Kokó a másik oldalra áll

– Az eddigi három Universum-gálán ön a szorítóban tevékenykedett, nem lesz furcsa, hogy most a kötél másik oldalán kell helyet foglalnia?
– Azért ezen három gála mellett több magyarországi rendezvényen is ott voltam, ráadásul külföldön is megfordultam olyan gálákon, ahol a barátaimért, így Erdei Zsoltért, Dariusz Michalczewskiért vagy a Klicsko fivérekért szorítottam. Az igazán furcsa az lesz, hogy most nem az öklözők oldalán állok, hanem a másikon, és a rendezést kell felügyelnem. Nem csak Madárt kell néznem, hanem például Dámosy Zsolt munkáját is bírálnom kell…
– És ez hogy fog menni?
– Már alig várom, hogy hibázzon. Az első bakira könyörtelenül lecsapok!
– Mik lehetnek ezek a hibák?
– Például a mérlegelés kapcsán felvetődő gondok, az, hogy az ellenfél edzője nem ért egyet valamivel vagy hogy a mérlegelés nem a szabályok szerint történik. Ezenkívül nekem kell könyvelnem a súlyokat, szabályismertető értekezletet kell tartanom a három pontozónak, valamint a vezetőbírónak, a ringorvosnak, az időmérőnek és a főmeccsen szereplő edzőknek. Szignálnom kell a kesztyűket, jegyzőkönyvet kell vezetnem a bíró pénteki szabályismertetőjéről és így tovább. A meccs napján be kell mennem a főmeccs résztvevőinek öltözőjébe, be kell mutatnom a vezetőbírót a bokszolóknak, minden észrevételt jegyzőkönyveznem kell, majd végre odamehetek a ringhez. Aztán felügyelem a bevonulást, hogy minden meghatározott sorrendben menjen, majd a meccs végéig vigyázok az övre. Ilyenkor rövid ideig a supervisor a bajnok. Legutóbb, Braunschweigben is én vigyáztam rá, mondtam is Dariusznak, remélem, ő lesz utánam a következő félnehézsúlyú világbajnok…
– Beférne már abba a kategóriába?
– Á, azért ott még nem tartunk!
– Térjünk vissza a gálára! Gondolom, a meccs alatt is lesz dolga bőven.
– Tény, nem lesz okom panaszra. Amikor véget ér egy menet, a vezetőbíró öszszeszedi a pontozói lapokat, odaadja nekem, én pedig nekiállok összesíteni és jegyzőkönyvezni azokat. A találkozó után alá kell iratnom a lapokat a bíróval, gyorsan csinálnom kell egy fénymásolatot, és azt egy-két órával a befejezés után el kell küldenem a WBO-nak. Ja, és az övet is én csatolom majd fel a bajnok derekára.
– Hogy tetszik az új munka?
–Az a lényeg, hogy ott vagyok a bokszolók között és szívom az ő levegőjüket. Azt is elismerem, hogy ez a munka lényegesen kevesebb extrát kíván tőlem, mint mondjuk a bunyó, de ugyanúgy tetszik, mint az. Számomra pozitív, hogy hamar elfogadtak, Michalczewskinek vagy Grigorjannak sem volt furcsa, amikor nekem kellett utasításokat adni nekik. Tetszik, hogy ott vagyok az élvonalban, és tudomásom szerint a különböző világszervezeteknél én vagyok az egyetlen olyan supervisor, aki ilyen eredménysorral dicsekedhet.
– Mi lehet a végcél ezen a pályán?
– Nem tudom, ez most egy lépcsőfok, amiről el lehet indulni. Az is lehet, hogy a későbbiekben a boksz más területén tevékenykedek majd, végül is az érdeklődési köröm adott. De van elég dolgom ezen kívül is! Egy bizonyos szintig benne vagyok a debreceni gála előkészítésében, emellett jövő vasárnapra szervezek egy megapartit a Boxutcába. Tudja, amikor az Universumnál értesültek arról, hogy megnyitottam az éttermet, kaptam rendesen, amiért semmiféle bulit sem tartottam. Most úgy néz ki, Michalczewski és Klicskóék is jönnek, lehet, hogy Debrecenbe még nem érnek oda, de Budapesten ott lesznek. Ráadásul a munka mellett ott az iskola és a tévé is, így fogalmam sincs, mit akarok csinálni mondjuk két év múlva. Most csak annyit szeretnék, hogy legyen október hetedike, hétfő reggel. Jussunk túl egy sikeres, sportcsarnokavató debreceni gálán, Madár nyerje el az övet, legyen rendben a buli, én pedig nyugodtan elvihessem a gyerekeimet az óvodába.