Bátrak otthona – Bodnár Zalán jegyzete

A jelek szerint az Egyesült Államokban, ahol mindent, de mindent lehet, a politikai korrektség béklyói közepette a legrázósabb kihívás: nevén nevezni a gyereket. Ám az ottani nemzeti sport, a tojáslabdás futball révén most nagy próba előtt áll az amerikai demokráciamodell: hogyan lehet jó képet vágni nemzeti szimbólumok kigúnyolásához, meggyalázásához? Még azok is, akik elismerik, hogy van rendőri túlkapás az országban, hogy a színes bőrűeken könnyebben kattan a bilincs, ők sem tudják értelmezni, miért lenne ezért hibás a nemzeti himnusz, amely épp az amerikai szabadságot szimbolizálja világszerte („szabadok földje, bátrak otthona”, ugyebár), és amelynek elhangzása alatt újabban a fekete NFL-játékosok nem állnak fel, nem jönnek ki az öltözőből vagy éppen provokációként nyújtógyakorlatokat végeznek.

A gigabotrányban – amelyben újabb frontot nyitott Donald Trump elnök azzal, hogy eltiltatná a himnusznak tiszteletet nem adó játékosokat, majd a tulajdonosok és a játékos-szakszervezetek is, amelyek viszont egységesen kiálltak a sportolók mellett – az amerikai sajtó boldog-boldogtalant megszólaltat, de keresve sem találni olyan közszereplőt, aki elítélné a nagyrészt afroamerikaiak protestálását. Nyilván mindenki retteg attól, hogy emiatt rásütnék a rasszizmus bélyegét, ami aztán senkinek sem hiányzik az Egyesült Államokban.

A bűncselekmények elévülnek, a gyilkosságokat le lehet ülni, de akit egyszer a rasszizmus vádjával illetnek, az többé nem szabadul a píszíterror szorításából. Ám Amerika megint szavak nélkül ad egy egészen más választ is. A múlt hétvégi Chicago Bears–Pittsburgh Steelers mérkőzés előtt a vendégek valamennyi játékosa az öltözőben maradt a himnusz alatt, kivéve Alejandro Villanueva, a korábbi katona, aki háromszor is megjárta az afganisztáni frontot. Azóta az ő meze fogy a legjobban az Egyesült Államokban. Nem Pittsburghben, nem a futballdresszek piacán, hanem egész Amerikában, az összes sportágat tekintve, az összes ajándéktárgy közül. Kísértetiesen hasonló a jelenség, mint az elnökválasztásnál: nyilvánosan mindenki szalonképtelennek titulálta Trumpot, majd a szavazófülke magányában a többség már vállalta a véleményét.

Villanueva a hét közepén mégis szabadkozni kényszerült: „Minden alkalommal, amikor meglátom a képet arról, hogy egyedül állok, zavarban vagyok. Hibásnak érzem magam, hogy a himnuszos történet kicsúszott a kezek közül. Minden csapattársam igazi hazafi, ezt őszintén állíthatom” – meakulpázott. Villanueva Afganisztánban kapitányként szolgált az Army Rangersnél, érdemeiért bronzcsillaggal tüntették ki. Nem félt ott, ahol a föld alatt bombák teremnek, ahol eső helyett rakéta hullik alá az égből. Tettével kifejezett valamit a Bears elleni meccsen. De hogy ezt szavakba is öntse – nos, arra ő sem vállalkozott.