NFL-draftelemzés: nem ezek a csapatok a követendő példák

24. St. Louis Rams

1/14 (14) Michael Brockers, DT, Louisiana State
2/1 (33) Brian Quick, WR, Appalachian State
2/7 (39) Janoris Jenkins, CB, North Alabama
2/18 (50) Isaiah Pead, RB, Cincinnati
3/2 (66) Trumaine Johnson, CB, Montana
4/1 (98) Chris Givens, WR, Wake Forest
5/15 (152) Rokevious Watkins, OG, South Carolina
6/1 (173) Greg Zuerlein, K, Missouri Western State
7/2 (211) Aaron Brown, OLB, Hawaii
7/45 (254) Daryl Richardson, RB, Abilene Christian

Igazi nagytakarítás volt St. Louisban Jeff Fisher kinevezése után. A Titansnél töltött évei alatt megtapasztalhattuk, hogy szeret a védőfalba húzni, itt is ezzel kezdett. Brockers rövid időn belül bevetésre kerülhet, hiszen a szintén most érkező Kendall Langfordon kívül senkinek sincs biztos helye a kezdőcsapatban. Brockers a legfiatalabb játékosok egyike, lehet hogy tovább tart, mire kész játékos lesz, és nem feltétlen tesz jót karrierje kezdésének, hogy a védőkoordinátort eltiltották a „fejvadászbotrány” miatt.

2/1-re Brian Quick több, sokra tartott elkapót megelőzve talált gazdára. Brandon Lloyd távozásával első számú elkapóját vesztette a Rams, a „McDaniels-éra” elkapóiba pedig úgy tűnik nem fektetnek sok bizalmat, mert Chris Givens is elkapó a 4. körből, holott tavaly Pettis és Salas beépülésétől is sokat vártunk. Rajtuk kívül még Danario Alexander versenyez a roster helyekért, az idősebbek közül pedig Gibson, Amendola és Steve Smith. Ez 8 elkapó, minimum kettő ki fog csúszni a roster szűkítésnél, és nyilvánvalóan nem az újoncok. Quick és Givens elég eltérő stílust képviselnek, előbbinek a mérete, utóbbinak a sebessége, amire építeni lehet. Givensnél gondok lehetnek a munkamorállal, Quick pedig nem egy kiforrott route-futó, a másodosztályban nem volt rákényszerítve a fejlődésre. Mindkét helyen lehetett volna kevésbé problémás elkapót szerezni.

Akinek örülni lehet, az „I-Pead”, a Bearcats futója remélhetőleg több terhet tud levenni Steven Jacksonról, mint tavaly próbálta Cadillac Williams. A visszahordóként is veszélyes futó, ha elegendő pihenőidőt biztosít a franchise arcának, nagyot profitálhat belőle a csapat. Akár Daryl Richardson is beleszólhat ebbe. A Bengals futójának, Bernard Scottnak az öccséről van szó, kevésbé kalandos élettörténettel. Simán lehet övé a 3. számú running back poszt.

Két komoly jellemproblémákkal küzdő cornerbacket is választott Fisher, de kellett is, mert a sérülésből lábadozó Fletcher és a szintén új arc, Finnegan mögött nem volt megnyugtató a helyzet. Janoris Jenkins ha tényleg jó útra tért, akkor komoly fogás 2/7-re, hiszen a pályán sose volt a teljesítményével gond, Trumaine Johnsonnak pedig ha sikerül szabadlábon maradni, akkor agresszivitását tovább kamatoztathatja a gyepen. Fisher jól szót ért a szintén nehéz eset Finnegannel, ez alapján a két újonccal is jól járhat a Rams.

Greg Zuerlein már egy részsikert el is könyvelhetett, hiszen a sokba kerülő Josh Brownt kirakták a draft után, így valószínűleg övé a munka mostantól. A harmadosztályban 24-ből csak 1 rúgást hibázott a kicker, így hat év után először szánta rá magát egy csapat, hogy ne az élvonalból draftoljon rúgót.
Watkins és Aaron Brown szerencsés helyzetben vannak, mert a posztjukon nem túl erős a felhozatal, más kérdés, hogy ők se javítanak a helyzeten túl sokat.

Értékelés: C+

23. Kansas City Chiefs

1/11 (11) Dontari Poe, NT, Memphis
2/12 (44) Jeff Allen, OG, Illinois
3/11 (75) Donald Stephenson, OT, Oklahoma
4/12 (109) Devon Wylie, WR, Fresno State
5/11 (148) De’Quan Menzie, CB, Alabama
6/12 (184) Cyrus Gray, RB, Texas A&M
7/11 (220) Jerome Long, DE, San Diego State
7/31 (240) Junior Hemingway, WR, Michigan

Kockázatot vállalt a Chiefs azzal, hogy a draft egyik legellentmondásosabb figuráját már a 11. helyen elvitte. Poe eddig a pályán nem nagyon bizonyította, hogy miért tartják leendő klasszisnak, Kansas Cityben viszont így is esélyes rá, hogy kezdőként debütáljon, hiszen Ron Edwards és Kelly Gregg is távozott, fő versenytársa tehát a másodéves Jerrel Powe.

Ahhoz képest, hogy elég masszív a támadófal, főleg Eric Winston érkezése óta, a 2-3. körben is ezt az egységet erősítette Pioli. Casey Wiegmann visszavonulásával Rodney Hudson lesz a center, így egy csereguard hely felszabadul, ide férhet be az Illinoisban még a fal szélén játszó Allen, aki korábban két évig már játszott együtt Jon Asamoah-val. Barry Richardson is távozott, helyette Winston kezd majd, de projekt OT-nek Donald Stephensont is fel lehet építeni, hogy szükség esetén minőségi beugró legyen.

Két elkapó érkezett, mindkettő slot helyre, és míg Hemingwaynek nem lesz könnyű aktív keretbe jutni, Wylie-ról csak jót lehetett olvasni, mióta bekerült a neve a köztudatba. A villámgyors játékost előszeretettel hasonlítják Wes Welkerhez, ami nyilvánvaló túlzás, de a játéka stílusát így már el is tudjuk képzelni. Negyedik számú elkapó lesz, Bowe, Breaston és Baldwin mögött nem nagyon van senki, aki veszélyeztetné ezt a pozícióját.

De’Quan Menzie kiválasztása mögött az lehet, hogy a tavalyi 4. körös Jalil Brownt átrakhatják free safety posztra, így pedig a 4. számú corner lehet az alabamai újonc. A távozó Carr helyére érkezett Routt, míg Flowers és Arenas helye kőbe van vésve, így más verzió nem nagyon létezik.

Cyrus Gray sincs rossz helyzetben, mert bár a Charles-Hillis tengelynél kevés jobb van a ligában, ha van egyáltalán, „a traktor” itt fullback feladatokat is ellát majd, Dexter McCluster pedig elsősorban elkapó, így máris jobb a helyzet az újonc játékidejét tekintve.

Látni a koncepciót a Chiefs draftjában, de Poe kétségessége és mivel kispadra választottak 2-3. körben, így nem kiemelkedő ez a névsor, de a KC most már azon a szinten van játékerőt tekintve, hogy járhatja a maga útját a draftokon.

Értékelés: C+

22. New York Jets

1/16 (16) Quinton Coples DE, North Carolina
2/11 (43) Stephen Hill, WR, Georgia Tech
3/14 (78) Demario Davis, ILB, Arkansas State
6/17 (189) Josh Bush, FS, Wake Forest
6/32 (204) Terrance Ganaway, RB, Baylor
6/33 (205) Robert T. Griffin, OG, Baylor
7/35 (244) Antonio Allen, SS, South Carolina
7/37 (246) Jordan White, WR, Western Michigan

Ha megkérdezték a draft szakíróit, hogy melyik a Jets legfőbb hiányposztja, a nagy többség az irányítósiettető (pass rusher) szélső linebackert mondta, ehhez képest senki sem érkezett a posztra. Annyira persze nem rossz a Pace, Maybin duó, de nem is playoff-kaliber.

Nyomást persze generálhat Quinton Coples is, aki North Carolinában volt 4–3-as DT, majd DE is, így sok újdonságot nem fog tapasztalni a 3–4-es DE poszton sem, a 4 emberes fal felállásoknál pedig kivételesen sokat érhet a jelenléte. A zseniális junior, majd csalódást keltő senior éven túllevő újonc Mike Devito kezdő helyére pályázhat, hiszen Muhammad Wilkerson tavaly megszilárdította helyét a csapatban. Furcsa, hogy ezt a posztot érezte Rex Ryan a legfontosabbnak, amit meg kell erősíteni, de az is lehet, hogy New Yorkban úgy gondolják, hogy ki tudják hozni Coples maximális potenciálját (mint ahogy minden csapat ezt gondolja a saját újoncairól), és hosszú távon megtérül majd a befektetés.

A második körös Stephen Hill-választást már könnyebb megindokolni. A villámgyors elkapó előtt csak Santonio Holmes helye biztos a depth charton, a 2. számú WR poszt akár az övé is lehet, ismerve Chaz Schilens sérülékenységét. Mellékesen fel lehet hozni Tim Tebow-t, aki Denverben jól megértette magát Demaryius Thomasszal, nem kizárt, hogy az újabb Georgia Tech WR megszerzésében ez is faktor volt. Arra is látni esélyt, hogy a 7. körben érkező elkapó, Jordan White is pályára kerüljön újoncként. A MAC-konferenciában szinte minden csapatba jutott egy szuperklasszis elkapó, aki űradatokat szállított. Jordan White 1911 elkapott yardjával az élvonal első helyén végzett, meccsenként több mint 10 elkapást átlagolva. Az, hogy a profi védelmek ellen mennyire marad hatékony, erősen kérdéses, de a 246. helyen simán megérte a bizalmat belé fektetni.

Ugyanez elmondható a két pickkel hamarabb felkapott Antonio Allenről is, a linebackerből safetyvé átképzett játékos, ha máshol nem, speciális egységben jó szolgálatot tehet, és egyetemi pályafutása alapján a 6. körös safetyt, Josh Bush-t is megelőzi. Mivel Pool és Leonhard sem tért vissza a csapathoz, csere FS és SS is mindenképp kellett.

A két Baylorból érkező 6. körössel sincs probléma, Ganaway igazi erőfutó, amilyen nincs a keretben másik. Az is igaz, hogy Bilal Powell nem sok lehetőséget kapott 2011-ben, de Tomlinson nélkül már valószínűleg nagyobb rotáció fog kialakulni Shonn Green köré. Griffin a támadófalba cserének megfelelő, de inkább a fal jobb szélére kellett volna egy fiatalt keríteni, mert Vlad Ducasse eddig nem sok jót mutatott, Wayne Hunter pedig nem kezdő kaliber.

A legkevésbé tetszetős húzás a 3. körös Demario Davis volt. Már jóval a draft előtt pletykáltak róla, hogy Bart Scott túl sokat keres a teljesítményéhez képest, így ki fogják rakni, de erre eddig nem került sor. Davis elsőre nem tűnik elég nagynak hozzá, hogy domináns 3–4-es belső linebacker legyen, de erre mondhatják a Jets drukkerek, hogy David Harris mellé elég egy zongoracipelő is, illetve az említett Scott is alig nehezebb valamivel. Hogy mennyi kezdő potenciál van a volt Arkansas State játékosban, az már véleményes.

Értékelés: C+

21. Cleveland Browns

1/3 (3) Trent Richardson, RB, Alabama
1/22 (22) Brandon Weeden. QB, Oklahoma State
2/5 (37) Mitchell Schwartz, OT, California
3/25 (89) John Hughes, DT, Cincinnati
4/5 (102) Travis Benjamin, WR, Miami (Fla.)
4/25 (122) James-Michael Johnson, LB, Nevada
5/25 (162) Ryan Miller, OG, Colorado
6/34 (206) Emmanuel Acho, OLB, Texas
6/35 (207) Billy Winn, DE, Boise State
7/38 (247) Trevin Wade, CB, Arizona
7/40 (249) Brad Smelley, TE, Alabama

Sok mindent elmond egy csapat állapotáról, ha első körben választ magának futót és irányítót is, sőt egy top40-es cédulával még egy támadófalembert is szerez. A yardszerzésnek tehát egyik módja sem ment túl jól a barnáknak, így a koncepció abszolút érthető, csak az a kérdés, hogy sikerült-e megfelelő játékosokat találni a hiányposztokra.

Trent Richardson esetében egyértelmű igen a válasz, az Alabama volt sztárja ráadásul már hozzászokott, hogy nem kap nagy segítséget az irányítójától, eddig is rajta állt vagy bukott a fontos meccsek megnyerése (és a rúgón). Még akár arra is sor kerülhet, hogy eddigi csapattársa, Brad Smelley fog blokkolni neki, de a 7. körösnek nehéz lesz keretbe kerülni, mert a fullback nyilvánvalóan Owen Marecic lesz, a TE poszton pedig négyen is előtte vannak a rangsorban momentán.

A draft legvitatottabb manővere volt az, hogy a Browns Brandon Weedent választotta 1/22-re. A kiváló egyetemi karriert záró egykori baseball játékos ugyanis 28 éves, öregebb, mint a keret nagyobbik fele, vagy például Aaron Rodgers, így erősen kérdéses, hogy hogyan lesz ő franchise quarterback, aki hosszú távon vezére lesz a csapatnak. Egy első körös irányítótól ugyanis mindig sokat várnak, nem is lenne baj Weedennel ha 5 évvel fiatalabb lenne. Nem biztos, hogy egy nyár elég lesz hozzá, hogy begyakorolja a profi stílusú támadójáték alapjait, ha pedig felkészületlenül kerül a kezdőbe, annak sosincs jó vége. Weeden persze érettebb gondolkodású, mint egy átlagos újonc, így a nyomást is valószínűleg jobban tudja majd kezelni, de jelenleg még Colt McCoy, sőt akár Seneca Wallace is bizakodhat, hogy a pályán kezdi az idényt.

Mitchell Schwartz is meglepetésember volt, hiszen olyan játékosok előtt ment ki, mint Jonathan Martin, Cordy Glenn vagy Mike Adams. A carolinai Geoff Schwartz öccse akár kezdhet is RT poszton, mivel Tony Pashos távozott. Jó helyre került, azonnal bizonyíthat, ő lehet a harmadik újonc kezdő a támadósorban, ami a csapatnak nem feltétlen jó jel, de a Cleveland draftjának értékét csak növeli. A másik támadófalba érkező játékos, Ryan Miller nem futott be Nate Solderhez hasonló karriert az NCAA-ben, de itt jó eséllyel keretbe kerül, hiszen Eric Steinbach és Artis Hicks is távozott, így nincs nagy variációs lehetőség. Mivel ritka magas (200 cm) játékosról van szó a guardok között, nem kizárt, hogy a szélre kerül ki és akár Schwartzcal is versenyezhet. Nem sok ekkora játékos van a fal közepén, mivel a túl magas súlypont sohasem jó, talán Tyler Polumbushoz lehet hasonlítani, ő is ugyanabból az államból érkezett a ligába.

Nem hagyta abba a meghökkentő húzásokat a 3-4. körben sem a Tom Heckert/Pat Shurmur páros, John Hughes egész konkrétan a draftnapi buliját is szombatra tervezte, hogy végigizgulhassa az esemény, hogy a 7. körben lecsap-e rá valaki. Ehhez képest már pénteken elvitték a 3. körben, abba a Brownsba, ahol Ahtyba Rubin és Phil Taylor helye évekre be van betonozva a DT posztra (igaz utóbbi valószínűleg a 2012-es szezon nagy részét kihagyni kényszerül mellizomszakadása miatt). Nyilván, rotációs játékos sem árt, de 3. körben még több kezdő potenciállal bírót szoktak a csapatok húzni, és főleg olyat, akinek nem ott hallja a nevét először a megfigyelők 90 százaléka. Travis Benjamin a posztja és egyeteme miatt ismert arcnak számít, slot receiver lehet, őt is a 7. kör környékére várták inkább. Miamiban Leonard Hankerson majd Tommy Streeter is jobb számokat produkált nála elkapásban, így nyugodtan mondható, hogy lehetett volna a 102. helyen tehetségesebb elkapót találni.

James-Michael Johnson és Emmanuel Acho (a cardinalsos Sam Acho öccse), érkezésével semmi probléma, a tavalyi 4–3-as átállás során nem maradt túl mély a linebacker poszt, mindketten hasznos cserejátékosok lehetnek, sőt idővel a kezdőbe kerülés sem kizárt, ha nem érkezik nagynevű veterán.

Összességében elmondható, hogy a Browns a hátsó 6 pickjével elég jókat választott, Trevin Wade is akár rosterre kerülhet, Billy Winn pedig többet is érhetett volna, mint egy 6. körös kompenzáció, már csak a posztját kell megtalálni, mert 300 font közeli tömeggel kevés DE játszik a ligában, a fal közepi helyzetről meg volt szó. Ha defensive tackle lesz, jó eséllyel Hughes elé is bekerülhet a rangsorban, ha ő megy ki a 3. körben és a Cincinnati-DT a 6.-ban, egy rossz szót se szólt volna senki. Utólag persze már mindegy, a lényeg, hogy sikerült megszerezni a remek belső pass rushert.

Ami szembetűnő, hogy igazi DE nem érkezett, ezek szerint nagyon bíznak benne, hogy a Juqua Parker, Frostee Rucker duó igazolásával megfelelő társakat adnak Jabaal Sheard mellé.

Elég hullámzó volt a Cleveland draftja, Richardson alighanem jó lesz, a csapat már kevésbé, így leginkább Weeden sikeressége határozza meg évek múlva, hogy milyen szájízzel gondolnak vissza rá a drukkerek.

Értékelés: C+

20. Arizona Cardinals

1/13 (13) Michael Floyd, WR, Notre Dame
3/18 (82) Jamell Fleming, CB, Oklahoma
4/17 (114) Bobby Massie, OT, Mississippi
5/16 (153) Senio Kelemete, OG, Washington
6/7 (179) Justin Bethel, CB, Presbyterian
6/15 (187) Ryan Lindley, QB, San Diego State
7/14 (223) Nate Potter, OT, Boise State

Arizonában békén hagyták a front7-t, ami kissé meglepő, az viszont kicsit sem, hogy hétből három játékos a támadófalat erősítendő érkezett. Már az első két napon vártunk erre, hiszen a Cardinals legnagyobb problémája volt az OL, ehhez képest ráérősen kezelték a foltozást. Bobby Massie szinte az utolsó olyan elérhető OT volt, akiben van kezdő potenciál, ilyen szempontból a 4. körös leigazolása mindenképpen jó fogás. Kelemetével még nem tudni, hogy mit akarnak kezdeni, újonc egyetemistaként még védő volt, viszont egy átképzés után egy szezont RG, kettőt pedig LT poszton játszott végig, a profik közt jobban jár, ha marad a fal közepén. Adam Snyder volt a Cards egyetlen OL erősítése a tavasszal, ő is több poszton szerepelt már, az előszezon egyik nagy kérdése lesz, hogy végül kit hová fog állítani Whisenhunt. Nem lehet kizárni, hogy Nate Potter is beleszól a versengésbe, a Boise State-ben egykor elit prospectnek tartott LT komoly értékcsökkenésen van túl, de 7. körben nem rossz választás.

A secondarybe is többen érkeztek. Fleming a 3. számú CB posztjáért küzdhet, elvégre a kezdőben Patrick Peterson helye bebetonozott, és William Gay is érkezett a Steelerstől, mögöttük viszont nagy versenyre lehet számítani. Bethel az NCAA másodosztályból jön, több poszton is bevethető, ez segítségére lehet, de első évében nem valószínű, hogy sok akciót lát majd.

Rátérve az első körre, Michael Floyd személyében elit társat kap Larry Fitzgerald, akivel a tervek szerint visszaidézhetik a Fitz/Boldin duó hatékonyságát. Az mindenképpen pozitív, hogy Floydra nem a legjobb cornert fogják állítani, így már újoncként sok hasznot termelhet, évek múlva pedig egyre nagyobb terhet vehet le a hasonló felépítésű Fitzgerald válláról. Ezen húzás után Kevin Kolbra is nagyobb felelősség hárul, ha egy újabb elit elkapóval a keretben sem tud eredményes irányító lenni, akkor végleg eljátszhatja a bizalmat. Reményeik szerint erre nem kerül sor, és a „Kolb-éra” alatt még arra is lesz idő, hogy a 6. körben elvitt Ryan Lindleyt NFL szintre fejlesszék.

Értékelés: B-

19. Atlanta Falcons

2/23 (55) Peter Konz, C, Wisconsin
3/29 (93) Lamar Holmes, OT, Southern Miss
5/22 (159) Bradie Ewing, FB, Wisconsin
5/29 (166) Jonathan Massaquoi, DE, Troy
6/22 (194) Charles Mitchell, SS, Mississippi State
7/42 (251) Travian Robertson, DT, South Carolina

A holtszezon legpasszívabb csapata volt a Falcons, két, az előző idényt csapat nélkül töltő veterán (Manuwai, Tatupu) igazolásán kívül nem erősítettek a kereten, így fokozott jelentősége volt a draftnak. A Julio Jones-féle csere miatt első kör nélkül várták az eseményt, így különösen örömteli, hogy meg tudtak szerezni egy azonnal kezdőbe nevezhető játékost, egyben a korosztály legjobb centerét, Peter Konzot.

Todd McClure egy évre még biztosan marad Atlantában, a 35 éves centernek épp ideje volt minőségi utánpótlást szerezni, Konz pedig addig guard poszton is bevethető. Wisconsoni csapattársa, Bradie Ewing érkezése már nagyobb meglepetés volt, hiszen Ovie Mughelli, a gárda eddigi fullbackje két éve még a szezon legjobbja volt a posztján az All-Pro szavazás szerint. Persze a Badgers tavalyi játéka alapján szomorkodni nem kell a húzás miatt, Montee Ball 39 touchdownjának és közel 2000 yardjának is aktív segítője volt a Ewing, Konz duó. Valószínű, hogy Atlantában is több futást terveznek, mint 2011-ben, legalábbis az új offenzív koordinátor, Dirk Koetter személyétől ezt várhatjuk, hiszen Jacksonville-ben a legfoglalkoztatottabb futóvá tette Jones-Drewt.

Lamar Holmes eléggé meglepő húzás volt a 3. körben. A posztja nem, hiszen Sam Baker az ígéretes újonc éve után nem tudott szintet lépni, és évek óta stagnál a karrierje, és Will Svitek is messze van a kezdő szinttől. Mindenesetre Holmes kiváló felépítése ellenére sem az a játékos, akit újoncként be lehetne dobni a mély vízbe, mindössze másfél évig volt kezdő a Southern Missben, és kevés elit falemberrel találkozott. Az ilyen játékosokat nem a 3. körben szokták kiválasztani.

Jonathan Massaquoi parádés pedigrével rendelkezik, hiszen két unokatestvére is NFL-játékos, a Troy Trojans pedig leginkább két legendás pass rusheréről, DeMarcus Ware-ről és Osi Umenyioráról híres. Massaquoi az ott töltött 2 év alatt 19.5 sacket rakott össze, de olyannyira kilógott a mezőnyből felfelé, hogy hajlamos volt „ellazáskodni” sok szituációt. Nyers játékos, pedig már 24 éves lesz, és mérete miatt főleg 3–4-be várták, így érdekes lesz látni, hogy mit kezd vele Mike Nolan. Az ő kinevezése a védelem élére azonnal elindította a sémaváltási pletykákat, Massaquoi érkezése megkönnyítené a váltást egyértelműen. Pass rusherre is szükség volt, hiszen John Abraham visszatér, de már 33 éves, Ray Edwards pedig sohasem volt az a sack művész, mint társa.

A hátsó két játékos küzdhet a keretbe kerülésért, de a draft sikeressége nem rajtuk múlik.

Értékelés: B-

18. Detroit Lions

1/23 (23) Riley Reiff, OT, Iowa
2/22 (54) Ryan Broyles, WR, Oklahoma
3/23 (87) Dwight Bentley, CB, Louisiana-Lafayette
4/30 (127) Ronnell Lewis, DE, Oklahoma
5/3 (140) Tahir Whitehead, OLB, Temple
5/13 (150) Chris Greenwood, CB, Albion
6/26 (198) Jonte Green, CB, New Mexico State
7/16 (225) Travis Lewis, OLB, Oklahoma

Úgy tűnik Reiff lesz a 34 éves Jeff Backus utódja az LT poszton, de addig is helyet kell szorítani az újoncnak, amíg a veterán aktív. A jobb oldalon Cherilus szerepelt eddig, és furcsa lenne ha akár ő, akár Reiff bekerülne ideiglenesen a fal közepére. A volt iowai társával, Bryan Bulagával folyamatosan párhuzamba állított játékos tehát lehet, hogy abban is hasonlítani fog a Sajtfejűhöz, hogy újoncként nem fog kezdeni, csak sérülés esetén.

Ritkaság, hogy egy NFL csapat 3 játékost igazoljon ugyanazon egyetemről (bár tavaly a Redskins többet is hozott Nebraskából), a Lionsnál a Sooners képzés tetszhetett meg eléggé, és szolgáltatott is beszédtémát mindegyikük.

Ryan Broyles rekorder az NCAA-ben, 349 elkapásánál senki sem szerzett többet a történelem folyamán, és ha nem szakad el a bal térdében az egyik szalag novemberben, még nagyobb előnyt építhetett volna ki. A 24 éves játékos négy év alatt 45 touchdownt, és közel 4500 yardot kapott el, sérülése miatt viszont azt hittük, hogy sokkal nagyobbat fog zuhanni az ázsiója. Ha egészséges tud maradni, akkor hatalmasat nyerhet vele Stafford, hiszen egy jó slot WR, akiről elvonja a figyelmet Calvin Johnson, még több dimenzióssá tehet egy eddig is jól működő passzjátékot. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy Broyles már sose lesz a régi, ami atletikusságát illeti, a jobb képességű védők között pedig erre nagy szüksége lenne.

Ronnell Lewis a hírek szerint DE marad, pedig sok csapat linebackerként tekintett rá 244 fontos tömege miatt. A „kalapács” becenévre hallgató pass rusher komoly szolgálatot tehet a speciális csapatrészben, illetve szituációs pass rusherként lehet a „helyi Bruce Irvin”, és még csak 1. kört se kellett rááldozni. Ha meg tudja találni Schwartz a szerepét a Lions védelmében, Ronnell Lewis is lehet nagy fogás (steal). Travis Lewis nem rokona, 7. körben több, mint korrekt húzás, rutinos, eltökélt játékos, aki mindent meg fog tenni, bármilyen szerepet osztanak rá. Az már nagyobb kérdés, hogy mit láttak meg Tahir Whiteheadben, akiért felcserélt a csapat. Nyilvánvaló, hogy a Durant, Tulloch, Levy hármasra nincs veszéllyel, az pedig eléggé luxus, ha cserejátékosért felmozog egy gárda.

A három érkező CB is soknak tűnik, főleg a két hátsó körös indokolatlan. Chris Greenwood detroiti származású, remek felépítése van, de a legalsó ligában szereplő Albionból érkezve nehéz bármilyen reményeket is fűzni felé. Jonte Green esetében pedig az juthat eszünkbe, hogy a New Mexico State utóbbi 10 évének legjobb játékosát, egy másik cornert tavaly választotta ki a rivális Green Bay (Davon House), de a meccskeretbe se nagyon került be. Nem valószínű, hogy Green jobb lesz. Dwight Bentley ellenben könnyen beválhat, egyelőre csak a 4-5. helyen van a rangsorban, de a Senior Bowlon ígéretes volt, és a felmérőkön sem esett vissza. Nagy küzdő, hiszen annak idején egyetlen NCAA csapat se akarta leigazolni, de az, hogy a UL-Lafayetteből aztán NFL karrierig vitte, mindent elmond a hozzáállásáról.

Értékelés: B-

17. Denver Broncos

2/4 (36) Derek Wolfe, DT, Cincinnati
2/25 (57) Brock Osweiler, QB, Arizona State
3/4 (68) Ronnie Hillman, RB, San Diego State
4/6 (103) Omar Bolden, CB, Arizona State
4/13 (110) Philip Blake, C, Baylor
5/2 (139) Malik Jackson, DE, Tennessee
6/18 (190) Danny Trevathan, OLB, Kentucky

Denverben úgy számoltak, hogy legnagyobb hiányposztjukra találnak segítséget a 2. körben is, így kimozogtak az első körből és csak a második napon kezdték meg a gárda megerősítését. Ha végignézzük, hogy milyen posztra jött újonc, egytől-egyig elmondható, hogy van benne ráció, csupán a játékos személye volt kérdéses.

Derek Wolfe az idény második felében érett be releváns draft prospectté, értékének növekedése pedig folyamatos volt. A 36. helyen meglepő, hogy őt választották, de nem elítélendő, remek méretei és hozzáállása miatt hamar kezdőcsapatba kerülhet, főleg mert a DT poszton nem túl mély John Fox variációs lehetősége Brodrick Bunkley és Marcus Thomas távozása után. Utóbbi visszatérésére még van remény.

Peyton Manning hosszú távú szerződést kötött, de kora miatt nyilvánvaló, hogy jó, ha van mögötte utódjelölt. Caleb Hanie egyértelműen nem ez a kaliber, idén minden bizonnyal ő áll be, ha a legendával történik valami, de a jövő Osweileré. John Elway nem szerette Tim Tebow stílusát, ebből nem is csinált titkot, Osweiler merőben más karakter. Fiatalsága, rutintalansága miatt a kiemelkedő és borzasztó meccsei egyaránt voltak, így feltétlenül jót tesz neki, hogy évekig tanulhat majd a kispadon, és ha eljön az idő, brutális felépítését kihasználva, akár franchise-QB is lehet. Ben Roethlisbergernél és Cam Newtonnál is nagyobb irányítóról van szó, aki bírja az ütközéseket és akármeddig könnyedén el tud dobni, hála a tanulóidejének, könnyen lehet, hogy évek múlva lepipálja a korábban kiválasztott irányítók közül Tannehillt és Weedent is.

Ronnie Hillman mindössze két évet játszott az egyetemen, előtte tanulmányi okok miatt egy évig pihennie kellett, tehát a fejlődése még tart. McGahee kora és elhasználtsága, valamint Moreno sérülékenysége miatt nagy értéke lehet a Broncosnak kezdettől fogva.

Omar Bolden egy dolog miatt kockázatos választás, két térdműtéten van túl és 2011-ben egy meccsen sem szerepelt, de ha ezentúl nem lesz egészségi gondja, akkor korrekt kiegészítőember lehet, mert remekül helyezkedik és feltalálja magát a pályán. Kevés újonc hibára számíthatunk tőle.

Baylor center már volt a csapatban, JD Walton, és mivel ő bevált, így jött egy újabb, a kanadai Blake személyében. Huszonhat évesen lesz újonc, szóval Danny Watkinsra is hasonlít, akit tavaly az Eagles 1. körben vitt, szintén a Baylorból, kanadaiként, a támadófalba és „túlkorosként”. Beugrónak tökéletes. Mint ahogy Malik Jackson is az, róla egyértelmű, hogy Robert Ayers jut eszünkbe, hiszen Tennessee DE-ről van szó, valószínűleg Ayers pihenőideje alatt lesz a legtöbbet pályán Jackson és főleg a futás ellen lehet hasznos. Végül Danny Trevathan a Wesley Woodyard-klón került sorra, jól látható, hogy a Broncos nem nagyon akart zsákba macskát húzni, maradtak a bevált játékosokat kinevelő csapatoknál a draft vége felé, ami ritka dolog, de átgondoltnak tűnik.

Értékelés: B