Pedig Stafford az első negyedben elveszítette a labdát, ami után Morgan Burnett touchdownt szerzett, de a Green Bay 10–3-as vezetése után a Detroit sorozatban 37 pontot szerzett úgy, hogy a „sajtfejűeknek" egyetlen válaszuk sem volt.

A Detroit futásokkal is szétzilálta ellenfelét, ezúttal két running back is jócskán megélt a mérkőzésen. Reggie Bush 117, Joique Bell 94 yardot futott, ráadásul mindkettőjüknek volt egy touchdownja is. Ráadásul előbbi még 65, utóbbi 34 yardot elkapásból is hozzátett a teljesítményéhez.

Persze, ha elkapásokról beszélünk, akkor Calvin Johnsonnal nem lehet versenyezni, még úgy sem, hogy sztárelkapó meg is sérült a harmadik negyedben. Megatron így is hat elkapással, 101 yarddal és egy TD-vel zárt.

A másik oldalon immár negyedik irányító lépett pályára a szezonban: Matt Flynn azonban 139 passzolt yardjával nem tudta megváltani a világot. De még csak Rodgerset sem pótolhatta. Ráadásul hétszer sackelték, Ndamukong Suh egyszer például safetyt ért el rajta.

A Green Bay ezzel sorozatban ötödik meccsén is nyeretlen maradt, 2008 óta nem volt ilyen rossz sorozata a Packersnek.

Pocsékul kezdődött a mérkőzés a Dallas számára, hiszen bár a Cowboys hordhatta vissza elsőként a labdát, egy fumble miatt pillanatok alatt a Raiders szerzett vezetést – Greg Jenkins 23 yardon keresztül vitte vissza TD-re a tojást (0–7).

A dallasi támadások az ellenfél térfelére sem igen jutottak el, de a védők – vagy még inkább az Oakland támadói – kisegítették Romóékat: egy rosszul feladott labdát McGloin nem tudott átvenni, Jennings ugyan megszerezte, de egyből kiverték az ő kezéből, és Wilber révén a Cowboys szerezte meg a játékszert. DeMarco Murray köszönte szépen, és a szükséges két yardot megtéve kiegyenlített (7–7).

Nem tört meg ettől a Raiders, McGloin parádésan szerepelt a harmadik kísérleteknél, 6/6-tal kezdett, a játékrész hajrájába sorozatban hét sikeres passzal vezette előre csapatát, Andre Holmes elkapásainak köszönhetően, Jennings pedig kétszer is a célterületre futott, 14 pontos előnyhöz juttatva csapatát (7–21).

De volt még két perc, ez pedig pont elég volt Romóéknak a szépítéshez, Murray második futott TD-jével felzárkóztak a dallasiak, Selena Gomez félidei show-ja után pedig lendületben maradtak a második félidőben is, és előbb Dez Bryant elkapásával kiegyenlítettek, majd Murray 3. pontszerzésével 28–21-re fordítottak.

Érdekesség, hogy a yardokat tekintve Murray nem termelt eddig túl jól, 10 futásából csak 25 yardot haladt előre együttese, cserébe Dunbar 9 nekiiramodásból 82 yardot rongyolt.

Holmes újabb nagy elkapása után a vörös zónába ért a Raiders, de McGloin passzát ezúttal Carr csípte el, így még csak szépíteni sem tudott a vendégcsapat. Ezt követően pedig már nem volt esélye az Oaklandnek, Romo labdabiztosan vezette a támadókat, Murray pedig a yardokat is elkezdte szállítani, és végül 63 egységet csak összekapart – bár egy yardra a célterülettől megállították, így csak Bailey mezőnygóljával növelte előnyét a házigazda (31–21).

Az utolsó pillanatokban a 136 yardig jutó Holmes nagy játékai után Janikowski szépített, az onside kicket azonban nem tudta visszaszerezni már a Raiders, így a Cowboys végül 31–24-re nyert, és 7–5-re módosította mérlegét.

A nap rangadóján az egymás finoman sem szívlelő AFC North nagyvadak csaptak össze: a címvédő Baltimore Ravens és a Pittsburgh Steelers is 5–6-os győzelem–vereség-mutatóval várta az összecsapást, a győztes pedig óriási lépést tehetett a wild card-pozíció megszerzése érdekében.

A Ravens már a mérkőzés elején megpróbált nagy játékot összehozni, és bár Flacco első bombája még rövid volt Jacoby Jonesnak, Torrey Smithszel már összehozta a hosszú passzt, és végül utóbbi újabb elkapásával megszerezte a vezetést a Ravens (7–0).

A nagyon feszült légkörű, sok csetepatéval tarkított összecsapáson a Steelers lassan kezdett éledezni, de legígéretesebb próbálkozásuk során is csak a hazai 32-esig jutottak, ott azonban Suishamék elrontották a mezőnygól-kísérletet (konkrétan a rúgást sem próbálták meg, miután a kicker hamarabb indult el a kelleténél, a futási kísérlete pedig esélytelen volt), az ellentámadás végén viszont Justin Tucker 43 yardról nem hibázott (10–0).

A nagyszünetet követően a Ravens szépen haladt ugyan, de végül ismét meg kellett elégednie mezőnygóllal, majd a Steelers első igazán jó támadása végén Emmanuel Sanders elkapásával egyből TD-t szerzett a vendégcsapat, igaz ehhez kellett Le’Veon Bell 43 yardos futása is (13–7).

De jött egy pillanattal később a válasz, Jones a kezdőrúgás után 73 yardon keresztül egészen a Steelers 27-eséig vitte a labdát, és csak Allen óriási mentése miatt nem lett TD. Viszont a kedvező mezőnypozíció ellenére ismét csak mezőnygólig jutottak a Hollók (16–7).

Jones futása kapcsán sportszerűtlenséggel vádolták meg Mike Tomlint, a vendégek vezetőedzőjét, miszerint szándékosan zavarta Jonest, Allen ezért tudta szerelni. Az esetről készült videót ide kattintva tekintheti meg!

A házigazda hiába haladt többször is meggyőzően a találkozó során, rendre csak Tucker mezőnygóljaival tudott pontokat tenni a táblára, így Bell egyyardos futása azt jelentette, hogy 22–14-nél a vendégek az egyenlítésért támadhattak.

Előbb Heath Miller, majd Bell is TD-t jegyzett első bírói ítéletre, azonban előbbi a fél yardon már letette a térdét, míg utóbbi akkorát kapott a védőktől, hogy pár centivel a célterület előtt leröpült a sisakja, emiatt viszont hiába esett be az end zone-ba, halottá vált a labda a sisakleesés pillanatában.

A 3. kísérletnél Ben Roethlisberger passzát elejtette a társ, ráadásul már a harmadik támadófalember esett ki a mérkőzés során a Steelerstől ennél a játéknál. Az utolsó szalmaszálba kapaszkodva Cotchery tükörsima elkapásával csak megszerezte végül az érvényes TD-t a Pittsburgh, a kétpontos azonban nem sikerült, Sanders nem tudta megszelídíteni a nehéz passzt, így itt is onside kick következett a végén (22–20).

Ezt azonban itt sem sikerült visszaszerezni, így a rengeteg sérüléssel járó hálaadásnapi háborút a nagy előnyét végül kis híján leadó címvédő csak behúzta, és 6–6-ra módosította mérlegét – és jelenleg rájátszáshelyen áll.