75 éves Alberto Juantorena, az egyetlen futó, aki 400-on és 800-on is nyert az olimpián
Mivel már 14 évesen 188 centiméterre nőtt, Alberto Juantorena számára a kosárlabda jelentette az első olyan sportágat, amelyet komolyan vett. A Santiago de Cuba-i születésű fiú egészen a válogatottságig vitte, de közben 800 és 1500 méteren is főiskolai bajnok lett, holott a termete nem éppen a középtávfutásra predesztinálta.
Tehetségét látta az 1965 óta Kubában dolgozó lengyel tréner, Zygmunt Zabierzowski is (sokszoros lengyel bajnok futó, az 1944-es varsói felkelés egyik hőse), és átcsábította az atlétikához a rendkívül laza izomzatú, sokat ígérő Albertót. Akit az is a sportok királynője felé terelt, hogy saját magát kifejezetten gyenge kosarasnak tartotta, miközben a nagyszerű honfitárs sprinter, Enrique Figuerola volt a példaképe, Tokió 100 méteres ezüstérmese, aki Mexikóvárosban a 4x100-as kubai váltóval futott fel az ötkarikás dobogó második fokára.
| ALBERTO JUANTORENA |
 Született: 1950. december 3., Santiago de Cuba |
Már 22 évesen Münchenben elődöntős volt 400-on az olimpián, de öt századdal lecsúszott a fináléról, egy évvel később viszont megnyerte a Leonyid Brezsnyev által megnyitott moszkvai universiadét, 1975-ben pedig a Montrealt megelőző amerikai válogatón elvérző Ronnie Ray mögött második lett a mexikóvárosi Pánamerikai Játékokon. Mindössze ekkor kezdett a 800 felé fordulni, 1976 előtt ez eszébe sem jutott, csak Zabierzowski nógatására vállalta be a hosszabb távot.
Hogy milyen jól tette, az hamar, már Montrealban kiderült… Itt július 23-án kényelmes 1:47.15-tel nyerte meg a 800 m negyedik előfutamát, amelyből az első kettő lépett az elődöntőbe, a harmadik helyezett Zemen Jánosnak ez nem sikerült, mert az első futamból hatan is gyorsabbak voltak nála. A másnapi elődöntőben a kubai nagy tempót diktált, és 1:45.88-cal jutott be a fináléba, amelyet július 25-én rendeztek a montreali Olimpiai Stadionban, a „Big O”-ban.
„A férfi 800-as döntőben a mezőnyben magasságával is kiemelkedő kubai Juantorena háromszáz után élre állt. Az első kör végén 50.9-et mutatott az óra. amikor Singh rövid időre felváltotta. A túlsó egyenesben a kubai futó újra rákapcsolt, Wohlhuter és Van Damme (kétszeres olimpiai ezüstérmes, nagyszerű belga középtávfutó, 1976 szilvesztere előtt Franciaországban autóbalesetben elhunyt, nevét 1977 óta brüsszeli emlékverseny viseli – a szerk.) próbálta követni. A célegyenes elején Juantorena visszaverte Wohlhuter támadását, megnyújtotta a lépést és világcsúccsal győzött azon a távon, amelyen csak az idén indult először” – írta 800-on aratott szenzációs győzelméről a Népsport.
Az 1:43.5 két tizeddel volt jobb a dél-afrikai születésű olasz Marcello Fiasconaro 1973-as idejénél (az 1:43.7 immár 52 éve olasz csúcs, az összes atlétikai szám közül a legősibb!), elektromos méréssel 1:43.50-et állapítottak meg. Juantorena egy évvel később a szófiai universiadén 1:43.4-re (1:43.44) javította a rekordot, amely egészen 1979 júliusáig, bizonyos Sebastian Coe feltűnéséig virított a lista élén.
Egy nappal később következett a 400, amelynek az előfutamában Juantorena könnyed 47.89-cel harmadikként lépett tovább, a középdöntőből pedig 45.92-vel másodikként. Egy napot pihenhetett, és ez jól jött neki, hiszen az elődöntőt szép futással, 45.10-zel megnyerte. A július 29-i fináléban „akárcsak az elődöntőben, 80-ig most is aránylag lassan kezdett és a túlsó egyenesben úgy tűnt, hogy Parks, Newhouse és Jenkins »megugrik« tőle. Az egyenes végen már rákapcsolt, a kanyarban egymás után hozta be a pályaelőnyöket, de még közel 2 m-es hátránnyal fordult Newhouse mögött a célegyenesbe. Itt azután méterről méterre dolgozta le elmerevedő ellenfele előnyét, és az utolsó negyven méteren könnyen húzott el tőle. A 25 éves nagyszerű kubai atléta a 800 után a 400 megnyerésével az olimpiák történetében egyedülálló duplázást hajtott végre!” Ráadásul a 44.26-os idő a legjobb volt, amit nem magaslaton értek el, csak Lee Evans 1968-as, mexikóvárosi csúcsa (43.86) múlta felül – mi több, Wayde van Niekerk 400-as rekordja ma is csak 43.03. (Juantorenán kívül egyedül a nem hivatalos, 1906-os olimpián győzött ugyanaz 400-on és 800-on: az amerikai Paul Pilgrim.)
Ma már tudjuk, Alberto Juantorena karrierje Montrealban volt a csúcson. Szófiában ugye futott még egy világcsúcsot 1977-ben, abban az évben az IAAF világkupáján is megnyerte a 400 és a 800 métert (400-on megismételt versenyben, miután elfogadták a kubai óvást, amely azon alapult, hogy Juantorena nem hallotta a rajtpisztolyt, és elsőre ezért lett csak bronzérmes…), az utóbbi távon egy tizeddel bizonyult gyorsabbnak a kenyai Mike Boitnál, aki az afrikai bojkott miatt nem lehetett ott Montrealban.
Egyre többször kínozták láb- és hátsérülések, amelyeket az orvosok gyermekkori lúdtalpára vezettek vissza, nem véletlen, hogy 1978-ban először kapott ki 800-on, és az 1980-as moszkvai olimpián is be kellett érnie a 400 m negyedik helyével, 800-on pedig el sem indult. Az első vb-n, 1983-ban Helsinkiben eltörte a lábát a 800 selejtezőjében, Los Angelesre viszont nagyon készült, 34 évesen olimpiai arannyal akart búcsúzni. A szocialista blokk bojkottja aztán az ő számításait is keresztülhúzta, a moszkvai Barátság-versenyen a lengyel Ryszard Ostrowskival holtversenyben 1:45.68-as közepes idővel megnyerte a 800-at, majd befejezte pályafutását.
Havannában nagy becsben tartják, szinte rögtön a Kubai Sporthivatal második embere lett, de volt alelnök a Kubai Olimpiai Bizottságban is, majd sportminiszter-helyettes, és az IAAF tanácsába is bekerült. Felesége, az egykori tornász Yria öt gyermekkel ajándékozta meg, unokaöccse, Osmany Juantorena pedig nagyszerű röplabdázó, aki Kubával harmadik lett a 2005-ös Világligában, ezután több honfitársához hasonlóan országot váltott: az olasz Trentinóval, majd Lubéval háromszoros BL-győztes és ötszörös klubvilágbajnok lett, és Olaszországgal nyert olimpiai ezüstérmet Rióban.
A híres nagybácsi azonban otthon maradt, és hetvenöt évesen is nagyszerűen tartja magát. Mindennap lefutja a maga tíz kilométerét, és minden évben bevállal egy maratonit is.
A Gellért-hegy futballcsillaga
Népsport: Cucu Bécsben árazta be magát
Népsport: Puskásék nem hibáztak az évzárón sem
