ellenfélből, mint a másik. Csoportellenfelek lévén, idén már egyszer találkoztak, az első fordulóban, a Baltimore saját közönsége előtt, egy 35–7-es, fölényes győzelmet aratott a Pittsburgh ellen, és biztosította ezzel azt, hogy a Steelers igen paprikás hangulatban, és óriási bizonyítási vággyal lépjen a Heinz Field gyepére most vasárnap. A Steelers gondjai nem indultak enyhülésnek, hiszen bár valószínűleg James Harrison visszatér a kezdőcsapatba, de LaMarr Woodleynak ki kell hagynia a találkozót, ezen felül Doug Legursky, illetve egy családi tragédia miatt Emanuel Sanders (édesanyja hunyt el a napokban) játékára sem számíthat Mike Tomlin. Woodley helyét a szintén felgyógyulni látszó, Jason Worilds veszi át.

A vendégeknél Lee Evans hagyja ki biztosan a találkozót (az év egyik legnagyobb üzlete volt), illetve a nagy nevek közül a center Birk, illetve Haloti Ngata szerepelt a sérült riportokon, de nagy meglepetés lenne, ha valamelyikük is kihagyná a meccset. A Ravens a múlt hetihez hasonló hullámvölgyeket nem engedhet meg magának, végig – az első fordulóhoz hasonló – kiemelkedő teljesítményre lesz szükségük, ha nyerni akarnak, márpedig mi mást szeretnének. Egy győzelemmel nagy lépést tehetnének a csoport első helye felé, de ez természetesen a Steelersre ugyanúgy igaz. Mindkét csapat meglehetősen kétarcú a szezon során, így ahogy a nagy derbikben mindig, ebben is minden benne van. Anquan Boldin óriási formát mutatott az előző játéknapon, vele szemben viszont Ike Taylor áll, aki All Pro-szintű teljesítményt nyújt idén, és az elsőszámú elkapókon bemutatott teljesítményének nagy szerepe van a Steelers javuló passz elleni védekezésében, biztos, hogy óriási csatát vívnak ezúttal is. Big Ben egymaga nyerte meg a Patriots elleni meccset az elmúlt hétvégén, és valami hasonlóra lesz szükség ezúttal is. Nagy menekülésben lesz, ez nem kérdés, a Ravens front7 nagyon magas színvonalon teljesít a szezon során, ami sajnos a hazai támadófalról nem mondható el. Ha a Ravens tudja siettetni, sok eladott labdába kergetni Roethlisbergert, és ha Joe Flacco ezt nem teszi meg, akkor lehet esélye a Ravensnek, de jelen pillanatban inkább a Pittburgh tetszik esélyesebbnek.

A forduló párosítása az alapszakasz menetrendjéből ide, de elé még, hogy a forduló további beharangozóit ide kattintva olvashatja el a bowl.hu-n!