Többet ért a felkészülés

– A mérkőzés után elmondta, nem nagyon megy a bunyó az olyan ellenfelekkel szemben, akik sokat szabálytalankodnak. Mit lehet kitalálni az ilyen bokszolók ellen?
– Jó kérdés, remélem, hamarosan megtalálom rá a választ. Az az igazság, hogy Saiani felmorzsolta a bunyómat, nem tudtam kialakítani olyan bokszot, amilyet szerettem volna, képtelen voltam úgy öklözni, ahogyan tudok. Pedig előzetesen mindenki el volt ájulva a formámtól, a meccs előtt iskoláztam egy keveset, önmagamhoz képest nagyon gyors voltam, hecceltek is a többiek, hogy biztosan finomat ettem pénteken… Aztán a meccsen Saiani fogásokkal és egyéb trükkökkel nem hagyott kibontakozni. Ezzel megzavarhatott, de nem kerülhetett előnybe, nem lehetett ezzel jobb bokszoló nálam. Ha pedig egy bíró megelégeli az ilyen stílust, akkor az történik, ami szombaton. Aki nem oda való, ki kell dobni a ringből. Igaza volt a mérkőzésvezetőnek, neki is elege lett a sok szabálytalanságból, meg nekem is. Kicsit besokalltam, mutogattam, és mondtam is valamit a bírónak, hogy felhívjam a figyelmét a sportszerűtlenségekre. Meg is kaptam miatta a magamét Fritz Sdunek edzőtől, aki azt mondta, ezzel csak veszélyes helyzeteket idézek elő, eközben nyugodtan fejbe vághat a rivális. A bunyóban fontos lenne megőrizni a nyugalmat az ilyen helyzetekben.
– Korábban ez mindig sikerült, most azonban érezhető volt némi feszültség az arcán.
– Nem sikerült úgy felkészülnöm, ahogyan szerettem volna, sajnos az orrom miatt sokkal kevesebbet kesztyűzhettem. Az utolsó három hétben két kesztyűs edzésem volt, mindkettőn orrba is vágtak…
– Az orrával lassan egy éve vannak gondok, de az igaz, hogy a mostani újkeletű sérülés?
– Most belül sérült meg, vérömleny van az orromban, aminek fel kell szívódnia. Néhány hete az egyik edzésen kaptam egy felütést az orrcsúcsomra, akkor keletkezett. Idegvégződést is érhetett, mert ordítottam a fájdalomtól, amikor a tréningeken utána eltalálták. Sdunek azt mondta, ilyen állapotban nem bokszolhatok, mert nem tudtam rendesen felkészülni, és a sérülés veszélye is nagy. Én azt mondtam, bokszolni akarok, mert kellenek a mecscsek. Utána még egyszer megnéztük videón Saianit, Fritz pedig kijelentette, még rossz orral sem jelenthet gondot a legyőzése. Szerintem kicsit ravaszkodott a tiltással, nem azt várta, hogy nemet mondok, hanem azt, hogy küzdeni akarok. Azt hiszem, ezért engedélyezte olyan gyorsan a találkozót.
– A sérülése közrejátszott az óvatos kezdésben?
– Múltkor az első három menetben nagy iramot diktáltam, utána jött egy kis üresjárat. Ezúttal az ellenfelet nem találtam a ringben, sokat rohangált, nem tudtam kibontakozni. Szem előtt kellett tartanom az óvatosságot is, a szorítóban az én testem, az én karrierem forog kockán. Az volt a legfontosabb, hogy ne kapjak nagy ütést az orromra, mert akkor baj lehetett volna. Szerencsére ezt sikerült elkerülnöm, persze azért így is vérzett, mert elég volt csak hozzáérni. Az is baj volt, hogy egy idő után már nem volt kedvem bokszolni, mert Saiani olyan sport- szerűtlen volt.
– Mennyire szolgálja a fejlődését egy ilyen mérkőzés?
– Mindenképpen visszaesésnek számít, főképp azért, mert nem volt kiemelkedő az ellenfél. Ennél többet vártam tőle, és gyaníthatóan a menedzsmentem is. Előfordul, hogy rosszba nyúlnak bele, de nem kell aggódni, majd a következő mérkőzésen bizonyítok. A felkészülésem viszont azt szolgálta, hogy minél jobb legyek. A mérkőzés ugyan különösebb nagy mutatvány nélkül ért véget, előtte viszont minőségi munkát végeztem, ennyivel több vagyok, mint néhány hónapja.