Baltimore Ravens–Houston Texans
2012. január 15. magyar idő szerint 19:00, M&T Bank Stadium

Az NFL két legifjabb egyesülete csap össze az AFC főcsoport-elődöntőinek második mérkőzésén Baltimore-ban, ahol a helyi Ravens a Houston Texans csapatát fogadja. A vendégek rövid (2002 óta íródó) történetének első rájátszásszereplését élik éppen, míg a hazaiak rutinos playoff-szereplőnek számítanak, bár nem hazai pályán. A Ravens csoportgyőztesként és ezáltal második kiemeltként pihent a Wild Card-héten, míg a Texans hazai pályán viszonylag simán verte a Cincinnati Bengalst.

A Baltimore számára a szezon fő célkitűzése volt a csoportgyőzelem, és ezzel a magas kiemelési hely megszerzése, hiszen így a keretet jelenleg meghatározó játékosok, és a főedző John Harbaugh regnálása első hazai rájátszás mérkőzésére készülhetnek. Legutóbb a 2006-os szezonban nyerték a csoportot – ezáltal a jogot a hazai pályára –, de akkor éppen az AFC déli csoportjának regnáló bajnoka, az Indianapolis Colts ellen szenvedtek vereséget. Az azóta eltelt időben folyamatosan idegenben kezdett küzdeni, és bár nem rossz eredménnyel, a nagy cél, a Super Bowl részvétel elmaradt. Ez a cél idén sem lehet más: kihasználni a hazai pálya előnyét, a Steelers kiesését, és a nagydöntőig menetelni.

A Houson Texans is azzal a nyilvánvaló céllal vágott neki a szezonnak, hogy Peyton Manning játszik vagy nem, itt az ideje, hogy átvegyék a vezető szerepet a csoportban, illetve hogy az olykor nevetségesnek tűnő védelmet elfogadható szintre emeljék. Utóbbi már önmagában elegendő a kiemelkedő támadójáték mellé, hogy nagyon is vérmes álmokat dédelgessenek. Végül ha nem is viszontagságoktól mentesen, de sikerült megfelelni a minimális elvárásnak: a harmadik irányítóval a fontos meccseket megnyerve bebiztosították a csoport első helyét, és a hazai pályát a rájátszás első körében. Ezt az előnyt a legteljesebb mértékig sikerült is kihasználni.

A mai NFL világában, amelyben a legjobb csapatokat mind „az eget karcoló” passzjáték viszi előre, unikumnak számít a két együttes, hiszen az említett csapatokkal ellentétben itt a kőkemény és labdára veszélyes védelem, valamint a masszív futójáték dominál.

A Ravens védelmét senkinek nem kell bemutatni: a franchise megalakulásától kezdve a Ray Lewis vezette egység viszi a hátán a csapatot, eddigi egyetlen Super Bowl győzelmét is a domináns védelmi teljesítményének köszönheti az együttes. Nincs ez másként idén sem, szinte az összes fontos statisztikában a Ravens védői állnak az élen, de legrosszabb esetben is az első háromban vannak, folyamatos nyomást képesek helyezni az irányítóra, és rengeteg labdát szereznek.

Amikor az idei alapszakaszban találkozott a két együttes, 29–14 arányban győzött a Ravens, ez pedig elsősorban e védelemnek, illetve az öt mezőnygólt elérő Billy Cundiffnak volt köszönhető. A Texans támadóit szinte teljesen lenullázták, Arian Foster egyik leggyengébb meccsét játszotta a szezonban, és az akkor még egészséges Matt Schaub sem igen tudott mit kezdeni a hazai pályán játszó Hollókkal. Ezt a teljesítményt viszont nem engedheti meg magának a Houston, és tekintve, hogy már nem egy veterán, elismert quarterback, hanem egy újonc – a szezont harmadik számú irányítóként kezdő TJ Yates – kezében van a marsallbot, még inkább szükség lesz a futójáték, azaz Foster mellett Ben Tate kimagasló teljesítményére.

A mérkőzés szinte bizonyosan legnagyobb párharca a vendégek támadófala illetve a Baltimore front7 összecsapása lesz. A Texans ötöse az egyik legjobb a ligában, minden poszton kiemelkedő játékosokkal, akik egy tökéletesre csiszolt zóna blokkolási elvet követnek, és bármelyik védőfalat képesek arrébb tenni, hogy teret nyissanak a futásnak, valamint passzjáték esetén sem hozhatóak könnyen zavarba. Az ellenfél azonban teljesen más kávéház, mint amit eddig megszoktak, hiszen a Haloti Ngata és Terrell Suggs nevével fémjelzett egység a játék minden elemében képes pusztító üzemmódba kapcsolni, és minimális teret sem engedni az ellenfélnek a kibontakozásra. A Houston esélye akkor jöhet el, ha az említetteket meg tudják fogni, és távol tartják őket az irányítótól, illetve a futófolyosóktól. A vendégeket irányító TJ Yates elsődleges feladata, hogy vigyázzon a labdára, és lehetőleg tartsa távol a disznóbőrt a Ravens legendájától, Ed Reedtől, aki bármikor képes egy-egy megmozdulásával eldönteni a mérkőzést. Reed várhatóan André Johnson oldala felé játszik majd elsősorban, hiszen a veterán elkapó az egyetlen igazi domináns célpont a passzjátékban, őt viszont rendszerint két ember is nehezen állítja meg. Ha tehát a sikeres futójáték fel tudja csalogatni a Ravens védőit a boxba, akkor nagy tér nyílhat Johnson számára, hogy halálos csapást mérjen a hazaiakra.

Két igazán veszélyes célpontja is van, teljesen eltérő stílussal, Anquan Boldin és az újonc Torrey Smith személyében. A veterán játékos a pálya bármely pontján megtalálható, legjobb napjain foghatatlan, egyedül képes szállítani az elkapásokat. Az újonc játékos viszont a demoralizáló játékok nagy mestere, félelmetes vertikális sebessége van, Flacco karjának nagy erejét senkivel nem használja ki jobban.

Két nagyon hasonló együttes csap tehát össze, a Texans mellett szól a jobb támadójáték, a lendület, a játékosok éhsége, míg a Ravens oldalán a playoff-rutin, a hazai pálya, a valamelyest jobb védelem, és a tény, hogy korszakos játékosok számára ez az egyik utolsó nagy lehetőség. Az biztos, hogy egyik csapat sem fogja könnyen adni a bőrét, minden egyes yardért, pontért vért kell izzadni. A mérkőzés kulcsa egyértelműen a Texans támadófal kezében van, ha ők tudják dominálni az ellenfelet, akkor kiváló lehetősége nyílik a Houstonnak a főcsoportdöntőbe jutásra, amennyiben nem, nagyon hosszú meccsre számíthatnak, mert a Baltimore legyőzéséhez más út nem igen vezet. Elképzelhető, hogy lesznek a hétvégén látványosabb meccsek, de aki a jó védelmeket szereti, és a klasszikus futballt, az biztos nem fog csalódni, bárhogy is alakuljon a vége.

Green Bay Packers–New York Giants
2012. január 15. magyar idő szerint 22:30, Lambeau Field

Green Bay Packers

Elkezdődik a rájátszás a tavalyi bajnok Green Bay Packers számára is. A Sajtfejűeket tavaly az alapszakaszban rengeteg sérülés tizedelte meg, és csupán az utolsó fordulóban tudták bebiztosítani a rájátszást (éppen a mostani ellenfél Giantsszel szemben), onnantól azonban nem volt számukra megállás, meggyőző teljesítménnyel sikerült elhódítaniuk a végső győzelmet.

Tavasszal a drafton azzal a kellemes gonddal kellett szembesülniük, hogy igazán komoly hiányposztjuk nem akadt (az aktuális legerősebb csapatban nehéz is lett volna találni). A játékosbörzét sikerült is jól zárni, szezon előtt pedig szinte mindenki a power rankingok legelejére helyezte a Green Bayt, joggal. A „győztes csapaton ne változtass” elv mentén nagyon nem széledt szét a csapat, a sérültek is felépültek természetesen, a legaggasztóbb pedig az lehetett az ellenfeleknek, hogy a Packers átlagéletkor szempontjából is az egyik legfiatalabb volt szeptemberben – szóval akár egy hosszútávú dinasztia kialakulása is benne volt a pakliban. Ennek megfelelően is kezdte az évet Mick McCarthy csapata, a nyitómérkőzésen rögtön a New Orleans Saintset legyűrve.

A Green Bay jelenlegi legértékesebb játékosa az irányító, Aaron Rodgers. Már tavaly is nagyszerű alapszakaszt zárt, aztán a rájátszásban csattanós választ adott a szavazóknak, és végleg klasszissá érett, idén talán az NFL legjobb irányítója volt (most háborognak igazán a Drew Brees rajongók). Rodgersszel kapcsolatban soha nem szabad elfelejteni, hogy őt hozta a Packers Favre utódjául, de Brett apó aztán mindig vállalt még egy évet, így Rodgers csak ült a padon. Az edzéseken viszont gyakorolt és gyakorolt és gyakorolt, ez pedig most látszik, hogy kamatostul megtérült a Sajtfejűeknek, hiszen Rodgersnek nagyon jót tett, hogy nem dobták azonnal a mélyvízbe.

Így pedig – hogy tavaly nyert egy gyűrűt – már a karrierjén se lesz nagy nyomás, mint például Dan Marinón, aki talán a legjobb QB bajnoki cím nélkül. Rodgers fő erőssége, hogy nagyszerűen érzi a Packers passzorientált rendszerét, érdemes lesz figyelni, milyen sokszor állnak fel 3, 4 vagy akár 5 elkapóval majd, már a meccs elején. Ráadásul a Packers 12-ese ha kell, maga fut a labdával, irányítókhoz képest egész jó sebességgel bír, és be is vállalja a neccesebb helyzeteket alkalomadtán.

Természetesen Rodgers se érne fabatkát sem, ha nem lennének ilyen kvalitású elkapói. Az egész liga legjobb WR-egysége áll készenlétben, ennek az osztagnak fő előnye, hogy mindenki más karakterű játékos, mindenki másban jó. Az első számú opció Greg Jennings, akit legtöbbször keres a labdával Rodgers, főleg a hosszú játékoknál életveszélyes. Ő egy sérülésből térhet vissza vasárnap este. Hiányában Jordy Nelson és James Jones kaptak nagyobb terepet az alapszakasz végén, és még úgy is produktívak tudtak lenni, hogy a csereirányító Matt Flynn dobálta feléjük a labdát. Aztán ott van még a visszahordásoknál is nagyszerű újonc Randall Cobb, neki egy meccsre volt szüksége, hogy TD-t vigyen az NFL-ben, rögtön a Saints ellen. És nem szabad kifelejteni a sorból Donald Drivert, aki már hosszú évek óta a Packers egyik ikonja, jelképe. Bónuszként pedig játékra kész a már korábban általam említett Jermichael Finley, aki olyan tight end, aki szívesebben kapja el a labdát, mint a futóknak blokkoljon, e tulajdonságai pedig meccsenként egy-két TD-t szoktak jelenteni.

Vigyázó szemünket most vessük a védelemre. A szezon elején kapott kritikákat az egység, mivel talán túlságosan sok pontot és yardot engedtek aktuális ellenlábasaiknak – ez részben igaz is volt, de aztán a Packers defense elővette a másik fegyvert, amivel egy védelem hatékony lehet, ez pedig a labdavesztések kierőszakolása, illetve a labdaszerzések. Ebben ligaelsővé vált a címvédő, melynek védekező egysége a Raji, Matthews, Woodson, Tramon Williams tengelyre épül. A 3-4-es védelemben a defense line közepén tornyosul BJ Raji, aki hatalmas testméreteivel tökéletes erre a posztra, tavaly a rájátszásban pedig még touchdownt is szerzett egy interception után a nose tackle, ez annyira váratlan volt, hogy talán még őt magát is meglepte. Egy sorral hátrébb Clay Matthews az úr, aki tavaly etalon játékra volt képes bal oldali szélső linebacker pozícióban. Inkább a passzsiettetés a fő erőssége, ami jól is jön a címvédőnek a szintén inkább légiveszéllyel operáló Óriások ellen. De azért azt is szívesen nézzük majd, mikor ő és Brandon Jacobs személyében két őserő csap össze majd a pályán.

Az interceptionökért főképp a secondary felelős, tavaly robbant be a ligába Tramon Williams cornerback poszton, a pálya másik szélén pedig Charles Woodson az úr. Róla elég annyit mondani, hogy védőjátékosként sikerült a legjobb egyetemi játékosnak kijáró Heisman-trófeát elnyernie, ami a támadók nevével fémjelzett szavazások világában óriási teljesítmény (kb. mintha valaki védőként vagy kapusként nyerne Aranylabdát).

Végül, de nem utolsósorban jöjjön a special team értékelése. Cobbról már esett szó, mint visszahordó, a puntoknál még szóba jöhet Jordy Nelson, kickoffoknál pedig a szintén újonc, Hawaiiról draftolt Alex Green. Crosby a kicker, Masthay a punter, előbbi évekkel ezelőtt még bizonytalannak számított, mára már azért biztosabb lábbal bír, bár tény, olyan hosszú kísérletekre nem kényszerül általában. Talán majd most. (Ő ismerős lehet a "Fantasy Files" videókból is, rendkívül reális módon ő kongatja meg a harangot rúgásával.)

Mit várhatunk a Giants ellen:

Rendkívül érdekes meccsre van kilátás, mely több kérdést is felvet. Egyértelmű, hogy a Packersnek a passz az erőssége, főképp ezzel operálnak, emellett a futójáték szinte csak kiegészítő. Ezt nyilván a Giants is tudja. Nos, ott elit egységnek számít a front seven, és külön kiemelve a védőfal (Pierre-Paul, Umenyiora, Tuck). A Giants passzsiettetőinek csatája a sérülésekkel nehezített helyzetű Packers támadófallal lehet az egyik olyan matchup, ami eldönti a meccset. Rodgers ugyan jó a blitzekkel szemben is, hiszen gyorsan hoz jó döntést, és a dobómozdulata is gyors (érdemes összehasonlítani a negatív példaként hozott, mégis általában eredményes Tim Tebow-val), mégis már az Atlanta ellen láthattuk, mennyire hatékony tud lenni egy QB-val szemben a Giants pass rush. Ha netán sikeres lenne a Giants ilyenirányú törekvése, akkor kell előlépnie a GB futójátéknak, mint tavaly, mikor Starks a semmiből tudott előhozni egy olyan játékelemet, amelyet nem várt szinte senki.

Hosszabb távon előretekintve pedig az időjárás is faktor lehet, januárban egy-egy playoffmeccsre beüt a Lambeau Fieldre az eső, fagy, hideg, hó, stb, akkor ott nehezebb lesz passzolni, még Rodgersnek is, nem hátrány, ha megjelenne a futójáték. A másik oldalon is passzra lehet számítani leginkább, bár ennek pont a Falcons meccs mond ellent. Az alapszakaszban nem állt össze a támadófal Giants oldalon, így nem sikerült kihasználni Jacobs és Bradshaw erősségeit. Eli Manning viszont a következő szintre lépett, és bár továbbra is néha hajlamos elszórni a labdát, de ezt sokkal ritkábban fordul elő, mint régebben. Két fő célpontja van, Nicks és Cruz, akik óriási csatát vívnak majd Tramon Williamssel és Woodsonnal, hasonló meccsdöntő párharc ez is, mint a Packers támadófal vs. Giants védőfal. Ezek alapján és a papírforma szerint a Packers lehet erősebb, hiszen náluk mélyebb a depth chart (hosszabb a kispad) WR-fronton, és a Giants secondary kevésbé erős talán, mint a labdaszerzésekkel idén is bizonyító Packers egység.

A Giantsnek egy igazi brusztolós meccsen lehet igazán esélye, ahol a védőik megint ugyanazt tudnák hozni, mint az Atlanta ellen, kevés ponton és nagy nyomás alatt tartanák Rodgerst, a futójátékuk Jacobsszal és Bradshaw-val pedig a wild card meccsen mutatott arcát hozná. Egy nagy adok-kapok pontpárbajból viszont nem valószínű, hogy győztesen tudna kijönni a New York. Sokat kell birtokolniuk a labdát, lassú de hatékony, hosszú támadásokat vezetniük (futójáték kell ehhez is), hiszen ezzel is a pályán kívül tudnák tartani Rodgerséket. Ha pedig feljönnek a pályára a Packers támadói, akkor jöhet a defense. Egy playoff meccsen minden tényező lehet, a hazai pálya is, ez a Green Bay malmára hajtja a vizet.

New York Giants

A vártnál jóval simább volt az Óriások múlt heti, Atlanta felett aratott győzelme. A defense hibátlan teljesítménye miatt nagyon sokan vonnak párhuzamot a 2007-es, bajnoki címig menetelő csapat és a mostani között, hiszen abban a csapatban is a D-Line volt a meghatározó, és most is úgy tűnik hogy a legjobbkor állt össze az egység. Melléjük az alapszakaszban tetszhalott állapotban lévő futójáték is felzárkózott, a Falconst szétcincálta a földön a Jacobs, Bradshaw duó. De tekintsünk inkább előre a Packers elleni derbire, kezdjük a támadókkal természetesen.

A két csapat decemberi találkozóján az egyik ok, amiért a Giants majdnem két vállra fektette a Packerst, az a pass protection volt. Manninget csak egyszer sikerült sackelni Matthewséknak, aki így kényelmesen megtalálhatta a GB-védelem gyenge pontjait. Ezek a pontok egyébként a pálya középtájékán találhatók, ezúttal is sok rövid passzt várhatunk a tight end Jake Ballard, vagy a slotból is támadó Victor Cruz felé. Hakeem Nicks is bármikor képes robbantani, és a legutóbbi alkalommal sérülés miatt az oldalvonal mellől figyelő Mario Manningham is bevethető lesz most, így a fegyverek ott lesznek Manning keze alatt, a kérdés csak az hogy lesz-e ideje megtalálni őket. Ennél is fontosabb hogy a turnovereket kiküszöbölje a Giants. Rodgersék kezébe öngyilkosság lenne jó fieldpozíciókat adni, így az offense szempontjából ez a leginkább sarkallatos pont, ha nem is sikerül egész pályát átszelő drive-okat vezetni Eli-éknak, mindenképpen a biztos, viszonylag kockázatmentes megoldásokra kell törekedniük. Érdekesség egyébként, hogy a Packersnek 2005 decembere óta 10 olyan mérkőzése volt, amikor nem tudott a defense turnovert kikényszeríteni, mind a tízet elvesztették...

A labdabiztos előrehaladáshoz jól működő futójátékra is szükség lesz persze. Az alapszakasz során ligaszerte nem akadt ebben a kategóriában gyengébb csapat mint a Giants, az utóbbi pár fordulóban viszont megfordulni látszik a dolog. Bradshaw pár hetes kihagyása óta nem az igazi, így bár alapesetben ő lenne az a running back aki több carryt kap, egyelőre Brandon Jacobsnak jobban megy. A két csapat decemberi mérkőzésén is sokkal eredményesebb volt, mint társa, így most is azt várhatjuk, hogy inkább az ő erőfutásaira támaszkodik a csapat, és az esetlegesen elfáradt Packers defense ellen talán Bradshaw-nak is jobban fog menni.

A védelemre áttérve, nem meglepő módon a legnagyobb kérdés (és talán egyben az egész találkozó legnagyobb kérdése), hogy mennyire sikerül Aaron Rodgerst megszorítani, hibákba kergetni a Giants pass rushnak. A Tuck, Joseph, Canty, Pierre-Paul négyes Umenyiorával kiegészülve félelmetes formában van jelenleg, így már blitzek nélkül is, magától a D-line-tól hatalmas nyomásra számíthatunk a mérkőzés folyamán. Ha képes lenne dominálni a line of scrimmage-et a Giants, az döntő tényező lehetne, ez azonban nagyon nehéz lesz, nemcsak a Packers támadófalának játéka, de Rodgers „szabadulási” képességei miatt is. A két csapat alapszakaszbéli meccsén is észrevehető volt, hogy a pass rush relatív erőssége ellenére Rodgers megoldotta a helyzeteket, nincs más megoldás a Giants számára, mint még annál is hatékonyabb siettetést generálni. Komoly visszatérő a Green Bay háza táján a csapat legveszélyesebb elkapója, Greg Jennings. Érdekes lesz megfigyelni, hogy mivel készül ellene Tom Coughlin és az edzői stáb, önmagában az általában a mindenkori ellenfél number one receiverét fogó Corey Webstert ráállítani természetesen butaság lenne, várhatóan be fog segíteni neki valaki a playek nagy részében.

Szintén meggyűlhet a baja a Giantsnek a tight end Jermichael Finleyvel, aki látványosan fickándozott legutóbbi alkalommal. Sok mindennel próbálkoztak a Kékek ellene, fogta őt Deion Grant, Michael Boley és Jacquian Williams is, de egyikük sem tudott mit kezdeni az atletikus ex-Texas játékossal. Ezúttal mindenképpen jobb megoldást kell találnia a vendégeknek, ha nem akarják hogy Finley ismét a 100 elkapott yard felé kacsintgasson. A futások általában nem nyomnak sokat a latban a Packers háza táján, kérdés, hogy ezúttal képes lesz-e valamiféle rendszeres előrehaladást biztosítani Ryan Grant vagy Brandon Saine – annyi biztos, hogy hatalmas segítség lenne ez Rodgerséknek.

A speciális egységekben egyik oldalon sincs olyan elem amit így meccs előtt meghatározónak mondhatnánk. Mason Crosby és Lawrence Tynes csatájában a rutin inkább Tynes szól, punter poszton pedig Steve Weatherford és Tim Masthay is szép szezont tudhat maga mögött. A returneri feladatokat a Giants oldalán Aaron Ross és Devin Thomas látja el, a másikon pedig az újonc Randall Cobb vállalja mind a puntok, mind a kickoffok visszahordását.

Összegzésképpen, a Giants részéről a kulcs a turnoverek elkerülése és a pass rush hatékonysága lesz, ha ezen a két területen sikerülne kiválóan teljesítenie Coughlin fiainak, abban az esetben meglepetés történhet, és győztesként távozhatnak a Lambeau Fieldről. Hatalmas fegyvertény lenne ha ezt véghezvinné a Giants, akkor már valóban elkezdhetnénk beszélni a 2007-es csapatról és a bajnoki címről...