Kótai most már hátrafelé is tud bokszolni

– Volt már ideje pihenni a mérkőzés óta?
– Sokat nem aludtam, annyi biztos. Ünnepeltünk egy kicsit, reggel hétkor meg indultunk hazafelé. Persze, az ilyen jellegű fáradtságot könnyen viseli az ember. Nagyon örültem, hogy bokszolhattam a világbajnoki övért, annak pedig különösen, hogy az enyém is lett. Tudom, ilyenkor azt szokták kérdezni, hogy milyen érzés, de ezt most inkább kerüljük. Úgysem tudnám elmondani…
– Gondolta volna bármikor is, hogy nem folyamatosan rohamozva, hanem jó védekezésének köszönhetően, úgymond hátrafelé bokszolva nyeri meg élete első világbajnoki címmeccsét?
– Nekem kézen állva is megfelelt volna, a lényeg a győzelem. Bár még nem láttam a meccset, de belülről nekem úgy tűnt, nem hátrafelé, hanem oldalra mozogtam többet. Oligovot így lehetett megverni, nekem így kellett bokszolnom.
– Elképzelhetőnek tartotta volna egy-másfél éve, hogy a folyamatosan támadó Kótaiból megfontolt, a védekezésre is hangsúlyt fektető bokszoló lesz?
– A jó pap is holtig tanul. Komolyra fordítva a szót: már a nemzetközi bajnoki címmeccsemen, Gare ellen sem mentem végig előre, ott menet közben kellett váltanom, mert nem lehetett rendesen megütni. Ha nagy eredményt akarok elérni, akkor minden stílusban otthon kell lennem. Ha hátrafelé bokszolva tudok megverni valakit, akkor úgy bunyózom, ha meg támadnom kell, akkor támadni fogok.

– Úgy beszél, mintha mindig alkalmazkodni akarna az ellenfél stílusához. Nem volna szerencsésebb, ha fordítva lenne?
– Én nem alkalmazkodásnak mondanám ezt a felfogást, sokkal inkább az ellenfél gyengéi feltérképezésének. Oligovnak feküdt volna, ha odaállok elé verekedni, akkor még többet szabálytalankodhatott volna, és esetleg még súlyosabb sérülést okozott volna. Ezért kellett a balegyeneseimmel és a ritmusváltásaimmal megállítanom.
– Oligov úgy bokszolt, ahogyan gondolta?
– Nagyon jó ellenfél volt, amit megbeszélt az edzőjével, azt végig hozta. Zártan védekezett, nagyon nehezen lehetett megütni, sokat szabálytalankodott, legalább tízszer lefejelt, háromszor ráadásul elég erőteljesen.
– Mivel tudta meglepni az oroszt?
– A balegyeneseimmel mindenképpen, dinamikusak és jók voltak. Ritkán tudott megütni, ezzel elbizonytalanítottam, azt hiszem, a taktikát maximálisan betartottam. Ugyanakkor elismerem, Oligov is meglepett. A videón egy ütő-vágó bokszolót láttam, ehhez képest Manchesterben széles ütésekkel, ugyanakkor megfontoltabban támadó riválissal találkoztam, aki ráadásul sokkal jobban védekezett, mint számítottam.
– A mérkőzés elején így is volt talán két olyan menet, amikor közel állt a gyors befejezéshez.
– Az első végén többször is tisztán eltaláltam, szerintem ott csak a gong segített neki. Aztán a következő felvonás végén is eljött, amire vártam, de az idő ott sem nekem dolgozott. Utána az orosz váltott, sokkal óvatosabb lett, és ne vegye magyarázkodásnak, de borzasztóan szabálytalan volt.
– Jól látszott, hogy egy idő után már nagyon eredményes volt a "fejjátéka”.
– Az első menet elején kezdte, akkor kicsit vérzett a fejem, de nem volt vészes. A hatodikban jött az újabb nagy bólintás, szerintem ott csúnyán megrepedtem, majd a kilencedikben kaptam a következőt. Akkor már éreztem, hogy nagyon vérzik a szemöldököm, de már van rutinom az ilyenben, tudtam, hogy a szünetben bemegyek a sarokba, és ott úgyis ellátnak. A kellemetlen rész a mérkőzés után jött, amikor össze kellett varrni.
– A szemsérülés már visszatérő jelenség önnél. Mit lehet tenni ellene?
– A mostani sérülésemnek kevés köze van a múltbeliekhez, Oligov olyan céltudatosan fejelgetett, hogy ha nincs a régi bajom, akkor sem úsztam volna meg. Ráadásul nem is a Rhodes ellen szerzett sérülésem újult ki, hanem fölötte szakadt fel a bőröm.
– Mire lehet elég a mostani teljesítménye?
– Egy folyamat része volt a mostani mérkőzés, ismét beigazolódott, hogy Theo Kerekeschsel jól tudunk együttműködni. A jövőben ennél mindig jobban akarok bokszolni, most elértem egy szintet, amelyről szeretnék elmozdulni. Természetesen felfelé!
– Mikor lesz erre legközelebb lehetősége?
– Azt nem tudom, az még nagyon messze van. Most csak a közeljövőre összpontosítok, mert végre pihenhetek egy kicsit. Fogalmam sincs, hol, a lényeg a pihenés. A bunyót elfelejtem egy időre, de azt hiszem, ez most belefér.