Mezey-mestermunka Cardiffban

A múlt héten, október 8-án, szerdán hunyt el 84 évesen legutóbbi vb-résztvevő labdarúgó-válogatottunk szövetségi kapitánya, Mezey György. Kereken negyven éve első kapitányi időszakának egyik kevésbé ismert, mégis rendkívül látványos diadalát aratta Cardiffban a válogatott – most felidézzük Wales 3–0-s legyőzését. 

Magyarország válogatottja Európából elsőként, már egy fordulóval négyes selejtezőcsoportjának zárása előtt kvalifikálta magát az 1986-os világbajnokságra, Wales ellenben ekkor még óriási harcban állt csoportja pótselejtezőt jelentő második helyéért. Szeptember 10-én a Skócia elleni hazai döntetlennel dőlt el, hogy nem lehet ott Mexikóban – ezen a mérkőzésen kapott végzetes szívrohamot a kispad mellett Jock Stein, a skótok kapitánya, aki röviddel ezután el is hunyt…

Azt a meccset a Cardiff City stadionjában, a mai modernebb változatában 21 500-as Ninian Parkban rendezték – jellemző a várakozásra (walesi győzelemnél még élt volna a kijutási esély), hogy több mint 34 ezren voltak a lelátón.

Nos, a mieink cardiffi fellépése olyannyira nem lépte át a helyiek ingerküszöbét, hogy a kezdés pillanatában alig 3000-en voltak, és később sem nőtt ötezer fölé az érdeklődők száma. („A Skócia elleni vb-selejtezőn 20 font volt egy ülőhely ára a 35 ezer fő befogadására alkalmas Ninian stadionban. Mégis napok alatt elővételben elfogyott minden jegy. Most 7.5 fontot kérnek a legjobb páholyülésekért, a televízióban és a helyi újságok hasábjain naponta felkéri valaki a szurkolókat, hogy tartsanak ki a csapatuk mellett, de a hatás egyre késik” – írta a Népsport.)

Pedig walesi oldalon ott volt a csapatban a májusban KEK-győztes angol Everton kapusa és két védője (Neville Southall, Pat van der Hauwe és Kevin Radcliffe), elöl pedig a nagy Mark Hughes, a Manchester United (később a Barcelona, a Bayern és a Chelsea…) menője volt az egyik csatár. Igaz, a walesi futball ’80-as évekbeli legnagyobb ikonja, a Liverpoollal kétszeres BEK-győztes gólgyáros, Ian Rush sárga lapok miatti eltiltását töltötte – merthogy akkoriban a vb-selejtezőn kapott büntetést barátságos meccsen is le lehetett tudni…

Na persze mi sem panaszkodhattunk, hiszen nekünk friss UEFA-kupa-döntőseink voltak (a két Disztl, Péter és László), az évek óta Európa-klasszisnak számító Nyilasi Tibor és a kontinens egyik legnagyobb ígéretének tartott Détári Lajos – Mezey György alapcsapatából csak a két József, Kardos és Kiprich hiányzott, az utóbbit a győri Hajszán Gyula pótolta – de még hogyan! Eközben Nagy Antal törött orrcsonttal vállalta a játékot, nem véletlenül jött be helyette a középpályára a szünetben Gyimesi László, Esterházy Márton pedig még a meccs napján is kezelt, fájó derékkal lépett pályára, de ellenállhatatlan játéka, gólja és gólpassza bizonyítja, hogy sikeres volt a gyógykezelés.

A lényeg: a kezdeti walesi rohamokat a középpályán, mélységben futballozó Nyilasi okos labdájából egy villámgyors Hajszán, Esterházy kontra hamar megtörte, a keménykedő hazaiak a második félidő elején, Hajszán góljánál nagyjából fel is tették a kezüket, Détári briliáns gólja pedig már csak a hab volt a tortán, ekkor már nem csupán képletesen, hanem a maga fizikai valójában is feküdt az egész walesi védelem.

„A walesiek rohantak, a magyarok futballoztak” – írta értékelésében a Népsport, amely azt is megjegyezte, hogy „Wales válogatottja gyengébb ellenfél volt, mint amilyenekkel szemben a Mexikóban szereplés jogát kivívták a mieink, de a 3-0 így is értékes eredmény”.

A magyar gólszerzők már-már túlzottan szerényen emlékeztek vissza a három találatra, Esterházy például egyszerre két társát is „fényezte” önmaga helyett: „Nyilasi Tibor hátrahúzva úgy szöktetett engem, hogy futtában tudtam átvenni a labdát, és az én átadásom is pontosan a jó ütemben levő Hajszán Gyula elé szállt. Őszintén megvallva, ez a gól sokkal inkább a balszélsőnk érdeme, mint az enyém.”

Hajszán sem maradt adós: „Marci felnézett, már éreztem, hogy inkább engem próbál helyzetbe hozni. (…) Már nem is maradt időm a labdaátvételre, egyből kellett a hálóba lőnöm. Őszintén megvallva, ez cseppet sem volt művészet. A gólhelyzetet kidolgozni, az volt az igazi klasszisalakítás…”

És az egyébként kissé visszafogottan futballozó Détári, aki a harmadik magyar gólnál bohócot csinált a komplett walesi védelemből: „A gól előzménye Disztl Péter pontos kirúgása volt. A hosszú labdával remekül indult be Kovács Kálmán, s amikor a csapat újonca a tizenhatoson belülre ért, egy szép csel után középre tette a labdát, szinte a cipőm orrára. Ezt hívják ajtó-ablak helyzetnek, amikor az ember a kapussal szemben áll, s már csak egy kis hidegvér kell ahhoz, hogy a hálóba lőjön.”

„Kitűnő walesi csapatot győztünk le, bizonyítja ezt, hogy egy félidő kellett ahhoz, amíg igazán megtaláltuk játéka ellenszerét. A második félidőben remekül játszott a válogatott, fegyelmezetten betartva a taktikai utasításokat. Nagyon okos dolog volt, hogy lekötöttük ezt a mérkőzést, sajátos stílusú ellenféllel találkoztunk. Átvettük ritmusát és jó csapatjátékkal egyértelművé tudtuk tenni a győzelmet” – nyilatkozta a lefújás után a győztes hadvezér, Mezey György, aki már a világbajnokságig hátralévő hét és fél hónap menetrendjét is vázolta a Népsportnak. Eszerint a válogatott 1985 végén mexikói túrán vesz részt, és egy négyes tornán Románia (végül Dél-Korea lett belőle), Algéria és természetesen a vb-rendező Mexikó csapatával is megmérkőzik.

Igaz, a kapitány utóbb már úgy fogalmazott, hogy „túl korán jutottunk ki a világbajnokságra”, azaz a több mint egy év alatt már nem lehetett a selejtezőben tapasztalt tüzet fenntartani a válogatottnál. De ez már igazából az 1986-os esztendő története. Hamarosan erre is visszatérünk.

Emlékeztető        
1985. október 16.
Válogatott felkészülési mérkőzés
Wales–Magyarország 0–3 (0–1)
Cardiff, 5000 néző. Vezette: Hyndes (északír)
WALES: Southall – Jones (Blackmore, 56.), Van den Hauwe, Jackett – Phillips, Davies (Slatter, 56.), Ratcliffe, Thomas, Nicholas – Curtis (Lovell, 71.), Hughes. Szövetségi kapitány: Mike England
MAGYARORSZÁG: Disztl P. – Disztl L. – Sallai S., Róth, Garaba, Péter – Nagy A. (Gyimesi, 46.), Nyilasi, Détári – Esterházy (Kovács K., 75.), Hajszán. Szövetségi kapitány: Mezey György
Gólszerző: Esterházy (8.), Hajszán (52.), Détári (89.)