Drámai délkeleti döntő Alabama-diadallal - NCAA-körkép

Előrebocsátható, hogy minden idők egyik legnagyobb SEC-döntője kerekedett ki az ütközetből, nemcsak a tét nagysága, hanem a mutatott játékerő tekintetében is. Az első negyed védelmi háborúja egyedül Marshall Morgan georgiai rúgót engedte pontszerzés közelébe, de 50 yardos kísérlete sikertelennek bizonyult. A második negyed kezdetén a Bulldogok már eredményesen fejezték be első hatékony támadássorozatukat, a konferencia legjobban passzoló irányítója, Aaron Murray változatos célpontkeresése, Tavarres King elkapó, valamint Todd Gurley futó játszatása megtette hatását, a drive végén Jay Rome tight end 19 yardos sikeres TD-elkapása a 7-0-s vezetést jelentette a Georgiának.

Az Alabama hiába próbált eredményesen visszatámadni, a Saban-éra legmegbízhatóbb quarterbackje, AJ McCarron Sanders Commings georgiai cornerback kezébe dobta a labdát. A következő Alabama-offenzíva hozta meg végül az egyenlítést: Eddie Lacy, az Elefántok első számú futója 41 yardos TD-szerzése adta meg a másik oldalon a jelet a pontszerzésre. A Bulldogs-ellentámadást egy Murray interception „koronázta meg" (Ha'Sean Clinton-Dix állt jókor jó helyen) és a Bamának még egy 22 yardos mezőnygólra is maradt ideje, 10-7-es vezetést szerezve a nagyszünetre.

A harmadik negyed elején a Georgia a futójátékot erősítette, újonc running backjük, Todd Gurley szinte egyedül hasított végig a Bama védelmén, a drive végén 14-10-es fordítást eredményezve. Utána a Bulldogs speciális csapatrésze is megmutatta az erejét: 49 yardos alabamai mezőnygól-kísérletet blokkoltak és vittek vissza touchdownra, Alec Ogletree jóvoltából (21-10).

Az alabamai ellendrive T.J. Yeldon RB 10 yardos futásával zárult és a sikeres kétpontos kísérlet újra mezőnygól-méretűvé csökkentette a két csapat közti különbséget (21-18).

Mivel az alabamai védelem újfent puntra kényszerítette ellenfelét, ismét nekilendülhetett a hátrányban lévő támadógépezet és Lacy második futott hatpontosával átvette a vezetést (25-21 az Elefántoknak). Az ellentámadáskor Tavarres King 45 yardos elkapása sikerrel ágyazott meg Todd Gurley 10 yardos, pontokkal zárult futásának, amivel a Georgia ismét visszavette a vezetést (28-25). Öt perccel a meccs vége előtt aztán McCarron méltó választ adott Murray-nek, ő is sikeres 45 yardos passzt indított el, amit Amari Cooper touchdownnal fejezett be, újabb, 32-28-as alabamai vezetést téve az eredményjelző táblára.

A Georgia 1 perccel az ütközet vége előtt indulhatott a fordítási és győzelmi eséllyel kecsegtető támadássorozatára. Murray Arthur Lynchet és Tavarres Kinget felváltva használva 8 yardos távolságra kormányozta csapatát a végzónától és talán kissé óvatlanul időnyerési spike-olás helyett (amikor a labdát a földhöz vágja az irányító, hogy megállítsa az órát), tízegynéhány másodperccel a vége előtt végzóna-passzt indított el, amit egy alabamai védő közbeütése után Chris Conley Bulldog wide receiver olyan szerencsétlenül kapott el 5 yardra az áhított touchdown-távolságtól, hogy még a pályán belül maradt. Így viszont lepörgött az óra és a 32-28-as végeredménnyel az Alabama kezdhetett ünnepelni.

Az ütközet után Nick Saban, az Alabama SEC-győztes és nagydöntőbe jutott mestere nem győzte dicsérni az ellenfelet: „Én mondom, óriási szégyen a ligára nézve, hogy ez a Georgia nem játszhat BCS-kupadöntőben. 7-5-ös mérlegű csapatok kerültek kiemelt végjátékokba csak azért, mert konferenciadöntőt nyertek? Valami nincsen rendben ezzel a rendszerrel. Nézzék meg ezt a Georgiát: óriási meccset játszottunk ma este és a Bulldogs egészen a végéig a nyerés küszöbén állt. Az utolsó játékban dőlt el minden."

Az esetek túlnyomó többségében kisebb jelentőséggel bíró Közép-amerikai (MAC) konferenciadöntő az idén különös súllyal bírt: a reménybeli győztes és ezzel konferenciabajnok „kiscsapat" januári BCS-kupadöntős helyet célozhatott meg esetleges diadalával. A téthez méltó mérkőzést játszott egymással a Northern Illinois Huskies és a Kent State Golden Flashes és az ütközet végén az Észak Illinois Egyetem futballprogramja ünnepelhette fennállása legnagyobb sikerét. Kétszeri hosszabbítás utáni 44-37-es győzelmük főszereplője Jordan Lynch Huskies-irányító volt, aki 160 yardot és három TD-t futott, 212 yardot és egy hatpontost passzolt a győzelem kivívása érdekében. A Northern Illinois kétszer annyi yardot hozott össze, mint ellenfele (524-260) és a Kent State sztárfutóját, Dri Archert is 15 futott és 81 elkapott yardot sikerült tartaniuk.

A január 1-i Rose Bowl hagyományosan a Pac-12 és a Big Ten konferencia legjobbjának ütközete, a BCS-kupadöntőbe kerülésért vívott konferenciadöntőkön a Csendes-óceán partjáról a Stanford és a UCLA, míg a Nagy-tavak vidékéről a Wisconsin és a Nebraska csaphatott össze. A Stanford Cardinal az Oregon emlékezetes legyőzésével és a UCLA alapszakaszbeli 30-17-es elpáholásával került a konferenciafináléba, míg egy héttel ezelőtti ellenfele, a Bruins ősi riválisa, a USC Trojans legyűrésével kerülhetett a döntőbe.

A Los Angeles-i Bocsok mindenki általános meglepetésére felvették a kesztyűt és végig óriási küzdelemre késztették a jóval esélyesebb Kardinálisokat. Johnathan Franklin, akire a előző héten a Stanford elit futás elleni védelme rácsukta az ajtót, most brillírozott, 194 yardot és két TD-t hintett. Ha Kevin Hogan stanfordi quarterback nem játszana hetek óta ihletett formában (mostani teljesítménye 16-22, 155 yard és 1 TD), bizony nagyobb bajba is kerülhetett volna az egyvereséges Cardinals, 27-24-es vezetésüknél így is csak egy 52 yardról kihagyott UCLA mezőnygól mentette meg őket a hosszabbítástól.

A Rose Bowl másik résztvevőjének személye jóval simább mérkőzésen dőlt el. Mivel a Big Ten konferencia két legjobb csapata, a veretlen Ohio State és a Penn State eltiltás miatt nem vehet részt az utószezonban, a kupadöntőt a Wisconsin Badgers és a Nebraska Cornhuskers vívta egymással. A Badgers futószörnyei a legfontosabb mérkőzésen nyújtották a legjobb teljesítményüket, Montee Ball 202 yardot és 3 TD-t, Melvin Gordon 216 yardot és 1 TD-t, míg James White 196 yardot és 4 hatpontos véshetett fel a neve mellé. A 70-31-es Wisconsin-győzelem értékét és a Nebraska edzői és játékos stábjának csődjét jól mutatja, hogy a Cornhuskers 30 másodperccel többet birtokolta a meccsen a labdát, mégis 39 ponttal kikaptak.

Az Orange Bowl-helyért vívott Florida State Seminoles-Georgia Tech Yellow Jackets Atlanti-óceáni (ACC) konferenciadöntő 21-6-os Seminoles-vezetés után fokozatos leolvadást hozott. A Georgia Tech sikerrel zárkózott fel a meccs végére, de a James Wilder RB vezette floridai futójátékkal nem bírtak. Wilder ugyan csak 10 labdát kapott a meccsen, de ezeket 69 yardra és 2 TD-ra váltotta, 21-15-ös Florida State-győzelemre, konferenciabajnoki címre és BCS-bowlba vezetve társait.

A HEISMAN-DÍJ HÁROM VÁROMÁNYOSA

A legkiemelkedőbb egyetemi amerikaifutball-játékosnak járó Heisman-díj is az átadás küszöbére érkezett. A döntőbe három várományos került, akik vitathatatlanul a legerősebb bélyeget nyomták az egyetemi futball 2012-es szezonjára.

Collin Klein, a Kansas State Wildcats végzős irányítója sokáig elsőszámú favoritnak számított a Heisman-szakértők körében. 2490 yardos passzteljesítménye és 15 passzolt touchdownja, 890 yardnyi és 22 TD-t érő futásai a Big 12 konferencia legjobb játékosává tették. Ha nincs a Baylor elleni váratlan botlása, szinte biztosan előzetes győztesként tekinthetnénk rá.

Manti Te'o, a Notre Dame Fighting Irish végzős linebackere az egyetlen a három jelölt közül, aki veretlen csapatban fejezte be az alapszakaszt és nagydöntőt játszhat. Esélyeit jócskán csökkenti, hogy védőjátékos a Heisman-díj történetében csak egyszer, Charles Woodson michigani cornerback nyert védőjátékosként díjat, ő ráadásul punt returnerként és elkapóként a pálya mindkét oldalán játszott. Te'o csapata elsőszámú vezéreként vezetheti csatasorba társait az Alabama elleni január 7-i nagydöntőben, Heisman-díja csak fokozná az érdeklődést a finálé iránt.

Johnny Manziel, a Texas A&M Aggies újonc quarterbackje az SEC konferencia első irányítója, aki 3000 yard felett passzolt (24 TD) és 1000 yard felett futott (19 TD) egy szezon alatt."Johnny Futball" a 2012-es alapszakasz legcsillogóbb támadói teljesítményét nyújtotta, szinte egymaga verte meg a nagydöntős Alabamát, díjnyerési esélyeit csökkenti, hogy elsőéves játékos még soha nem nyerte el eddig ezt a rangos elismerést.