Túl nagy falat volt a Bayern

A Bayern München a svéd Atvidaberg, az NDK-beli Dynamo Dresden és a bolgár CSZKA Szófia testén keresztül került a legjobb négy közé, a svéd bajnokon csupán tizenegyesekkel jutott túl, a drezdaiak ellen drámai csatában (4–3, 3–3). Az Újpesti Dózsa az ír Waterfordon, a portugál Benficán és a csehszlovák Spartak Trnaván rágta át magát, a nagyszombatiak ellen a Megyeri úton a tizenegyesrúgások döntöttek.

Talán mondani sem kell, az NSZK bajnoka számított a párharc esélyesének, több okból is. A regnáló Európa-bajnok nyugatnémet válogatottban számos Bayern-futballista kapott helyet, a magyar válogatottat pedig 1973 nyarán kudarc érte, nem jutott ki az 1974-es vb-re, márpedig az együttesben sok lila-fehér játékos szerepelt, mivel az Újpest kiemelkedett a honi mezőnyből. A másik ágon Celtic–Atlético Madrid elődöntőt rendeztek.

Noha Újpesten nem egy alkalommal felvetődött, hogy a nemzetközi kupasorozatban a hazai mérkőzést a nagy érdeklődésre tekintettel a Népstadionban kellene rendezni, az ötletet rendre azzal vetették el, hogy a hazai pálya előnye a Megyeri úti stadionban jobban érvényesül. S néhány újpesti ezt is vallotta: „Ez a közönség nem a mi közönségünk, nem szurkol majd nekünk!” Még az 1969-es VVK-döntő második találkozóját sem vitték Budapest legnagyobb sportlétesítményébe.

Ám a Bayern vendégjátéka előtt meghajolt a bajnokcsapat vezetősége: a Népstadion 76 ezer belépőjét másfél nap alatt elkapkodták! Az esetleges visszaélések miatt felhívták a szurkolók figyelmét, hogy a belépő a 219-es kódot kapta. A Népsport megírta, hogy 1954. május 23-a óta nem volt ekkora érdeklődés, mint az Újpest–Bayern iránt. Akkor a magyar válogatott az angolokat várta a londoni 6:3 visszavágójára (7:1). Ismét, csakúgy, mint akkor, 300 ezernél is több jegyigénylés érkezett.

Várhidi Pál edző az „idegen” pályából adódó feszültségét így oldotta a Népstadion öltözőjében: „Tudom, hogy szívesebben vagytok itt, mint Újpesten.”   A fiúk vették a poént. Az edzést turistacsoportok is látták, a kapura lövéseket gyakorló Bene Ferencet és Fazekas Lászlót biztatták, Fazekasnak ezt kiabálták: „Fazék! Ne pufogtasd el az összes éles töltényedet! Az igazi muníció maradjon meg szerdára!”    Schumann János edző Várhidinek újságolta, leszűrte az 1–1-es döntetlennel végződő Bayern–Kaiserslautern mérkőzés tapasztalatait. Várhidi nem tagadta:  „Kétgólos előnnyel nyugodtabban várnánk a visszavágót. De ha nem sikerülne ilyen előnyt szerezni, akkor is úgy lépünk 24-én pályára Münchenben, hogy a továbbjutás a cél.”

Udo Lattek, a Bayern szakvezetője a Dózsa játékát elemezve a gyors támadásokat dicsérte, ám a lila-fehérekkel kapcsolatban tett egy érdekes észrevételt: „Igaz, hogy közben szükségük van egy-egy kis pihenőre, de ez már más kérdés.”  A mester bizakodó volt: „A budapesti szoros mérkőzés, esetleges kis arányú győzelem után Münchenben biztosan továbbjutunk, és végre valóra váltjuk régi álmunkat: megszerezzük a BEK-et…”   A csatár Uli Hoeness sem gondolta másként, a Népstadionban legrosszabb esetben döntetlent várt. Sőt, a BEK-döntőbeli ellenfelet is megjósolta: „Én azt szeretném, ha az Atlético Madrid lenne.”

Az Ú. Dózsa a vártnál gyengébben játszott, ráadásul az 1–1-re végződő találkozón a vendégek potya góllal szerezték meg a vezetést: Szentmihályi Antal egy beívelést kiejtett, Conny Torstenssonnak nem okozott nehézséget a hálóba találni… Horváth József beszélt a következményéről is:  „Ez bizony néhány percre megtörte lendületünket, visszavetette a csapat játékát.”   A Kellner Jenő beadását értékesítő Fazekas László így látta a gólját: „Nagyon jól érkezett elém a labda, habozás nélkül nagy erővel lőttem, mert észrevettem, hogy Maier elmozdult.”  A Népsport így értékelt: „Az első játékrész eléggé közepes iramú és színvonalú játékot hozott. (…) Szünet után élénkült az iram, de néhány lendületes újpesti akció után pontatlan lett a magyar együttes. (…) A hajrá izgalmas, mozgalmas játékot hozott. Rohamozott a Dózsa, de nem sikerült az előnyszerzés. Így a döntés Münchenre maradt.”

Udo Lattek így látta: „Döntetlenért jöttünk Budapestre. A csapat nagyon jól játszott, de mi ennél otthon jobb játékra vagyunk képesek. Véleményem szerint Beckenbauerék nem játszottak teljes erőbedobással. Mi jutunk a döntőbe.”   Várhidi Pál: „Nagyon jó mérkőzést játszottunk. Ha mi lőjük az első gólt, és helyzeteinket kihasználjuk, megfelelő előnyt szerezhettünk volna. Igaz, Mülleréknek is voltak helyzeteik. Münchenbe azzal a céllal utazunk, hogy a döntőbe akarunk jutni. Addigra ugyanis sérültjeink közül már Kolár és Nagy is harcképes lesz. Nem adtuk fel!”

A teljesítmények közül a Bayernben Beckenbauer „szinte nem tudott hibázni, jól segítette ki társait, és pontosan indított”. Hoeness „nagy igyekezettel játszott, robbanékony és gólveszélyes volt”. Az Újpestből Harsányi és Horváth „az első félidőben jól játszott, biztosan romboltak, szünet után azonban volt néhány eset, amikor zavarba jöttek” . Fazekas „nemcsak ennek a sornak, hanem a csapatnak is egyik legjobbja volt. Ügyesen, jól cselezett, sokszor próbálkozott lövéssel, és a gól előtt jól ismerte fel a helyzetet.”   Az általában a jók közé tartozó Zámbó  „mérsékelt teljesítményt nyújtott, (…) nem sokkal futott többet, mint a söprögető Beckenbauer” . A Bayern tudatosabb, begyakoroltabb labdarúgást játszott, a Képes Sport szerint a Dózsa részéről hiányzott az önbizalom is.

A müncheni visszavágó előtt az elvárást illett értékén kezelni, mert a cserékkel együtt hat újpestivel felálló magyar válogatott április 17-én Dortmundban 5–0-s vereséget szenvedett az NSZK-tól… A kupatalálkozó előtt Uli Hoeness nyilatkozott, felelevenítette, hogy éppen a magyarok ellen mutatkozott be a legjobbak között 1972-ben a Népstadionban (az NSZK 2–0-ra győzött, ő szerezte az egyik gólt), hozzátéve, meglepte, hogy a magyar csapat nem jutott ki az 1974-es vb-re. A müncheni klub – és Beckenbauer – menedzsere, Robert Schwan is nyilatkozott, kifejtette, a budapesti mérkőzésre miért hozták még a krumplit is otthonról – noha tisztában vannak a magyar konyha hírével. A profizmus mindenekelőtt – vallotta, és ezt a Bayernnél komolyan is gondolták.

A visszavágó előtti bajnokin az Újpest 6–1-re lelépte az Egyetértést, s noha a lilák közül többen is magas osztályzatot kaptak a sportlaptól, mindenki tisztában volt vele, hogy az Egyetértés nem tette próbára a csapatot. A Bayern a VfB Stuttgart otthonában ért el 1–1-es döntetlent, majd Gerd Müller megígérte, a visszavágón gólt lő az Újpestnek. A Népsport arról is beszámolt, hogy Lattek levelet írt játékosainak, amelyet az edzőtáborban az éjjeliszekrényükön találtak: a tréner felhívta a figyelmet arra, hogy a játékvezetőt ne kritizálják.

Ami Müllert illeti, beváltotta ígéretét, gólt szerzett, a harmadikat, amivel beállította a 3–0-s végeredményt. A félidőben 1–0 volt az állás, eldőlt a továbbjutás. A tudósító szerint  „  igazán csak idő kérdése volt, hogy a kedvét vesztett együttes mikor kapja a harmadikat” . A Dózsából „Fazekas volt az a játékos, aki a játék szervezésében, illetve befejezésében viszonylag elfogadhatót nyújtott”.  Lattek ezt nyilatkozta: „Az eredménnyel elégedett vagyok, de a csapat teljesítményével egyáltalán nem. Nyolcvan percen át idegesen, kapkodva, megfelelő ritmus nélkül játszottunk.”  Várhidi elismerését fejezte ki: „A Bayern győzelme feltétlenül megérdemelt, de a gólarányt túlzottnak tartom. Meggyőződésem egyébként, hogy a Bayern München kitűnő csapata elnyeri a BEK-et.”

A tanulságot Dunai Ede fogalmazta meg: „Tudomásul kell vennünk, többet kell nekünk is futni, mégpedig gyorsan.”