A megszállott a nyugodt ellen a Super Bowlon

JIM HARBAUGH, A MEGSZÁLLOTT

A fiatalabbik testvér – Jim Harbaugh, a San Francisco 49ers vezetőedzője. Az öcsike, aki már a gimnáziumban is sztár volt, és aki másfél évtizedet lehúzott az NFL-ben játékosként, mielőtt edzősködésre adta a fejét. Aztán persze ott is arannyá vált minden, amihez nyúlt. A XLVII. Super Bowl két edzője két testvér – közülük az ifjabb valódi megszállott.

Jim Harbaugh-nak két év kellett, hogy a Super Bowlig vezesse a San Francisco 49erst. Ez nagyjából jellemző is rá: amíg bátyja, John szisztematikusan és türelmesen építgette pályafutását, ő hatalmas ugrásokkal haladt előre, elsöpörve minden útjába kerülő akadályt.

Már gyerekként mindig mindenkit le akart győzni, impulzív volt, őszinte, nagyképű és tehetséges, méghozzá nagyjából mindenben. A hokipályán sosem passzolt, viszont lepattantak róla az ellenfelek, ahogyan végigszólózott a jégen és gólt lőtt. Az ebédlőben jobb híján abban versenyzett a barátaival, ki tömi magába gyorsabban az ételt, és bár ministrált is a közeli templomban, egy régi barát elmondása szerint nem véletlen, hogy az egyházközség nem sokkal azután állította le az egyházi iskolások ministránsprogramját, hogy Jim feltűnt a színen... Amerikai futballban sem kímélte magát: a baráti játékokról mindig horzsolásokkal és kék-zöld foltokkal tért haza. Gimnáziumi játékosként igazi falkavezér akart lenni – erre akkor még csak a pályán, irányítóként nyílt módja.

Edzői karrierje ugyanis döcögősen indult. Tizenhat éves volt, amikor a gimnáziumi bajnokság egy már agyonnyert meccsén odasettenkedett az edzőhöz: „Mester, mester! Hadd mondjam be én a következő játékot!” A tréner ráhagyta, a csapat pedig három yardot haladt a remek taktikai megoldás után – hátrafelé. Jim kisvártatva ismét odasomfordált az edzőhöz, de az akkor már elzavarta – úgyhogy egy darabig takaréklángra állította az edzői ábrándokat.

Épp elég jól megélt játékosként is. Az az edző, Bo Schembechler vette magához a Michigan Egyetemen, aki kiskorában még üvöltözött vele, amikor bátyjával, Johnnal beszaladgáltak a pályára – merthogy édesapjuk épp Schembechler mellett dolgozott akkoriban. Jim legendás hírű esze és szíve révén hamar sztárrá lett, és végül tizenöt szezont húzott le az NFL-ben. Bajnoki gyűrűt ugyan nem szerzett, de voltak emlékezetes meccsei, főként a Chicago és az Indianapolis színeiben, egyszer pedig az év végi gálán, a Pro Bowlon is részt vehetett.

Közben készült az edzősködésre is: nyaranta édesapjának segített játékosokat toborozni az egyetemi csapatába, majd pályafutása befejeztével az Oakland Raiders irányítóinak edzője lett – az ottani quarterback, Rich Gannon élete legjobb szezonját futotta 2002-ben, a csapat pedig a Super Bowlig jutott.

Aztán a San Diego Egyetem futballcsapatát rakta rendbe immár főedzőként (utolsó 27 meccséből 25-öt nyert meg az addig közepes gárda), majd a Stanford Egyetem harmatos brigádjából csinált négy év alatt csodacsapatot, és lett 2010-ben az év legjobb edzője. Az esztendők óta vergődő San Francisco 49ers két kézzel (és a két kézben 25 millió dollárral) kapott Jim után, ő pedig az NFL-ben is csodát tett. Már első évében kis híján a Super Bowlba vitte az addig lesajnált társaságot (hosszabbításban kapott ki a 49ers a fináléba jutásért), Harbaugh-t pedig rögtön az év edzőjének választották meg az NFL-ben is. Az ugráló, ordibáló, ezer fokon égő trénert imádják játékosai, ő pedig éppúgy nyerni akar, mint gyerekkorában is mindig. De mit szól ehhez bátyja?

JOHN HARBAUGH, A NYUGODT

Az idősebb testvér – a Baltimore Ravens mestere, John Harbaugh. Nem volt menő gimnazista, nem volt sztárjátékos, nem volt csodálatos ifjú edzőfenomén viharos eredményekkel – lassú, kitartó munkával jutott ugyanaddig, mint 15 hónappal fiatalabb öccse.

„John vagyok Baltimore-ból, és azt szeretném kérdezni, igaz-e, hogy mindketten jobban szerették Jimet, mint a bátyját?”

Váratlan kérdés volt, kicsit meg is zavarta a Harbaugh szülők telefonos konferenciainterjúját. Ám a kislányuk, Joani felismerte a vásott betelefonáló hangját – vagyis a bátyjáét, John Harbaugh-ét, aki a Baltimore Ravens vezetőedzője, és így akarta megviccelni az épp a feléjük irányuló hatalmas médiaérdeklődésnek eleget tevő szülőket a döntő előtt.

John Harbaugh a kedves, mindig udvarias, szellemes ellenpólus impulzív öccse mellett. Kiskorában is szerény, elgondolkodó fiúcska volt – de ugyanúgy kész volt verekedni, ha az öcsike átnyúlt a közös szobájukat kettéválasztó ragasztócsíkon, mint tette azt Jim fordított helyzetben. Amíg Jim cinkelt kártyákkal huszonegyezett a barátaival, John inkább jóságosan elárulta nekik az öccse titkát – ebből is bunyó lett.

A fentiek ellenére Harbaugh-ék szerető testvérek voltak. Édesapjuk 1964-től kezdve edzősködött (John akkor volt kétéves), gyakorlatilag a futball volt az életük. John azonban nem volt e téren különösebben tehetséges – viszont már az egyetemi bajnokságban, ahol védőjátékosként szerepelt, kiderült róla, hogy van szeme az apró részletekhez, és igazi vezéregyéniség, sokkal érettebb a társainál. A futballhoz nem is ragaszkodott annyira – legalábbis nem a pályán. Bár még egy ötödik évet focizhatott volna az egyetemen, inkább négy esztendő alatt megszerezte diplomáját. Büszke any­ja azt hitte, príma jogász lesz a gyerekből.

Csakhogy John Harbaugh-t addigra már megfertőzte az edzősködés. Először édesapja mellett dolgozott a Western Michigan Egyetemen, majd egyik csapattól a másikig csapódott 1984 és 1997 között – mindenhol segédedzőként tevékenykedett. Aztán 1998-ban kikötött a Philadelphia Eagles NFL-együttesénél, de ott sem valamelyik látványos feladatkört kapta meg: a speciális csapatrészt edzette, amely csak a kezdőrúgásoknál, mezőnygóloknál és hasonló szituációban kerül pályára. Csendben (és remekül) tette a dolgát, de kilenc év után azért jelezte a vezetőedzőnek, Andy Reidnek, hogy többre vágyna, mert így sosem lesz belőle NFL-edző. És láss csodát, alig egy évig kellett az Eagles védelmével dolgoznia, a Baltimore Ravens máris megtette vezetőedzőnek – igaz, csak azért, mert első jelöltjük lemondta az állást. Az általános reakció Harbaugh kinevezésére a „Hogy kicsoda?” kérdésben foglalható össze, ám a következő öt idény mindenkit meggyőzött. Vele a kormányrúdnál a Ravens minden évben a rájátszásba jutott (nyert is playoffmeccset), és már tavaly is csak egy elkapó és egy rúgójátékos ügyetlenkedése miatt maradt le a nagydöntőről – azóta már egyikük sincs a csapatban. John Harbaugh aprólékos, elhivatott és felkészült szakember, de ha szükséges, az együttes érdekében könyörtelen is. Idén az alapszakasz vége előtt néhány héttel rúgta ki jó barátját, Cam Cameront, a támadójátékért felelős edzőt, mert úgy látta, nem jó irányba halad a szekér. És igaza lett: a Ravenst utóbb a támadóegység repítette a Super Bowlba.

És hogy kit szeretnek jobban a Harbaugh szülők? John abban bízik, hogy a Super Bowl után nem őt – elvégre egy anya szíve mindig az elesettebb gyermekhez, a veszteshez húz...