NFL: jó úton a Steelers és a Ravens, Lewis aggódhat, Manziel hoppon?

A KÖVETKEZŐ RÉSZT A SUPER BOWLT KÖVETŐ HÉTEN OLVASHATJÁK EL!

CINCINNATI BENGALS (10–5–1)

Felemás érzésekkel zárta a Bengals a szezont. Hiába a 10–5–1-es mérleg, amellyel ismét sikerült bejutnia a rájátszásba, ott nem tud előrébb lépni a gárda, és évről-évre csak szenved. A Colts elleni wild card mérkőzésre odáig jutott a Cincy, hogy szinte az egész támadósor sérültlistán volt, ez meg is látszott a játékon, csak erőlködött, majd végül simán kizúgott.

Az irányító Andy Dalton karrierje leggyengébb évét tudhatja maga mögött és összesen húsz labdaeladást jegyzett, amely mellett csak 19 hatpontos átadást fűződik a nevéhez. Az idény előtt kapott, 96 millió dollár összértékű szerződése után ez hatalmas negatívum. A sztárelkapó A. J. Green szinte végig valamilyen sérüléssel küszködött, míg Marvin Jones pályára sem tudott lépni. Jermaine Gresham sosem volt igazán jó tight end, a fiatal Tyler Eifert pedig vállsérülése miatt szintén kihagyta a szezont.

A célpontok kiválásával egyenes arányosan nőtt a futójáték, és bizony jól is ment, az újonc Jeremy Hill például 1124 yardot, és 9 TD-t süvített első évében, társa, Giovani Bernard meg 5 TD mellett 680 egységet szerzett földön, míg passzokból 349-et. Viszont ahogy azt sejteni lehetett, amikor csődöt mondott a futás, bajba került a csapat is.

Hiába volt általában jó a védelem, az egység hullámzott, és néhány gyenge mérkőzés is becsúszott a sorba. Geno Atkins védőfalember az előző évben elszenvedett térdszalagszakadása után nem játszott úgy, ahogy azt várták, de összességében az egész védőfal gyenge idényt produkált. Nem tudtak odaérni az ellenfél irányítóihoz, nem tudták őket siettetni, összességében végig szenvedtek a játékosok.

Kilép-e a saját árnyékából a Bengals? Adott egy playoff-csapat… Egy olyan gárda, amely már évek óta folyamatosan ott van a rájátszásban, valamint az azért folyó küzdelemben. Ám ez itt a vég. A kieséses szakaszban nem tud nyerni a Cincinnati, és évről-évre siralmas játékkal kiesik. Mi lehet a gond? Miért nem képes Marvin Lewis a kieséses-szakaszban is győzelemre vezetni a gárdát? Vajon számára ez a határ? Ezek a kérdések juthatnak eszünkbe, ha Lewisra és „vergődő” csapatára gondolunk. Az idei blamát rá lehet fogni a rettentő sok sérültre, ám a folyamatos playoff ellenére is bátran ki merjük jelenteni, hogy az 56 éves vezetőedző egy olyan stádiumba lépett, amikor a napjai meg vannak számlálva, és állása megtartásában bizony már csak a rájátszásbeli győzelmek segíthetnek. Pontosan ugyanúgy, ahogy Dalton talpa alatt is forrósodik a talaj, akit a vezetőség a magas fizetése mellett nem tűr majd sokáig a keretben, hogy ha nem lesz képes magasabb szinten játszani.

Erősíteni kell
A Bengalsnál nem divat, hogy a szabadügynökpiacon nagy pénzeket költsön játékosokra. Pedig lehetséges, hogy erre is szükség lenne a jelentős javuláshoz. Mivel rendre a rájátszásig jut az együttes, így legjobb esetben is az első kör közepe-vége felé választhat, amely miatt nyilván nehezebb dolga van, mivel a legjobbnak titulált egyetemi tehetségek ritkán jutnak el az első kör végéig.

A támadó-, és a védőfal mindenképpen javításra szorul. Várhatóan több nagynevű passzsiettető is teszteli majd a piacot, úgyhogy ha hajlandó a zsebébe nyúlni a vezetőség, akkor minőségi erősítést is eszközölhet. Nincs mese, hiába jók a Cincy szélső hátvédjei a passz ellen, ha az ellenfél irányítójához nem képes odaérni egyetlen pass rusher sem, akkor az irányítók könnyedén szétdobálják majd az egységet.

Green mellé egy megbízható második számú célpont semmiképpen sem ártana, mint ahogy a – várhatóan – távozó Gresham helyére is hozni kell majd valakit, mert a sérülékeny Eifert bármikor kidőlhet a sorból. Sok hiányposztja egyébként nincs a gárdának, és majdnem 40 millió dolláros helye lesz a sapka alatt, valamint még a draftról is érkezik erősítés, úgyhogy nem megoldhatatlan problémák ezek. És ha ez megvan, akkor jöhet a következő esztendő, ami Lewisnak, és Daltonnak is vízválasztó lesz…

CLEVELAND BROWNS (7–9)

A remek szezonkezdet után visszaesett a Browns, és 7–9-es mérleggel végül csak az utolsó helyen végzett az AFC Északi csoportjában. Az igazán csalódást keltő az, hogy Mike Pettine csapata a tizenkettedik játékhét után 7–4-s mutatóval állt, és volt, hogy a kvartettjét is vezette, ám az utolsó öt összecsapását egyaránt elveszítette, így végül a rájátszásról is simán lemaradt. Pedig az irányító Brian Hoyer jól kezdett, ám teljesítménye az idény második felére leromlott, és nem volt képes megfelelően kisegíteni a társait. Edzői olyannyira elvesztették a belé fektetett a bizalmukat, hogy az utolsó fordulókra már az első körös újonc, Johnny Manziel vonult ki kezdőként, ám ő sem tudta megváltani a világot. Épp ellenkezőleg!

Amerika kedvence hiába kapott lehetőséget a bizonyításra, csúnyán leszerepelt, ráadásul blamája után az is kiderült, hogy súlyos hozzáállásbeli problémák vannak vele. Társai – és edzői – szerint a támadóstratégiát sem tanulta meg rendesen, edzéseken nem teszi oda magát eléggé, viselkedése a pályán kívül egyelőre borzalmas, és nem telik el úgy hét, hogy ne bukkanna fel az interneten újabb és újabb fotó arról, amin éppen illuminált állapotban látható egy buliban. Kár a Cleveland szezonjáért, mert a védelem elképesztően jól teljesített, viszont a támadósor teljesen összeomlott.

A falat folyamatos sérülések tizedelték, ráadásul az előző idényben parádézó elkapó, Josh Gordon visszatérése egyáltalán nem segített sem Hoyeren, sem a támadóegységen. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Browns egy valamit felejtett el az utolsó öt fordulóra, méghozzá megnyerni a meccseket, pedig négy találkozón is tíz, vagy annál kisebb pontkülönbséggel kapott ki, úgyhogy rendre szoros összecsapásokon maradt alul.

Mik a tervek?
Kyle Shanahan támadókoordinátor nem sokáig húzta az időt, ahogy véget ért az alapszakasz, szinte rögtön saját menesztését kérte. Hogy ennek pontosan mik voltak az okai, arról nem tudni semmi biztosat, ám egyes pletykák szerint közrejátszott, hogy nem találta meg a közös hangot Manziellel, valamint állítólag az edzői stábban sem volt teljes egyetértés a jövőbeli irányító személyéről. Shanahan távozása után John DeFilippo lett az új támadásokért felelős koordinátor. DeFilippo az elmúlt három esztendőt a Raidersnél töltötte, ahol az irányítók képzéséért volt felelős.

Manziel… és a többiek!
Habár „Johnny Football” első körös kiválasztottja volt a tavalyi drafton a Clevelandnek, ám a szélső hátvéd Justin Gilbert neve előbb csendült fel a börzén, és 1/8-ra mellette rakta le a voksát az együttes. De egyelőre ő még Manzielnél is problémásabb! Gilbert olyannyira komolytalan edzéseken, valamint dolgozni sem hajlandó, hogy társai közül többen is kirohanást intéztek ellene, mondván, tűrhetetlen az újonc profi ligához való hozzáállása. Maga Pettine sem hagyta játékosa ámokfutását, a balhé végül odáig fajult, hogy az utolsó fordulókra nem is nevezte Gilbertet. A két első körös újonc tehát borzalmasan mutatkozott be a klubnál, és csak reménykedni lehet, hogy pozitív irányba változnak. Joel Bitonio támadófalember – aki a második kör elején érkezett – viszont remek húzásnak bizonyult, mint ahogy Christian Kirksey és a futó Terrance West is alapköve lehet az együttesnek.

A következő szezon
Hoyer szabadügynök lesz, és minden jel szerint távozik. A Browns ismét remek helyzetben várhatja a szabadügynökpiac nyitását, hiszen több mint 50 millió dolláros helye lesz a fizetési sapka alatt. A támadófalba, és főleg az elkapósorba sem ártana minőségi játékost hozni, a védelemnél pedig a falat lehetne erősíteni, ám ezeken kívül nagy hiányposztja nincs a Clevelandnek.

A játékosbörzén az 1/12 mellett – köszönhetően a Billsnek, aki a wide receiver Sammy Watkinsért cserélt fel tavaly – az 1/19-es draftcetli is a csapaté, ez a két választási jog nagyon sokat segíthet abban, hogy megfelelően megerősítse a keretet a vezetőség. Valljuk be, bárhogy is alakul az holt szezon, az együttes sikere Johnny Manzielen múlik majd, aki ha fel tud pörögni, és hajlandó lesz végre a játékkal is foglalkozni, akkor hatalmas pluszt adhat a támadógépezetnek, valamint igazi X-faktorrá válhat. Kíváncsian várjuk a folytatást…

PITTSBURGH STEELERS (11–5)

A csapat, amely várakozásokon felül teljesített, ám mi a Baltimore elleni, kínos zakó után mégis úgy érezzük, több is lehetett volna ebben a végjátékban. Történt ugyanis, hogy a másodéves futó, Le'Veon Bell egészen fantasztikus játékkal rukkolt elő a szezonban, és vele elképesztő mértékben fejlődött a Steelers támadójátéka, olyannyira, hogy a Ben Roethlisberger vezette szekció ligaszinten is a legjobbak között volt. Bell kiesésével viszont porszem került a gépezetbe, amely aztán szépen lassan romba döntötte az egész egységet. Pont a legrosszabbkor dőlt ki, mégpedig a Bengals elleni rangadón, a 17. játékhéten, így a Ravens elleni wild card mérkőzést csak a pálya széléről nézhette végig, ez rá is nyomta a bélyegét társai produkciójára. A Pittsburgh csúnyán leszerepelt.

Az utolsó baki ellenére viszont nem érheti panasz az együttest, hiszen 11–5-s mérleggel végzett, és megnyerte az AFC Északi csoportját! Amit a vezetőség felvállalt, hogy a lassan leköszönő „nagy generáció” után újjáépíti a csapatot, első lépésben remekül sikerült. Big Ben előtt a támadófal rendbe lett rakva, az elkapó Antonio Brown és Bell közreműködésével pedig halálos, háromfejű támadószörnyeteg született Pittsburghben, amit roppant nehéz volt megállítani. Az elmúlt esztendők folyamán már-már „kiutált” támadókoordinátor Todd Haleynek sikerült rendet raknia a fejekben, és ő maga is sokat fejlődött a játékhívások terén.

A védőfal hullámzó volt, ám az egység közepére egy nose tackle nem ártana. Ahol javítani kellene, az az irányítósiettetés, valamint a passz elleni védekezés. A linebacker Jarvis Jones a 2013-as drafton első körében lett kiválasztva, ám eddigi két idényében mélyen a várakozáson alul teljesít. Jason Worilds már tavaly is franchise taggel lett a csapathoz láncolva, de fizetéséhez képest elég harmatos a teljesítménye. Mindent elmond az egységről, hogy a szeptember végén, visszavonulásából visszatérő, 36 éves James Harrison volt a leghatékonyabb passzsiettető.

A secondaryben, vagyis a hátsó négyesben volt a legtöbb gond. Ike Taylort kartörése sokáig pályán kívülre kényszerítette, ám egészségesen is bebizonyosodott, neki 34 évesen már lefőtt a kávé, és kezdőként minden bizonnyal nem látjuk majd többet. Ahogy a söprögető Troy Polamalunál is látszanak az öregedés jelei, aki 33 évesen ebben a szezonban már kifejezetten rosszul játszott, és semmit sem tudott hozzátenni a védelem hatékonyságához. Cortez Allen nem öreg, viszont ennek ellenére is siralmasan játszott, így kijelenthetjük, hogy a szélső hátvédposzt az egyik, ha nem a legnagyobb hiányossága a Steelers keretének.

A következők…
A Pittsburgh vezetősége – akárcsak a Bengalsé – hagyományosan nem túl aktív a szabadügynökpiacon, ám ennek ellenére sem rendelkezik sok hellyel a sapka alatt, körülbelül mindössze 5 millió dolláros szabad mozgásterülete van jelenleg.

A drafton kis túlzással tele lehet lőni a védelmet tehetséges fiatalokkal. Ryan Shazier a 2014-es börzén elsőként érkezett, de sorozatos sérülései miatt nem tudott igazán kiemelkedőt nyújtani, viszont amikor egészséges volt, akkor bebizonyította, hogy igazi vezére lehet a védelemnek, míg a második körös Stephon Tuitt leginkább rotációban játszott, de voltak jó megmozdulásai. Jonesnak a 2015–2016-os szezon lehet az utolsó esélye arra, hogy robbantson, ám vele vagy nélküle, hozni kellene passzsiettetőt a korai körökben.

Martavis Bryant személyében kiváló elkapóra talált a negyedik körben a gárda, a 23 éves játékos 549 yarddal és 8(!) TD-nal nyitotta karrierjét.

Mint azt már megírtuk, Dick LeBeau, az együttes védőkoordinátora végzett, ami az „Acélvárost” illeti, helyét pedig Keith Butler veszi át, aki az elmúlt tizenegy esztendőben a pittsburghi linebackerek pozíciós edzője volt. A nagy kérdés, hogy mennyire sikerül rendbe raknia a Steelers néhány éve még rettegett védelmét. Amíg Roethlisberger a ligában lesz, addig Brownnal és Bellel kiegészülve elképesztően ponterős offenzív gépezet várható. Haleynek konzisztensebbé kell válnia játékhívásban, Mike Tomlin vezetőedzőnek pedig sikeresen kell teljesítenie a következő lépést, ami az újjáépítést, és a nyáron érkező játékosok csapatba való beillesztését illeti.

BALTIMORE RAVENS (10–6)

Az AFC Északi csoportjából annak ellenére is a Baltimore Ravens jutott legtovább, hogy a Pittsburgh Steelers és a Cincinnati Bengals mögött 10–6-os mérleggel csak a harmadik helyen végzett a négyesében.

John Harbaugh csapata a konferencia-elődöntőben végül egy hihetetlen összecsapáson 35–31-es vereséget szenvedett a New England Patriotstól. Felemás alapszakasza volt a gárdának, hiszen gyalázatos mérkőzések mellett megmutatta például a Steelers elleni odavágón, vagy a Chargers ellen a 13. játékhéten, hogy nagyon sokáig juthat. És végül sokáig is jutott.

Tette mindezt úgy, hogy a védelem hátsó tengelyéből sorra dőltek ki a játékosok, mint például Jimmy Smith, aki szépen csöndben a liga egyik legjobb szélső hátvédjévé nőtte ki magát. A 2013-as drafton elsőként kiválasztott Matt Elam, valamint Lardarius Webb is kimondottan gyenge teljesítményt nyújtott, amik nagyban hozzájárultak a Ravens gyenge passz elleni védekezéséhez.

A baltimore-i támadófal a sok sérülés miatt már az első pillanatoktól fel lett forgatva, míg a védelemben nagy talány volt, hogy az újonc első körös linebacker, C. J. Mosley mennyire válik majd be. A válasz csattanósra sikeredett! Mosley nem csupán jól játszott, hanem rögtön megismertette nevét a ligával, és olyannyira remekelt, hogy már most a 2012-ben visszavonult legendához, Ray Lewishoz hasonlítják, és az ő utódjának tartják. Irányításával a Hollók védelme ismét a legjobbak közé emelkedett, a másik oldalon pedig Joe Flacco minőségi játszótársra tett szert a 35 éves, Carolinából kidobott Steve Smith személyében.

Smith 1065 yardja nem kiemelkedő szám, de elképesztő elkapásait rendre a legfontosabb pillanatokban mutatta be, és állandó életveszélyt jelentett az ellenfél védelmének. Habár a tight end Dennis Pitta, Flacco tavalyi kedvenc célpontja rásérült előző csípőproblémájára – amelynek következtében az is kérdésessé vált, hogy folytathatja-e karrierjét – a szezon elején érkező Owen Daniels nagyon jól tudta pótolni. Daniels megszerzése ahhoz a Gary Kubiakhez kapcsolható, akit még a 2013–14-es bajnokság után menesztett a Texans, és végül Baltimore-ban kapott támadókoordinátori posztot.

Kubiak végül elképesztően nagy szerepet játszott abban, hogy milyen sokáig jutott el a csapat. A szakembert a remek szezon után egyből megrohamozták különféle állásajánlatokkal, ám ő először elmondta, egy évig még biztosan marad a Ravensben. Néhány napra rá viszont a Peyton Manninget is soraiban tudó Denver Broncos vezetőedzői állásajánlatára nem tudott nemet mondani.

Az alapszakasz meglepetése egyértelműen a futó Justin Forsett volt, aki 1266 yardot és 8 touchdownt szaladt össze, és Baltimore előtt szerencsét próbált már többek között a Seahawksnál, a Coltsnál, Jaguarsnál és a Texansnál is, ám egyik gárdánál sem tudta lerakni a névjegyét. Ray Rice viharos kivágása után nem gondoltuk volna, hogy ennyire erős lehet a az együttes futójátéka...

2–1 a védelem javára!
A már korábban említett C. J. Mosley hatalmas pluszt adott a védőegységnek, ám mellette sokkal kevesebb szó esik a második körös újonc falembernek, Timmy Jernigannek. Jernigan az alapszakasz végére felszívta magát és nagyon meggyőző teljesítménnyel rukkolt elő. A játékosbörze előtti felmérőn (combine) megbukott a drogteszten, vélhetően emiatt csúszott egészen a 48. választási lehetőségig – a Ravens nagy szerencséjére. A támadófalba az ötödik körben egy bizonyos John Urschel érkezett, aki a sok sérülés miatt egyre több szerepet kapott, és kellemes csalódásnak bizonyult, valamint a többiek közül is többen hasznosan játszottak.

A folytatásban
A napokban eldőlt, hogy a Chicagóból menesztett Marc Trestman lesz Kubiak utódja a támadóegység élén. Steve Smith jövője a kora miatt lehet kérdéses, míg Torrey Smith korlátlan státuszú szabadügynök lesz, ami azt jelenti, hogy ha nem hosszabbítanak vele – vagy raknak rá franchise taget – akkor elkapó poszton bajok lehetnek. Pitta visszatérése a 2015–2016-os idényre bizonytalan, így a teher Danielsre hárulhat, ám akárcsak Smith, ő is tesztelheti a piacot, ha végül úgy dönt.

A védőfalban Haloti Ngata nagy névnek számít, ám a szezonban nyújtott produkciója korántsem tükrözi fizetését, ráadásul négy mérkőzésről még el is tiltották, így könnyen lehet, hogy lapátra kerül. Terrell Suggs és Elvis Dumervil neve garancia a hatékony irányítósiettetésre, a legnagyobb problémák nem is ezen a téren, hanem ismét a passz elleni védekezéssel lehetnek.

A secondarybe több szélső hátvédet és söprögetőt kellene hozni, és rendbe rakni a szekciót. Ha ez sikerül, akkor nagy meglepetést okozhat a Baltimore, a rájátszásban pedig – ahogy már ismerjük – Joe Flacco számára nem létezik lehetetlen. Csak el kellene jutni addig is…

A KÖVETKEZŐ RÉSZT A SUPER BOWLT KÖVETŐ HÉTEN OLVASHATJÁK EL!

*-gal a rájátszásba jutott csapatokat jelöltük