A Billsnél az elkapósor, a Lionsnál a sérülések, de mi lehet a Kansas City gyenge pontja?

1. KANSAS CITY CHIEFS 

Legnagyobb gyengeség: támadófal 

Az AFC ura joggal reménykedhet a történelmi sorozatbeli harmadik bajnoki címben. A Chiefs talán az elmúlt évekhez képest most tűnik a legsebezhetőbbnek, ebben pedig a támadófal gyengélkedésének nagy szerepe van. Andy Reid és Patrick Mahomes szerencséje, hogy nem az egész egység teljesítménye sebezhető: Creed Humphrey center a legjobb értékelést kapta a PFF-től, és Joe Thuney is hetedik a guardok rangsorában. Itt viszont meg is áll pozitívumok sora.  A draft második körében érkező Kingsley Suamataia hamar kikerült a kezdőből, de a helyére érkező Wanya Morris még rosszabbul teljesített. A Chiefs az alapszakasz végén megszerezte az keresztszalag-szakadásból visszatérő veterán D. J. Humphriest, aki az utolsó héten két siettetést, és két sacket engedett a Denver ellen, ráadásul sérülések is hátráltatták, így ő sem tűnik a probléma megoldásának. Mahomest idén karrierrekordot jelentő 36-szor sackelték, ez nyolccal több, mint 2021-ben, amikor a Super Bowlban a Tampa Bay védelme folyamatosan nyomás alatt tartotta a kétszeres MVP irányítót. A Houstonnak ráadásul a Danielle Hunter, Will Anderson Jr. alkotta passzsiettető duó révén pont a passzsiettetés az egyik erőssége.

A legnagyobb erősség: tapasztalat

A már két éve regnáló bajnok Chiefsnél nem nehéz erősségeket kiemelni, hiszen nem véletlen, hogy lassan már dinasztiaként lehet őket említeni. Ezt a dinasztiát jelenleg egyértelműen Patrick Mahomes vezeti, akinek ugyan nem az idei az eddigi legjobb idénye, ám már többször is bebizonyította, hogy a rájátszásban bármikor tud akár a semmiből is olyan teljesítményt letenni az asztalra, amelyre még évekkel később is emlékezni fogunk. A kansasieknél azonban nem ő az egyetlen, aki az utóbbi évek alatt rengeteg tapasztalatot szerzett annak kapcsán, hogy kell Super Bowlt nyerni.  Megemlíthetjük Travis Kelcet vagy akár Chris Jonest, akiknek szintén kiemelkedő szerepe lehet benne, hogy felülkerekedjenek a szinte csak fiatal játékosokból álló Texanson. A KC-nél több játékos emlékezhet arra az öt évvel ezelőtti rájátszás-mérkőzésre, amikor a Houston már 24–0-ra is vezetett a Kansas City vendégeként, végül Patrick Mahomesék 51–31-re nyertek.

2. DETROIT LIONS 

A legnagyobb gyengeség: sérülések 

Azt szokták mondani, hogy nem feltétlen a legjobb csapat nyeri a Vince Lombardi-trófeát, hanem amelyiket legjobban elkerülik a sérülések. Ilyen szempontból az NFC első kiemelését birtokló Lionsnak lehetnek aggályai. A Detroit az egész alapszakaszban küzdött a sorra kidőlő játékosok miatt. Novemberben például átlagosan csapatonként 12 játékos volt sérülési listán, a Lionsnál több mint húsz. Főleg a védelmet viselték meg a hiányzók: Aidan Hutchinson csak a Super Bowlra térhetne vissza, a cornerback Carlton Davis is kiesett, de az első körös újonc Terrion Arnold és a linebacker Alex Anzalone játéka is kérdéses. A sérültek miatt a passzsiettetés, és a passz elleni védekezés is nehézkes lehet, bár Aaron Glenn egysége a Minnesota Vikings elleni sorsdöntő alapszakaszzáró mérkőzésen is megmutatta, hogy semmilyen összetételben nem szabad leírni őket. Egyelőre működik a New England Patriotstól jól ismert „következő ember előrelép” taktika, de félő, hogy a rájátszásban sorozatban három top ellenfél ellen már nem lesz elég a jó rendszer és a cserejátékosok akaratának egyvelege.

A legnagyobb erősség: Dan Campbell

A franchise történelmének első Super Bowl-győzelmére hajtó Detroit úgy tűnik végre minden tekintetben összeállt. Mindez elsősorban a gárda vezetőedzőjének, Dan Campbellnek köszönhető, aki alig több mint két év alatt a liga egyik leggyengébb csapatából egy szinte megállíthatatlannak tűnő gárdát varázsolt. Ha továbbra is így folytatja a munkáját, akkor a legnagyobbak között fogják emlegetni, de ahhoz először még szüksége van három győztes meccsre, hogy bizonyítsa rátermettségét. Tavaly már igen közel jutott a döntőhöz a Detroit, idén pedig még erősebb kerettel és Campbell irányításával nem csak elérhető közelségben van a trófea megszerzése, de már-már elvárásnak is tekinthető.

3. BUFFALO BILLS 

A legnagyobb gyengeség: első számú elkapó hiánya 

Alaposan átalakult a Buffalo Bills elkapósora a tavalyi rájátszáshoz képest. Érkezett csere útján Amari Cooper, a szabadügynökpiacról Marquez Valdes-Scantling, míg a draft második köréből Keon Coleman. Távozott viszont Gabe Davis és Stefon Diggs is, utóbbit pedig senki se tudta pótolni. Az alapszakaszban Khalil Shakirnak volt a legtöbb elkapott yardja (821), Mack Hollinsnak pedig a legtöbb elkapott TD-je (5). Josh Allen persze képes bármelyik átlag elkapóból elit szintű játékost varázsolni, ezt mutatja, hogy Joe Brady támadósora első számú elkapó nélkül is kilencedik volt a ligában passzjátékok hatékonyságát nézve. A hazai pályán még hibátlan Bills Super Bowl reményeinek az elmúlt négy évben háromszor is a KC vetett véget, ha az elkapósorban nem lép elő valaki, akkor lehet, hogy idén már a Ravens megálljt parancsol Sean McDermottéknak. 

A legnagyobb erősség: Josh Allen

A Chiefshez hasonlóan a Billsnél is igen könnyű kiemelni a csapat legértékesebb láncszemét, Josh Allent. A liga alapszakaszának MVP-címére is pályázó sztárirányító már évek óta szeretné megdönteni a Chiefs egyeduralmát az AFC-ben azonban eddig sikertelen volt a küzdelme. Idén viszont minden szempontból fejlődött Allen és annak ellenére, hogy az év elején szinte mindenki leírta a Buffalót, a QB egészen a második kiemelésig repítette a gárdát és már a rájátszásban is aratott egy rendkívül magabiztos győzelmet, ami igenis bizakodásra ad okot a Bills-szurkolók számára. Allen bármilyen körülmények között képes tűpontos, bombaerős labdákat dobálni még olyan célpontokhoz is, akik nem tudtak annyira elszakadni védőjüktől.

4. BALTIMORE RAVENS 

A legnagyobb gyengeség: harmadik kísérletes passzvédekezés 

Zach Orr védelmi koordinátor nyári érkezése óta lassan állt össze a Baltimore passzvédekezése. A Ravens engedte a Jacksonville mögött a második legtöbb passzolt yardot meccsenként és a tizedik  legtöbb passzolt TD-t. Különösen a harmadik kísérleteknél gyengélkedik a Baltimore  védelme: míg az összesített passzvédekezési sikerességi mutatóban a 13., addig a harmadik kísérleteknél a 28. helyre esik vissza a Kyle Hamilton fémjelezte védelem. „Egyszerűen nem úgy megy a játék, ahogy gyakoroltuk, ezt ki kell javítani” – fakadt ki még novemberben Marlon Humphrey, a Ravens cornerbackje. Azóta néhány kisebb változtatással – például Kyle Hamlinton slot pozícióból safety szerepkörbe átmozgatásával – rengeteget javult az egység, szinte minden lényeges mutatóban ligaelsők. Azonban a harmadik kísérleteknél továbbra is negyven százalékos hatékonysággal first downt érnek el az ellenfelek. A Baltimore védelme tehát képes bizonyos mutatókban elit szintű passzvédekezésre, de egyes aspektusokban még lehet fejlődni. A gyenge passzvédekezés amúgy sem jó ómen a mai NFL-ben, különösen akkor, ha olyan irányítók állnak veled szemben, mint Josh Allen és Patrick Mahomes.

A legnagyobb erősség: futójáték

A másik MVP-jelölt, Lamar Jackson csapata is okkal érezheti, hogy ez az az év, amikor végre jön az áttörés és úgy tudnak szerepelni a playoffban is, ahogy azt elképzelték. A fürgelábú Jacksonnak és a stabil támadófalnak köszönhetően az eddigi idényekben is a futásáról volt híres a Baltimore, idén azonban Derrick Henry megszerzésével a csapat történelmi számokat produkál a földön, amit a Pittsburgh Steelers elleni rájátszás meccsen is megcsillogtatott. Ha továbbra is erre helyezik a hangsúlyt támadásban John Harbaughék és a Roquan Smith vezette védelem is hozza a tőle elvárhatót, akkor egyáltalán nem lenne meglepő, ha a Baltimore maga mögé utasítaná az összes riválisát, és a végsőkig menetelne. 

5. PHILADELPHIA EAGLES  

A legnagyobb gyengeség: Jalen Hurts nyomás alatt 

Az agyrázkódás miatt két meccset kihagyó Jalen Hurts visszatért a Packers ellen, de –ahogy az egész szezon során – közel sem nyújtott meggyőző teljesítményt. Az Eagles irányítóját sok kritika érte, hogy nem tudja azt a szintet hozni, amelyet a fizetése alapján elvárnak tőle. Persze a Saquon Barkley, A. J. Brown, DeVonta Smith triónak és Hurts futásainak köszönhetően ritkán van szükség az irányító extra teljesítményére, de a rájátszásban már a passzjátékban is fel kell lépnie. A 26 éves játékos sokszor bizonytalan, a kelleténél több ideig tartja magánál a labdát, ezzel magára húzza a sackeket, az alapszakaszban karrierrekordot beállító 38-szor zsákolták be a Philadelphia irányítóját. Hurts a PO-ban a levegőben hat meccsen 200 yardot átlagolt, összesen 11 sack és hét TD a mérlege. Nem jó, de nem is tragikus mutató. Kérdés, hogy ha Hurts passzjátékán múlik a győzelem, akkor tud-e szintet lépni? 

A legnagyobb erősség: Saquon Barkley

A Sasoknál nem meglepő módon szintén a futójátékot emelnénk ki, hiszen a Ravenshez hasonlóan ők is rendkívül jól igazoltak a futóposztra Saquon Barkley személyében, aki az alapszakaszban átlépte a 2000 yardos álomhatárt és a rájátszásban legalább ilyen kiemelkedő teljesítményt szeretne nyújtani. Ehhez a Phillyben minden lehetősége megvan, hiszen a sztárokkal teletűzdelt támadófal eddig tökéletesen végzi a dolgát és játékról játékra hatalmas területeket tudnak nyitni, amiket egy Barkley-hoz hasonló tapasztalt és tehetséges futó bármikor ki tud használni, ráadásul a kontakt után is képes még extra yardokat szerezni. A két all-pro tackle és a Pro Bowlba választott center segítségével az Eagles idén is támaszkodhat a futásaira, ami 2023 után ismét Super Bowlig repítheti a csapatot. 

6. LOS ANGELES RAMS 

A legnagyobb gyengeség: inkonzisztens védelem 

A Rams védelme kapott pontokat tekintve abszolút a liga középmezőnyében helyezkedik el. Az alapszakasz első 11 fordulójában csak kétszer tudták az ellenfél támadósorát 20 pont alatt tartani. A még versenyben lévő csapatok közül a Lions 26, a Bills 42, míg az Eagles 37 pontot tett fel nekik. Ellenben a legutóbbi öt mérkőzésén négyszer is tíz pont alatt tartotta ellenfelét Chris Shula egysége. Aaron Donald visszavonulása óta hiányzik a rutin Los Angeles-i védelemből, még ha több fiatal játékos – köztük az újonc Jared Verse, Braden Fiske, Kamren Kinchens trió – is megérett a feladatra. A Rams a hetedik legtöbb yardot engedte az egész NFL-ben, ezen mindenképp változtatni kell, mert a rájátszásban már csak félelmetes támadósorok jöhetnek szembe velük. 

A legnagyobb erősség: támadósor

Annak ellenére, hogy a Rams fiatal védelme történelmi, kilenc sacket szerzett a Wild Card körben a Minnesota Vikings elleni meccsen, a csapat legnagyobb erősségének mégis a csapat támadósorát neveznénk meg. A Super Bowl-győztes veterán, Matthew Stafford vezette offense ugyanis nem tudta még teljesen megmutatni a benne rejlő potenciált az alapszakasz alatt a rengeteg sérülés miatt, ám a támadók nagy része éppen jókor, a rájátszásra lett százszázalékosan egészséges, így hatalmas veszélyt jelenthetnek mindenki ellen. A liga egyik legalulértékeltebb futója, Kyren Williams, a volt Super Bowl-MVP, Cooper Kupp és az egyik legtehetségesebb fiatal elkapó, Puka Nacua is többször bizonyította már, hogy a nehéz szituációkban is lehet rájuk számítani, így a legerősebb gárdáknak is lehet félnivalójuk – mint azt a Minnesota ellen is megmutatta Sean McVay gárdája. 

7. HOUSTON TEXANS

A legnagyobb gyengeség: támadófal 

Tank Dell és Stefon Diggs sérülése nyomán a Texans támadósora elég kiszámítható lett. A kilencedik héttől kezdve a Houston a 27. helyen áll a támadásban, ha az EPA (várható hozzáadott pontok száma) mutatót nézzük. Az alapszakasz utolsó három fordulójából kétszer is kikapott a Texans (a Baltimore Ranves és a Kansas City Chiefs ellen), a visszaeső támadójátéknak sok oka van, de leginkább a támadófalat lehet elővenni. Ugyan C. J. Stroud is hajlamos arra, hogy sokáig tartsa magánál a labdát – ezzel magára húzva a védőjátékosokat –, de a támadófal blitz ellen borzasztó (28. az NFL-ben), és 35.6 százalékkal enged nyomást négy vagy annál kevesebb passzsiettető ellen (28.). A fal munkája nemcsak a passzjátékot, de a futójátékot is ellehetetleníti és még nagyobb nyomást helyez Stroudra, Joe Mixon futóra és a megtépázott elkapósorra. 

A legnagyobb erősség: passzvédekezés

A Rams mellett a másik óriási pozitív csalódás a Texans volt a WC-körben, mivel rendkívül könnyedén kiütötték a kicsit túlzottan magabiztos Los Angeles Chargerst. Azon a meccsen végre ismét azt a C. J. Stroudot láthattuk, akitől tavaly annak ellenére is rettegtek az ellenfelek, hogy az első évét töltötte a ligában. A másodévére kicsit visszaeső teljesítményű irányító helyett a csapat védelmét emelnénk ki, legfőképpen a passz elleni egységet, ami az egyik legstabilabb kezű irányítótól, Justin Herberttől négy labdát is elcsent a rájátszás első körében. A defensive backek közül pedig egyértelműen Derek Stingley Jr. emelkedik ki a leginkább: az All-Pro első csapatába választott cornerback a további meccseken is rémálom lehet az ellenfél irányítói számára és megvan benne minden, hogy akár kiélezett szituációkban is a Houston javára billentse a mérleg nyelvét.

8. WASHINGTON COMMANDERS

A legnagyobb gyengeség: a futás elleni védekezés 

A Commanders védelme egy átlag alatti egység. Joe Whitt koordinátor munkáját Marshon Lattimore érkezése hivatott javítani, de rövid idő alatt nem lehet csodát tenni. A fővárosiak átlagosan 137 yardot engednek a földön, ez a harmadik legrosszabb mutató volt az NFL-ben. De a futásonkénti yardokban, az engedett TD-k és a legalább 20 yardos futások számában is a liga alsó fertályában helyezkedik el a Commanders védelme. Ez már csak azért sem jó, mert az órát így rendre a Washington ellenfelei uralják, a támadósor kevesebbet van fent, míg a védők a mérkőzés végére elfáradnak. A Tampa Bay támadói ellen azonban az alapszakasz átlaghoz képest 36 yarddal kevesebbet engedett a Commanders, ennek a tendenciának kell folytatódnia, ha szeretnének főcsoportdöntőt játszani.

A legnagyobb erősség: nincs elvárás

Annak ellenére, hogy a listánkon utolsó helyen szerepel, a Commanderst egyáltalán nem lehet leírni. Az újonc Jayden Daniels játéka kísértetiesen hasonlít a tavalyi Stroudéra, aki szintén tudott több meglepetést okozni, így senki nem állhat ki túl magabiztosan a fővárosiak ellen. A Washington legnagyobb erőssége azonban az, hogy szinte semmi elvárás nincs jelenleg a csapat felé. Természetesen mindenki jól szeretne teljesíteni a rájátszásban, ha már eddig eljutott, de egyértelműen fényes a jövő a Commandersnél, így nem történik tragédia akkor sem, ha már a Divisional körben búcsúzik a gárda. Olyat pedig már rengetegszer láttunk a sporttörténelemben, hogy ebből az esélytelenebb csapat erőt tud meríteni, míg a várt győztes összeomlik a nyomás alatt, ami tökéletes forgatókönyv lenne Danielsék számára. 

NFL, RÁJÁTSZÁS
A FŐCSOPORT-ELŐDÖNTŐK PROGRAMJA
Szombat
22.30: AFC, Kansas City Chiefs (1. kiemelt)–Houston Texans (4.) (Tv: Arena4)
Vasárnap
2.00: NFC, Detroit Lions (1.)–Washington Commanders (6.) (Tv: Arena4)
21.00: NFC, Philadelphia Eagles (2.)–Los Angeles Rams (4.) (Tv: Arena4)
Hétfő
0.30: AFC, Buffalo Bills (2.)–Baltimore Ravens (3.) (Tv: Arena4)