MIT VÁR AZ EB-N A MAGYAR CSAPATTÓL?
Bakó Botond (Fehérvár): – Görbicz Anita kiválása érzékenyen érint bennünket, hasonló kvalitású klasszis hiányát mindegyik válogatott megérezné. Ettől függetlenül a magyar keretben képzett és hasznos játékosokat találhatunk, akik csapatként pótolni tudják ezt a veszteséget. A négy közé várom a mieinket, akik hazai pályán játszhatnak és élvezhetik a szurkolói háttértámogatást. Vannak rutinos, sokat tapasztalt játékosaink, míg a többiekben ott a képesség, hogy elérjék a nemzetközi elit szintjét.Elek Gábor (FTC-Rail Cargo Hungaria): – A csoportkör szereplése meghatározza a folytatást. Ha sikerülne hibátlannak maradni, maximális pontszámmal érkeznénk a középdöntőbe, akkor jó esélyünk lehet a négy közé kerülni még úgy is, hogy az águnk erős. A debreceni csoportban ugyanis körbeverést várok, amely kedvezhet nekünk. Pluszt jelenthet a hazai közönség ereje, amire szükség is lesz, mert objektíven nézve a mai magyar válogatott nincs ott a kontinens négy legjobb csapata között. Az elődöntőbe csak bravúrral kerülhet be.Róth Kálmán (Mosonmagyaróvár): – Pozitív érzések uralkodnak bennem, jól szerepelünk. Ezt mindenekelőtt arra alapozom, hogy olyan szövetségi kapitány van a válogatottunk élén, aki óriási rutinjával és szakértelmével mindig a megfelelő irányba tudja vezetni csapatát. Persze ettől még lesznek nehéz pillanataink, amikor Görbicz Anita nagyon hiányzik a pályáról szakmailag és lélektanilag is, viszont a jövő szempontjából a fiatalítási hullámunk több mint előremutató.
MIT VÁR SAJÁT JÁTÉKOSAITÓL?
Bakó Botond: – Kiss Évi évek óta biztos kerettag, nem véletlenül. Ha szerephez jut, ezúttal is hozza a rá jellemző kiegyensúlyozott kapusteljesítményt. Mayer Szabinának ellenben új lesz, ez a következő lépés a pályafutásában, de megérett a válogatottbeli feladatokra, támadásban mindenképpen az egyik legjobb magyar beálló.
Elek Gábor: – Görbicz Anita kiválásával megnő Szucsánszki Zita szerepe, amit bírnia kell fizikailag és pszichésen egyaránt. Magabiztosságot, kezdeményezőkészséget várok tőle a szokott harcossága mellett. Mészáros Rea elsősorban védekezésben állja meg remekül a helyét, rá a kilépéseknél, ütközéseknél hárul kulcsszerep. Tomori Zsuzsannával szerepelhet együtt a védelem közepén, akivel jól ismerik és kiválóan kiegészítik egymást. Ha már Zsuzsi szóba került, vele folytatnám. Mindenképpen a csapat vezérévé kell válnia. Azt a formát, amelyet a Fradiban mutat, az Eb idejére át kell mentenie a válogatottba, mert a mostani keretnek ő a legnagyobb egyénisége. Akkor teljesít a legjobban, amikor a legnagyobb a tét, de el kell bírnia a rá háruló hatalmas terhet, és nem szabad, hogy a külső körülmények kizökkentsék. Óriási küzdő. Kovacsicz Mónika jó formában van, a kritikus meccseken, a kritikus pillanatokban biztosan számíthatunk a rutinjára. Szamoránsky Piroska térde nem százszázalékos – már nem is lesz, sajnos –, de még mindig magasan a legjobb magyar beállónak tartom. Esetében kérdés, hogy mennyire terhelhető, a térde mennyire bírja a sorozatmeccseket.
Róth Kálmán: – Tóth Gabi őstehetség és valódi őserő, de csiszolatlan gyémánt, aki mindent megtesz, hogy a lehető legcsillogóbb legyen. Ha lehetőséget kap, tapasztalatlansága miatt nyilván nem lesz hibátlan, de az biztos, hogy nem fog megijedni. Részfeladatokra mindenképp alkalmas lehet.
MI A NÉMETH-CSAPAT ERŐSSÉGE ÉS GYENGÉJE?
Bakó Botond: – Erőssége a csapat kohéziós erejében rejlik, ez abban lesz a segítségére, hogy az elvárásokat könnyebb így kezelni. A BL- és KEK-győzelmet megtapasztaló játékosok segíthetnek a társaiknak, akiknek nincs ilyen élményük. Márpedig ezek az élmények erősítik a közösséget, és ha az erős, akkor csapatsportágban messzire lehet jutni. Negatívat viszont nem mondanék, mert a kapitány, ha lát ilyet, akkor úgy is orvosolja. Különben pedig maradjunk csak a pozitívumoknál.
Elek Gábor: – Ereje a védekezésből való lerohanás, a támadások gyors befejezése. Gyengéje – amit évek óta cipel magával –, hogy lövőpozíciókban nagy hiányosságaink vannak.
Róth Kálmán: – Fiatalos, ebből fakadóan lendületes csapat a magyar, amelyben ideális a különböző korosztályokhoz tartozó játékosok elegye. Pluszban jön ehhez a hazai közönség által biztosított töltet. Kritikusnak érzem majd, hogy kapusposzton mit tudunk hozzátenni a teljesítményhez. Herr Orsira az eddigieknél lényegesen több szerep hárul – ebből a szempontból jól jött a válogatottnak, hogy az ősszel már Győrben is hasonló volt a helyzete –, míg Bíró Blankától azt várom, hogy berobbanjon a nemzetközi mezőnybe. Emellett a hiányposztjaink lehetnek a gyengéink, kérdés, hogy ott ki milyen formát mutat, továbbá mennyire nő fel a feladathoz és a húzóembereinkhez.
KI(K) A HÁZIGAZDA KULCSJÁTÉKOSA(I)?
Bakó Botond: – Az biztos, hogy Szucsánszki Zitára nagy teher hárul, de ez számára aligha lesz újdonság, a Fradinak is évek óta vezére, és nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi porondon is. Tomori Zsuzsitól mindenki, így én is meghatározó teljesítményt és kiemelkedő eredményességet várok. Rajtuk kívül erős a magyar válogatott magja, tele kiugrása kész játékossal, akik kiegészítő emberből bármikor főszereplőkké válhatnak. Gondolok itt a már említett Mayer Szabina mellett Kovacsics Anikóra vagy éppen Triscsuk Krisztinára, hogy csak hármat emeljek ki.
Elek Gábor: – Tomori Zsuzsi mindenképpen kulcsembere a mai magyar válogatottnak, no meg Szucsánszki Zitának is nagy feladatot kell felvállalnia. Rajtuk kívül a kapusoktól várom el, hogy kiemelkedőt nyújtsanak. Utóbbi nélkül ugyanis nehéz bármilyen eredményt elérni.
Róth Kálmán: – Szucsánszki Zita a szövetségi kapitány meghosszabbított kezeként összerakja majd a játékunkat, Tomori Zsuzsa jó formája – úgy a lövéseit, mint a védekezését tekintve – biztató, miként Bulath Anita ősze is átlag felettire sikerült eddig a klubjában. Ha a belső posztokon helytállunk, akkor a mellettük lévőknek a részfeladatokat meg kell tudni oldaniuk.
SZURKOLÓKÉNT SZÁMÍTHATUNK LÁTVÁNYOS JUTALOMJÁTÉKRA, VAGY AZOK AZ IDŐK MÁR ELMÚLTAK, ÉS MINDEN MECCS HATVAN PERCIG TARTÓ KÜZDELEM, NYÍLT CSATA LESZ?
Bakó Botond: – Az biztos, hogy ebben a mezőnyben tíz-tizenöt góllal már nem lehet megverni senkit, de azért a csoportküzdelmek során lesz sima győzelmünk. Persze elvárni nem szabad a szurkolóknak, és tudom, hogy a játékosok sem így készülnek. Egyébként pedig egy ilyen tornán a vért izzadva kiharcolt egygólos siker a csapat önbizalma szempontjából sokkal értékesebb, mint nyerni tizenöttel. Előbbiből lehet lépésről lépésre szépen előrehaladva felépíteni egy sorozatmeccsekből álló tornát.
Elek Gábor: – Már a csoportmeccsek során sem számítok könnyed győzelmekre, de még mindig könnyebbek lesznek, mint a folytatás Debrecenben. A középdöntőben már kizárólag küzdelmet várok, nemhogy minden meccsen, minden percben.
Róth Kálmán: – A csoportmeccsek során el tudok képzelni nagyobb különbségű győzelmet, de a középdöntőben már nagy valószínűség szerint egy-két gól dönt. Kiegyensúlyozott, erős mezőny van a kontinensbajnokságon, hét-nyolc válogatott is éremesélyes. Kíváncsian várom, hogy az őszi klubszezon fáradtsága egyes válogatottaknál mennyi problémát jelent, illetve a formaidőzítése kinek hogyan sikerül.
MIBEN VÁLTOZOTT LEGINKÁBB A NŐI KÉZILABDA AZ ELMÚLT TÍZ ÉVBEN?
Bakó Botond: – A női szakág is folyamatosan fejlődik, gyorsul, és már annyira elment a férfi szakág irányába, hogy több a hasonlóság, mint a különbség. A két beállóval való játék, az egy az egy, vagy éppen a kettő a kettő elleni játékszituációk már mind a férfiakat idézik. A tíz évvel ezelőttihez képest nőtt a sebesség, teljesen más a játék dinamikája. Vannak átalakulóban lévő csapatok, mások szinte készek, de még fiatalok, így fejlődnek, rutint szereznek. Látványos Európa-bajnokságot várok szakmai és nézői szempontból is, fontos, hogy a fejlődés megmaradjon, ne legyen törés.
Elek Gábor: – Rengeteget változott az elmúlt tíz évben, annyira, hogy teljesen más lett. Mindenekelőtt látványosan felgyorsult a játék. Németh Andrással egyetértve én is azt várom, hogy egy új korszak kezdődjön a női szakágban válogatott szinten, tekintve, hogy véget ér a norvég uralom. Katrine Lunde kiválásával azért náluk is új alapokra kell helyezni a válogatott játékát éppen úgy, mint céljaikat.
Róth Kálmán: – Az tény, hogy időközben megtörtént egy nemzedékváltás. Biztos, hogy gyorsabb is lett, de szerintem ettől még nem színvonalasabb. Talán a válogattak életkora is alacsonyabb, de ebben közrejátszhat, hogy az olimpiákat tekintve pont köztes évben vagyunk, a kapitányok keresik a csapatukat, az új sztárokat. A férfi szakághoz képest nem látok akkora előrelépést, sőt, ahhoz mérve mintha egy helyben állna a női vonal. Mire gondolok. A férfiaknál sokkal gyorsabban lépnek be az új klasszisok, mint a nőknél, így biztosítva a folyamatos fejlődést. A nőknél tovább tart megtalálni a kiöregedő klasszisok utódját, míg a férfiaknál ez már az aktív időszakban is megtörténik, mivel a fiatalok egyszerűen kiszorítják a tempót nem bíró játékost.
Jegyek anői kézilabda Európa-bajnokságra awww.jegyed.hu-nkaphatók!