Eredmény nincs, a szurkolókra tesznek – bajban a Los Angeles-i NFL-csapat?

Az egész rémálom 2017 januárjában kezdődött, amikor a San Diego Chargers tulajdonosa, Dean Spanos hivatalosan is bejelentette: az egyesület Los Angelesben költözik!

Spanos ezt másodikként húzta meg, előtte nem sokkal ugyanis biztossá vált, hogy a St. Louis Rams is átteszi székhelyét „Az angyalok városába”.

Noha a Chargers kis túlzással még „meg sem, ízlelte” Los Angelest, sokan máris óriási buktáról beszélnek. S hogy miért?

Például azért, mert az egyesület átmenetileg a mindössze 27 ezer fős befogadására képes StubHub Centerben fogadja ellenfeleit, ám a Los Angeles-iek egyelőre olyan magasról tesznek a Chargers mérkőzéseire, hogy a csapat első három találkozójára el sem kelt minden jegy – de ha elkelt volna, azt is megemlegetné a gárda, az ugyanis a vendégszurkolók miatt történt volna.

Amikor a 27 ezres stadion is kong az ürességtől

Az Eagles elleni összecsapás után például a hazai játékosok teljesen kikeltek magukból, mondván, olyan volt, mintha idegenben játszanának.

„Elég nehéz úgy, hogy tulajdonképpen a saját pályánkon is mi vagyunk a vendégek. Ez nagyon kellemetlen” – mondta kiakadva a 26–24-es vereség után Melvin Gordon, az együttes futója.

Ezen a mérkőzésen bizony jó volt Eagles-játékosnak lenni

Eagles fans have completely taken over the Chargers stadium in LA

(via @FlyByKnite) pic.twitter.com/wBnNJfL2OW

— Bleacher Report (@BleacherReport) 2017. október 1.

Eddig úgy tűnik tehát, hogy a Chargers költözése katasztrófába torkollik, s óriási bukás lesz a vége.

MI AZ OKA ANNAK, HOGY LOS ANGELES NEM KÍVÁNCSI A CHARGERSRE?

Győzelem. Az első és talán legfontosabb tényező a sikeresség – mert ez az, amit a Chargers igazából San Diegóban sem mondhatott el magáról. Példának okáért: a csapat 2010 óta mindössze egyszer jutott be a rájátszásba, akkor is csupán egy kört tudott menni.

Márpedig Los Angelesben a „minőséghez” vannak szokva, elvégre arról a városról beszélünk, amely olyan klubokat tud felvonultatni, mint a hatszoros World Series-győztes Dodgers (baseball), az elmúlt években két Stanley-kupát begyűjtő Kings (jégkorong), vagy épp az NBA történetének egyik legsikeresebb egyesülete, a 16-szoros bajnok Lakers.

Olyan klasszisok kötődnek ráadásul LA-hez, mint Bob McAdoo, Chris Paul, Elton Brand, Elgin Baylor, Jerry West, Kareem Abdul-Jabbar, Kobe Bryant, Randy Smith, Magic Johnson, Wilt Chamberlain, ha a kosárlabdát nézzük, de ha a baseballcsapat háza táján nézelődünk, mondhatnánk Sandy Koufaxot, a legendás Jackie Robinsont, Don Drysdale-t, Duke Snidert, de említhetnénk Roy Campanellát is.

Ha meg NHL, akkor sincs hiány a klasszisokban, elég csak Wayne Gretzkyre, Luc Robitaille-re, Marcel Dionnéra, Rob Blake-re vagy Anze Kopitarra gondolnunk.

A Chargers pedig? A Chargersben a legnagyobb sztár Philip Rivers, az együttes irányítója, aki persze nagyon jó játékos, ám valljuk be, ligaszinten nincs az elitben, és ami nagyon fontos, marketing szempontjából sem egy „eladható” figura.

Vannak szerethető egyének, mint a visszavonulása után vélhetően a Hírességek Csarnokába is bekerülő Antonio Gates, akadnak óriási tehetségek is, mint Joey Bosa vagy Melvin Gordon, de ami az igazi szupersztárokat illeti, annak a Chargers híján van.

Nincs tehát meg sem az eredményesség, sem az a központi szereplő, aki miatt a szurkolók igazán csábítónak érezhetnék, hogy Los Angeles legújabb együtteséért izguljanak.

MÚLT NÉLKÜL NEHÉZ

Mert ha már a Chargersről beszélünk, jegyezzük meg, nagyon más kávéház, mint a szintén Los Angelesbe költöző Rams. Míg a Kosok ugyanis 1946 és 1994 között ugyebár LA-ben játszottak, addig a Chargers mindössze alapításának évében, 1960-ban volt a városban, majd egy esztendőre rá, 1961-ben átrakta székhelyét San Diegóba.

A Ramsnek tehát komoly, 48 éves múltja van „Az angyalok városában”, amivel Stan Kroenke, az egyesület tulajdonosa tisztában is volt, amikor előállt a tervével, miszerint St. Louisból elköltözteti a csapatát.

Dean Spanos, a Chargers első embere? Ő a jelek szerint egyáltalán nem gondolta át rendesen a döntését, s nem számolt annak következményeivel. Spanos vélhetően nem volt tisztában azzal, hogy a Chargers meccseire nem Chargers-szurkolók járnak majd. Mert ez a helyzet. Fölösleges kertelni, mondjuk ki nyíltan: a StubHub Centerbe jelenleg egyszerűen csak szurkolók mennek ki, olyanok, akik vagy az ellenfél miatt veszik majd meg a jegyet, vagy csak kíváncsian egy meccsre, de kötődésük egyáltalán nincs a „hazaiakhoz”.

Aki piros mezben feszít, az bizony Chiefs-rajongó. Úgyhogy van egy rossz hírünk…

A Los Angeles Chargersre egyébként még az otthonülők sem kíváncsiak: a negyedik fordulóban a hat, a televízióban is leadott találkozó közül csak az ötödik (!) legnézettebb meccs volt a Chargersé Los Angelesben, abban a városban, amely immár az egyesület „sajátjának” számít.

Itt tehát már nem csak arról van szó, hogy nem mennek ki a Chargers összecsapásaira. Itt arról van szó, hogy az emberek magasról tesznek erre a csapatra. Ez, valljuk be, siralmas.

A már korábban emlegetett Philip Rivers konkrétan kiakadt, amikor meghallotta, hogy Spanos elköltöztetné a csapatot – a 35 éves quarterback nyíltan kimondta, ő nem akar Los Angelesbe költözni. Neki nyolc gyereke van, a család, az élete San Diegóban lett felépítve, őt minden oda köti, lerombolni pedig semmit sem szeretne.

Ebből persze cirkusz lett, amit aztán néhány hét múlva elsimítottak, és már maga a játékos is azt mondta, elfogadja a váltást – érdekes tény azonban, hogy Rivers nem költöztette el családját, maradt San Diegóban, s minden egyes nap autóval jár át Carsonba a Chargers edzéseire és felkészülésére. Csak ez az utazás oda-vissza napi mintegy 7-8 órájába kerül…

Szóval Rivers valóban elfogadta ezt a költözést? Inkább tűnik úgy, mintha „testben” ott lenne Los Angelesben, „lélekben és szívvel” viszont már nem. Noha az irányítón kívül más Chargers-játékos nem balhézott, a csapathoz közeli források szerint sokan egyáltalán nem fogadták jól a közelgő változást.

HOGYAN TOVÁBB?

Most ott tart a Chargers kilengése, hogy – mint már említettük – az együttes első három, papíron hazai mérkőzésére a 27 ezres StubHub Center sem telt meg, a vendégszurkolók ráadásul elsöprő fölényben vannak a Chargers-rajongókhoz képest.

Így azért nehéz játszani

Live from Los Angeles, Chiefs fans have taken over #ChiefsKingdom pic.twitter.com/tXbY2zeAuw

— Keller Weiler (@kellerweiler) 2017. szeptember 24.

A helyzet pedig egyre inkább kezd katasztrófába torkollni… Az elmúlt héten már egyre több pletykát lehetett arról olvasni, miszerint az NFL felvetette az ötletet, hogy a klubot visszaköltöztesse San Diegóba, ahol a drukkerek a hírek szerint szívesen látnák ismét szeretett csapatukat.

Igaz, a liga tagadta, hogy szóba került volna ez az opció, de az nyílt titok, hogy az NFL nem támogatta Spanos ötletét, Roger Goodell főkomisszár például egyenesen ellenezte, ám a tulajdonosok döntésének ő is „fejet hajtott”.

EZ IS CSAK ÜZLET

Nyilvánvalóan Spanos is tisztában volt vele, hogy egy Los Angelesbe való költözés üzleti szempontból egyértelműen megéri majd – a Rams értéke például az LA-be való áttelepülés után egyből a kétszeresére nőtt (1.4 milliárd dollárról 2.9-re).

Az üzletember vélhetően azt is tudta, hogy a Chargers szurkolók nélkül is képes lesz „túlélni” az NFL-ben ugyanis a klubok nem a meccsbevételekből „élnek meg”, a fő bevételi forrás a televíziós jogokból származik, s ezeket így is értékesíteni tudják.

Spanos a látottak alapján úgy számolt, a stadionban lesz elég néző (noha a képek tanúsága alapján nincs, az NFL állítása szerint nincs gond a jegyeladásokkal), az persze teljesen más kérdés, hogy a kilátogató emberek nem a hazai együttesért szorítanak. Mert ez a tulajdonosnak egyelőre – úgy tűnik – mindegy, egészen addig, amíg az egyébként ligaszinten legdrágábbak közé tartozó belépők nagy részét minden mérkőzésre értékesíteni tudják.

Persze rengetegen szurkolnak azért, hogy az NFL valamilyen módon visszaköltöztesse a franchise-t San Diegóba, ám arra, hogy ez megtörténjen, az esély majdhogynem nulla.

Sajnos kijelenthetjük: a Chargers már nem a szurkolókról, a múltról és a hagyományokról szól. A Chargers már a pénzkötegek megmozgatásáról szól, amibe viszont nem fér bele a sport szeretete.