New England Patriots (12–4)

A Patriots a 2013–2014-es kiírásban simán kiesett a Denver ellen a rájátszásból, ezek után pedig Bill Belichick vezetőedző és Robert Kraft tulajdonos elképesztő tervet valósított meg. Megszerezték a piac ászát, a szélső hátvéd Darrelle Revist, míg mellé a Seahawksszal tavaly gyűrűt nyerő Brandon Browner érkezett, és elkapóposztra a Panthers korábbi játékosa, Brandon LaFell írt alá. A börzéről többek között a térdsérüléssel bajlódó Dominique Easley, a Tom Brady utódjának szánt Jimmy Garoppolo és a center Bryan Stork került a Hazafiakhoz, aki nem sokkal később már a támadófal stabil tagjaként bizonyíthatott.

Ezek mellett hiába távozott csere útján Logan Mankins guard, valamint szabadügynökként a futó LeGarrette Blount, a linebacker Brandon Spikes és a szélső hátvéd Aqib Talib, összességében még így is elképesztően jól erősített a Patriots, emellett pedig a lábadozófélben lévő Rob Gronkowski is a vártnál hamarabb térhetett vissza a pályára.

A szezon kezdete mégis egészen meglepőre sikeredett, miután Bradyék a rivális Dolphins ellen az első játékhéten kínos, 33–20-as vereséget szenvedtek, majd a negyedik fordulóban a Chiefs ellen ráadásul 41 pontot kaptak, amely után már rengetegen leírták a New Englandet, és úgy vélték, esélye sem lesz arra, hogy Super Bowlba jusson. Ekkor megindult Belichick és Brady kikezdése. Sokak szerint a 37 éves irányító felett eljárt az idő, és úgy gondolták, többé már nem képes olyan teljesítményre, mint amit fénykorában láthattunk tőle. Rossz nyelvek szerint már a padoztatása is szóba került, míg Belichickre ráfogták, hogy „elfáradt”.

A 62 éves szakember nem foglalkozott az ellene felhozott kritikákkal, és csendben folytatta a munkát, aminek szépen lassan meg is lett az eredménye. A folytatásban a Cincinnatit, a Buffalót, a Chicagót, a Denvert, az Indianapolist, a Detroitot és a Miamit is meggyőző fölénnyel verte a Pats, Tom Bradyre rá sem lehetett ismerni, a támadósor pedig a liga legjobbjai közé emelkedett, összességében pedig meccsenként majdnem 30 pontot átlagolva. Közben Darrelle Revis is hétről hétre megmutatta, a posztján még mindig az egyik legjobb, és bárki is állt fel vele szemben, szinte mindegyik elkapót leradírozta a pályáról. A védőfalból az irányítósiettető Chandler Jones csípősérülése miatt hetekre pályán kívülre szorult, a linebacker sorból pedig hiába dőlt ki Jerod Mayo már a hatodik fordulóban, őt is simán pótolták, és Dont'a Hightower, valamint a 2013-ban, második körben draftolt Jamie Collins parádés produkcióval rukkolt elő, amely által futás ellen kifejezetten ütőképes egység jött létre. Időközben Brady kedvence, Rob Gronkowski szépen lassan visszanyerte régi formáját, és végül 1124 elkapott yarddal és 12 TD-nal zárta az alapszakaszt. Brady impozáns, 4109 yardos, 33 TD-passzos idénye a mutatók alapján egyáltalán nem számít legjobbjai közé, ám csapatként mégis egy sokkal megbízhatóbb társaság alakult ki a New Englandnél, mint az elmúlt években.

12–4-es mérlegével Belichick fiai simán megnyerték az AFC Keleti csoportját, és pihenőhetük után a Ravensszel találkoztak. Az összecsapáson kétszer is 14 pontos hátrányban voltak, de innen is fordítva végül 35–31-re nyert a Patriots, és hatalmas lendületet szerezve a Broncost búcsúztató Indianapolison simán átgyalogolt. A Colts elleni rangadó pikantériája, hogy a tavalyi konferencia-elődöntő után ismét a futó LeGarrette Blount lett a hős, ezúttal 148 yardot és 3 TD-t összemunkálkodva (Blount néhány hónappal ezelőtt még a Steelers játékosa volt, ám egyik balhéja után Mike Tomlinék úgy döntöttek, elküldik, és a 28 éves running back ezek után tért vissza Bostonba).

A találkozó után kezdett gyűrűzni az úgynevezett „labdabotrány”, amelyben a New Englandet azzal vádolták meg, hogy túlságosan laposra eresztették a Colts elleni győzelem során a labdát. Az ügyben a vizsgálódás még a nagydöntő előtti napokban is tartott, és ha a liga megerősíti, hogy a Patriots leeresztette a labdákat azért, hogy előnyt szerezzenek belőle, akkor akár drafton lévő választási lehetőségei közül is elvehetnek.

A médiacirkusz után következhetett a Super Bowl, és a Seahawks, ahol előzetesen minden Bradyék ellen szólt. Végül a szerencse a Hazafiak mellé állt, és a seattle-i sérülések következtében meggyengülő védelmet a háromszoros Super Bowl-győztes irányító teljesen szétszedte. Az utolsó percben az akkor még címvédő Seahawks a győzelemért támadhatott, ám Russell Wilson a Pats fél yardosánál eladta a labdát, így a New England az elmúlt másfél évtizedben már negyedik gyűrűjét gyűjtötte be!

Az út innen már csak lefelé vezet?
Amíg Bill Belichick és Tom Brady Bostonban marad, addig ez a csapat mindig is ott lesz a végső esélyesek között. Viszont érdekes hónapok elé néz a gárda, mivel Revis szabadügynök lesz, és habár 20 millió dolláros évi fizetéssel megtarthatnák, erre elég kicsi az esély. Természetesen benne van a pakliban, hogy Revis olcsóbban is maradna a csapatnál, ám Super Bowl-győztesként, tudván, a liga fele súlyos pénzeket fizetne azért, hogy őt szerződtesse, könnyen lehet, hogy távozik majd. A söprögető Devin McCourty is tesztelheti a piacot, de mi arra tippelünk, ő biztosan marad majd a bajnoknál.

Nehéz lesz kijönni, mert a Patriotsnak a jelenlegi állás szerint körülbelül 3 milliós helye lesz a fizetési sapkában. Ezen segíthet Mayo kirúgása, aki noha jó játékos, túlságosan is sérülékeny, és tízmillió dollárt visz el a capből. Az 1/32-n nagyon nehéz lesz potenciális jövőbeli sztárt találnia Belichicknek, viszont egy kis szerencsével lecsúszhat akár egy olyan karakterproblémás fiatal is, mint az Oklahoma elkapója, Dorial Green-Beckham. Beckham a maga majdnem két méteres magasságával és több mint 100 kilójával egy igazi szörnyeteg, és mint tudjuk, Belichick sosem riadt vissza a problémás játékosok megszerzésétől sem, a 21 éves tehetség pedig remekül illene Josh McDaniels támadókoordinátor rendszerébe.

A 2015–2016-os szezonban a cél természetesen a címvédés lesz, ennél alább nem is adhatja a Patriots…

Buffalo Bills (9–7)

A Buffalo Bills 9–7-es mérlegével egyértelműen felülteljesítette az előzetes elvárásokat. Aggodalmak közepette kezdődött pedig a felkészülés, hiszen Doug Marrone vezetőedző csapata elvesztette például védelme egyik legfontosabb tagját, a szabadügynök söprögető Jairus Byrdöt. A támadóktól az elkapó Stevie Johnson távozott, valamint az irányító Kevin Kolbról bebizonyosodott, folyamatos agyrázkódásai miatt véget ért az NFL-es pályafutása, míg az első évében parádézó középső linebacker Kiko Alonso súlyos térdsérülést szenvedett a nyáron. Az érkezők között volt Brandon Spikes, valamint a Ravenst elhagyó szélső hátvéd, Corey Graham is, ám összességében még mindig gyengének tűnt a gárda.

A drafton aztán robbant a bomba, amikor a vezetőség úgy döntött, hogy 2014-es, valamint 2015-ös első körét is feláldozva felcserél az elkapó Sammy Watkinsért az 1/4-es pozícióba. Mint később kiderült, ez a húzás még az edzői stábot is megosztotta, és pont Marrone volt az, aki egyáltalán nem támogatta. A második kört az alabamai falemberre, Cyrus Kouandjióra lőtték el, aki nem tudta beverekedni magát a kezdőbe, míg a harmadikban Preston Brown jött, ő viszont jól teljesített. Megemlítendő a hetedik körös támadófalember Seantrel Henderson is, aki a főiskolán és a felmérőkön tanúsított hanyag hozzáállása miatt sokat csúszott, ám a Buffalo mindegyik összecsapásán az első csapattal futott ki a pályára. Az együttes meglepetésre úgy döntött, egy évre szerződteti az irányító Kyle Ortont, aki nem sokkal később átvette a gyengén szereplő E. J. Manuel helyét.

Az alapszakaszt jól kezdte a Bills, és rögtön az elején megmutatta, hogy a védelem elképesztően összeállt az idény előtt érkező Jim Schwartz kezei alatt. A 48 éves koordinátor egy félelmetes, agresszív, folyamatosan rohamozó egységet rakott össze, amely végül a liga legjobbjai közé emelkedett. Ám ahogy azt már említettük, a fiatal irányító E. J. Manuel várakozáson alul teljesített, ezáltal az egész támadósor döcögött. A 24 éves quarterbacket a Buffalo nagy meglepetésre a 2013-s játékosbörze első körében választotta ki, így az elvárás természetesen nagy volt vele szemben, ő azonban megmutatta, számára még túl nagy falat a profik világa, és nem képes elvezetni a csapatot. Sokat tartogatta a labdát, rossz döntéseket hozott, pontatlanul játszott, és az elkapóival sem találta meg az összhangot.

Az ötödik játékhéten elérkezett Orton ideje, akivel hirtelen minden beindult, és végre Sammy Watkins is megkapta azokat a labdákat, amelyekre szüksége volt. Orton végül 3018 passzolt egységgel és 18 hatpontost érő átadással zárt. A védelem rendre meccsben tartotta a gárdát, amely által sikerült a olyan „nagyok” dolgát is megnehezíteni, mint a Lions vagy a Packers. A futójáték nem ment jól, C. J. Spiller és a veterán Fred Jackson rendre megsérült, míg a támadófal rendkívül megnehezítette Orton dolgát, és nem hagyott neki sok időt a célpontválasztásra. Watkins annak ellenére, hogy többször is megsérült a szezon folyamán, megmutatta, igazi első számú elkapó kvalitásai vannak, amit 982 elkapott yardja jelez is. A 21 éves, Clemson egyetemről érkező tehetség sérülései miatt első szezonjában azonban inkonzisztensnek bizonyult, és volt rá precedens, hogy heteken át észrevehetetlen volt, ezen tehát mindenképpen javítania kellene majd a következő idényben.

A másik oldalon a védőfalban a Mario Williams, Marcell Dareus, Jerry Hughes passzsiettető trió összesen 34.5 sacket jegyzett, és a futás ellen is jól dolgozott, míg a linebacker sor is kiválóan segített be. Passz ellen végül a harmadik legjobb lett az egység, mérkőzésenként csupán 205.8 engedett egységgel, míg futás ellen a 11. leghatékonyabb szekció volt.

2015-ben körülbelül 26 millió dollárnyi mozgásterület áll a Buffalo rendelkezésére a megfelelő erősítésekhez. Hughes szabadügynök lesz, az ő megtartása prioritás, és C. J. Spiller is a távozás mezejére léphet, csakúgy, mint a söprögető Da'Norris Searcy. Kyle Orton meg sem várta a hivatalos lezárást, és az alapszakasz után azonnal bejelentette visszavonulását, ráadásul a vezetőedző Marrone is felbontotta szerződését, így a csapat élére a Jetstől kirúgott Rex Ryan érkezett. A Bills első kör nélkül vág neki a draftnak, úgyhogy nagy feladat vár ismét a klubra, mivel tulajdonképpen irányító nélkül várja a holtszezont. A nagy kérdés az lesz, hogy Manuel mennyit fejlődik, mivel várhatóan rá vár majd a feladat, hogy ismét sikeressé tegye a Bölényeket…

Miami Dolphins (8–8)

Nem tud kilábalni az évek óta tartó hullámvölgyből a Dolphins, pedig a New England első fordulóban 33–20-ra való legyőzése sokkal jobb szezont vetített előre, ám végül egy közepes, 8–8-as mutatót sikerült összehozni. A harmadéves irányító, Ryan Tannehill is fokozatosan javult, és 4045 passzolt yardja mellett 27 TD-átadást jegyzett, mellette pedig 14-szer adta el a labdát. Segítségként a futó Lamar Miller (1099 yard, 8 touchdown, cipelésenkénti 5.1 yardos átlag) megmutatta, hogy ha megkapja a lehetőséget, akkor hatékony kezdőjátékos válhat belőle. Szükség is volt a feljavulására, ugyanis a kezdőnek igazolt Knowshon Moreno már az első héten megsérült.

A célpontjaival nem volt könnyű dolga Tannehillnek, miután Mike Wallace szezonja ismét a folyamatos balhéiról, mintsem remek játékáról maradt emlékezetes, a tight end Charles Clay sorozatos sérülésekkel bajlódott, míg a második számú elkapó, Brian Hartline szinte teljesen elszürkült a mezőnyben. A 28 éves wide receiver visszaesett, így idény második felére már az újonc Jarvis Landry (755 yard, 5 TD) lett Tannehill „legfőbb bizalmasa”. Landryt a Miami a draft második körében választotta, és egyelőre úgy tűnik, kiváló húzásnak bizonyult, mint ahogy az első körös támadófalember, Ja'Wuan James is. Viszont a vakoldali Brendan Albert elvesztése után az ötös fel lett forgatva, amit főként Tannehill szenvedett meg, akit a szezon során összesen 46-szor vittek földre (sack) az ellenfél védői, ennél pedig csak a Jaguars quarterbackjét. Blake Bortlest, és a 49erses Colin Kaepernicket döngölték bele többször a gyepbe. Albert hatalmas erősítés volt a szezon előtt, és a 10. hétig, amíg el nem szakította a térdszalagját, remekül helytállt a fal szélén.

A defense túlságosan is hullámzott. Amíg a passz ellen Brent Grimes vezérletével jól szerepelt, addig a futás megállításával rettentő nagy gondok akadtak. A linebackerek közül ugyan kitűnt a mindössze 22 éves Jelani Jenkins, és szépen lassan a védelem egyik húzóemberévé nőtte ki magát, ám kijelenthetjük, hogy rajta kívül egyik játékos sem hosszú távú megoldás a poszton. A szélső hátvédeknél Grimes 32 éves lesz, így annak ellenére, hogy kiváló formában játszott, nem a jövő embere, mint ahogy azt is bátran állíthatjuk, Cortland Finnegan maximum két esztendővel ezelőtt számított jó szélső hátvédnek, most már nem az. Az irányítósiettető Dion Jordan második évében is csúnyán leszerepelt, úgyhogy összességében van hol javulnia az egységnek.

Problémás Philbin
A vezetőedző Joe Philbin bebizonyította, hogy irányításával nem tud átlépni saját árnyékán a Dolphins, ám Stephen Ross tulajdonos a sorozatos gyenge szereplések után sem vált meg tőle. Játékosaival a viszonya rendre elharapózik, és szemmel láthatóan nem tudja megfogni az olyan balhés egyéneket, mint például a korábban már említett, folyamatosan reklamáló Wallace.

Na de akkor hogyan lépjenek szintet a Delfinek? A szabadügynökpiacon sok esélyük nem lesz erre, ugyanis körülbelül 5 millió dolláros felhasználható helyük lesz. Wallace könnyen lehet, hogy az elbocsátás sorsára jut, így tehát az elkapósorra is ráférhet majd az erősítés. Clay szabadügynök lesz, ha a távozás mellett dönt, akkor egy megbízható tight endre is szükség lesz. A védelemben a fal közepe kérdéses, valamint a már emlegetett linebacker sornak jelentősen fel kellene javulnia, hogy a futás elleni védekezés rendbe jöjjön. A passz elleni védekezés egyik alapeleme továbbra is Grimes lesz, viszont a másik oldalra egy megbízható társ semmiképpen sem ártana. A játékosbörzén a Miami az erősnek mondható 14. pozícióból választhat, úgyhogy jó cetlik állnak a vezetőség rendelkezésére ahhoz, hogy megfelelően feljavítsa a csapatot, ám ezek mellett fejben is kell rendbe kellene raknia a játékosait Philbinnek, aki ha továbbra sem tud átütő sikert elérni a csapattal akkor szinte biztos, hogy az utolsó évét kezdi meg a Dolphins élén.

New York Jets (4–12)

Ahogy sok más csapatnál, úgy a Jetsnél is teljes nagytakarítás volt az elmúlt hetekben. Ami az előző holt szezont illeti, nem indult jól a felkészülés, miután a falember Austin Howard, és a szélső hátvéd Antonio Cromartie is elhagyta New Yorkot, míg az érkezők oldaláról a híreket leginkább az szolgáltatta, hogy Rex Ryanék szerződtették a balhés Michael Vicket. Vick mellett megszerezték a Denverben remeklő elkapót, Eric Deckert is, ám ő meg szinte az egész szezonban sérült volt.

A börzéről elsőként a söprögető Calvin Pryor jött, majd utána a tight end Jace Amaróra esett a stáb választása. A nagy probléma többek között ott volt, hogy a draftolt játékosok legtöbbje első évben láthatatlannak bizonyult. Míg Pryor hetekre a speciális egységbe került, addig Amarónak is csak fellángolásai voltak. Mindkettejüknek voltak nagy pillanataik, illetve jó meccseik, ám egyelőre nem tudtak kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani.

Már az előszezon is arról szólt, vajon Geno Smith a jövő irányítója-e, ám erre a kérdésre az alapszakaszban látszólag egyértelmű választ kaptunk, a Jets ugyanis a liga leggyengébb passzjátékával rukkolt elő, mérkőzésenként átlagban csupán 184.1 yardot sikerült teljesítenie. Hiába ment mellette viszonylag jól a futójáték (meccsenként 142.5 yard), ez nem segítette Smith-t. Decker nagy reményekkel igazolt New Yorkba, ám már nyáron összeszedett comhajlítóizom-sérülése az egész idényére kihatott. Smith végül 2525 passzolt yardja mellett 13 TD-t, és 13 interceptiont adott, 77.5-ös irányítómutatója pedig a liga egyik leggyengébbje volt, ezen még a hatodik játékhéten, opcionális draftjogért, a címvédőtől megszerezett Percy Harvin sem tudott segíteni. Az egykoron szebb napokat is megélt Chris Johnson csak nagyon rövid időre tudta magát összeszedni, míg az előtte kezdő Chris Ivory folyamatosan fájdalmakkal játszva, 821 yardot serénykedett össze.

A védőfal természetesen ezúttal is remek volt, ám Muhammad Wilkerson lábujjsérülése kihatott mind az ő, mind pedig az egység teljesítményére. Míg a futás elleni védekezés az egyik legjobb volt a ligában, addig passz ellen sok esetben leszerepelt a szekció, és emiatt bizony több hatalmas pofonba is beleszaladt Rex Ryan együttese. Szezonvégi 4–12-es mérlegével a Jets az AFC Keleti négyesének utolsó helyén zárt.

John Idzik általános igazgatónak a szörnyű évek után egyértelmű volt, távoznia kell, ám nem sokkal az alapszakasz vége után az is nyilvánvalóvá vált, hogy Ryan ötéves regnálása is véget ér a New York-i alakulat élén. Woody Johnson tulajdonos úgy döntött, elég volt a szenvedésből, és a régi stábból szinte mindenkit kisöpört a csapat háza tájáról.

Ryan megüresedett vezetőedzői posztját az Arizona védőegységével pazarul teljesítő Todd Bowles vette át, míg az új általános igazgató Mike Maccagnan lett. A támadásokat Chan Gailey, a védelmet pedig Kacy Rodgers koordinálja majd. A friss stáb bizalomkeltő, ám elképesztően sok munka vár még rá ahhoz, hogy a Jets ismét beküzdje magát a rájátszásba. A lehetőség adott, mivel a szabadügynökpiacon több mint 50 millió dolláros elkölthető helye lesz a gárdának, amelyből könnyedén a Jetshez lehet csábítani több minőségi játékost is. Ott lesz még (elsőként) az 1/6-os draftcetli is, amellyel kis szerencsével akár a Marcus Mariota, Jameis Winston irányítópáros egyikét is meg lehet majd szerezni. Kör eleji választási jogaival, valamint hatalmas mozgásterületével rengeteget erősödhet a New York-i alakulat nyáron.

A támadófalba némi vérfrissítés nem ártana, valamint Decker mellé második számú elkapóra is szükség lesz, amennyiben Harvint brutális szerződése miatt végül kivágja a csapat. Bowles hamar egyértelművé tette, szándékában áll rendbe rakni a passz elleni védekezést, ami azt sejteti, hogy a lassan elöregedő linebacker sort megerősíti, míg a hátsó négyesbe szinte biztosan jön majd Antonio Cromartie, aki 2010 és 2013 között korábban pont a Jets játékosa volt. Mellé még egy kezdőszintű szélső hátvéd mindenképpen kellene, mivel a 2013-ban első körös Dee Milliner első két szezonjában állandóan sérülésekkel bajlódott, amikor meg épp játszhatott, akkor viszont gyenge volt.

Hosszú az út a sikerig, ám Todd Bowles nagyszerű választásnak tűnik ahhoz, hogy a New York-i alakulat ismét felvirágozzon. Már csak egy franchise irányítóra lenne szükség…

*** Végig hazai pályán játszott a rájátszásban.