Balzsay Károly végre letette a névjegyét

Három öklözőnk lépett szorítóba szombaton a permi Európa-bajnokságon, és közülük egyedüliként Balzsay Károlynak sikerült győztesen távoznia. Maczik Róbert meglehetősen szárnyaszegett produkcióval kapott ki fehérorosz riválisától, míg a két éve bronzérmes Garai Emil egyetlen ponttal maradt alul francia ellenfelével szemben.

Egészen szombat délutánig nem kapott a magyar csapat név szerinti nevezési listát, illetve súlycsoportonkénti főtáblákat, így egészen szombat délutánig azt sem tudta, hogy a kisváltósúlyú Maczik Róbert azzal a fehérorosszal bokszol, aki az immár 67 kilós Balog Vilmos régi harcostársa a szorítóban.
Balog bőséggel mesélhetett Szergej Bikovszkijról, hiszen az 1997-es budapesti vb-n legyőzte (a riválist sérülés miatt leléptették), a Sydney előtti isztambuli kvalifikációs tornán pedig ellene úszott el Vili olimpiai kvótája, miután meggyőző előnyről "sikerült” az utolsó menetben kikapnia.
Macziknak sajnos nem volt ilyen gondja, mármint nemhogy meggyőző, de minimális előnyről sem beszélhetünk vele kapcsolatban. Az eredendően békési, ám kecskeméti színekben öklöző főiskolás fiú rendkívül passzív volt, alig ütött, nem igazán találta az egyébként éretten, szemre is tetszetősen bunyózó Bikovszkij ellenszerét, és vita nélkül búcsúzott a kontinensviadaltól.
Sok idő nem maradt a szomorkodásra, hiszen a másik szorítóban rögtön ezt követően Balzsay Károly következett.

Balzsay eddigi felnőtt világversenyes vesszőfutása igazán megér néhány szót. Négy éve a minszki Eb-n debütált a friss junior Eb-ezüstérmes, akkor még nagyváltósúlyú ökölvívó, és szenzációs meccsen, jókora bírói rásegítéssel segédpontokkal kapott csak ki a vb-harmadik román Diaconutól. Ez rendben is lett volna. Egy évre rá a houstoni vb-n nem öklözött rosszul, de nem tudta megoldani a rendkívül zártan bokszoló francia Európa-bajnok, Fréderic Esther elleni meccsét. Kettőből semmi. Két éve az Eb-n szinte ott sem volt fejben a ringben, egálszagú, nagyon gyenge mérkőzésen vesztett a később a tornát megnyerő német Adnan Catic ellen. Háromból semmi. Sydneyben pedig katasztrofális volt nézni is, amit csinált, három és fél menetig nem is ütött, és simán elbukott a névtelen thaiföldi Thongburan ellenében. Thongburan ma már nem névtelen, hiszen a Balzsaynál klasszisokkal gyengébb ázsiai srác azóta olimpiai érmes. Négyből semmi tehát, és valamennyiszer az első fordulóban. Ezek után tavaly nem is vitték ki a belfasti világbajnokságra.
Ötödszörre aztán megtört a jég. Már az okot adott a bizakodásra, hogy ezúttal nem aludt el a ringben, hanem azonnal kezdeményezőleg lépett fel. A spanyol José Mota előtt bátran ott maradt az ütéstávon belül, és módszeresen növelte is az előnyét – egészen a második menet finiséig, amikor kialakult a tizenöt pontos differencia, és a mérkőzésvezető már emelte is Karesz kezét a magasba.

Az sem mindegy, hogy fél órával később a Sydneyben Erdeit legyőző orosz Gajdarbek Gajdarbekov több ezer orosz elképesztő buzdítása közepette simán kikapott a román Lucian Butétól, ezzel is bizonyítva a szakmai körökben sűrűn hangoztatott tételt, hogy a jó formában lévő Erdei ellen esélye sem lett volna az olimpián.
Bute nem ismeretlen Balzsay számára, Romániában egyszer szűken kikapott tőle úgy, hogy "A végére mindketten derékig véresek voltunk. A Butétól…” Az idézet természetesen Balzsaytól származik, és lehet is benne valami, hiszen a győztes románt akkor korrekt orrtöréssel vitték el.
Butéig persze el is kell jutni, és a románhoz hétfőn a moldovai Ivan Decachenco testén keresztül vezet az út. Ha a szombati produkció megismétlődik, éremért bokszolhat a Vasas-Rica Hungária középsúlyú bajnoka.
Amennyire a Maczik zakója felett érzett bánatunkat gyorsan enyhítette Balzsay, annyira kevés időt hagyott az örömre Garai Emil. A két éve Tamperében bronzéremig jutó zuglói fiú kizárólag saját magának köszönheti, hogy nem lépett túl az egyébként képzett és kilencvenegy kilója dacára igencsak mozgékony francia Omar Bellouatin. Garai ritkán és pontatlanul ütött, minden energiáját felemésztette, hogy megtalálja a ringben az állandóan elmozgó franciát, és hiába vezetett az elején, az utolsó menetre már három pont hátránnyal fordultak a felek. Garai mindent megpróbált, ám már nem volt benne átütőerő, és egy pont megmaradt Bellouati előnyéből. Valós éremesély maradt kihasználatlanul, és ezt a vesztes Garai is pontosan tudta, nem véletlen, hogy alaposan nekikeseredett a vereség után.
A meccsek dömpingje mellett az oroszok arról sem feledkeznek meg, hogy kicsit ünnepeljék magukat és az általuk egyébként várakozáson felül jól megszervezett Európa-bajnokságot. A csapatok mellett, illetve a szövetségekben dolgozó egykori klasszisokon kívül itt van a ma már ausztrál színekben bokszoló egykor szovjet profivilágbajnok, Kosztya Czju, és aki a helyiek szerint még őt is vitán felül elhomályosítja: Pavel Popovics.
Hogy ő kicsoda? Korábbi űrhajós, a Szovjetunió kétszeres hőse. Ezzel kapcsolatban mindössze annyit érdemes megjegyezni, hogy időnként nehéz az oroszok fejével gondolkozni.
Vasárnap Bedák Zsolt (54 kg) az orosz Kovaljov, Káté Gyula (60 kg) a szintén orosz világbajnok Maletyin, Balog Vilmos (67 kg) a lengyel Czendrowski, Szűcs István (81 kg) pedig az azeriek vb-bronzérmese, Iszmailov ellen húz kesztyűt. A tét valamennyi mérkőzésen a nyolc közé jutás.