„Tipikus „első meccses" mérkőzés volt. A nagy tornák általában így kezdődnek, kicsit idegesen, kapkodóan, feszülten. Az első félidőben túlidegeskedtük a dolgainkat, kellettek a kapuban Herr Orsi bravúrjai, hogy tartásunk legyen. A tunéziai csapatból két játékos vitte a prímet, az afrikai együttes leginkább nekik köszönhette, hogy tartani tudta velünk a lépést."
„A második félidőben aztán nálunk elkapták a fonalat a lányok. Különösen Tóth Timi játéka javult fel, aki alapember a támadásoknál. El is várják tőle a társak a jó megoldásokat, és valószínűleg a közvélemény is. Miután Herr Orsi ekkor sem engedett az alapból – a tunéziaiak veszélyes jobb szélét is remekül hatástalanította –, már képesek voltunk többgólos előnyre szert tenni, és biztosan nyerni a találkozót."
„A folytatásban ennél több talán Chile ellen sem kell, de mivel számunkra nem az a mérce, hanem sokkal inkább az utána következő román, norvég és japán válogatott a mérvadó, ezért javulnunk kell. Támadójátékban nem szabad egy félidőnyi előnyt adni az ellenfeleknek, védekezésben pedig koncentráltabb játékra van szükség. Volt néhány rossz váltásunk, és bár a játékvezetői ténykedés mindig szubjektív és véleményes – egy-két kiállításunkat nem éreztem annak –, azért a kétkezes lökés a világon mindenhol két perces kiállítást ér, elég látványos szabálytalanság, ezeket el kellene felejteni. Tehát elöl hatvan percig hatékony játékra van szükség, hátul pedig legalább a buta és látványos kiállításokat el kellene kerülni. Akkor nem lesz nagy gond, összeáll és működik a dolog."